Bezárás
Egyéb

Egy jelképes nemzetközi bíróság szerint a Monsanto számos jogsértéssel vádolható

A Monsanto Tribunal civil kezdeményezésre jött létre, hogy a nemzetközi jog szabályai szerint vizsgálja meg az amerikai biotechnológiai cég jogi felelősségét számos olyan ügyben, ahol felmerül az emberi jogok megsértése. Tapasztalt, nemzetközileg is elismert bírák vezetésével tavaly októberben került sor a “tárgyalásra” Hágában, a jelképes ítéletet pedig április 18-án hozták nyilvánosságra. Az esemény szervezői és résztvevői azt remélik, hogy ezzel segíthetik szerte a világon a Monsanto feltételezett áldozatait, de azt is, hogy előbbre vihetik a nemzetközi jogi szabályozást, amelyben jelenleg jobban érvényesülnek a gazdasági és nagyvállalati érdekek, mint az emberi jogok és a természet védelme.

Április 18-án hozta nyilvánosságra konzultatív jellegű véleményét az az 5 bíró, akik az úgynevezett Monsanto Tribunal, egy jelképes, állampolgári törvényszék bírói testületét alkották. Magára a „perre”, amely azt vizsgálta, vétkes-e az amerikai alapítású vegyipari óriás emberi jogok megsértésben, illetve emberiesség elleni bűntettekben, tavaly októberben került sor, Hágában.

A per kezdeményezői zöld civil szervezetek, és a szervező bizottságot olyan közismert személyiségek voltak, mint az indiai aktivista, Vandana Shiva; egy volt francia környezetvédelmi miniszter asszony; számos dokumentumfilm és könyv szerzője, Marie-Monique Robin, akinek a Monsantóról szóló könyve világsiker lett; Olivier De Schutter, az ENSZ 2014-ben leköszönt rapportőrje az élelelmhez való jog területén, vagy az óriási daganatokat növesztő patkánykísérletéről elhíresült Gilles-Éric Séralini.

Ahogy a névsorból kiderül, a Monsanto eddigi tevékenységének elszánt kritikusai állnak a törvényszék mögött, amelynek elsődleges célja az volt, hogy jelképes, de hiteles formában rendezze meg a jelenleg rendelkezésünkre álló információk és törvényi szabályozás alapján a vállalat tevékenysége feletti ítélkezést.

A felkért, elismert bírók Argentínából, Szenegálból, Mexikóból és Kanadából érkeztek, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bírája, a belga Françoise Tulkens elnöksége alatt arra vállalkoztak, hogy a vállalat „bűnösségén” túl, a tárgyban létező nemzetközi szabályozást is górcső alá vegyék.

A szervezők szerint ugyanis a mai normarendszer nem képez ellensúlyt a nagyvállalatok, gazdasági szereplők túlhatalmával szemben, és így nem alkalmas arra, hogy megvédje az emberi jogokat és a természet jogait – épp ezért átalakításra szorul.

A „bíróság” másik törekvése az volt, hogy konkrét érveket adjon azok kezébe, akik szerte a világon jogaikat próbálják érvényesíteni az óriáscéggel szemben az igazságszolgáltatás nyújtotta eszközökkel. (Ilyen perekről mi is beszámoltunk korábban, lásd az alább linkelt cikkek közül az első kettőt.)

A témához kapcsolódó korábbi cikkeink:

A Monsanto belső levelezése szerint már 1999-ben tudhattak a glifozát kockázatairól

Mérgező növényvédelem: egy francia gazda először nyert pert a Monsanto ellen

Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

Unhappy Meal: Szakszervezetek torkán akadt a McDonald’s adótrükkje

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

Az emberiesség elleni bűntettek és az ökocídium vádja azért merültek fel a Monsantóval szemben, mert olyan termékeket hozott forgalomba, amelyek a gyanú szerint több ezer ember haláláért és óriási természeti károkért lehetnek felelősek – ilyenek többek között a PCB; a glifozát (a világ egyik legelterjedtebb gyomirtója), vagy éppen a 2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsav (2,4,5 T), ez volt az egyik komponense a hírhedt Agent Orange növényirtó szernek, amelyből az amerikai hadsereg majd 80 millió litert permetezett szét 1961 és 1971 között Vietnámban.

