Nemi erőszak, verés és abúzus fenyegeti a nőket és gyerekeket Dunkerque menekülttáborában

wc1

 

A Calais-tól 40 Km-re fekvő Dunkerque közelében létesített menekülttáborban gyerekeket és nőket erőszakolnak meg az embercsempészek – állította több tanú, köztük önkéntesek, orvosok és menekültek egy brit civil szervezetnek, amely most eljárást kezdeményez a brit állam ellen, mert az megtagadja a kiskorúak befogadását.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

Nagy-Britanniában újabb fejezetéhez érkezett a menekült gyermekek befogadásáért folyó kampány és a kormány konfrontációja. Egyrészt törvényi eljárást kezdeményez egy civil szervezet, amely azzal vádolja a belügyminisztériumot, hogy önkényesen és igazságtalanul jár el, amikor csak a tavaly októberben felszámolt calais-i táborból fogad be menekült gyerekeket – tudósított vasárnap a The Guardian. Másrészt Theresa May kormánya máris felfüggesztené a kiskorúak befogadása érdekében tavaly indult, 3000 főre tervezett programot, amelynek keretében eddig mindössze 350-en érkeztek a szigetországba.

Save the children – Megmenteni a gyerekeket

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Királyságban jó ideje nagy nyilvánosságot kap a számos politikus, civilek és közismert személyiségek, művészek által is támogatott kampány amelynek célja, hogy az ország kivegye a részét a menekültek befogadásából. És legalább azokat a kiskorúakat támogassa, akik a szomszédos francia partoknál gyakran hónapokig várnak arra, hogy átjussanak a La Manche csatornán – a leggyakrabban azért, mert családtagjaik, ismerőseik élnek a túloldalon.

 

Jude Law egy afgán fiatalember, és Shappi Khorsandi, Toby Jones előadóművészek társaságában február 21-én a Dzsungel területén épült színházban. Fotó: Philippe Huguen, AFP. Forrás: Libération
Jude Law egy afgán fiatalember, és Shappi Khorsandi, Toby Jones előadóművészek társaságában február 21-én a Dzsungel területén épült színházban. Fotó: Philippe Huguen, AFP. Forrás: Libération

 

Ezúttal egy kis önkéntes csoport, a Dunkirk Legal Support Team tesz kísérletet, hogy a dunkerque-i táborban lévő kb. 100 kíséret nélküli kiskorú befogadását „kiperelje” az államtól; a per költségeit pár nap alatt internetes közadakozásból biztosították, már az eredetileg kitűzött összeg közel háromszorosánál járnak.

Az általuk gyűjtött beszámolók szerint a szexuális abúzus gyakran előfordul a táborban, a csempészek nőket és gyerekeket kényszerítenek szexre, takarókért vagy ételért, esetleg a határon való átkelésért cserébe. Egy önkéntes, aki tavaly kezdett dolgozni a táborban, többek között azt állította, a zuhanyzókban többször is előfordult erőszak éjszakánként, és a nők pelenkát használnak, mert félnek a sötétben wc-re menni. Több olyan incidensről is mesélt, ahol gyerekek voltak az áldozatok.

Egy másik önkéntes a fentiekkel egybehangzóan nyilatkozott; különösen a kíséret nélküli nők és gyerekek vannak veszélyben, rájuk sokan, és elsősorban a csempészek, akik szintén a táborban élnének, szabad prédaként tekintenek. Az újság idéz egy harmadik tanút, aki egy 14 éves marokkói fiú megveréséről és megerőszakolásáról beszélt, illetve két másik esetről – az egyikben egy 7-8 éves kislány édesanyja nem mert feljelentést tenni az erőszak nyomán.

Civilek próbálják kezelni a hiányzó állami erőfeszítések nyomán állandósult krízis helyzetet

Néhány nappal a The Guardian cikkének megjelenése után a Le Monde is megkísérelte körbejárni az erőszak problémáját a táborban, amely a dunkerque-i agglomeráció Grande-Synthe nevű településén nyílt meg tavaly tavasszal.

