Donald Trump beutazási tilalma: Amerika Amerika ellen

 

Donald Trump magához és kampányához hűen egy sor világraszóló botránnyal indította elnökségét, melyek közül eddig a beutazási/kitiltási rendelet szólt a legnagyobbat.  A közbeszéd hamar a muszlimok kitiltásával (Muslim Ban) tette egyenértékűvé az elnöki dekrétumot, holott az „csupán” átmenetileg felfüggeszti az eddigi bevándorlási és menekült politikát, különös tekintettel hét, muszlim többségű országra. Mindez az egykori elnökjelölttől már szinte megszokott effektekkel járt, a politikai elit felbolydulásától az érintett emberek méltóságának semmibevételéig. Csakhogy a show most már élesben megy, és a jelenlegi reakciókon az is múlik, milyen határokat szabnak az amerikaiak és a „világ” Donald Trump mozgásterének.

 

Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
18516641-1-42

 

A „Megvédeni a nemzetet a külföldi terroristák Egyesült Államokba való belépésétől” címet viselő rendelet, aláírásának pillanatában, azaz január 27-én, pénteken, helyi idő szerint 16.42-kor lépett életbe. Maga a szöveg nem nevezte meg azt a 7 országot, amelynek polgárai számára 90 napra megtiltja, hogy az USA-ba lépjenek, csupán egy 2016-os törvényt, amely „kockázatosnak” minősíti Jement, Iránt, Líbiát, Szomáliát, Szudánt, Szíriát és Irakot.

A szöveg ezen felül megtiltja az ezekből az országokból érkező menekülteknek is, hogy amerikai földre jöjjenek, 90 napon át; illetve 120 napra általában is felfüggeszti a menekültprogramot – származástól függetlenül. Plusz a szíriai menekülteknek külön is, határtalan időre blokkolja a belépést – 2011 óta egyébként mintegy 18 000 szíriai menekültet fogadott be az Államok.

A rendelet felfüggeszti a 38 országgal működő Interview Waiver Program (IWP) keretében kiadott vízumokat is, amelyeknek meghosszabbítása eddig automatikusan működött a konzulátuson; azaz az olyan közeli szövetségesek állampolgárai is, mint Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország, ezentúl interjúkra kényszerülhetnek, ha meg szeretnék hosszabbítani vízumukat. Mindez elvileg annak érdekében történik, hogy az adminisztráció felülvizsgálja az eddigi politikák hatékonyságát, és biztonságosabbá tegye azokat az amerikai nép számára.

A konkrét ügymenetről szombat óta folyamatosan érkeztek a kezdetben gyakran ellentmondásos hírek, és ma sem minden világos. A Republikánusok franciaországi képviselője például úgy nyilatkozott, hogy az eddigi lista további országokkal bővülhet: „Ha sok terrorista jön a többi országból, akkor természetesen felrakjuk őket erre a listára. Van itt egy probléma, és meg kell oldanunk a problémát.”

Ilyen vitatott pont volt a kettős állampolgárok ügye, ha egyik útlevelük „kockázatos”, ezt az egyes országok kétoldalú egyeztetéseken tisztázták. Elsőként Kanada és Nagy-Britannia folyamodtak egyéni kedvezményekért, szerdára a franciák is bebiztosították magukat; de hétfőn az Európai Bizottság szóvivője még nem tudta megmondani, mi is a helyzet az EU kettős állampolgáraival.

Kedden az ENSZ menekültügyi ügynökségének közleménye arra figyelmeztetett, hogy a héten mintegy nyolcszáz menekültet tartóztat fel a tiltás, a következő 120 napban pedig összesen 20 000 fő kényszerül várakozni, gyakran nagyon rossz körülmények közt arra, hogy az USA befogadja. Néhány órával később az amerikai belügy közölte, hogy a már folyamatban lévő jó nyolcszáz ügyre nem vonatkozik a tilalom.

A rendelet előkészítetlenségét és Trump közvetlen csapatának improvizatív működését igazolta a „zöld kártyával” rendelkezőkre vonatkozó kavarás is, hétfő délelőttig több ízben módosult a Fehér Ház pozíciója az ügyben. S mint utóbb kiderült, sem a védelmi miniszter, sem a belügy, sem a külügy vezetésével nem egyeztették a dekrétum részleteit.

