Összeomlik a globális civil társadalom? – itt az Átlátszó nagy illiberális körképe

civil-tuntetes-sziv_kk

 

A modern civil társadalom világszerte komolyabb támadás alatt áll, mint korábban bármikor. Mind több országban kell szembenézni független civil csoportoknak azzal, hogy elhallgattatnák őket, és ennek keretében megfosztanák külföldi finanszírozásuktól is. Afrikától Kelet-Európán és Ázsián át Dél-Amerikáig autoriter vezetők egybehangzóan állítják: a külföldi befolyás és az ellenük forduló nemzetközi és hazai tiltakozók ellen harcolnak. De valóban ez a helyzet?

 

 

A Közép-európai Egyetem (CEU) ellehetetlenítése után szerdán a nem kormányzati szervezetekről (NGO) szóló törvény-tervezet kerül a parlament elé. Eközben döntő összecsapást vizionál Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Soros Birodalomról ír Schmidt Mária, a kormány főideológusa, és a kormánypárti propaganda-gépezet eddig nem tapasztalt sebességre kapcsolt. A fejleményekre sokan értetlenül tekintenek, noha a recept, az orosz modell, évek óta franchise rendszerként létezik a világ több országában.

Induljon az Átlátszó nagy illiberális körképe!

Az előző rész tartalmából: Oroszország a hidegháború elbukásával (1991) legalább egy évtizedig nem talált magára, képtelen volt bármilyen ideológiát vagy kormányzati-működési modellt exportálni. Vlagyimír Putyin elnöki idejének kezdetétől (2000) az orosz hatóságok folyamatosan támadták és csökkentették a civil-, és emberjogi szervezetek (NGO) működési jogköreit, nyomást gyakorolnak ellenzéki mozgalmakra, a kormánytól független médiára, újságírókra.

Putyin Oroszországa felismerte: képesek a liberális demokráciák közötti széthúzás fokozásával, az egyetemes emberi jogok diskurzusának terjesztését vállaló civil szervezetek, média és ellenzéki csoportok visszaszorításával tőkét kovácsolni politikai céljaik eléréséhez.

Nem nehéz kitalálni, hogy e törekvések hatékonysága, együtt a nagyon korlátozott és visszafogott nemzetközi visszhanggal, együtt azt eredményezték, hogy az orosz modell egy rossz, de népszerű példájává vált a világ más tájain működő autoriter berendezkedésű politikai elitek számára.

Ma már ott tartunk, hogy az orosz-modell nem csak az egykori ex-szovjet tagköztársaságok romjain kiépülő, hagyományosan Moszkva befolyása alatt álló, poszt-szovjet országok vezető elitje képviseli, de átvette több kelet-európai, afrikai, dél-amerikai, közel-keleti kormány is. Újabban terjed Indiában, Kenyában, és először áttörést érhet el egy EU-országban, Magyarországon is. De még mielőtt tovább mennénk, tisztázzunk egy kérdést.

Akkor most orosz vagy amerikai minta alapján írták a civil törvényt?

Amerikai mintára alkotnak új civiltörvényt, Enyhébb civil törvényt terveznek, mint az amerikai – állítja a kormánypárti Magyar Idők és a hirado.hu. Megkértem Széky Jánost, az Élet és Irodalom “Külföld” rovatvezetőjét, magyarázza el az Átlátszó olvasóinak, mi a különbség az orosz és az amerikai modell között.

Az alapkülönbség nagyon egyszerű: az amerikai törvény, a FARA nem civil szervezetekről szól, amik történetesen külföldről is kapnak valamennyi anyagi támogatást, hanem ellenkezőleg, szorosan vett külföldi ügynökökről. Olyanokról, akik idegen hatalmak, államok vagy szervezetek megbízásából vagy az ő érdekükben direkt politikai vagy ilyen jellegű tevékenységet folytatnak az Egyesült Államokban. Vagyis ez nem finanszírozás, hanem megbízás kérdése, és az ilyen szervezetekre pont nem lehet mondani, hogy NGO-k, azaz „nem kormányzatiak”.

Széky még elmondta, az eredeti törvényt a közelgő háború légkörében, 1938-ban fogadták el, és aztán, a háború alatt fóleg azokra alkalmazták, akik ellenséges propagandát fejtettek ki. 1966-ban leszűkítették az engedélyezett politikai lobbikra, melyek külföldi főnökök megbízásából igyekeznek befolyásolni a döntéshozókat.

Persze hogy nagyon szigorúan ellenőrzik őket, minden moccanásukról be kell számolniuk az igazságügy-minisztériumnak, de ez annak a másik oldala, hogy törvény teszi lehetővé és szabályozza a működésüket. Ilyenek ma Magyarországon egyszerűen nem működhetnek törvényesen – tehát nem szabályozza őket sem szigorú, sem engedékeny törvény – és Oroszországban sem.” – mutat rá az ÉS munkatársa.

Az, hogy a külföldi támogatást elfogadó civil szervezetekről szóló 2012-es orosz törvénymódosítást, amit közönségesen „idegenügynök-törvény”- nek becéznek, az amerikai idegenügynök-törvényről „másolták”, a legszabályosabb hamis propaganda. Pontosan úgy nem igaz, mint hogy a korrupciót leleplező vagy akár kulturális célú NGO-k idegen hatalmak ügynökei.

Ellenzéki szakértők, köztük a mostanában másodszor is megmérgezett Vlagyimir Kara-Murza elég gyorsan, tételesen szétszedték ezt a manipulációt. Úgyhogy ha valaki Magyarországon ma ezt az érvet hozza föl, az vagy de facto orosz ügynök, vagy Putyinék hasznos hülyéje, lehet választani. Az nagyon valószínű, hogy sem az amerikai törvényt, sem az oroszt nem látta, csak szajkózza, amit beletöltöttek a beszédközpontjába.

Köszönjük a háttérinfót! Mi pedig folytassuk a civil szervezetek aktuális helyzetével, az egykori szovjet birodalom utódállamaiban.

Azerbajdzsán: a civilek már a túlélésért küzdenek

Orbán Viktor mintaállamában kiemelkedően rossz a civilek helyzete. Az NGO-k elleni támadás oroszországi (putyini) modelljét először Azerbajdzsán alkalmazta, miután levonta a tanulságot a 2005-ös, 2006-os grúziai, ukrajnai és kirgizisztáni “színes forradalmak” hatására született oroszországi törvényekből. 2009-ben olyan törvényt fogadtak el, amely értelmében a civil szervezetek működése és léte csak akkor válik törvényessé, ha megszerzik az azeri Igazságügyminisztérium előzetes hozzájárulását, miszerint az adott NGO tiszteletben tartja az ország “morális értékeit” és “nem fejt ki politikai vagy vallási propagandát”.

