A modern civil társadalom világszerte komolyabb támadás alatt áll, mint korábban bármikor. Mind több országban kell szembenézni független civil csoportoknak azzal, hogy elhallgattatnák őket, és ennek keretében megfosztanák külföldi finanszírozásuktól is. Afrikától Kelet-Európán és Ázsián át Dél-Amerikáig autoriter vezetők egybehangzóan állítják: a külföldi befolyás és az ellenük forduló nemzetközi és hazai tiltakozók ellen harcolnak. De valóban ez a helyzet?
A Közép-európai Egyetem (CEU) ellehetetlenítése után szerdán a nem kormányzati szervezetekről (NGO) szóló törvény-tervezet kerül a parlament elé. Eközben döntő összecsapást vizionál Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Soros Birodalomról ír Schmidt Mária, a kormány főideológusa, és a kormánypárti propaganda-gépezet eddig nem tapasztalt sebességre kapcsolt. A fejleményekre sokan értetlenül tekintenek, noha a recept, az orosz modell, évek óta franchise rendszerként létezik a világ több országában.
Induljon az Átlátszó nagy illiberális körképe!
Az előző rész tartalmából: Oroszország a hidegháború elbukásával (1991) legalább egy évtizedig nem talált magára, képtelen volt bármilyen ideológiát vagy kormányzati-működési modellt exportálni. Vlagyimír Putyin elnöki idejének kezdetétől (2000) az orosz hatóságok folyamatosan támadták és csökkentették a civil-, és emberjogi szervezetek (NGO) működési jogköreit, nyomást gyakorolnak ellenzéki mozgalmakra, a kormánytól független médiára, újságírókra.
Putyin Oroszországa felismerte: képesek a liberális demokráciák közötti széthúzás fokozásával, az egyetemes emberi jogok diskurzusának terjesztését vállaló civil szervezetek, média és ellenzéki csoportok visszaszorításával tőkét kovácsolni politikai céljaik eléréséhez.
Nem nehéz kitalálni, hogy e törekvések hatékonysága, együtt a nagyon korlátozott és visszafogott nemzetközi visszhanggal, együtt azt eredményezték, hogy az orosz modell egy rossz, de népszerű példájává vált a világ más tájain működő autoriter berendezkedésű politikai elitek számára.
Ma már ott tartunk, hogy az orosz-modell nem csak az egykori ex-szovjet tagköztársaságok romjain kiépülő, hagyományosan Moszkva befolyása alatt álló, poszt-szovjet országok vezető elitje képviseli, de átvette több kelet-európai, afrikai, dél-amerikai, közel-keleti kormány is. Újabban terjed Indiában, Kenyában, és először áttörést érhet el egy EU-országban, Magyarországon is. De még mielőtt tovább mennénk, tisztázzunk egy kérdést.
Akkor most orosz vagy amerikai minta alapján írták a civil törvényt?
Az alapkülönbség nagyon egyszerű: az amerikai törvény, a FARA nem civil szervezetekről szól, amik történetesen külföldről is kapnak valamennyi anyagi támogatást, hanem ellenkezőleg, szorosan vett külföldi ügynökökről. Olyanokról, akik idegen hatalmak, államok vagy szervezetek megbízásából vagy az ő érdekükben direkt politikai vagy ilyen jellegű tevékenységet folytatnak az Egyesült Államokban. Vagyis ez nem finanszírozás, hanem megbízás kérdése, és az ilyen szervezetekre pont nem lehet mondani, hogy NGO-k, azaz „nem kormányzatiak”.
Széky még elmondta, az eredeti törvényt a közelgő háború légkörében, 1938-ban fogadták el, és aztán, a háború alatt fóleg azokra alkalmazták, akik ellenséges propagandát fejtettek ki. 1966-ban leszűkítették az engedélyezett politikai lobbikra, melyek külföldi főnökök megbízásából igyekeznek befolyásolni a döntéshozókat.
„Persze hogy nagyon szigorúan ellenőrzik őket, minden moccanásukról be kell számolniuk az igazságügy-minisztériumnak, de ez annak a másik oldala, hogy törvény teszi lehetővé és szabályozza a működésüket. Ilyenek ma Magyarországon egyszerűen nem működhetnek törvényesen – tehát nem szabályozza őket sem szigorú, sem engedékeny törvény – és Oroszországban sem.” – mutat rá az ÉS munkatársa.