A rendelet jogi háttere és az aggályok – törvénytelen és alkotmányellenes?

A bevándorlásra és állampolgárságra vonatkozó 1965-ös törvény tilt minden olyan diszkriminációt, amely a személyek származásával függ össze. Donald Trump is egy 1952-es törvényre hivatkozik, amely lehetővé teszi az elnök számára, hogy felfüggessze bizonyos kategóriájú külföldiek belépését, akik a gyanú szerint veszélyeztetnék az USA érdekeit, magyarázta a New York Times-ban a Cato Institute bevándorlási szakértője, David J. Bier.

Csakhogy ezt az elnöki jogosítványt azóta a Kongresszus korlátozta, és ezért tilos a vízumot kérelmezőket rasszuk, nemük, nemzetiségük, születési vagy lakóhelyük szerint megkülönböztetni – vélik a rendelet kritikusai. Sőt, nemcsak a rendelet jogellenes, állítja például az annak felfüggesztését elérő Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniójának (American Civil Liberties Union, ACLU) igazgatója, David Cole, hanem Trump azon elképzelése is, hogy a keresztény menekültkérelmeket előnyben részesítik majd.

Brooklynban, Bostonban, Alexandriában és Seattle-ben 4 szövetségi bíró is felfüggesztette a dekrétumot civil szervezetek fellebbezése nyomán, ez azonban csak azokra a személyekre vonatkozott, akiknek volt érvényes vízumuk, és már az országban voltak. Az eljáró ügyvédek szerint mintegy 200 személy volt érintett a fellebbezésekben, a belügyi hatóságok szerint pedig 109 embert blokkoltak a reptéri tranzitokban szombat este, és 173 személyt nem engedtek felszállni az USA-ba tartó repülőjáratokra.

 

Kétségbe vonta a dekrétum törvényességét az igazságügyi minisztérium még Obama által kinevezett, átmeneti vezetője, Sally Yates is, aki utasította munkatársait, ne is készüljenek a rendelet védelmére. Trump rögvest fel is mentette hivatalából az „árulással” vádolt minisztert, és Twitteren azzal érvelt, hogy a demokraták „politikai okokból próbálnak obstruálni”, pedig itt az ideje, hogy komolyan vegyük az ország védelmét.

Több, jellemzően demokrata többségű állam is jelezte, hogy megtámadja a rendeletet, amelyet Eric Schneiderman, New York ügyésze, még pénteken „alkotmányellenes, törvényellenes és alapvetően Amerika-ellenes”-ként jellemzett. Elsőként Washington állam terjesztett be fellebbezést, majd kedden New York, Massachusetts és Virginia is csatlakoztak – de erre készül Xavier Beccara, Kalifornia főügyésze is.

Végül egy héttel a rendelet aláírása után, február 3-án kora este a washingtoni panasz nyomán, James Robart seattle-i bíró azonnali hatállyal és az egész országra vonatkozóan felfüggesztette a törvény- és alkotmányellenesnek minősített rendeletet. Robart szerint nemcsak a vallási alapon való megkülönböztetés problematikus, hanem az is, hogy a rendelet érvelését a terrorveszélyre vonatkozóan nem támasztják alá a tények. A döntés a panasz elbírálásig felfüggeszti az eddigi intézkedéseket: a határőrség elvileg már utasította is a reptereken dolgozókat, hogy minden visszaáll az eddigi kerékvágásba.

Ami a végső megoldást illeti, a rendeletet elvileg a Legfelsőbb Bíróság tehetné semmissé, de egyes jogászok arra figyelmeztetnek, hogy az elmúlt jó 100 év gyakorlata alapján elképzelhető, hogy ez nem következik be. Ugyanis bevándorlási és állampolgári kérdésekben jellemzően a végrehajtó hatalomnak kedvez – állította még decemberben Peter J. Spiro, aki szerint „Trump muszlimellenes terve rettenetes. És alkotmányos.” Az alkotmányjogász professzor a kínaiak 1882-es kitiltására hivatkozik: a nemzet „felsőbb érdeke” nevében a külföldiektől megtagadható – az amerikaiakkal szemben nem megengedett – egyenlő elbánás elve.