Nem meglepő: a törvény következtében több civil szervezet leállította tevékenységét.

A 2013 márciusában módosították az azeri NGO-törvényt: 111 euró (=200 AZN Manat) feletti támogatáshoz az azeri Igazsággyügyminisztérium hozzájárulása is kellett, valamint, hogy a szervezetek kötelesek bankszámláikat állami bankban megnyitni. 2013 szeptemberétől, az oroszországi törvények mintájára, magas pénzbüntetéssel sújthatták azt, aki be nem jelentett demonstráción vett részt.

A 2014-es választásokra fordulva Azerbajdzsánban több tucat vezető NGO vezetőt, újságírót és ellenzéki személyeket tartóztattak le, elsősorban olyanokat, akiknek lokális emberjogi csoportokhoz volt közük.

A megnyert választások után, a kormány újabb szigorítást hajtott végre az NGO törvényen: ha egy külföldi állampolgár nem élt két évnél hosszabb időt Azerbajdzsánban, nem képviselhetett helyi civil szervezetet. 2014 márciusában, az elnöki hivatal stábjában dolgozó Fuad Aleskerov kijelentette, hogy az olyan külföldi szervezetek, mint a Freedom House, Human Rights Watch, Amnesty International és a Transparency International hamis állításokat tesznek és kettős mércét alkalmazva jellemzik az azeri belpolitikát, ezért a jövőben kerülendő az együttműködés ezekkel a szervezetekkel.

2013 és 2015 közöt nagyjából 40 civil aktivistát, újságírót, bírót, ellenzéki politikust ítéltek 5 és 8 év szabadságvesztésre adócsalás, hazaárulás, vallási-, faji-, és etnikai alapon okozott tömegzavar-keltés, illegális gyógyszer-, fegyver-, és drogkereskedelem miatt. Ezen kívül magánszemélyek és szervezetek banszámláját is befagyasztott az azeri állam, amely így az NGO-k gyakorlati működését akasztotta meg és gyakorlatilag lefejezte az országban az elmúlt évtizedekben létrejött civil mozgalmat, megnehezítve az emberi jogok és a választások tisztasága felett őrködő emberek új generációjának munkáját, létezését.

Az azeri civilek a túlélésért küzdenek.

Orosz nyelven megy a kirgiz tévé, az nem probléma

A kirgíz állami médiában a 2010-es évek elején kezdték el tolni az oroszorszégi narratíva alapján a Soros-féle “ötödik hadoszlop” elleni küzdelmet “a hazaárulók ellen, akik külföldi befolyás alá kerültek“. Különös: az oroszok által befolyásolt kirgíz média, amely ráadásul amúgy is nagyrészt orosz nyelven adja műsorait, ez esetben nem minősült külföldi idegen befolyásnak.

2014 májusában Kirgizisztánban is intenzív megfigyelés alá kerültek a civil szerveztek: az oroszországi “külföldi ügynök”-törvényhez hasonló jogi szabályozást fogadtak el, amely állami regisztrációhoz és anyagi hátterükbe való betekintéshez és az erről szóló, rendszeres riportokhoz kötötte egy adott kirgíz NGO működését. Természetesen nem maradhatott el – az orosz fejleményekhez hasonlóan – Kirgizisztánban sem e szervezetek nyelvi megbélyegzése. A törvényt 2015 júniusában majd decemberében fogadták el.

Az országban létezik, szintén orosz mintára, egy LMBT-ellenes propaganda törvény-tervezet is, amely lényegében az orosz paragrafusok szövegét szajkózza a “homoszexuális életmódról való pozitív megnyilvánulás” büntetőjogi és közigazgatási szankcióiról. Váratlan módon, 2016 májusában a törvényt az igazságügyminiszer visszaküldte a parlamentnek újratárgyalásra. Ha átmegy, Atambayev elnök aláírása vagy vétója vár a törvényre.

Tádzsigisztán is követi a regionális példát

A környező országokhoz képest viszonylag megkésve, 2015 júniusában módosították a civilekról szóló törvényt Tádzsigisztánban. Az új rendelkezés szerint a tádzsik Igazságügyi Minisztériumot minden esetben értesítenie kell egy helyi civil szervezetnek, amennyiben külföldi eredetű anyagi támogatásban részesül. A tádzsik elnök 2015 augusztásban írta alá az új törvényt, igaz, közvetlenül az elnöki aláírás előtt az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte, hogy vizsgálják meg, vajon a törvény minden jogi követelménynek megfelel-e.

Megfelelt. Tádzsigisztán szintén Moszkvát másolta, amikor 2014-ben elfogadta a gyülekezési törvény módosítását, amely a demonstrációk, felvonulások megszervezését szigorította. Ennek értelmében Tádzsigisztánban külföldi vagy “hontalan személy” nem vehet részt többé nyilvános rendezvényeken. A helyi igazságügyi miniszter szerint a törvény szigorítására a terrorizmus és a korrupció elleni harc miatt volt szükség.

Csak a téli olimpia megpályázása lassította a kazah civilek elleni fellépést

Bár 2005 óta akadályozzák folyamatosan a kazah hatóságok a Soros Alapítvány működését, a civil szervezetekre csak 2015 januárjában csapott le az állam. Olyan új büntető-, és adminisztrációs szabályozást fogadtak el, amely betiltotta, hogy valaki egy be nem regisztált szervezet tagjává válhasson, illetve rendkívüli módon megnehezítették egy szervezet regisztrációját.

Ezt a lépést sok esetben az adott NGO bezárása követte. Még ugyanebben az évben, októberben szigorítottak a civil-ellenes törvényen: e szerint az állam minden egyes civil szervezet életébe betekintést nyer, megengedve számára működésének követését, anyagi támogatásának ellenőrzését és egy új szervezet megalakulásának lehetséges elutasítását is.

Kazahsztán az NGO szervezetek mellett támadást intézett az LGBT csoportok ellen is egy LGBT-ellenes törvény megfogalmazásával, orosz mintára, de a 2022-es téli olimpia megpályázása és az ebből következő nemzetközi figyelem miatt végül elutasították.

Ezen kívül új törvény készült a be nem jelentett tüntetéseken való részvétel miatt – szinte szó szerint átvéve az orosz rendelkezés szövegét. A törvény megkönnyítette, hogy civil aktivisták és vallási vezetők ellen büntetőeljárást indítsanak. Az új törvény szerint, amennyiben egy be nem regisztrált szervezet külföldi támogatásban részesül, vagy ha a szervezet elbukik a regisztrációs folyamat során, illetve ha az adott civil csoport zavarja az állami intézmények működését, az illető hat évig terjedő szabadságvesztést kaphat.