Az, hogy a külföldi támogatást elfogadó civil szervezetekről szóló 2012-es orosz törvénymódosítást, amit közönségesen „idegenügynök-törvény”- nek becéznek, az amerikai idegenügynök-törvényről „másolták”, a legszabályosabb hamis propaganda. Pontosan úgy nem igaz, mint hogy a korrupciót leleplező vagy akár kulturális célú NGO-k idegen hatalmak ügynökei.
Ellenzéki szakértők, köztük a mostanában másodszor is megmérgezett Vlagyimir Kara-Murza elég gyorsan, tételesen szétszedték ezt a manipulációt. Úgyhogy ha valaki Magyarországon ma ezt az érvet hozza föl, az vagy de facto orosz ügynök, vagy Putyinék hasznos hülyéje, lehet választani. Az nagyon valószínű, hogy sem az amerikai törvényt, sem az oroszt nem látta, csak szajkózza, amit beletöltöttek a beszédközpontjába.
Köszönjük a háttérinfót! Mi pedig folytassuk a civil szervezetek aktuális helyzetével, az egykori szovjet birodalom utódállamaiban.
Azerbajdzsán: a civilek már a túlélésért küzdenek
Orbán Viktor mintaállamában kiemelkedően rossz a civilek helyzete. Az NGO-k elleni támadás oroszországi (putyini) modelljét először Azerbajdzsán alkalmazta, miután levonta a tanulságot a 2005-ös, 2006-os grúziai, ukrajnai és kirgizisztáni „színes forradalmak” hatására született oroszországi törvényekből. 2009-ben olyan törvényt fogadtak el, amely értelmében a civil szervezetek működése és léte csak akkor válik törvényessé, ha megszerzik az azeri Igazságügyminisztérium előzetes hozzájárulását, miszerint az adott NGO tiszteletben tartja az ország „morális értékeit” és „nem fejt ki politikai vagy vallási propagandát”.
A 2013 márciusában módosították az azeri NGO-törvényt: 111 euró (=200 AZN Manat) feletti támogatáshoz az azeri Igazsággyügyminisztérium hozzájárulása is kellett, valamint, hogy a szervezetek kötelesek bankszámláikat állami bankban megnyitni. 2013 szeptemberétől, az oroszországi törvények mintájára, magas pénzbüntetéssel sújthatták azt, aki be nem jelentett demonstráción vett részt.
A 2014-es választásokra fordulva Azerbajdzsánban több tucat vezető NGO vezetőt, újságírót és ellenzéki személyeket tartóztattak le, elsősorban olyanokat, akiknek lokális emberjogi csoportokhoz volt közük.
A megnyert választások után, a kormány újabb szigorítást hajtott végre az NGO törvényen: ha egy külföldi állampolgár nem élt két évnél hosszabb időt Azerbajdzsánban, nem képviselhetett helyi civil szervezetet. 2014 márciusában, az elnöki hivatal stábjában dolgozó Fuad Aleskerov kijelentette, hogy az olyan külföldi szervezetek, mint a Freedom House, Human Rights Watch, Amnesty International és a Transparency International hamis állításokat tesznek és kettős mércét alkalmazva jellemzik az azeri belpolitikát, ezért a jövőben kerülendő az együttműködés ezekkel a szervezetekkel.
2013 és 2015 közöt nagyjából 40 civil aktivistát, újságírót, bírót, ellenzéki politikust ítéltek 5 és 8 év szabadságvesztésre adócsalás, hazaárulás, vallási-, faji-, és etnikai alapon okozott tömegzavar-keltés, illegális gyógyszer-, fegyver-, és drogkereskedelem miatt. Ezen kívül magánszemélyek és szervezetek banszámláját is befagyasztott az azeri állam, amely így az NGO-k gyakorlati működését akasztotta meg és gyakorlatilag lefejezte az országban az elmúlt évtizedekben létrejött civil mozgalmat, megnehezítve az emberi jogok és a választások tisztasága felett őrködő emberek új generációjának munkáját, létezését.
Az azeri civilek a túlélésért küzdenek.