Egy másik opció is lehetséges a kérdés francia szakértője,  Anne Deysine professzor asszony szerint: bár a rendelet szerinte is alkotmánysértő, és szembemegy a sorozatos bevándorlási hullámokban gyökerező amerikai történelemmel, a Legfelsőbb Bíróság dönthet úgy, hogy nem dönt a kérdésben. Nem köteles ugyanis minden elébe terjesztett ügyet megvizsgálni, és elképzelhető, hogy nem teszi kockára egy ilyen forró aktuálpolitikai kérdésben a hitelességét.

Veszélyezteti „Amerika” biztonságát és értékeit?

Az „Amerika-ellenes” jelző hamarosan trendivé vált: ezt használta például Bruce Springsteen is ausztráliai koncertjén, a bevándorlók erőfeszítései előtt tisztelgő American Land című dal felkonferálásakor. De Amerika-ellenesnek találta a dekrétumot az USA-ba egykor csehszlovák menekültként érkező Madeleine Albright volt külügyminiszter is, aki nemcsak azt jelentette ki néhány napja, hogy muszlimként regisztrálja magát szolidaritásból, hanem aláírta azt a nyílt levelet is, amelyben számos magas rangú volt tisztségviselő és katonai vezető kéri a rendelet visszavonását.

Akárcsak a külügy több száz jelenlegi munkatársa – szerdán 1000 körül járt a csatlakozók száma –, akik egy belső jegyzékben kritizálják a nemzetbiztonságot fenyegető döntést, veszélyesen kontraproduktívnak nyilvánítva a muszlim bevándorlók megbélyegzését.

Még hétfőn megtámadta a rendeletet az Egyesült Államok egyik legnagyobb muszlim szervezete, a CAIR is (Council for American Islamic Relations), amelynek támogatására Dél-Kaliforniában – itt él az iráni diaszpóra legnépesebb, félmilliósra becsült csoportja – munkavállalói és jogvédő szervezetek mellett a latin és zsidó közösség képviselői is összegyűltek.

 

 

Beverly Hills környékén iráni zsidók tízezrei telepedtek le még a hetvenes években a forradalom nyomán, de élénken él az európai üldöztetés elől menekülők hagyománya is. Erre is célzott Steve Einstein rabbi, aki a fanatizmus elleni küzdelem szentségéről beszélt, és többször elhangzott, hogy „Trump szégyent hoz Amerika örökségére”.

A hétvégi spontán tüntetések után, amikor Los Angeles repterén, akárcsak szerte az országban civilek és önkéntes ügyvédek jelentek meg tömegesen, hogy segítsenek a feltartóztatottaknak és hozzátartozóiknak, mára kvázi csatarendbe álltak a szervezetek. Trump beiktatása után muszlim-latin kerekasztal alakult, és a szakszervezetek is azt ígérik, úgy fognak küzdeni társaik jogaiért, mintha saját magukról lenne szó: „Ma mindannyian muszlimok vagyunk”.

Az Egyesült Államok lakóit fenyegető terrorista veszély számokban

Kissé más megvilágításba helyezi az „Amerika-ellenesség” vádját az Edward Snowden leleplezéseit 2013-ban a nyilvánosság elé táró Glenn Greenwald, aki szerint viszonylag egyszerű belátni, miért diszkriminatív, embertelen és szégyenletes Trump rendelete.

Néhány hónapja egyébként még a jelenlegi alelnök, Mike Pence is „alkotmányellenesnek és agresszívnek” vélte a muszlimok kitiltását az országból. Hasonlóan a republikánus vezérhez, Paul Ryanhez, aki azért utasította el az országba belépők „vallási tesztelését”, mert az ellentétes Amerika alapvető értékeivel. Más katonai vezetők mellett Trump jelenlegi védelmi minisztere, James Mattis is azt mondta tavaly augusztusban, hogy a muszlimok kiutasítása nagy károkat okozna, plusz hosszú távú kockázatokat a nemzetközi rendszerben.