Az orosz modell lépett érvénybe Örményországban is

Az örmény vezetés is úgy határozott, hogy – orosz mintára – szigorítja a civil szervezetek működési és támogatási feltételeit. Az új törvény-tervezet szigorú pénzügyi beszámolási követelményeket, alapos ellenőrzést írt elő. Az örmény Igazságügyminisztérium hatáskörébe sorolták egy NGO működésének leállítását, vagy egy civil szervezet testületi ülésén való részvételt a kormány részéről. Az országban sokan úgy tekintettek erre az intézkedésre, mint Moszkva beavatkozására az örmény belpolitikába, amelyet a Kreml részéről a 2014-es ukrán Maidan forradalom váltott ki.

2014 májusában az örményországi orosz nagykövet, Ivan Volinkin azt mondta, hogy minden olyan civil szervezetet, amely akadályozza az orosz-örmény kapcsolatok fejlődését, “semlegesíteni kell.

2015 februárjában az oroszországi Orosz Együttműködési Ügynökség igazgatója panaszkodott, hogy “az európai értékek népszerűsítésével”, még mindig mintegy 350 örményországi civil szervezet ássa alá a két ország közötti kapcsolatot. A nyilvánvaló orosz beavatkozás és nyomásgyakorlás ellenére a törvényt végül az örmény parlament nem szavazta meg, noha, orosz nyomásra, 2015 január elsejétől az ország belépett az oroszok vezette Eurázsiai Gazdasági Unióba.

Bosznia-Hercegovina: a civilek “az alkotmányos rend megdöntésén dolgoznak”

A balkáni országban 2015 májusában jelentek meg az első hírek egy a helyi civil szervezetek működését szigorító törvény-tervezetről, amely korlátozta volna a külföldről érkező anyagi támogatás lehetőségét. A bosnyák változat gyakorlatilag lemásolta az oroszországi “külföldi ügynök”-törvény legfontosabb elemeit.

A helyi kormány, a nagyobb pénzügyi átláthatóságra hivatkozva, egy olyan törvény-tervezetet készített elő, amely lehetővé tette volna a helyi NGO-k – ahogy az eredeti orosz törvény fogalmazását utánozzák – “politikai tevékenysége miatt“, a nagyobb állami kontrollt, büntetést vagy az adott szervezet betiltását is. A bosnyák kormány elindította a gyülekezési törvény szigorítását is, illetve 2015 februárjában törvényileg lehetővé tette a közösségi médiában megjelenő “bomlasztó tevékenység” büntethetőségét is.

Ahogy a bosnyák parlament által elfogadott törvény fogalmazott, a média egy olyan nyilvános hely, ahol “békének és rendnek” kell lenni, ezért lehetővé tették a kritikus vélemények, kommentek büntethetőségét is. Az orosz befolyás boszniai jelenléte nyilvánvalóvá vált a 2014-es boszniai gazdasági reformok kudarca miatt megkezdődött tiltakozási hullám közszolgálati értelmezésében is. A bosnyák állami tévé “külföldi országok által támogatott  külföldi ügynökök” szervezte tüntetésekről beszélt, amelyek “aláássák a bosnyák kormány” hitelét. A kormány később listázta is azokat a szervezeteket, amelyek szerintük a “bosnyák alkotmányos rend megdöntésén munkálkodnak.

Macedónia: “sorostalanítsuk” az országot!

Nikola Gruevski, a kormányzó VMRO-DPMNE párt miniszterelnöke 2017 januárjában sajtóközleményében azt állította, hogy a macedón Nyílt Társadalom Alapítvány és az ellenzéki Macedóniai Szociáldemokrata Demokrata Unió “aláássák a macedón demokráciát“, és e szervezetekhez köthető emberek “Soros bábok“, “zsoldos forradalmárok“, valamint a “szabad újságírás ellenségei”, akik “szégyen és katasztrófa Macedóniára nézve.”

Gruevski korábban, már a 2016-os decemberi választást megelőző kampány során megígérte: ha hatalomra kerül, azért fog harcolni, hogy Macedóniát “sorostalanítsa“, utalva azokra a szervezetekre, amelyeket állítólag vagy ténylegesen Soros György által alapított alapítványokból működnek.

Most ott tartunk, hogy a macedón Adóhatóság ellenőröket küldött a Nyílt Társadalom Alapítvány által működtetett, mintegy 20 civil szervezetre. A macedón kormány kommunikációjában az Orbán-kormányt követi: a vizsgálatokkal párhuzamosan nyilatkozatot adtak ki, miszerint a vizsgálatokat nem a politika motiválta, “az Adóhatóság rendszeresen végez vizsgálatokat, függetlenül az országban zajló politikai eseményektől.

A civil szervezetek vezetői szerint túl sok a véletlen egybeesés. Szerintük érdekes, hogy a vizsálatok akkor indultak meg, amikor Gruevski miniszterelnök néhány nappal korábban megfenyegette ezeket a NGO-kat. Korábban Gruevski a térségben Magyarországot nevezte egyik fő szövetségesüknek.

Lengyelország: előre a magyar úton?

A kelet-európai térségben, Magyarország és Macedónia mellett,  Lengyelországa harmadik hely, ahol a civil szervezetek megregulázását tűzte ki célul a helyi politikai vezetés. Beata Szydło 2016 novemberében jelentette be, rendet kell tenni az NGO-k világában. A kiszivárgott tervek szerint egy központi állami hivatalt hoznának létre, amely egymaga kezelné a civil szervezetek finanszírozását.

Krzysztof Śmiszek, a Lengyel Antidiszkriminációs Társaság tagja szerint a Tusk-kormány nem foglalkozott velük, de a jelenlegi kifejezetten ellenséges az emberi jogi agendával szemben. Mariusz Błaszczak, belügyminiszter (Jog és Igazságosság Pártja) szerint ugyanis a lengyelek alapvető értéke és civilizációja a kereszténység, míg a multikulturalzmus és a PC csak a nizzai terrorhoz hasonló eseteket termel ki.

A lengyel kormány egyelőre nem mert még erősebb lépéseket tenni, ugyanakkor számos intézkedése mutatja, hogy hasonló utat járhat be, mint Orbán Magyarországa. Az emberi jogok védelmével foglalkozó ügyosztályt összevonták a Belügymiinsztériumon belül, eltörölték a rasszista támadásokat kivizsgáló tanácsot, megszüntették a nők ellen irányuló családon belüli erőszakot kivizsgáló jogi központ támogatását, és szóba került az abortusz-törvény szigorítása is, amelyről csak a hatalmas tömegdemonstrációk miatt mondott le az új lengyel kormány.

