Általános sztrájk és tízezres tüntetések Argentínában

Fotó: Marcos Mattos
Fotó: Marcos Mattos

 

Az egész országra kiterjedő, minden gazdasági ágazatot érintő sztrájkkal tiltakoztak a munkavállalók a gazdasági megszorítások ellen Argentínában április 6-án. A nagyvárosokban hatalmas tüntetéseket tartottak. Nyomás alatt a Buenos Aires-i kormány. Szerzőnk kommunikáció-tudományt hallgat a córdobai egyetemen, Argentínában. A helyszínről írta riportját az Átlátszónak.

 

 

Csütörtök van, de mintha vasárnap lenne. Argentína második legnagyobb városában, Córdobában az időjárás meleg, csapadékos és szeles, a nap nem bújik elő. Az utcák kihaltak, hiányoznak az autóbuszok, a taxik, de még a sajátosan helyi taxiváltozat, a remis zöld autóit sem látni. A Plaza España – a budapesti Oktogonra emlékeztető tér a városközpontban – teljesen üres, még a rengeteg kóbor kutya is mintha visszahúzódott volna.

Amíg fényképezem a kilátástalanságot, egy autós lassít le mellettem. Kéretlenül, hangosan bókol. Nem akarom hallani. A macsóság most sem tart szünetet.

A bankok zárva vannak. Nem látni formaruhás iskolásokat, egyetemistákat sem. Nem nyitottak ki a benzinkutak. Nincs is nagyon miért: elfogytak az üzemanyagok. Néhány üzlet és étterem üzemel.

A közlekedési lámpáknál nem állítanak meg szélvédő-mosásért kolduló srácok, de egy trombitás utcazenész nem adja fel, ma is játszik.

A téren egy kisfiú érdeklődve bámul rám. Közelebb lép és elmeséli, hogy nem ment ma iskolába.

– Hol élsz? – kérdezem.

– Az utcán.

Lucasnak hívják. December óta hajléktalanok, ő és a szülei. Jelenleg a Caritas-ban, a katolikus egyház által üzemeltetett menhelyen töltik az éjjelt, de ott valamiért csak vasárnapig maradhatnak.

És utána? Fogalma sincsen. A szegénység sem szünetel.

Megérkezem a tüntetéshez gyülekező tömeghez. Argentínában nagy hagyománya és kultúrája van a demonstrációknak, a szabályokat az alkotmány rögzíti.

A tömegben szakmai egyletek és szakszervezetek lobogói. Ezen a vasárnapszerű csütörtökön tízezer dolgozó ment az utcára. Ennyien függesztették fel a munkát csak Córdobában, hogy tiltakozzanak a kormány ellen.

Dobok hangja hallatszik. A gyülekezet lenyűgöző méretű és békés. Az egyik nagy bevásárlóközponttal szemben felállított színpadon szónokolnak a szakszervezeti vezetők az áremelkedések és Mauricio Macri elnök gazdaságpolitikája ellen.

A neoliberalizmus az argentin népnek még több éhezést és még kevesebb munkát hozott. A nemzeti statisztikai hivatal, az INDEC adatai szerint az argentinok 30,3 százaléka szegény. Minden tíz argentinból hárman. 6,1 százalékuk pedig nyomorban él.

Az argentinok hozzáedződtek a gazdaság olyan súlyos betegségeihez, mint a hiperinfláció, az állandó és megállíthatatlan pénzromlás. Túléltük az 1989-es hiperinflációt, csakúgy, mint a 2001-es társadalmi, politikai és gazdasági válságot, annak olyan hozadékaival, mint például öt államfő egy héten belül, infláció, árfolyamkrízis, kifosztás, kizsákmányolás. Akárcsak az erre adott anarchista válaszok (piqueteros-mozgalom), illetve a gyáva neoliberalizmus, ami családokat hagy az utcán és gyerekeket oktatás nélkül.

A rossz politikai döntések kárvallottja a nép, amely, ha belefárad, utcára vonul és harcot hirdet. Mint most.

 

Fotó: Marcos Mattos
Fotó: Marcos Mattos

 

Csütörtök van, de mintha vasárnap lenne. A város utcái kihaltak. Csak a tüntető tömeg kelt útra reggel délelőtt tízkor – a hatalmas ország valamennyi nagyvárosában. Vonulnak a köztisztaságiak, az általános- és középiskolák tanárai, az egyetemi professzorok, állami és magánalkalmazottak, tömegközlekedésben dolgozók, taxisok, kamionsofőrök, légiforgalom-irányítók, banktisztviseők, a vendéglátásban és a kereskedelemben foglalkoztatottak.

Legyen vége az elbocsájtásoknak, legyen hatósági, kötött ára az alapvető szolgáltatásoknak, mint villany, víz, gáz, állítsák meg valahogyan a tavaly 40 százalékot elérő inflációt – ezt követelik Macritól.

Az egyik kivezényelt rendőr kérdésemre elmondta, hogy a tüntetés végig békésen zajlott. Beszámolt arról is, hogy az egyik televízió vágóképén egy réges-régi graffitit mutattak, igazolandó a “vandalizmust”. “Ez hazugság. A menet békés volt, a média párhuzamos valóságot közvetít” – mondta, de kérte, a nevét ne áruljuk el.

“Meghallja vajon Macri elnök az utcára vonult dolgozók százezreinek a hangját? Mintha megszakadt volna a párbeszéd” – mondja Raúl Quaglia, a córdobai tanárok érdekvédelmi szövetségének képviselője. Az oktatásban dolgozók fizetésemelést szeretnének elérni. A kormány azonban nem akarja meghallgatni őket. A tanítás márciusban kezdődött – ez az őszi félév kezdete a déli féltekén -, ám ahogy beindultak az órák, fel is függesztették az oktatást.

“Egyet értek azokkal, akik utcára vonulnak, de én inkább maradok és dolgozom” – ezt már egy belvárosi kereskedő mondta kérdésemre. Csakhogy általános sztrájk idején kuncsaftok sincsenek, hiszen a tömegközlekedés is leállt.

Buenos Airesben nem működik a metró, szünetel a légi közlekedés is. Córdobában metró nem a sztrájk miatt nincsen: a kétmillió lakosú városnak régi álma a földalatti, de még nem valósult meg.

A menet délután egykor ér véget, a színpadot lebontják, a közlekedés lassacskán helyreáll. Macrit és a kormányt erős nyomás alá helyezte a ritkán látott egységben fellépő hatalmas tömeg. A hivatalosságok válaszát azonban egyelőre nem ismerjük.

Sofía Jalil

Fordította Rádi Antónia

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Kovács Endre

    Ezt a mondatot nem értem:
    “Akárcsak az erre adott anarchista válaszok (piqueteros-mozgalom), illetve a gyáva neoliberalizmus, ami családokat hagy az utcán és gyerekeket oktatás nélkül. “