Bizonytalansággal és zavarral néznek szembe a külföldi civil szervezetek most, hogy január 1-jével hatályba lépett egy új törvény Kínában.
A „tengerentúli civil szervezetek belföldi tevékenységét felügyelő törvény”, amelyet még 2016 áprilisában fogadtak el, előírja a Kínában működő szervezeteknek, hogy jelentsék magukat a rendőrségen, illetve szerezzék meg egy kormányzati egység támogatását. Azoknak a csoportoknak is a rendőrség jóváhagyását kell kérniük, akik csak átmeneti projekteken dolgoznak az országban.
A New York-i Human Rights Watch civil szervezet Kínával foglalkozó részlegének igazgatója, Sophie Richardson a következőket mondta a Hong Kong Free Pressnek:
Szerintem elmondhatjuk, – és nem feltétlenül azért, mert ezek szervezetek olyan munkát végeznek, amely szerintük különösen érzékeny, de ezek a csoportok, akik évtizedek óta az országban dolgoznak és nagyon is kielégítő a kapcsolatuk a hatóságokkal – együtt akarnak működni a törvénnyel, azonban nem tudnak.
A törvény kivitelezésére vonatkozó részletek hiánya zavart és bizonytalanságot okoz a tengerentúli civil szervezeteknek. Azoknak a kormányzati ügynökségeknek és tömegszervezeteknek a listája, akik támogathatják a nemzetközi civil szerveteket, csak december 20-án vált nyilvánossá, kevesebb, mint két héttel a törvény hatályba lépése előtt. A kormány novemberben azt jelentette be, hogy nem lesz türelmi idő a törvény végrehajtásakor.
Egy nemzetközi civil szervezet kínai programokkal foglalkozó vezetője elmondta, hogy a szervezete már a tervezet 2015-ös nyilvánosságra hozása óta aktívan tárgyal az érdekelt felekkel, beleértve más nemzetközi szervezeteket, diplomatákat és helyi partnereket is.
[…] nagyon nehéz számunkra kitalálni azt, hogy pontosan hogyan is tudnánk megfelelni ennek a törvénynek.
Szeretné, hogy a szervezetét – amely más csoportokkal együtt a demokráciát és az átlátható kormányzást népszerűsíti Kínában – a velük együttműködő csoportok biztonsága érdekében ne nevezzük meg.
Azok a kormányzati tisztviselők, akik vélhetően a törvény végrehajtásán fognak dolgozni, szintén nem biztosak abban, hogy mi is a szerepük, és milyen lépéseket is kellene tenniük.
A megvalósítással és végrehajtással kapcsolatos, mindkét oldalon jelentkező bizonytalanság miatt nagyon nehéz lesz hatásosan elindítani (a törvényt).
Shawn Shieh, egy kínai civil társadalommal foglalkozó hongkongi szakértő elmondta a HKFP-nek, hogy:
A törvény igen tág, nem csak jótékonysági szervezetekre és civil szervezetekre – avagy olyan szervezetekre, amiket mi civil szervezetnek tartunk – vonatkozik, de kereskedelmi és üzleti csoportokra, kereskedelmi kamarákra… technikai intézményekre, gazdasági ügyekkel foglalkozó személyekre, technikai segítőkre és művészi vagy oktatási csoportokra is – így pedig rengeteg csoportól van szó.
Megjegyezte továbbá azt is, hogy a bizonytalanságot főként két dolog idézi elő: hogy vajon a civil szervezetek találnak-e hivatalos szponzort, illetve az „átmeneti tevékenység” tág értelmezése azon csoportok számára, akik a projektjeik számára próbálnak engedélyt szerezni.
Ha csak egy találkozóra mész Kínába, az tevékenység? (…) Ha minden egyes, valamilyen projekt részét képező tevékenységhez külön papírmunkát kell leadnod, az bizony jó sok papírmunka.
Azoknak az civil szervezeteknek, akik egy képviselő irodát szeretnének regisztrálni, a legnagyobb bökkenőt a hivatalos szponzor megtalálása jelenti.
Ahhoz, hogy szponzort szerezz, muszáj jó kapcsolatot ápolnod a kormánnyal.
Megkérdeztük, hogy mi történik akkor, ha a civil szervezetek nem találnak szponzort január 1-je után:
Erre a kérdésre senki nem tudja a választ – szerintem még maguk a közbiztonsági tisztviselők sem tudják a választ erre a kérdésre.
A Kínai Filantróp Kutatóintézet és a Kínai Globális Filantróp Kutatóintézet által folytatott kutatás szerint, néhány hongkongi bázisú csoportot megkértek szponzoraik, hogy függesszék fel munkájukat az ország kontinentális részén. Mások megszaporodott papírmunkáról és szigorúbb eljárásrendekről számoltak be, miután a törvényt bevezették, és volt, aki visszautasította az interjúadást.
A törvény kitér arra is, hogy a külföldi civil szervezetek „nem veszélyeztethetik Kína nemzeti egységét, biztonságát vagy népi egységét” illetve „nem okozhatnak kárt Kína nemzeti érdekeiben, társadalmi közérdekében és a polgárainak, jogi személyeinek és más szervezeteinek törvényes jogaiban és érdekeiben”. Ez minden, nem kontinentális kínai civil szervezetre vonatkozik, beleértve azokat is, amelyek Hongkongban, Makaóban és Tajvanon vannak bejegyezve.