Egyiptom: a civilek “veszélyeztetik a nemzeti egységet

Az elmúlt néhány évben súlyosan csorbultak a civil-, és ellenzéki szervezetek jogai az észak-afrikai országban is. A szigorításokat 2014-ben, itt is orosz minta alapján tervezték meg: megtiltották a helyi NGO-k számára – a “politikai tevékenységet” – illetve, a 2012-es orosz “külföldi ügynök”-törvény alapján, az állam e szervezeteket a működésükről és anyagi támogatásukról szóló beszámolókra kötelezi. Az egyiptomi törvény-tervezet – hasonlóan az orosz minta-törvényhez – szintén homályosan fogalmaz és nem határozza meg, mit kell érteni “politikai aktivitás” fogalmán.

Jelenleg Egyiptomban a civil szervezetek a belügyminisztérium 84. rendelete alapján működnek, amely értelmében a kormány betilthat egy civil szervezet, ha az megítélése szerint “politikai aktivitást” fejt ki és ezzel a tevékenységével “aláássa a nemzeti egységet“. Ez utóbbi megfogalmazást – a nemzeti egységre való hivatkozás – szintén az eredeti, orosz törvény szövegéből vették át az egyiptomi törvényalkotók.

A rendelet szerint büntethetővé váltak az olyan nyilvános demonstrációk is, amelyek “veszélyeztetik az egyiptomi közélet békéjét és biztonságát.” Nem engedélyzett demonstrációk 2-5 év börtönbüntetéssel és 7200-14500 dollár pénzbüntetéssel járhatnak.

A külföldi gyökerű NGO-k csak úgy működhetnek az országban, ha azt a kormány illetékese engedélyezi és az adott szervezet nem veszélyezteti Egyiptom “nemzeti szuverenitását“. 2015-ben a kairói bíróság betiltotta a Muszlim Testvériség csoportot, és az Április 6. Mozgalmat amely kulcsszerepet játszott a 2011-es felkelésben. Beszámolók szerint, ma már Egyiptomban, a civilek öncenzúrával élnek a megfélemlítések hatására.

Izrael: a civilek “az ország identitását veszélyeztetik

A közel-keleti ország korábban nem tartozott az autoriter államok közé, de a 2015 végén nyilvánosságra került civil-szervezetek ellen készült törvénytervezet új megközelítésre sarkallta az elemzőket. Korábban az Átlátszó is írt arról, hogy az izraeli és magyarországi NGO-ellenes fellépés háttérében ugyanaz a személy technikája fedezhető fel.

Finkelstein csapata a putyini törvények alapján fogalmazta meg az új civil-ellenes intézkedéseket. Az izraeli változat szerint a törvény előírja, hogy a civilek jelensék az állam felé, ha külföldi támogatásban részesülnek.

Egy korábbi törvény-javaslat azt is indítványozta, ha egy civil szervezet képviselője az izraeli parlamentben megkülönböztető jelzést viseljen, ami az izraeli múltat tekintve, történelmileg meglehetősen szerencsétlen kezdeményezésnek számított. Később ezt a javaslatot elvetették. Az izraeli törvényalkotók is az eredeti orosz törvény szövegében használt szókészletet és érveléstechnikát használják a szigorítások megindoklásakor.

Ayelet Shaked, izraeli igazságminiszter szerint azért van szükség a törvényre, mert a civilek “aláássák Izrael állam szuverenitását és identitását.” A törvényt 2017 márciusában fogadták el, amely szerint kampányidőszakban hét és félmillió forintnál nagyobb támogatásokat jelenteni kell az állami számvevőszéknek.

Etiópiában nagyjából mindent betiltottak, amit csak lehetett

Az afrikai ország parlamentje 2009-ben fogadta el a törvényt, amely szigorítja a civilek működését, és az ilyen szervezeteket állami regisztrációra kötelezi. Az állam így bármikor betilthat egy neki nem tetsző civil szervezetet, amennyiben az a “köznyugalmat” veszélyezteti. A regisztráció előfeltétele azonban, hogy az adott szervezet egy ajánló levelet szerezzen az etióp külügyminisztériumból, amely méltónak találta a szervezetet a regisztrálásra.

Ha egy etióp NGO tíz százaléknál magasabb arányban jut külföldi támogatáshoz, akkor a szervezet Etiópiában nem folytathat emberjogi tevékenységet, de a törvény amúgy is alapból tiltja, hogy az etiópiai civil szervezetek az emberi-, és demokratikus jogok képviseletében lépjenek fel. 2014 végéig Etiópiában 133 civil szervezetet zártak be a hatóságok. Etiópia az afrikai térség állama, ahonnan tovább terjedt a civilellenes törvénykezés-hullám.

Uganda: Etiópia nyomában a második fenyegetés Afrikában

A 2013-as törvénymódosítás értelmében az állam növelte az ugandai állami rendőrség hatáskörét, miszerint nyilvános eseményeket tilthat be, illetve rendezvények számára, demonstrációs célból, kijelölhet felvonulási területet. Az afrikai országban minden civil szervezetet be kell regisztrálni, amely folyamat akár évekig eltarthat, például kormányzati ajánlásokat kell benyújtaniuk egy sikeres regisztrációhoz.

Az ugandai civil szervezetek napi működéséhez fontos adalék, hogy minden ilyen szervezetnek együtt kell működniük az állami alsóbb szintű – önkormányzatok, körzeti bizottságok – hatóságokkal is.

A 2014-es és 2015-ös civil-ellenes ugandai törvénytervezeteket az etiópiai törvények alapján mintázták, végül azoknál jóval szigorúbbra sikeredett. Ennek értelmében a civil szervezetek egy ún. NGO Board, azaz egy állami Civil Szervezeti Testületnél  kell beregisztrálni úgy, hogy e testület bármikor betilthatja az adott NGO működését, ha annak tevékenységét úgy ítéli meg, hogy “sérti Uganda érdekeit.

Ezen kívül minden, ugandai civil szervezetnél dolgozó külföldi állampolgár munkavállalását a kormányzati testületnél kell engedélyezni, illetve az bármikor visszavonható. A törvényt később az ugandai parlament elfogadta, Musavini elnök 2016 márciusában írta alá.

Ugandában a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása mellett, nekimentek az LMBT közösségek szervezeteinek is, amely helyi civil csoportok munkatársai szerint amerikai szélsőjobboldali vallási szekták és az oroszországi LMBT-ellenes törvények alapján fogalmazták meg.