Orosz nyelven megy a kirgiz tévé, az nem probléma
A kirgíz állami médiában a 2010-es évek elején kezdték el tolni az oroszorszégi narratíva alapján a Soros-féle „ötödik hadoszlop” elleni küzdelmet „a hazaárulók ellen, akik külföldi befolyás alá kerültek„. Különös: az oroszok által befolyásolt kirgíz média, amely ráadásul amúgy is nagyrészt orosz nyelven adja műsorait, ez esetben nem minősült külföldi idegen befolyásnak.
2014 májusában Kirgizisztánban is intenzív megfigyelés alá kerültek a civil szerveztek: az oroszországi „külföldi ügynök”-törvényhez hasonló jogi szabályozást fogadtak el, amely állami regisztrációhoz és anyagi hátterükbe való betekintéshez és az erről szóló, rendszeres riportokhoz kötötte egy adott kirgíz NGO működését. Természetesen nem maradhatott el – az orosz fejleményekhez hasonlóan – Kirgizisztánban sem e szervezetek nyelvi megbélyegzése. A törvényt 2015 júniusában majd decemberében fogadták el.
Az országban létezik, szintén orosz mintára, egy LMBT-ellenes propaganda törvény-tervezet is, amely lényegében az orosz paragrafusok szövegét szajkózza a „homoszexuális életmódról való pozitív megnyilvánulás” büntetőjogi és közigazgatási szankcióiról. Váratlan módon, 2016 májusában a törvényt az igazságügyminiszer visszaküldte a parlamentnek újratárgyalásra. Ha átmegy, Atambayev elnök aláírása vagy vétója vár a törvényre.
Tádzsigisztán is követi a regionális példát
A környező országokhoz képest viszonylag megkésve, 2015 júniusában módosították a civilekról szóló törvényt Tádzsigisztánban. Az új rendelkezés szerint a tádzsik Igazságügyi Minisztériumot minden esetben értesítenie kell egy helyi civil szervezetnek, amennyiben külföldi eredetű anyagi támogatásban részesül. A tádzsik elnök 2015 augusztásban írta alá az új törvényt, igaz, közvetlenül az elnöki aláírás előtt az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte, hogy vizsgálják meg, vajon a törvény minden jogi követelménynek megfelel-e.
Megfelelt. Tádzsigisztán szintén Moszkvát másolta, amikor 2014-ben elfogadta a gyülekezési törvény módosítását, amely a demonstrációk, felvonulások megszervezését szigorította. Ennek értelmében Tádzsigisztánban külföldi vagy „hontalan személy” nem vehet részt többé nyilvános rendezvényeken. A helyi igazságügyi miniszter szerint a törvény szigorítására a terrorizmus és a korrupció elleni harc miatt volt szükség.
Csak a téli olimpia megpályázása lassította a kazah civilek elleni fellépést
Bár 2005 óta akadályozzák folyamatosan a kazah hatóságok a Soros Alapítvány működését, a civil szervezetekre csak 2015 januárjában csapott le az állam. Olyan új büntető-, és adminisztrációs szabályozást fogadtak el, amely betiltotta, hogy valaki egy be nem regisztált szervezet tagjává válhasson, illetve rendkívüli módon megnehezítették egy szervezet regisztrációját.
Ezt a lépést sok esetben az adott NGO bezárása követte. Még ugyanebben az évben, októberben szigorítottak a civil-ellenes törvényen: e szerint az állam minden egyes civil szervezet életébe betekintést nyer, megengedve számára működésének követését, anyagi támogatásának ellenőrzését és egy új szervezet megalakulásának lehetséges elutasítását is.
Kazahsztán az NGO szervezetek mellett támadást intézett az LGBT csoportok ellen is egy LGBT-ellenes törvény megfogalmazásával, orosz mintára, de a 2022-es téli olimpia megpályázása és az ebből következő nemzetközi figyelem miatt végül elutasították.
Ezen kívül új törvény készült a be nem jelentett tüntetéseken való részvétel miatt – szinte szó szerint átvéve az orosz rendelkezés szövegét. A törvény megkönnyítette, hogy civil aktivisták és vallási vezetők ellen büntetőeljárást indítsanak. Az új törvény szerint, amennyiben egy be nem regisztrált szervezet külföldi támogatásban részesül, vagy ha a szervezet elbukik a regisztrációs folyamat során, illetve ha az adott civil csoport zavarja az állami intézmények működését, az illető hat évig terjedő szabadságvesztést kaphat.