Kormánytisztviselők szerint a szervezetek számának rohamos növekedése tette szükségessé az új törvényt, és állításuk szerint az segíteni fogja az eddig szürke zónában mozgó civil szervezetek tevékenységét. De jogvédő csoportok szerint a törvény egy újabb lépés Hszi Csin-ping elnök részéről a civil társadalom leépítésére – elmondásuk szerint a széleskörű rendelkezéseket arra is felhasználhatják, hogy olyan csoportokat célozzanak meg, amelyeknek a munkáját nem kedveli a Kommunista Párt.
A nemzetközi civil szervezetekre vonatkozó törvény sokkal nagyobb hatalmat ad majd a civil társadalom felett, különösen a többi hasonló törvénnyel együtt, mint az új, 2016 szeptemberében hatályba lépett jótékonysági törvény, illetve a társadalmi szervezetekre vonatkozó, augusztusban kiadott új szabályok. A Human Rights Watch kínai ügyekért felelős vezetője, Richardson elmondta:
Az új törvény és az azt övező diskurzus egyik legrosszabb hatása, hogy a civil szervezetek közösségének egész szektorai hirtelen azt érzik, hogy romboló erőként, ellenségként, valamiféle problémaként bánnak velük, miközben évtizedeken keresztül ballasztként szolgáltak Kína és a többi ország között, amikor a politikai kapcsolat rázós volt.
Arról a kérdésről, hogy a kormány miért nem talált megoldást a félelmek csökkentésére, én azt gondolom, hogy a hatóságok önkényesen akarják eldönteni, hogy kinek mondanak igent, és kinek nemet.
Maya Wang, a Human Rights Watch Ázsia-kutatója úgy látja, hogy a civil szervezetek különféleképp reagálnak az új törvényekre.
Azok, akik jó kapcsolatokat ápolnak, és olyan témával foglalkoznak, amelyet a kormány nem tart érzékenynek, arra törekednek, hogy a szigorú előírások betartásával fenntartsák jelenlétüket az országban. Mások viszont áthelyezték Kínából a működésüket és személyzetüket, megint mások pedig befejezték munkájukat az országban.
Ugyan nem tartja romboló erőnek a szervezete munkáját, de egy neve elhallgatását kérő civil szervezet kínai programmenedzsere szerint a széleskörű betekintés – amelyet a törvény tesz lehetővé a hatóságoknak azért, hogy eldönthessék, mi ártalmas a nemzetbiztonságra és a közérdekre – aggasztó, mivel nem világos, hogyan is fogják használni.
A széleskörű rálátás a nemzetközi civil szervezetek munkájába nagyon aggasztó, főleg akkor, amikor összerakjuk azzal, hogy az elmúlt 36 hónapban mi minden történt a civil társadalommal: láttunk politikai szigorítást, a civil társadalom szereplőinek ad hoc és véletlenszerű elzárását – legyen szó emberi jogi vagy munkával kapcsolatos aktivistáról, vagy nők egyenjogúságával foglalkozó emberekről.
Ugyanakkor azt mondja, hogy a csoportoknak és támogatóiknak keresniük kell a pozitívumokat. Ha túl sok figyelem jut a törvény negatív oldalaira, akkor az a lehetőségek kárára lehet.
Mióta a tervezet elkészült, a törvények teret adtak a polgári társadalmi csoportok és a biztonsági tisztviselők közötti párbeszédnek, amely eddig nem igazán létezett.
Ez a párbeszéd segíthet a hatóságoknak megérteni, hogy a polgári csoportokból az egész társadalom profitálhat, és a nagyobb átláthatóságot elősegítő törvények is bátorítóak.
A szervezet tervezi, hogy tovább folytatja a programot:
Továbbra is óvatosan optimista vagyok, hogy – legalábbis addig, amíg leülepszik a por – a csoportok tovább fognak tudni működni és dolgozni a programjaikon, miközben elrendeződnek a dolgok.
A bejegyzést Catherine Lai írta, és eredetileg a Hong Kong Free Press (Hongkongi Szabad Sajtó – HKFP) oldalon jelent meg 2017. január 1-jén. A Global Voices-on olvasható változat egy közös megállapodásnak köszönhetően jelent meg. A bejegyzést az Átlátszó a Global Voices Online magyar oldaláról vette át. A cikkre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik. Szerző: Hong Kong Free Press. Fordító: Katona Fruzsina
Május 25-én újabb történelminek ígérkező referendum zajlik Írországban. Miután 2015-ben nagy meglepetésre az írek megszavazták, hogy „nemi megkülönböztetés” nélkül lehessen...
A Global Voices Advocacy [Képviselet] projektjének Netizen Report blogja az online jogok legújabb nemzetközi kihívásait, előrelépéseit, illetve trendjeit mutatja be....
Európa jövőjéről tart előadást szerda este Stephen Bannon Budapesten. Donald Trump egykori főtanácsadója magyarországi látogatása előtt Csehországban vett részt egy...
Politikai szempontból mi a jelentősége annak, hogy milyen „keretek” (frame-ek) szerint értelmezzük a híreket? Hogy jobban értsük ezt a folyamatot,...