A kínai civilek, mint terrorveszély és nemzetbiztonsági kockázat

Xi Jinping 2013 márciusi hatalomra kerülése után az országban fokozódott a belföldi civil szervezetekre gyakorolt központi hatalmi nyomás. Az új elnök erősen nacionalista felfogású, ún. nemzeti “korrupcióellenes“, és “jogállamiság“-kampányt kampányt indított el, amelyekre, a hatalom szerint, nemzetbiztonsági szempontok miatt volt szükség.

2013 nyarán olyan terrorizmus-ellenes törvényt fogadott el a kínai parlament, amely felhatalmazta a kormányt, hogy egy esetleges ellenséges akció esetében megvédje az országot a rendelkezésére álló eszközökkel. De mitől félnek a kínaiak?

Xi elnök kormánya egy olyan nemzeti “civil” társadalmat képzelt el, amely – bármit is jelentsen ez – a “kínai értékek” alapján épül fel és nem a nyugati civil társadalmak, egyéni szabadságjogi vívmányain nyugszik.

Kína, mint az egykori szovjet térség egyik országa, szintén az állítólagos külföldi befolyás ellen vezetett be 2015 májusában korlátozó jogszabályokat, amely szóban – németh szilárdi értelemben – természetesen csak “szabványosította az eddigi szerteágazó tevékenységeket.” Valójában fokozott korlátozást vezetett be a hazai (kínai) és külföldi NGO-kal szemben.

A törvény értelmében Kínában csak egy meghatározott számú civil szervezet működhet. A kínai NGO-knak évente be kell nyújtani egy működési és pénzügyi tervet előzetes jóváhagyásra. Tiltólistára kerültek azok a szervezetek, amelyet az állam úgy ítélt meg, hogy megbontja az etnikai harmóniát, szeparatista tevékenységet folytat vagy működésével nemzetbiztonsági érdekeket sért.

Az orosz minta alapján, a kínaiak sem határozták meg, hogy ezek a szempontok pontosan mit jelentenek, amely így lehetőséget ad a korrupcióra és a nyílt politikai beavatkozásra is.

Kambodzsában is a helyi BM dönt a civilekről

Hun Sen miniszterelnök egy olyan egyesülési-, és civil szervezetekről szóló törvényt fogadtatott el a helyi parlamenttel 2015 augusztusában, amelybe csak a legérintettebbeket nem vonták be, az NGO-kat. A tiltakozások ellenére az új törvény – nemzetközi mintára – nyilvántartásba vette a hazai és nemzetközi NGO-kat, illetve a törvény a kambodzsai Belügyminisztériumnak korlátlan mérlegelési jogkört adott, hogy egy adott civil szervezetet engedélyezzen vagy betiltson.

A törvény természetesen azt is előírta, hogy minden civil szervezetnek be kell tartania a “politikai semlegességet” működése során – jelentsen ez bármit. Igen, a fogalom pontos meghatározása, Kambodzsában sem történt meg.

Chavez, a dél-amerikai régió Orbánja

Venezuela azon országok közé tartozott, ahol szűkebb régiójában, elsőként korlátozták a civilek jogait 2010 decemberében. A venezuelai NGO-ellenes, a Nemzeti Önrendelkezés és a Politikai Szuverenitás Védelme elnevezésű törvény kriminalizálta a helyi civil szervezeteket, illetve megakadályozta, hogy ezek a szervezetek külföldi tulajdonban lévő alapból támogatáshoz jussanak, illetve bármilyen eszközt birtokolhassanak.

Ha ennek ellenére egy NGO mégis anyagi támogatásban részesül külföldről, azt az állam részéről szankciók követhetik.

A törvény lehetővé tette külföldi állampolgár kiutasítását, vagy a helyi civil szervezetek tagjainak politikai jogainak megvonását öt évre. Chavez elnök szerint a törvényre azért volt szükség, hogy megakadályozzák politikai pártok és civil szervezetek anyagi támogatását, amely a “Yankee Birodalomból” érkezett.

Később Venezuela terrorizmusellenes intézkedéseket is bevezetett olyan szervezetek ellen, amelyek gazdaságilag, politikailag vagy mediálisan “megsemmisíthetik az országot”. A 2012-ben elfogadott törvény lehetővé tette a civil szervezetek állandó felügyeletét és külföldi támogatásuk további korlátozását.

Venezuela nyomában, a második dél-amerikai fenyegetés

Egy másik dél-amerikai országban, amely az orosz ihletésű venezuelai alapmodellt azonnal átvette 2010-ben, három évvel később szigorítottak a civil szervezetek elleni törvényen.

A 16-os kormányrendelet értelmében az equadori kormányhivatalnokokat olyan különleges jogkörrel ruházták fel, amely lehetővé tette a “közpolitikát“, “a nemzet, illetve az állam külső biztonságát aláásó” szervezetek esetében, hogy azok működésébe közvetlenül beavatkozzanak: személyzeti döntéseket vétózhattak meg, illetve bármikor leállíthattak egy konkrét projektet is.

Az equadori civil szervezeteknek jelenteni kellett a külföldről érkező támogatásokat, illetve minden információt, amelydet kintről kaptak – ez utóbbit a társadalmi csoportok megfigyelését végző elektronikus információs rendszer felületén kellett elküldeniük egy fájl formájában. A dokumentumot a kormány illetékese hagyhatta jóvá. Equadorban az olyan nemzetközi csoportokat, amelyek alááshatják “a biztonságot és a köznyugalmat” – ez a meghatározás szokás szeirnt nincs definiálva a törvényben – betiltották.

A törvény másik közvetlen eredményeként a legnagyobb equadori civil szervezetet, amely az USA-ból kapott anyagi támogatást, bezárták. Így járt más környezetvédelemmel és az őslakosok jogi ügyeivel foglalkozó szervezet is, amelyek állítólag “partizán politikai tevékenységet” végeztek.

Equadorban 2013-ban a szólásszabadság is súlyosan sérült a hírközlési törvény elfogadása után, amely a kormány számára széles körben biztosított cenzúrát. Az indoklás szerint a különböző közösségi médiát “felelősséggel és minőségi módon” kell használni, biztosítva annak “közszolgálati jellegét”, az equadori alkotmány szellemében.

Jó, jó, de mi várható a jövőben?

Nincsenek jó híreink. Az orosz-modell alkalmazása, amely a külföldi finanszírozású, nem kormányzati szervek működésének törvényi megregulázásáról szól – úgy tűnik, nincs még kifulladóban.

Az olyan intézkedések, amelyek a “politikai tevékenység” nem meghatározott, homályos, és bárhogyan magyarázható fogalmával operálnak, illetve, agresszív és negatív módon jelölik meg azokat, akik nem a helyi kormányzati erők által támogatottak, és részt vesznek nyilvános tüntetéseken, hogy véleményüket elmondhassák, nos, ez a folyamat már nem egyszerűen csak egy trend, hanem egyszerűen normává válik a világon.