A napilap által megkérdezett NGO-k egyrészt „sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudták” a Guardianban közölt brutális állításokat, de a Nőgyógyászok Határok Nélkül nevű szervezet helyettes vezetője elismerte, hogy valóban válnak nők erőszak áldozataivá, de ők „nem kutatják, hogy ez a határ átlépése közben vagy azután történik, a visszaúton, vagy már a tábor belsejében”.

Az orvos a párkapcsolaton belüli erőszak előfordulására is utalt, ami miatt egy lakást is berendeztek, ahol átmenetileg el tudják szállásolni az áldozatokat. A táborban uralkodó állapotokon sokat rontott szerinte a calais-i „Dzsungel” felszámolása, de a jelenlegi helyzet még mindig sokkal előnyösebb a nők számára, mint ha a tábor nem létezne, vagy azon kívül kellene élniük.

A Médecins du Monde (Világ Orvosai) regionális koordinátora úgy vélte, hiába vannak jelen hetente több napon át is a táborban, nagyon nehéz „elválasztani a szóbeszédet a tényektől”. Ugyanez a probléma igaz lenne a tábor lakóira is, részben ez is hozzájárul, hogy valóban sok nő kér éjszakára védelmet a civilektől, hogy ne kelljen sötétben wc-re mennie. A város polgármestere sem tagadta, hogy sokat nőtt a feszültség, „az emberek túlságosan régen vannak itt, fáradtak, elvesztették a reményt”.

A „Linière” tábora március 7-én lesz egy éves, ez volt az utóbbi években Franciaország első és jó ideig egyetlen humanitárius tábora. Tavaly novemberben végül Párizsban is nyílt egy átmeneti állomásként működő pavilon, amelynek 2200 fős befogadókészsége a téli fagyban már elégtelennek bizonyult. A főváros nem csak a francia hajléktalanokért kezdett el későn aggódni – civil szervezetek el is foglaltak tiltakozásképp és kényszermegoldásként egy üres kórházi épületet a Notre-Dame mellett; de a több helyen összegyűlő, melegedő vagy sátorozó menekültek táborhelyeit is kegyetlen módszerességgel számolta fel a rendőrség.

Többek között az Orvosok Határok Nélkül (MSF) tiltakozott ellene, hogy emberi életeket veszélyeztetve koboztak el takarókat, kergették el sátraikból az érintetteket, olykor könnygázt is bevetve a januári ítéletidőben. A napokban pedig óriás kődarabokat szállítottak a hajléktalanok és a migránsok egyik szokásos táborhelyére Párizs északi határára – ez a gesztus talán jelképezhetné  is a francia hatóságok hozzáállását a több éve húzódó „menekült válsághoz”.

 

Február 10-én kőtömböket szállítottak a Porte de la Chapelle hídja alá; fotó: MAXPPP, franceinfo
Február 10-én kőtömböket szállítottak a Porte de la Chapelle hídja alá; fotó: MAXPPP, franceinfo

 

Míg a polgármesteri hivatal biztonsági okokkal magyarázza a döntést, és azt állították, hogy az itt táborozó 143 személyt egy nappal korábban elszállásolták, a helyi lakosok segítőiből álló szervezetnél inkább arra gyanakodnak, hogy a városháza csak láthatatlanná szeretné tenni a problémát. Szerintük ugyanis folytatódik a köztereken tartózkodók vegzálása, a rendőrség rendszeresen elkergeti a befogadóközpont előtt sorban állókat, és ételosztás közben is előfordul, hogy megbírságolják a jelen lévőket. Miközben a hatóságok és a civilek közti bizalmatlanság nyilvánvaló, a kövek között újra megtelepedtek a fedél nélkül tengődők.

London idegenrendészeti alvállalkozója: a francia állam

A 24 ezres lakosú Grande-Synthe városában épp azért jött létre, nagyrészt a Médecins du Monde és az önkormányzat erőfeszítései nyomán a Linière tábora, hogy végre legyen egy olyan átmeneti intézmény, ahol átmenetileg korrekten el lehet szállásolni a Franciaország észak-nyugati részében ingázó migránsokat.