Az orosz modell lépett érvénybe Örményországban is
Az örmény vezetés is úgy határozott, hogy – orosz mintára – szigorítja a civil szervezetek működési és támogatási feltételeit. Az új törvény-tervezet szigorú pénzügyi beszámolási követelményeket, alapos ellenőrzést írt elő. Az örmény Igazságügyminisztérium hatáskörébe sorolták egy NGO működésének leállítását, vagy egy civil szervezet testületi ülésén való részvételt a kormány részéről. Az országban sokan úgy tekintettek erre az intézkedésre, mint Moszkva beavatkozására az örmény belpolitikába, amelyet a Kreml részéről a 2014-es ukrán Maidan forradalom váltott ki.
2014 májusában az örményországi orosz nagykövet, Ivan Volinkin azt mondta, hogy minden olyan civil szervezetet, amely akadályozza az orosz-örmény kapcsolatok fejlődését, „semlegesíteni kell.„
2015 februárjában az oroszországi Orosz Együttműködési Ügynökség igazgatója panaszkodott, hogy „az európai értékek népszerűsítésével”, még mindig mintegy 350 örményországi civil szervezet ássa alá a két ország közötti kapcsolatot. A nyilvánvaló orosz beavatkozás és nyomásgyakorlás ellenére a törvényt végül az örmény parlament nem szavazta meg, noha, orosz nyomásra, 2015 január elsejétől az ország belépett az oroszok vezette Eurázsiai Gazdasági Unióba.
Bosznia-Hercegovina: a civilek “az alkotmányos rend megdöntésén dolgoznak”
A balkáni országban 2015 májusában jelentek meg az első hírek egy a helyi civil szervezetek működését szigorító törvény-tervezetről, amely korlátozta volna a külföldről érkező anyagi támogatás lehetőségét. A bosnyák változat gyakorlatilag lemásolta az oroszországi „külföldi ügynök”-törvény legfontosabb elemeit.
A helyi kormány, a nagyobb pénzügyi átláthatóságra hivatkozva, egy olyan törvény-tervezetet készített elő, amely lehetővé tette volna a helyi NGO-k – ahogy az eredeti orosz törvény fogalmazását utánozzák – „politikai tevékenysége miatt„, a nagyobb állami kontrollt, büntetést vagy az adott szervezet betiltását is. A bosnyák kormány elindította a gyülekezési törvény szigorítását is, illetve 2015 februárjában törvényileg lehetővé tette a közösségi médiában megjelenő „bomlasztó tevékenység” büntethetőségét is.
Ahogy a bosnyák parlament által elfogadott törvény fogalmazott, a média egy olyan nyilvános hely, ahol „békének és rendnek” kell lenni, ezért lehetővé tették a kritikus vélemények, kommentek büntethetőségét is. Az orosz befolyás boszniai jelenléte nyilvánvalóvá vált a 2014-es boszniai gazdasági reformok kudarca miatt megkezdődött tiltakozási hullám közszolgálati értelmezésében is. A bosnyák állami tévé „külföldi országok által támogatott külföldi ügynökök” szervezte tüntetésekről beszélt, amelyek „aláássák a bosnyák kormány” hitelét. A kormány később listázta is azokat a szervezeteket, amelyek szerintük a „bosnyák alkotmányos rend megdöntésén munkálkodnak.„
Macedónia: “sorostalanítsuk” az országot!
Nikola Gruevski, a kormányzó VMRO-DPMNE párt miniszterelnöke 2017 januárjában sajtóközleményében azt állította, hogy a macedón Nyílt Társadalom Alapítvány és az ellenzéki Macedóniai Szociáldemokrata Demokrata Unió „aláássák a macedón demokráciát„, és e szervezetekhez köthető emberek „Soros bábok„, „zsoldos forradalmárok„, valamint a „szabad újságírás ellenségei”, akik „szégyen és katasztrófa Macedóniára nézve.”
Gruevski korábban, már a 2016-os decemberi választást megelőző kampány során megígérte: ha hatalomra kerül, azért fog harcolni, hogy Macedóniát „sorostalanítsa„, utalva azokra a szervezetekre, amelyeket állítólag vagy ténylegesen Soros György által alapított alapítványokból működnek.