Fontos látni: ebben az új normában a szólásszabadág és a szabad gyülekezés fogalmát egyszerűen újradefiniálták. Az új, Oroszország által tudatosan és a nyugati ideológia alternatívájaként felállított és egyre terjedő orosz-modell szerint, az illiberális rendszerekben az egyén nem élvezheti automatikusan szabadságjogait, hanem azokat államhatalom biztosítja számára. Ráadásul az államhatalom az általa biztosított jogokat bármikor korlátozhatja, illetve megszüntetheti a jövőben, ha úgy ítéli meg, hogy a politikai hatalmukat és az aktuális rendszer biztonságát fenyegetik.

És miért tudott ez az orosz-modell így elterjedni a világon?

Az orosz befolyás növekedése Moszkva közvetlen anyagi támogatása, politikai nyomásgyakorlása van visszautasíthatatlan ajánlatai által rákényszerítették az egykori Szovjetunió, az egykori keleti blokk és harmadik országok egy részét, hogy felfedezzék maguknak az államhatalomhoz való ragaszkodás előnyeit.

Az európai konzervatív pártokban megfigyelhető, “hagyományos értékekhez” való ragaszkodás automatikusan adta a Moszkva által felkínált alternatíva választását, még az olyan történelmileg nem különösebben orosz-barát országokban is, mint Magyarország vagy Lengyelország.

Az egykori Szovjetunión túl, a világ más részein pedig azért terjedhetett el ez az orosz-modell, mert a helyi vezetők, hatalmuk megőrzése érdekében, lehetőséget láttak az orosz-modell látszólagos terror, és szélsőségesség-ellenes törvénykezésiben.

Ezekben az országokban bizonyos jogos félelmeket arra használják fel a helyi hatalmasságok, hogy biztonságpolitikájuk leple alatt, nekimenjenek a civil társadalmaknak, az ellenzéki sajtónak és kezükből kivegyék az érdekképviseletet úgy, hogy azt az állam szolgálatába állítsák. Magyarul: ha az illiberális hatalom úgy látja, hogy elveszíti hatalmát politikai riválisai fölött, akkor támadásba lendül.

Mik az orosz modell várható következményei?

  • Korlátozottá válik az információhoz való jutás és a véleményszabadság
  • Megvitathatatlanná válnak a különböző politikai álláspontok
  • Elenőrizhetetlenné válik az adott kormányzat

Oké, de mit lehet most tenni?

Legelső, hogy ismerjük fel, mivel álllunk szemben, aztán ragálni kell rá. A jelenség világszerte létezik. A cikk egyik legfontosabb tanulsága, hogy az orosz-modellt alkalmazó autokrata rezsimek több esetben is egymástól veszik át az ötleteket, amelyeket aztán alkalmaznak törvénykezéseikben.

  1. Az NGO-k számára az egyik legfontosabb tanulság, hogy nem szabad kiszakadni a nemzetközi kontextusból, támogatni kell egymást az ellenállásban és, hogy időben felkészülhessenek a várható korlátozásokra és válaszlépésekre.
  2. Az USA-nak és az EU-nak szorosabban együtt kell működnie a civil szervezetek és a független sajtó visszaszorítása elleni küzdelemben. Minél többen kapcsolódunk bele e koalícióba, annál nagyobb legitimást kap a törekvés, és így nehezebb lesz a civil szervezetek létezését és tevékenységüket betiltani, korlátozni.
  3. Az Oroszországból elterjesztett politikai filozófia ugyanis azt állítja, hogy az alapvető emberi jogok és a szólásszabadság csak az érem egyik oldala, tehát nem tekinti normának az ún. “Nyugati értékeket” önmaga számára és azt állítja, hogy létezik egy másik megközelítés is. Fel kell ismerni, hogy a civil szervezetek működésének korlátozása veszélyezteti az emberi jogi szempontok érvényesítését is.

Összefoglalva: a civil társadalom kivéreztetése és a külföldi támogatások korlátozása nem a jó kormányzásról szól. Az ilyen törekvéseket azok a kormányok lépik meg, legyen a világon bárhol, amelyek el akarják kerülni az átláthatóságot. Ha ezek a kormányok valóban el akarnák zárni a külföldi támogatások csapját, könnyen létre tudnák hozni a maguk kis Észak-Koreáját. Bárhol.

De a fenti országokban nem erről van szó. Ezek a kormányzatok szelektív megszorítást szeretnének: engedélyeznék a külföldről érkező kereskedelmi vagy jótékonysági támogatásokat, másrészt korlátoznák azokat, amelyek elszámoltathatóvá tennék e kormányzatokat.

Éppen ezért fontos látni: a támogatások között mesterségesen létrehozott különbségtételt – legyen az kereskedelmi, jótékonysági, politikai – csak egyféleképp lehet nézni: a polgárok jogainak-, és a szólásszabadságának korlátozása és az adott kormányzat elszámoltathatóságának elmaradása.

Bőtös Botond

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Zsirinovszkij

    Jelentsünk ki egy tényt, pl. a cikkből “Oroszország a hidegháború elbukásával (1991) legalább egy évtizedig nem talált magára, képtelen volt bármilyen ideológiát vagy kormányzati-működési modellt exportálni.” Most tegyük fel a kérdést, hogy miért és ez kinek jó? Hát nem a soros fajtáknak, a pénzoligarchiának, akiknek a tulajdonában van a média ami az ő politikai céljaikhoz szükséges propagandát károgja. Az alapítványok, amelyek a civil szervezeteket pénzelik, mind-mind a globális elit tulajdona. Miért kellene hagyni, hogy a külföldről pénzelt senki által meg nem választott szervezetek felfordulást keltsenek, a törvényesen megválasztott kormányokat támadják. Ehhez nincs joguk, mert őket senki nem választotta meg. A k@rva édes anyjukat. ёб твою мать!

  • Juhász Gábor

    Köszönjük, értékes írás!

  • Péter István

    Az emberiség történelme a gyakorlatban nem más, mint
    egy hatalmas kiszorítósdi küzdelem, amelyben az etnikumok, vallások, kultúrák és ideológiák folytatnak kíméletlen véres háborút és/vagy mindennapi hadakozást a területi, a regionális és a világ szintű uralomért, dominanciáért. Az eszközök és a módszerek az adott kor jellemzőinek megfelelően alakulnak és változnak. Noha, az erőszakkal való fenyegetés és annak a tényleges megvalósulása továbbra is igen jelentősnek mondható időközben, a hódítás, a leigázás és az érdekszféra kiszélesítése más, szellemi, kommunikációs, szervezési és információs megoldásokkal is bővült, ami leggyakrabban az úgynevezett nem kormányzati, vagy civil szervezeteknek álcázott egységek és hálózatok tevékenysége által megy
    végbe. Értelemszerűen, az érintett országok lassan már ezeket a veszélyeket is felismerik és elkezdenek védekezni a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia meséjébe burkolódzó ügynök- és diverzáns szervezetek ellen.