 

A Liniere tábora madártávlatból; fotó: La Voix du Nord
A Liniere tábora madártávlatból; fotó: La Voix du Nord

 

Mióta a 2003-ban kötött touquet-i egyezménnyel London lényegében Franciaországra bízta a „piszkos munkát”, a nem kívánatosnak tartott bevándorlók távol tartását, az észak-keleti partvidéken létrejött a „dzsungel”: az átkelésre várók vagy azzal próbálkozók spontán vagy szervezettebb táborainak sokasága.

Közülük is a leghíresebb és legnagyobb a Calais melletti létesítmény, amely az állam közönyétől kísérve, megtűrve működött éveken át, néhány rövidebb időszakot leszámítva kizárólag civilek és többé-kevésbé szervezett önkéntesek segítségével. Először Nicolas Sarkozy számolta fel, még 2002-ben, belügyminiszteri karrierje egyengetése érdekében, tavaly pedig, feltehetően a Brexit kapcsán is, politikai aduvá vált a szocialista kormány kezében.

A calais-i tábor tavaly ősszel több lépésben történt ledózerolását gyakorlatilag a menekültekkel dolgozó teljes szakma próbálta megakadályozni, mert bár a táborban tűrhetetlen, embertelen és veszélyes fizikai körülmények uralkodtak, de az évek alatt, az önkéntesek és civilek kitartó munkája és maguk a migránsok erőfeszítései révén létrejött egy olyan struktúra, ami legalább esélyeket nyújtott az embereknek. Elviselhetővé tett egy egyébként fenntarthatatlan krízishelyzetet.

Csupán 2 hónapra volt szükség ahhoz, hogy a lerombolt tábor közelében, a pesszimista jóslatokat beteljesítve újra tömegesen feltűnjenek a korábban az ország távoli részébe szállított külföldiek. Egy darabig bujkálhattak, így nehéz volt velük találkozni, de január közepén a helyi segítők újrakezdték a takarók, ruhák, meleg étel osztását. Éjszakánként már több csoporttal is össze lehet akadni, elsősorban gyerekekkel, akik jellemzően felnőtt kísérő nélkül, néhány társukkal vagy egyedül tértek vissza a vágyott Angliával szemközti partokra.

Az állam által létesített, átmeneti konténer táborban, amely szolgáltatások és alapvető közösségi terek hiányában eleve alkalmatlannak tűnt a migránsok, köztük több család hosszabb távú elszállásolására, tavaly októberben még 1500 személy húzódott meg. Mára a konténerek üresek, az üzemeltető szervezet munkatársait elbocsájtják.

Franciaország első humanitárius tábora egy civil szervezet és egy önkormányzat jóvoltából

A 40 kilométerrel feljebb fekvő Grande-Synthe tábora a zöld polgármester támogatásával egy ellenpéldát szeretett volna felmutatni a menekültek védelmét megtagadó francia államnak: a tábor nemcsak a nemzetközi normáknak felelt meg, de közösségi helyiségekkel, konyhákkal, pihenésre, együttlétre szolgáló létesítményekkel is rendelkezett, a különféle segítő szolgáltatásokon kívül. A gyerekek a városi iskolákban és óvodákban elosztva oktatásban is részesültek. Damien Carême, a polgármester végül az állami finanszírozást is kiharcolta, de a tábor önmagában szerinte sem oldhatja meg a probléma globális kezelésének hiányából adódó feszültségeket.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Büntetendő-e a szolidaritás? Migránsokat segítő aktivistákat perel a francia állam

A calais-i dzsungel – magyarországi jövőkép?

