Szabadlábon, de mégsem szabadon: az azeri kormány nem tudja elhallgattatni Kadidzsa Iszmajilovát

Az azerbajdzsáni oknyomozó újságíró azzal kezdte a brüsszeli képviselőkkel folytatott konferenciát, hogy elnézést kért bakui szomszédjaitól a miatta kikapcsolt internet és áram miatt.

Kadidzsa Iszmajilovát az Európai Parlament emberi jogi visszaélésekről szóló panelbeszélgetésére hívták meg, mivel azonban az újságíró nem hagyhatja el az országot – korábbi, 17 hónapos börtönbüntetését követő szabadlábra helyezésének ez volt az egyik feltétele –, a Skype-hívás maradt az egyetlen lehetősége.

Iszmajilova az azeri elnök, Ilham Alijev és családjának hirtelen vagyongyarapodásáról írt, korrupciós botrányokhoz kötve őket. Támogatói biztosak abban, hogy az újságíró 2014. decemberi letartóztatásának ez a valódi oka.

Alijev elnök február 6-án érkezett Brüsszelbe, hogy az EU és Azerbajdzsán közötti új, együttműködési megállapodásról tárgyaljon. Annak tudatában, hogy Azerbajdzsán nem az emberi jogok legnagyobb tisztelője, parlamenti képviselők egy erről szóló eseményt szerveztek az azeri elnök látogatásával egyidőben, amelyről a delegáció is tudomást szerzett.

Nagyjából húsz perccel Iszmajilova videó-konferenciájának kezdete előtt megszűnt nála az internetkapcsolat. Öt perccel később, az egész környéken lekapcsolták az áramot.

A Szabadeurópa Rádió (RFE/RL) egykori műsorvezetője és az OCCRP senior oknyomozója az ablakon kinézve két, parabolaantennával felszerelt terepjárót látott a ház közelében parkolni. Telefonján ráadásul két helyi mobilszolgáltató is gátolta a vételt.

A kormányzati zaklatáshoz szokott Iszmajilova nyugodtan taxiba szállt, és elindult internetet keresni a városban. „A városban csámborogtam” – mondta a tíz perces panelbeszélgetésen, miután végre sikerült felkapcsolódnia. A taxival egy közeli benzinkútnál parkolt le, még mielőtt átmentek volna egy alagúton. Amint félrehúzódtak, állítása szerint öt autó vette körül őket: három rendőrautó és két teljesen átlagos, amelyben civil ruhások ültek.

Miközben Iszmajilova zárta a beszédét, a sofőr kiszállt az autóból, hogy rendezze az ügyet a hatóságokkal. Az újságíró összesen egy kérdésre tudott válaszolni, mielőtt végleg megszakadt a kapcsolat. Egy rendőr ült a taxi sofőrülésébe, és közölte az újságíróval, hogy az autót el kell szállítania az egyik megőrzőpontra. Az újságíró munkatársa épp a környéken járt, a rendőrök pedig megengedték Iszmajilovának, hogy átüljön a másik kocsiba. Hamarosan a telefonján is visszaállt a szolgáltatás.

Iszmajilova elárulta az OCCRP-nek, hogy próbált nagyon odafigyelni a beszédére az egész atrocitás alatt, mivel szerinte fontos, hogy eljuttassa az üzenetét az Európai Parlamentnek. „A kormányzat törekvése, hogy megakadályozzon [az üzenet átadásában] bizonyítja, hogy ez valóban fontos” – mondta. A panelbeszélgetés egyik résztvevője, Kati Piri magyar származású holland EP-képviselő szerint az Iszmajilovával történtek „mutatják, hogy mennyire elnyomó is az Alijev-rezsim.”

Amikor 2016-ban Azerbajdzsán szabadon engedett tizenhét jogvédőt, újságírót és politikai aktivistát – köztük Iszmajilovát is –, az Európai Parlamentben remélték, hogy a gesztus annak jele, hogy az azeri kormány hamarosan enyhít a civil társadalom szorításán. Piri szerint azonban „most azt látni, hogy az elnyomás csak még rosszabb lett.” Letartóztatásakor Iszmajilovát azzal gyanúsították, hogy öngyilkosságra bíztatott egy férfit, majd később nagymértékű hűtlen kezeléssel, sikkasztással, adóelkerüléssel és hatalommal való visszaéléssel is megvádolták. Az újságírót 2015 szeptemberében hét és fél éves börtönbüntetésre ítélték, de a folyamatos nemzetközi nyomást követően végül hét hónap után szabadon engedték. „Iszmajilova letartóztatása nem más, mint egy ügyesen megszervezett megfélemlítés, amely egy nagyobb terv része. Ennek célja az, hogy elnémítsa a szabad és kritikus hangot” – mondta még akkor  Dunja Mijatović, az OSCE Sajtószabadság képviselője.

Egy közös levélben hetvenhat emberi jogi szervezet sürgette az EU-s tisztviselőket, hogy a fontos találkozót használják fel arra, hogy rábírják Azerbajdzsánt biztos és tartós emberi jogi reformokra. „Azzal, hogy elmélyítik a kapcsolatot egy kormánnyal anélkül, hogy biztosítanák a fenntartható emberi jogi fejlődést, azt az üzenetet közvetítik, hogy az EU-t nem aggasztják ezek a problémák” – áll a levélben.

Miközben Iszmajilova internetre vadászott Baku-szerte, Alijev elnök éppen kezet rázott az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskkal. „Azerbajdzsán energiabiztonsági és diverzifikálás szempontjából fontos Európának” – mondta Tusk a találkozót követően. Mindkét fél számára kiemelt fontosságú az úgynevezett Déli Gázcsatorna, tehát annak a gázvezetéknek a véglegesítése, amely Azerbajdzsánból jön Európába. A vezetékkel Európa kevésbé függene az orosz gáztól. Tusk hozzátette, hogy a találkozó alatt kihangsúlyozta az emberi jogi problémák fontosságát is, beleértve a szólásszabadságot. „Az EU hiszi, hogy egy nyílt társadalom a legjobb garancia a hosszútávú stabilitáshoz és gyarapodáshoz” – mondta. „Bízunk benne, hogy továbbra is partnerként dolgozhatunk ezeken az ügyeken.”

Az Azerbajdzsáni Civil Társadalom Munkacsoport 2016 októberében közzétett listája szerint, az országban még mindig kilencvennégy aktivista tölti jogtalan börtönbüntetését. A Human Rights Watch dél-kaukázusi igazgatója, Girogi Gogia szerint fontos, hogy a megújított azeri kapcsolatokat felhasználják a politikai foglyok szabadon engedésének érdekében. „A kapcsolat javulása nem mehet az emberi jogok számlájára” – mondta. Ugyan az Európai Parlamenté az utolsó szó joga bármely egyezménnyel kapcsolatban, Piri szerint őket a megbeszélések február 7-i indulása óta kihagyták az egyeztetésekből. „Nem világos, hogy a tárgyalásokat hogyan fogja az EU arra használni, hogy javítsa a jogi helyzetet” – nyilatkozta Gogia az OCCRP-nek. „És azért ezt muszáj tisztázni.”

Az eredeti cikk 2017. február 10-én jelent meg Released But Not Free: Azerbaijan’s Government Fails to Silence Khadija Ismayilova címmel jelent meg az OCCRP honlapján. Szerző: Karina Sedrofszki. Fordította: Katona Fruzsina