Most ott tartunk, hogy a macedón Adóhatóság ellenőröket küldött a Nyílt Társadalom Alapítvány által működtetett, mintegy 20 civil szervezetre. A macedón kormány kommunikációjában az Orbán-kormányt követi: a vizsgálatokkal párhuzamosan nyilatkozatot adtak ki, miszerint a vizsgálatokat nem a politika motiválta, „az Adóhatóság rendszeresen végez vizsgálatokat, függetlenül az országban zajló politikai eseményektől.”
A civil szervezetek vezetői szerint túl sok a véletlen egybeesés. Szerintük érdekes, hogy a vizsálatok akkor indultak meg, amikor Gruevski miniszterelnök néhány nappal korábban megfenyegette ezeket a NGO-kat. Korábban Gruevski a térségben Magyarországot nevezte egyik fő szövetségesüknek.
Lengyelország: előre a magyar úton?
A kelet-európai térségben, Magyarország és Macedónia mellett, Lengyelországa harmadik hely, ahol a civil szervezetek megregulázását tűzte ki célul a helyi politikai vezetés. Beata Szydło 2016 novemberében jelentette be, rendet kell tenni az NGO-k világában. A kiszivárgott tervek szerint egy központi állami hivatalt hoznának létre, amely egymaga kezelné a civil szervezetek finanszírozását.
Krzysztof Śmiszek, a Lengyel Antidiszkriminációs Társaság tagja szerint a Tusk-kormány nem foglalkozott velük, de a jelenlegi kifejezetten ellenséges az emberi jogi agendával szemben. Mariusz Błaszczak, belügyminiszter (Jog és Igazságosság Pártja) szerint ugyanis a lengyelek alapvető értéke és civilizációja a kereszténység, míg a multikulturalzmus és a PC csak a nizzai terrorhoz hasonló eseteket termel ki.
A lengyel kormány egyelőre nem mert még erősebb lépéseket tenni, ugyanakkor számos intézkedése mutatja, hogy hasonló utat járhat be, mint Orbán Magyarországa. Az emberi jogok védelmével foglalkozó ügyosztályt összevonták a Belügymiinsztériumon belül, eltörölték a rasszista támadásokat kivizsgáló tanácsot, megszüntették a nők ellen irányuló családon belüli erőszakot kivizsgáló jogi központ támogatását, és szóba került az abortusz-törvény szigorítása is, amelyről csak a hatalmas tömegdemonstrációk miatt mondott le az új lengyel kormány.
Egyiptom: a civilek “veszélyeztetik a nemzeti egységet”
Az elmúlt néhány évben súlyosan csorbultak a civil-, és ellenzéki szervezetek jogai az észak-afrikai országban is. A szigorításokat 2014-ben, itt is orosz minta alapján tervezték meg: megtiltották a helyi NGO-k számára – a „politikai tevékenységet” – illetve, a 2012-es orosz „külföldi ügynök”-törvény alapján, az állam e szervezeteket a működésükről és anyagi támogatásukról szóló beszámolókra kötelezi. Az egyiptomi törvény-tervezet – hasonlóan az orosz minta-törvényhez – szintén homályosan fogalmaz és nem határozza meg, mit kell érteni „politikai aktivitás” fogalmán.
Jelenleg Egyiptomban a civil szervezetek a belügyminisztérium 84. rendelete alapján működnek, amely értelmében a kormány betilthat egy civil szervezet, ha az megítélése szerint „politikai aktivitást” fejt ki és ezzel a tevékenységével „aláássa a nemzeti egységet„. Ez utóbbi megfogalmazást – a nemzeti egységre való hivatkozás – szintén az eredeti, orosz törvény szövegéből vették át az egyiptomi törvényalkotók.
A rendelet szerint büntethetővé váltak az olyan nyilvános demonstrációk is, amelyek „veszélyeztetik az egyiptomi közélet békéjét és biztonságát.” Nem engedélyzett demonstrációk 2-5 év börtönbüntetéssel és 7200-14500 dollár pénzbüntetéssel járhatnak.
A külföldi gyökerű NGO-k csak úgy működhetnek az országban, ha azt a kormány illetékese engedélyezi és az adott szervezet nem veszélyezteti Egyiptom „nemzeti szuverenitását„. 2015-ben a kairói bíróság betiltotta a Muszlim Testvériség csoportot, és az Április 6. Mozgalmat amely kulcsszerepet játszott a 2011-es felkelésben. Beszámolók szerint, ma már Egyiptomban, a civilek öncenzúrával élnek a megfélemlítések hatására.