Börtönt kockáztat egy brit férfi, aki megpróbált kicsempészni egy afgán kislányt a calais-i “Dzsungelből”

Könnygáz, vízágyú, gumibot – humanitárius evakuáció a calais-i Dzsungelben

Januárban mintegy 1200 “hivatalos” lakó volt – köztük 90 nő és 140 gyerek –, bár a helyzet „porózus”: továbbra is érkeznek az emberek, és a Guardian cikke is 2000 lakost említ. Körülbelül hasonló létszámmal, 1200 fővel és 300 faházzal indult tavaly tavasszal a tábor, azóta voltak már 700-an is, de „Calais” felszámolása nyomán több százan jöttek ide, év vége óta pedig újabb 250 személy.

Az eredetileg főleg kurdok lakta táborban egyre több lett az afgán és a szír is – korábban a kurdok uralták a csempészetet is, egy ideje azonban osztozni kell másokkal a bizniszen. A Le Monde-nak nyilatkozók szerint ez is hozzájárulhatott a törékeny helyzet elmérgesedéséhez, az erőszak súlyosbodásához.

A lakóépületek nehezen bírják az időjárás viszontagságait, a megterhelést; ma már nemcsak elvileg van gond a biztonsági normákkal, de a tűzveszély éppúgy fenyeget, mint a füstmérgezés: két tucat eset is történt a téli hónapokban. Bár a tábor jövője bizonytalan, felszámolásról egyelőre szó sincs – a helyzet még így is fényévekkel jobb, mint amikor a város déli részén táborozott ad hoc módon alkalmasint 2800 személy. De a helyi döntéshozók számára egyértelmű, hogy az alapvető működést is át kell gondolni, sürgős változásokra van szükség: intenzív tárgyalások folynak az állammal.

 

A menekültek korábbi táborhelyén, a várostól délre, a fotó tavaly év elején készülhetett; forrás: The Daily Mail
A menekültek korábbi táborhelyén, a várostól délre, a fotó tavaly év elején készülhetett; forrás: Daily Mail

A második világháború öröksége és a Dubs-gyerekek

A calais-e tábor ledózerolásának előzményeként a brit állam elkötelezte magát, hogy a kerítések és egyéb határvédelmi berendezések finanszírozásán túl is letesz valamit az asztalra. 2016 májusában az illegális bevándorlást szabályozó törvény egyik módosítása ígéretet tett a kísérő nélküli gyerekek befogadására. A módosítás Sir Alf Dubsról kapta a nevét, aki maga is menekült gyermekként került az országba a második világháború alatt. A Dubs-módosítás a becslések szerint 3000 kiskorú befogadását tette volna lehetővé a 65 milliós Egyesült Királyságban, azonban a kormány múlt héten bejelentette, hogy felfüggeszti a programot.

A döntés óriási felháborodást okozott, az anglikán egyház első számú vallási méltósága, Canterbury érsekétől kezdve civileken, ellenzéki és konzervatív képviselőkön át, magáig Sir Dubsig, aki emlékeztetett arra, hogy az ő életét megmentő „Kindertransport”, amelyet lényegében egyedül szervezett egykor Sir Nicky Winton, 669 gyermeket mentett meg a náci üldöztetéstől. „Szörnyű elárulása lenne az emlékének, ha az ország nem lenne képes rá, hogy ennél többet tegyen a menekültek új generációjának érdekében.”

A felfüggesztés vitája február 23-án kezdődik a parlamentben, a kormány érvelése szerint azért van rá szükség, mert túlságosan nagy „szívóhatást fejt ki”.

2015-ben a becslések szerint 90 000 kísérő nélküli menekült gyermek érkezett Európába. A brit parlament tavalyi döntése nyomán 3000 kiskorú befogadását helyezték kilátásba. Csak Calais-ból 1934 gyereket szállítottak át tavaly októberben különböző gall befogadó központokba, közülük francia források alapján, elvileg 468 átvételét vállalta London. A brit belügyminisztérium múlt heti bejelentése szerint eddig 350-en érkeztek az országba, további 150 gyerek jövetelét tervezik, Franciaország mellett esetleg olasz vagy görög táborokból.

Dobsi Viktória

A címlapképen a januárban egy baleset nyomán leégett Woman center, fotó: Lucie Pastureau, Le Monde.

 

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3