  • DatAss

    Elszabadultak a narancstálibok!

  • TZ

    A véleményem kifejtése előtt (további indoklásként) visszautalok a korábbi cikkekhez írt hozzászólásaimra (például itt: http://hvg.hu/gazdasag/20170415_Nemzetbiztonsagi_riziko_magyar_irani_nuklearis_megallapodas#article-comments és itt: http://hvg.hu/itthon/20170417_Cegledi_Illuziok_helyett_valasztasi_torveny_bojkott és itt: http://hvg.hu/itthon/20170308_Gyurcsany_hianyolja_a_gyurcsanyozast#article-comments )

    ~ Az Orbán-rezsim aljas tervei ~

    Fontos leszögezni: Orbán is csak egy báb (még ha neki ez nem is esett le eddig) – valójában egyre többször válik nyilvánvalóvá a kiszolgáltatottsága. A “segítői” pedig nem barátságból támogatják, s céljaik elérésében sem pótolhatatlan a személye. Sőt, egy bizonyos ponton túl már épp a “segítői” állíthatják félre, hogy becseréljék egy még rosszabbra … ha nem előzzük meg őket!

    Orbán eltávolítható – de ehhez előbb ki kell lépni az általa kreált “valóságból”! Bármennyire hangozzék bizarrul, NEM Orbán legyőzésén kell első sorban erőlködni, hanem a korszakos kihívásokat HELYESEN felismerve megfelelő alternatívát kell kínálni és ehhez megnyerni a közvélemény együttműködését. Nem tagadom, megdöbbentően hangozhat, de Orbánt mintegy “másodlagosan” lehet legyőzni – kvázi járulékos következményként…

    Orbán nem engedhet, hiszen ez számára (valamint környezete számára) a teljes egzisztenciális, morális kudarcot, üldöztetést és börtönt jelentené – ezért (a kóros személyiségéből is adódóan) küzdeni fog, körme szakadtáig. A Parlamenten még tavaly sikeresen átpréselt “terrorvészhelyzet” funkciója, hogy a “Tákolmány” megfelelő módosításai alapján az államfő erősebb jogköröket kaphasson. Akkorára ugyanis már korántsem biztos, hogy Káder János lesz az államfő (erről szólt a nem túl rég zajlott elnökválasztási hajcihő is). Ezért szükséges a Putyin-Medvegyev páros által már sikeresen bemutatott pártánc előkészülete (emlékezzenek vissza rá!) – ugyanis Orbán majd szintén kicsit visszalép, Lázár szorosan előre. Lázár, már miniszterelnökként (a birkák etetése gyanánt, megnyugtatásul), mint egy reformfideszesként (kvázi reformkommunistaként), majd a változás ígéretét lebegteti, s eközben, mintegy mellékesen, Orbán Viktor előlép fővezérnek. S ekkor vesznek majd újabb lendületet az események:

    Kubatov-legények akciója/kiprovokált incidens ➜ veszélyben a nemzet ➜ “fokozódás” ➜ életbe lép a “Tákolmány” módosítása ➜ Orbán megkapja a diktatórikus hatalmi jogköröket ➜ kicsit még habosítani kell, le kell foglalni a népet ➜ eközben megértetik velünk, hogy hatékonyabb lehetne Orbán, csakis értünk (közben már mindenki beijedve, sápadtan lapít) ➜ Orbán (nem kevés erőszakkal) megkapja a plusz jogköröket ➜ lassan nyíltan kezd formálódni az új rendszer, melynek nevet is adhatunk ➜ diktatúra, melynek diktátora (királya, vezére): ➜ Orbán Viktor kormányzó úr!

    Az instabilitás, viszály, “terrorizmus” és Orbán emelkedése kölcsönös egymásrautaltságban léteznek, egymás nélkül kimúlnának. Éppen ezért tévedés Orbántól várni a megoldást, nyugalmat, biztonságot!

    Orbánék nagy öngólt is lőhetnek a teljes vehemenciával, és Jobbikos segédlettel átpréselt “terrorhelyzetes” módosításukkal.
    Teljesen nyilvánvaló, mint ahogy eddig, az elmúlt évek során: a Fidesz képtelen statikusan uralni a “politikai térfelet”, ezért kénytelen rendszeresen akciózgatva, égő fáklyával előrohanva – s a Jobbik veszélyes szólamait üvöltözve – előgyújtogatni a néphangulatot, ezzel próbálva kifogni a szelet annak vitorlájából. Mára már nincs a Fidesznek igazi ellenszere a szélsőjobb ellen, kizárólag a konkurense kampányát plagizálja – vagyis lényegében a majdani szélsőséges fordulat útját egyengeti!
    Orbán Viktor nagyon buta, rövidlátó és korlátolt képességű politikus, aki önteltségében nem akarja észrevenni, hogy egyre vadabb vizekre evez a mindinkább széthulló ladikjával. Az elmúlt évek során sikeresen felszámolták a demokratikus intézményrendszer alapjait, amiket meghagytak (ha meghagytak), azok csupán felszínes mázak – álcázás gyanánt. Lényegében Orbán megkreálná a maga, végleges egyeduralmát – s ennek érdekében lassan már szó szerint belebetonozza trónját az ország félresiklatott közjogi rendszerének csúcsára.

    >>>Csakhogy, itt van a hiba! Mi történik, ha Orbánt mégis csak “kilöttyentik” a trónusból? Mi történhet akkor? Mi várhat az országra?<<<

    A "terrorvészhelyzetes tákolmány-módosítással" még inkább sebezhetővé vált a magyar jogállamiság. Mi történik ugyanis egy ilyen, önkényesen bevezethető szükségállapot során? Mi történik akkor, ha Orbán (hiszen kétség sem férhet hozzá, ő szeretne addigra fővezérré válni), a gondosan megkreált, szükséghelyzet keltésén alapuló, teljhatalmi kísérlete során valamiért mégiscsak kipottyan az "aranytrónusból"?
    Mi következhet ezután, egy olyan szoros dramaturgiájú eseménysorban, mely mint egy hólavinaként görgeti magával előre a benne rekedteket? Képes lehet ekkor már a józan ész, a racionalitás befolyásolni az önmagunk generálta folyamatokat? Aligha!