Izrael: a civilek “az ország identitását veszélyeztetik”
A közel-keleti ország korábban nem tartozott az autoriter államok közé, de a 2015 végén nyilvánosságra került civil-szervezetek ellen készült törvénytervezet új megközelítésre sarkallta az elemzőket. Korábban az Átlátszó is írt arról, hogy az izraeli és magyarországi NGO-ellenes fellépés háttérében ugyanaz a személy technikája fedezhető fel.
Finkelstein csapata a putyini törvények alapján fogalmazta meg az új civil-ellenes intézkedéseket. Az izraeli változat szerint a törvény előírja, hogy a civilek jelensék az állam felé, ha külföldi támogatásban részesülnek.
Egy korábbi törvény-javaslat azt is indítványozta, ha egy civil szervezet képviselője az izraeli parlamentben megkülönböztető jelzést viseljen, ami az izraeli múltat tekintve, történelmileg meglehetősen szerencsétlen kezdeményezésnek számított. Később ezt a javaslatot elvetették. Az izraeli törvényalkotók is az eredeti orosz törvény szövegében használt szókészletet és érveléstechnikát használják a szigorítások megindoklásakor.
Ayelet Shaked, izraeli igazságminiszter szerint azért van szükség a törvényre, mert a civilek „aláássák Izrael állam szuverenitását és identitását.” A törvényt 2017 márciusában fogadták el, amely szerint kampányidőszakban hét és félmillió forintnál nagyobb támogatásokat jelenteni kell az állami számvevőszéknek.
Etiópiában nagyjából mindent betiltottak, amit csak lehetett
Az afrikai ország parlamentje 2009-ben fogadta el a törvényt, amely szigorítja a civilek működését, és az ilyen szervezeteket állami regisztrációra kötelezi. Az állam így bármikor betilthat egy neki nem tetsző civil szervezetet, amennyiben az a „köznyugalmat” veszélyezteti. A regisztráció előfeltétele azonban, hogy az adott szervezet egy ajánló levelet szerezzen az etióp külügyminisztériumból, amely méltónak találta a szervezetet a regisztrálásra.
Ha egy etióp NGO tíz százaléknál magasabb arányban jut külföldi támogatáshoz, akkor a szervezet Etiópiában nem folytathat emberjogi tevékenységet, de a törvény amúgy is alapból tiltja, hogy az etiópiai civil szervezetek az emberi-, és demokratikus jogok képviseletében lépjenek fel. 2014 végéig Etiópiában 133 civil szervezetet zártak be a hatóságok. Etiópia az afrikai térség állama, ahonnan tovább terjedt a civilellenes törvénykezés-hullám.
Uganda: Etiópia nyomában a második fenyegetés Afrikában
A 2013-as törvénymódosítás értelmében az állam növelte az ugandai állami rendőrség hatáskörét, miszerint nyilvános eseményeket tilthat be, illetve rendezvények számára, demonstrációs célból, kijelölhet felvonulási területet. Az afrikai országban minden civil szervezetet be kell regisztrálni, amely folyamat akár évekig eltarthat, például kormányzati ajánlásokat kell benyújtaniuk egy sikeres regisztrációhoz.
Az ugandai civil szervezetek napi működéséhez fontos adalék, hogy minden ilyen szervezetnek együtt kell működniük az állami alsóbb szintű – önkormányzatok, körzeti bizottságok – hatóságokkal is.
A 2014-es és 2015-ös civil-ellenes ugandai törvénytervezeteket az etiópiai törvények alapján mintázták, végül azoknál jóval szigorúbbra sikeredett. Ennek értelmében a civil szervezetek egy ún. NGO Board, azaz egy állami Civil Szervezeti Testületnél kell beregisztrálni úgy, hogy e testület bármikor betilthatja az adott NGO működését, ha annak tevékenységét úgy ítéli meg, hogy „sérti Uganda érdekeit.”
Ezen kívül minden, ugandai civil szervezetnél dolgozó külföldi állampolgár munkavállalását a kormányzati testületnél kell engedélyezni, illetve az bármikor visszavonható. A törvényt később az ugandai parlament elfogadta, Musavini elnök 2016 márciusában írta alá.
Ugandában a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása mellett, nekimentek az LMBT közösségek s
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