A rendelet hivatalos célja – „megvédeni a nemzetet a külföldi terroristák Egyesült Államokba való belépésétől” – nehezen összeegyeztethető a tényekkel, hiszen a 7 kipécézett ország állampolgárai – a konzervatív Cato Institute adatai szerint – az utóbbi 40 évben nem vettek részt halálos kimenetelű merényletben az USA területén. Ellentétben több olyan állam (pl. Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek) polgáraival, akik több amerikai merényletben működtek közre, így a 2001. szeptember 11-ei tragédiában is. Ezek az országok persze az USA régi szövetségesei, nem mellesleg a Trump-birodalom üzleti érdekeltségeinek is helyet adnak.

A menekültek feltartóztatása is nehezen indokolható a terrorizmusra hivatkozva: szintén a Cato Intézet adatai szerint 1975 és 2015 között összesen 20 menekültet ítéltek el azért, mert terrorista merényletben vettek részt, vagy arra készültek az USA területén. Összesen 3 amerikai halt meg ezekben a támadásokban – mindannyian a hetvenes években.

Szíriai menekültek egyetlen amerikai életét sem oltották ki, egy átlag amerikainak pedig 1 a 3,6 milliárdhoz esélye van arra, hogy egy menekült által végrehajtott merényletben haljon meg. Ha tényleg komolyan vesszük a nemzet védelmét, jóval nagyobb kockázatot jelenthetnének a fehér amerikai férfiak – és a szélsőjobboldali eszmék: 2001 szeptembere óta ugyanis az előbbiek jóval több áldozatot követeltek (48 és 26) öltek meg az USA-ban, mint a dzsihadisták merényletei.

 

Trump Obama nyomdokaiban

A hetes lista összeállításáért azonban nem Donald Trump csapata a felelős, azt még az Obama-adminisztráció alkotta meg, amikor 2015 decemberében, majd 2016 februárjában korlátozták az onnan érkezőknek adható vízumokat. Obama is a biztonságra hivatkozva döntött így, a 2015 decemberében történt San Bernardino-i, illetve a 2016 januárjában elkövetett párizsi merényletek nyomán.

A civil szervezetek akkor is tiltakoztak, a merényleteket akkor sem ennek a 7 országnak a polgárai, hanem nagyrészt helyi, francia és amerikai állampolgárok követték el (San Bernardinóban az amerikai születésű férj és pakisztáni állampolgár felesége) – a törvényjavaslatot pedig gond nélkül megszavazták.

Ami Jement, Szudánt, Szomáliát, Szíriát, Líbiát, Irakot és Iránt összeköti, húzza alá Greenwald, az valójában az amerikai agresszió lehetne. Szudánt és Iránt kemény szankciókkal sújtotta Washington, a másik öt országban pedig bombákkal igyekezett rendet  teremteni a 2009-ben béke Nobel-díjjal kitüntetett Barack Obama.

A helyzet paradoxona – bombázunk titeket, humanitárius rémálmot idézünk elő, majd rátok zárjuk az ajtót –, nemcsak a rendszerkritikus újságírónak tűnt fel, hanem például Chris Murphy demokrata szenátornak is:

 

 

Greenwald következtetése az, hogy Trump minden szélsőségessége, egyedisége ellenére, tetteinek politikai és kulturális előfeltételeit a korábbi demokrata és republikánus retorika és gyakorlat teremtette meg. Amikor a jelenlegi elnök barbárságán szörnyülködünk, érdemes felidézni, hogy Obama több embert toloncolhatott ki az Államokból, mint bármely más 20. századi elnök  (2009 és 2015 között minimum 2,5 millió személyt). Ahogy azt is, hogy az elmúlt 16 év „terror elleni háborúja” újra és újra megújított ürügyül szolgált az iszlám és a muszlimok megbélyegzésére, jogaiknak megnyirbálására – az ország határain kívül, de azon belül is.

„Trump nem a semmiből tűnt fel. Logikus és különösen groteszk megtestesülése több olyan trendnek, amelynek nem szabtunk határt: a végtelen háború, a virtuálisan mindenható elnökség, a korlátlan háborús felhatalmazás a kémkedéstől, a szabályos eljárás nélküli bebörtönzésen át a kínzásig és a gyilkosságokig; a polgári szabadságjogok folyamatos eróziója a biztonságunk illuzórikus garanciájaként, és a muszlimok folyamatos démonizálása: a félelmetes, primitív, agresszív Másikként…

…Trump nem egy orosz jelenség, nem olasz vagy latin-amerikai: specifikusan és totálisan amerikai. Amerika terror elleni végtelen háborújának és a 2008 utáni, oligarchikus kisiklásának legszélsőségesebb arca. Úgy tenni, mintha Trump csak egy óriási aberráció lenne, az amerikai értékek és történelem valamiféle gyökeres eltévelyedése, csak megtévesztő tisztára mosása annak, amit eddig együtt támogattunk és tettünk lehetővé.”