    Gondoljunk bele ismét: mi történik, ha Orbán kihullik trónusából? Vagyis már a hadsereg legfőbb vezetője esik ki – miközben a hadsereg minden értelemben (jogi, gyakorlati, hatalmi) élesítve van, helyzetbe került?

    De menjünk tovább, hogy rámutassak az eddig szóba nem hozott szempontokra – a hazai és európai helyzet eleve generált, s ebben jelentős szerepet játszik az orosz titkosszolgálat sokszor már alig leplezett tevékenysége (hsz.: http://hvg.hu/tudomany/20170325_orosz_trollgyar_kreml_propaganda#article-comments ). Ők támogatják a szélsőségeket, köztük a Jobbikot is. A megosztottság, instabilitás, viszályok keltésében érdekeltek – veszélyes dolog velük barátkozni. Attól, mert Orbán eddig kuncsorgó kutyaként megalázkodott Putyinnak, még nem jelenti azt, nem biztosítéka annak, hogy az oroszok meg akarják védeni Orbán rendszerét (melyet egyszerű diplomáciai/hatalomtechnikai eszköznek tekinthetnek).
    Nekik bizonyos szempontból (csakúgy, mint anno a "Generalisszimusznak") értékesebb lehet a céljaik elérésére egy erősen fasiszta, nemzetiszocialista változás – melyet majd levernek, s eközben "felszabadítanak". Ismerős történet, nemde?
    Vagyis a korábban említett fordulatok (melyek pont az "orbáni szélárnyékban" lopakodó szélsőjobbot támogatják), épp kapóra is jöhetnek az orosz diplomácia számára. Putyinnak is kell lassan a háború, mint a falat kenyér, s ki mástól kaphatná ezt meg előbb (ki más provokálhatná ezt ki, kikaparva a gesztenyét a parázsból) – mint a hazai szélsőségeseinktől! Ez utóbbi forgatókönyv alapján már Orbán egészsége sem kiemelt szempont, a milliárdos közpénzen futtatott magán-testőrségében pedig (ott is) hemzsegnek az FSZB ügynökei…

    [Szeretném egy rövid eszmefuttatásra felhívni a figyelmüket Ungváry Krisztián tollából: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/06/29/ungvary_krisztian_molotov-ribbentrop_paktum_sztalin_a_szovjetunio_felelossege_a_ii._vilaghaboruban_a_becsapott_csalo/ Javaslom, hogy olvassák úgy, mintha napjainkban játszódna (megfelelően felcserélve a személyneveket), biztosan azonnal feltűnik a megdöbbentő hasonlóság! Talán nem is véletlenül, hisz Putyin is a bevált recepthez nyúlt vissza. Különösen ajánlom a "szociálfasizmus" értelmezését az Ungváry-cikk alapján!]

    ~ Az Orbán-rezsim metamorfózisa ~

    A jelenlegi rendszer nyíltan még nem lehet diktatórikus – igyekezniük kell ennek leplezésére, kimagyarázására, elmaszatolására… Viszont egy megfelelően generált eseménysorral már közelebb kerülhetnek a hőn áhított rendszerük elfogadtatásához (no nem a nyugati közvélemény, leginkább a hazai népesség előtt).

    Az aktuális nyilatkozatok, kommentek alapján mind markánsabban körvonalazódik a kormánypropaganda fő csapásiránya (s ennek mentén feltételezhetőek a rezsim lehetséges lépései is). Egyre több megnyilvánulásnál tapasztalom a folyamatos párhuzam sulykolását a jelenlegi ellenzék, az Orbánnal elégedetlenek és a közel egy évszázada lezajlott őszirózsás forradalom, majd annak folytatása, a Tanácsköztársaság között. (Gondolom a "hazaárulózás" mára már senkinek sem újdonság, különösen a Népszabadság egykori főmunkatársa, Bencsik elvtárs szájából.)
    Végül is Orbánnak mindegy lehet: egy "álterroros" műcirkusz, vagy egy szándékosan szított, eszkalálódó lázadás – mindegy, csak ő reagálhasson, s végül a megmentő szerepében tetszeleghessen.

    Mi van, ha Orbán is épp egy imitált "őszirózsás forradalom" kiprovokálására hajt? Mire húzhatná rá ezt az erőltetett klisét? Mondjuk a menekültek (EU-egyezményben vállalt) beengedésére? Ezzel két legyet üthetne egy csapásra:
    – az ország eleget tenne a minimális kötelezettségének;
    – miközben a "migráncsbarátok" válnának az újabb ellenséggé (Bájerzsóti "kohnbélái"), akik ellen a haza védelmében léphetne fel, s ekként juthatna a kormányzóság lehetőségéhez.

    Gondoljanak bele! Vegyék számba a legutóbbi időszak botrányait! Egyre látványosabbak, egyre ingerlőbbek, irritálóak – mintha már egymást akarnának túllicitálni. Folyamatosak a társadalmat nyíltan arcon köpő megnyilvánulások, a hatalmi arrogancia. Vajon ez a véletlen műve lenne? Aligha. És szerintem Orbán sem ennyire ostoba. Akkor viszont mire fel ez az egész?

    Miért ne szerethetne maga ellen egy (lehetőleg erőtlen) felkelést Orbán Viktor – hogy azt könnyedén leverve a megvezetett birkáit megetethesse? S mintegy színházi előadás katartikus tetőfokán, megjelenik a megmentő: Orbán Viktor kormányzó úr – elhitetve: Magyarország önkényuralmi rendszere történelmi szükségszerűség, indokolható következmény. Ezáltal pedig már nyílttá tehetné önkényuralmi rendszerét, legalábbis kényszerűen elfogadtatva azt a hazai lakossággal.

    Ez lenne a korábban megfogalmazott folyamat: az Orbán-rezsim metamorfózisa!

  • Péter István

    Ehhez képest a trágyadomb egy kies hely.

    • huncutka

      Biztos ott laksz, hogy ilyen jól ismered.

      • Egervár Tarzanja :D

        Te meg bizonyára a szomszédja vagy hogy őt ennyire jól ismered..Még ennyi libsi féleszü majmokat mint ti… XD

  • Antal

    Szép kis négyesfogat , egyik nagyobb magyargyűlölő mint a másik.

  • P.Tomika

    te meg nyald anyád!

  • Egervár Tarzanja :D

    Libsi szokás.Ilyent nem csinál ő…Mi van már..mi nem tetszik te libsi fos eszű idióta szardarab

  • Zsolt Balogh

    Elég választékos a szókincsed:)

  • P.Tomika

    Pl. A te anyád aki erre világra tojt