Az „állampolgári per” meghallgatásai tavaly október 15-16 között 30 beidézett tanú – szakértők, áldozatok, ügyvédek – részvételével az interneten is követhetőek voltak. A feltételezett áldozatok között akadt francia és mexikói édesanya, akik mindketten kapcsolatba kerültek a glifozáttal terhességük alatt, és gyermekeik hasonló, súlyos rendellenességekkel születtek; mexikói méhész, aki szerint a glifozát a felelős méhei pusztulásért, de ezt a hazai bíróságokon lehetetlen elismertetnie; vagy gyapottermelő Burkina Fasóból, aki arról beszélt, hogyan mentek tönkre a Monsanto GMO-gyapotjával próbálkozó gazdák, mert nem tudták visszafizetni a felvett hiteleket, miközben az ültetvények maradékán legelő állatoknál és a termény összeszedésében részt vevő asszonyoknál is több ismeretlen betegség ütötte fel a fejét.

A bíróság 6 kérdésre kereste a választ, az első az egészséges környezethez, a második az élelemhez, a harmadik az egészséghez való jogra vonatkozott, a negyedik pedig a tudományos kutatáshoz szükséges szabadságra – e négy területen a bírák úgy ítélték meg, hogy a cég tevékenysége ellentétes a szabályozással, nem tartja tiszteletben az alapjogokat, és súlyos hatással van a környezetre; véleményük szerint az őslakos népek és a helyi közösségek jogait is sérti.

Megállapították, hogy a cég agresszív módon értékesíti a GMO-vetőmagokat, amivel olyan termelési módokra kényszeríti a gazdákat, amelyek nem tartják tiszteletben a növénytermesztés hagyományos módozatait – ez pedig ellentétes az egészséghez és az élelemhez való joggal. A tudományos kutatás szabadságán kívül a Monsanto gyakorlata a szólásszabadságot és az információhoz való jogot is csorbítaná.

Az ötödik „vádpont” a háborús bűnben való cinkosságot vizsgálta – a kérdésben a „törvényszék” úgy találta, nem áll módjában konklúziót megfogalmazni. De megállapítva a Vietnámban előidézett környezeti és a helyi lakosságnak okozott károkat, a bírák szerint nem kizárható az a hipotézis, hogy a Monsanto „hozzájárult ahhoz, hogy háborút lehessen vívni Vietnám ellen”, „tisztában volt vele, milyen célokra fogják használni a termékét”, és „tisztában volt azzal is, hogy az károkat okozhat a környezetben és az emberek egészségében”.

A hatodik kérdés az ökocídium – egy terület ökoszisztémái jelentős károsodásának, pusztításának vagy teljes megsemmisítésének – bűntettére vonatkozott, és szorosan kapcsolódik a Monsanto Tribunal létrehozásának céljához. A kezdeményezők ugyanis szeretnék előmozdítani, hogy ez a fogalom bekerüljön a Nemzetközi Büntetőbíróság működését megalapozó Római Statútumba, a nemzetközi bűntettek ötödik csoportjaként – és ennek szükségességét húzta alá a „törvényszék” is.

Az ökocídium fogalma már 1972-ben megjelent, az ENSZ környezetvédelmi konferenciáján Stockholmban, ahol a svéd kormányfő hivatkozott is Vietnámra. Azóta a természeti környezet jogi védelme lassan araszol a nemzeti normarendszerekben – bár vannak olyan látványos ugrások is, mint 2008-ban Ecuadorban, ahol jogi státuszt kaptak a hegyek, a folyók és a föld is…

A bírák konklúziója az, hogy ha ez a jogi kategória létezne a nemzetközi jogban, akkor a Monsanto tevékenységének ilyen minősítése lehetségessé válna. Ez a vád felmerülne például Kolumbia esetében: a Monsanto glifozát tartalmú növényirtó szert gyártott és forgalmazott a kolumbiai állam megrendelésére, a koka ültetvények elpusztítása céljából, a légi permetezés pedig súlyosan károsította a lakosság egészsége mellett a természetet is. Az ökocídium vádja megalapozott lehetne a hosszú távú környezetszennyezést előidéző és veszélyes vegyszerek esetében is.