Amerika legnagyobb védelmezője és leglojálisabb bajnoka

Donald Trump ismeretei a Közel-Kelet és Afrika érintett országairól csekélynek mondhatók, ahogy sajátos viszonya a valósághoz és a törvényességhez is. Feltételezhető, hogy első hetének drasztikus intézkedéseivel mély benyomást kívánt tenni választóira és külföldi partnereire egyaránt, tematizálni, plusz lépéselőnyből és domináns pozícióból indítva az ismerkedést. Az elmúlt napok felfordulásánál mi sem bizonyíthatta volna jobban Trump szimpatizánsai számára, hogy jelöltjük megküzd az establishmenttel, de a világgal is, hogy teljesítse választási ígéreteit.

 

 

Meglehet, a hívek egy részét kevésbé zavarják a tények, az alkotmány, a törvények és persze az ellenvélemények. Talán fontosabb számukra az erőfitogtatás, a világméretű provokáció, illetve egyes muszlimok és külföldiek nyilvános megalázása, mint a diplomáciai, gazdasági következmények, meg a lassabb ritmusú, hosszú hónapokig, akár évekig tartó jogi küzdelem végkifejlete.

De Trump beiktatása óta már nem csak ők számítanak – az elnök amúgy is rekordalacsony népszerűséggel, 36-40%-os támogatottsággal vette birtokba a Fehér Házat. Egy a hét elején készült felmérés szerint a válaszadók szűk többsége ugyan támogatja a rendeletet (49%), de a vélemények jobban megoszlanak abban, hogy valóban növeli-e a biztonságot (31%), és jó példát mutat-e (38%), illetve hogy előnyt kell-e élvezzenek a keresztény menekültek.

Azaz a következő napok és hetek történései még számos fordulattal szolgálhatnak a közvélemény alakulását illetően. Annál is inkább, mert a hírek szerint Trump is újabb hasonló akciókra és szigorításokra készül, ahogy az elmúlt hetekben és hónapokban a bevándorlók és a társadalom sokszínűsége mellett kiálló államok, városok, civilek – a lakossági szervezetek és a vállalati szféra képviselői egyaránt elkötelezettnek tűnnek a számukra alapvetőnek tűnő értékek védelmében.

Ennek a harcnak, amelynek elsődleges áldozatai persze húsvér emberek: diákok, szülők, dolgozók, gyerekek – az utóbbi évtizedben a 7 érintett ország félmillió polgára kapott zöld kártyát, és az utóbbi 3 évben 25 ezren diák- vagy munkavállalói vízumot   – tovagyűrűző hatásai már elérték Európát is. A tengerentúli konfrontáció első nyilvánvaló következménye az a mini belpolitikai krízis, amit Donald Trump angliai meghívása váltott ki.

„Szégyelld magad, Theresa May!„

Az invitációt Theresa May kormányfő adta át múlt héten az amerikai elnöknek, nem sejtve, hogy egy nap alatt másfél millió aláírás gyűlik össze annak érdekében, hogy a parlament akadályozza meg az egyébként nyárra tervezett vizitet, ami „szégyent hozna a királynőre”. Hétfő este számos brit városban tüntettek, Londonban egy tízezresre becsült tömeg, Trump és a Muslim Ban néven elhíresült beutazási tilalom ellen.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a konzervatív miniszterelnök asszonyt tájékoztatta Trump csapata az aláírásra váró rendeletről, ami a kritikusok szemében még súlyosabbá teszi hallgatását. A parlament hétfő este elfogadott egy indítványt, amely elítéli a „diszkriminatív, kontrapoduktív és megosztó” rendeletet, Trump jöveteléről pedig február 20-án rendeznek vitát. Közben egyébként egy támogató petíció is született, ami kedd délután 122 ezer aláírásnál járt, míg az „anti” 1,7 millió közelében.

 

 

Theresa May végül csak szerdán volt hajlandó nyilvánosan elítélni – a közvélemény mellett saját pártjának nyomására – Trump rendeletét. Ez a kis diplomáciai baleset a Brexit megindításának margóján ékesen jelzi, mennyire ellentmondásos az európai politikai elit pozíciója az új amerikai elnökkel szemben.

Igaz, Európába tavaly is több mint félmillió potenciális menekült érkezett, de közben minden eddiginél több, minimum 5000 ember szörnyet halt a Földközi-tengeren. A hideg időjárásban nemcsak az erdőinkben bolyongva, de „menekült táborainkban” is emberek fagynak meg, ahogy Calais-nál vagy az olasz Ventimiglia közelében is nem egyszer életüket vesztik a lezárt határokon való átkeléssel kísérletezők.

Igaz, Európa nem függesztette fel a menekültek befogadását, „csak” az olasz és görög földön rekedtek tízezreinek átköltöztetése késik, illetve az alvállalkozónkká emelt török hatóságokkal akadnak olykor véleménykülönbségek. Igaz, Nagy-Britanniának esze ágába sincs felfüggeszteni bizonyos országokból a bevándorlást, de a Brexit egyik felvállalt célja a bevándorlás kontrollja, a bevándorlók jogainak csökkentése, a brit munkahelyek „visszaszerzése”.

Vasárnap telefonos kiselőadást tarthatott Angela Merkel amerikai kollégájának a menekültek jogairól és a genfi egyezményről, de Európában ma nemcsak kerítéseket lehet építeni, de azért sem jár komolyabb politikai szankció, ha egy ország semmibe veszi ugyanezeket a jogokat és  egyezményeket.

Trump muszlimellenes kirohanásai lehetnek visszataszítóak, de a muszlimellenes retorika és gyakorlat, akárcsak a bevándorlók bűnbakká tétele az utóbbi években olcsó, banális politikai portéka lett Európában is.

Hogy csak a legfrissebb példát említsük, az osztrák koalíció azzal kívánja megfékezni a szélsőjobb népszerűségének növekedését, hogy betiltja közterületeken a burka viselését, és korlátozza a kelet-európai bevándorlók munkavállalását. (Ha a burka betiltása csökkentené a szélsőjobb népszerűségét, a franciák és a hollandok talán már tudnának róla – ehelyett Marine le Pen és Geert Wilders egyaránt vezető pozícióban várják a tavaszi választásokat.)

Igaz, az amerikai hírszerzésnek adott jogosítványok megdöbbentőek, de az antiterrorizmus nevében sorra fogadják el a jogainkat megnyirbáló törvénycsomagokat kontinensünkön is. Miközben a muszlim lakossággal is rendelkező országokban újabb diszkriminációk adódnak az eddigiekhez. Megrökönyödésre adhat okot, hogy Trump legnagyobb befolyással rendelkező tanácsadója egyenesen a homofób, antiszemita és nőgyűlölő szélsőjobbról érkezik – de Nicolas Sarkozy legfőbb tanácsadója, Patrick Buisson is szélsőjobbos publicistaként kezdte, hogy aztán a mainstream médiában, majd az Elysée-palotában munkálkodjék a jobb és a szélsőjobb egyesítésén.

Vajon tényleg Európa-ellenes lenne mindez, vagy mondjuk a magyar kormányfő, amikor a terrorveszéllyel és a bűnözéssel azonosítja a bevándorlást? Vagy épp ellenkezőleg, ez Európa új arca, logikus megtestesülése több olyan trendnek, amelyek kialakulásához mi is hozzájárultunk? Egy adott ország, nemzet értékei többnyire nincsenek kőbe vésve, a politikai erőviszonyokon múlik, az adott korszakban ki és mi kerekedik felül. Január 21. és a kétmillió embert mozgósító Nők Menete óta, több fejlemény is arra utal, hogy az USA-ban váratlan lendületet kapott ez az értékekért folytatott küzdelem, és Donald Trump elnöksége talán arra is alkalmat adhat, hogy ezekre a dilemmákra az Atlanti-óceán innenső felén is válaszokat keressünk.

Dobsi Viktória

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás. Részletek itt.