A Monsanto képviselőit meghívták az októberi tárgyalásra, de a cég nem élt a lehetőséggel, már akkor is úgy vélte, hogy a „bíróság” nem pártatlan és az igazságszolgáltatás paródiáját rendezi meg. A cég nyílt levelére válaszul a bírák kiálltak a civil kezdeményezésre létrejött, jelképes, egy valódi bíróság jogosítványaival nyilván nem rendelkező, de ennek ellenére fontos kezdeményezés mellett. Újfent felhívták a céget, hogy kapcsolódjon be a bíróság munkájába, amely függetlenül és az érvényben lévő jogi szabályozás alapján fog működni.

Az „ítélet” közreadása nyomán, a vállalat európai szóvivője, Brian Carroll úgy nyilatkozott, hogy az eseményt a Monsanto és egyes mezőgazdasági technológiák ellenzőinek kis csoportja szervezte.

A bíróság tagadta több tudományos bizonyíték és bírósági döntés tényét, több tárgyban, csak azért, hogy egy előre meghatározott ítéletet hozhasson. Továbbra is folytatjuk a munkát azokkal a legitim szervezetekkel és szabályozó hatóságokkal, amelyek azokban a régiókban működnek, ahol jelen vagyunk. Továbbra is elkötelezettek vagyunk az éhezés és az élelmiszerbiztonság problémáinak megoldására a világban, ahogy a tekintetben is, hogy milyen szerepe van a gazdáknak abban, hogy fenntartható módon lássák el élelmiszerrel a világ folyamatosan növekvő számú lakosságát.”

Ennek ellenére, a Le Monde-nak  Françoise Tulkens, a bíróság elnöke úgy fogalmazott, hogy a vállalat távolmaradása nem módosítja konklúziójuk értékét. A bírák véleményüket a nemzetközi jog érvényben lévő szabályai szerint alkották meg, igaz, hogy nem került sor a két fél konfrontációjára, de „számos jelentés és a tanúvallomás alapján hoztuk meg döntésünket” – ezeket és a feltárt tényeket nem cáfolták mások.

Tulkens azt reméli, hogy véleményük előbbre viszi majd a nemzetközi igazságszolgáltatást, mert érvekkel szolgál az ökocídium bűntettének alátámasztására, és segítségére lehet az államoknak a szóban forgó alapjogok tiszteletben tartásában. Illetve az itt felmerült érveket az áldozatok is használhatják majd a nemzeti bíróságok előtt.

Az egyik újdonság például az lenne, hogy egy vállalatot is felelőssé lehetne tenni a környezet elleni bűncselekmény miatt – eddig a Nemzetközi Büntetőbíróság csak magánszemélyek egyéni felelősségét vizsgálta. A bírák szerint a vállalatoknak számos jogot biztosít a nemzetközi szabályozás, felelősségük megállapítása tekintetében jóval óvatosabb a jog, ezt az aszimmetriát is orvosolni kellene.

A hatvan oldalas dokumentumot a tervek szerint pénteken átadták a Monsantóval fúzióra készülő Bayer képviselőinek, de eljuttatják az ENSZ-hez, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz és más nemzetközi szervezetekhez is.  A következő lépés pedig egy olyan tanulmány elkészítése, szintén nemzetközi civil összefogás révén, amely felméri a Monsanto által az elmúlt 40 évben okozott károk gazdasági következményeit.

Ahogy Valérie Cabanes, a szervező bizottság egyik tagja, nemzetközi emberjogi szakértő fogalmaz: „A vállalatok jogai, a világkereskedelem szabályai jelenleg fontosabbak, mint az emberek és a természet jogai. Eljött az ideje, hogy újragondoljuk a normák hierarchiáját!”

Dobsi Viktória

A címlapfotó a tavaly októberben zajlott meghallgatások során készült, forrás
Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom