Bezárás
Egyéb

Obamának kicsit későn jutott eszébe, hogy meg is lehet „kegyelmezni” a közérdekű szivárogtatóknak

Csaknem 7 évi börtön után, májusban kiszabadulhat a világ egyik legismertebb szivárogtatója, Chelsea Manning, akinek büntetését kedden csökkentette a távozó amerikai elnök. A többek között az iraki és afganisztáni háborúk „sötét oldalának” feltárását elősegítő Manning páratlanul szigorú elbánásban részesült a hatóságok részéről. És ítéletének enyhítése sem feledtetheti, hogy az Obama-adminisztráció szisztematikusan üldözte a közvéleményt az amerikai állam jogsértéseiről riasztó, közérdekű szivárogtatókat.

Hirdetés

800x600_Januar2

273 személy büntetését enyhítette Barack Obama január 17-én, amivel történelmi rekordot is döntött, szögezte le a Fehér Ház közleménye. Az elítéltek között, akik így megtanulhatták, hogy az amerikai nemzet „megbocsátó”, a legismertebb az a Chelsea Manning, akit még 2010-ben tartóztattak le, miután rekordmennyiségű adatot szivárogtatott a WikiLeaksnek.

A jó 730 ezer átadott dokumentum zöme az iraki és afganisztáni háborúkhoz kapcsolódik, de akadt a csomagban negyedmillió titkos vagy bizalmas fájl a külügyminisztérium sürgönyeiből is. A katonát rekordbüntetésre, 35 év börtönre ítélte a hadbíróság 2013-ban.

Az idén 29 éves Manning védelmében nemcsak a WikiLeaks állt ki, de az Amnesty International mellett más jogvédő szervezetek is, akárcsak az Európa Tanács, amely közérdekű bejelentőként ismerte el, akinek „mindannyian adósai vagyunk” a háborús bűnök és a jogsértések feltárásáért.

De Manning szabadulásáért kampányolt az idén 85 éves Daniel Ellsberg is, aki az 1971-ben óriási politikai botrányt okozó Pentagon-iratokat szivárogtatta ki. A vietnami háború 1945-67 közötti szakaszának kompromittáló tényeit közre adó Ellsberget bíróság elé állították, de 1973-ban – Manninggel ellentétben – felmentették. Igaz, egy polgári bíróság, és nagyrészt a rendvédelmi szervek törvényszegésére hivatkozva.

Daniel Ellsberg a bíróság épülete előtt 1971-ben; Fotó: Donal F. Holway/ The Ney York Times

Daniel Ellsberg a bíróság épülete előtt 1971-ben; Fotó: Donal F. Holway/ The New York Times

A börtönben szigorú, időszakonként kínzással is felérő bánásmódban részesülő Chelsea Manning, akit még Bradleyként ítéltek el, de hosszú küzdelem eredményeként hivatalosan is elismerték transz női identitását, tavaly nyár óta kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Az elnöki kegyelmet sürgette korábban Twitteren Edward Snowden is, és most „őszintén megköszönte” Obama döntését, amelyet számos kritika ért a republikánusok, de egyes demokraták részéről is.

    A közérdekű bejelentők védelméért lobbizók pedig úgy találták, a döntés ugyan jó irányba mutat, de megkésett és elégtelen. A Wired magazin egyenesen úgy tette fel a kérdést, Obama mandátuma végén hirdet fegyverszünetet a közérdekű bejelentők ellen folyó háborúban? A most leköszönő elnök vezette adminisztráció ugyanis történeti összehasonlításban is különösen eltökélten üldözte a közérdekű szivárogtatókat.     Míg korábban, Ellsberget is ideértve csupán 4 esetben indult eljárás, Obama 8 éve alatt 8 olyan személy ellen, akik dokumentumokat adtak át a sajtónak – a Manning által szivárogtatott anyagok egy része is a New York Times, a The Guardian és a Die Spiegel összefogásával került közlésre.       A WikiLeaks egyik leghíresebb anyaga lett a Kollaterális gyilkosság, amelyben tucatnyi civilt, köztük két újságírót “likvidálnak” az amerikai katonák; a teljes verzió itt található     A szivárogtatókat az 1917-ben született Espionage Act keretében vonták felelősségre, amely mint neve is mutatja, kémek szankcionálására hivatott, és nem tekinti enyhítő körülménynek, ha a közérdek érdekében fednek fel bizalmas adatokat.   Snowden például, emlékeztet a Le Monde Pixels blogja, sosem tagadta, hogy illegálisan cselekedett, de minden esetben a közérdekkel indokolta tettét. A Snowden és Manning esetében is több ízben a kegyelemért kampányoló Amnesty International szerint ez a törvény idejétmúlt, és a mai kontextusban már nem használható; számos polgárjogi aktivista és civil szervezet követelte hatályon kívül helyezését. A Manninget sújtó ítélet ráadásul kirívóan szigorú, hiszen például a szintén szivárogtató volt CIA-ügynök, John Kiriakou és a külügyminisztériumnak dolgozó Stephen Kim „csak” egy-két éves büntetésben részesültek – írja a Wired. Majd idézi a Sajtószabadság Alapítvány vezetőjét, Trevor Timmt, aki szerint ugyan Obama helyesen cselekedett – „talán a hagyatékára gondolt, és rájött, hogy 35 év börtönbüntetés, aminek kínzás és magánzárka is része volt, igazságtalan, és nem mutat majd jól a történelemkönyvekben.” De „ez nem feledteti, hogy ő volt az az elnök, aki a legtöbb szivárogtató és közérdekű bejelentő ellen folytatott eljárást”. Donald Trump beiktatásának előestéjén tehát semmi sem utal arra, hogy „a whistleblowerek elleni háborúnak vége legyen”, ahogyan a WikiLeaks ügyvédeinek nyilatkozata óhajtotta, de erre hívott fel az ENSZ szakértője, Alfred de Zayas is, aki Snowden és Assange mellett az épp Luxemburgban pereskedő Antoine Deltour, a LuxLeaks szivárogtatója elleni vádak ejtését is kérte.   .

Trump és általában a republikánus párt persze jellemzően nagyon kemény büntetéseket követel a szivárogtatók ellen – különös tekintettel a hadseregben és a hírszerzésben dolgozókra. Bár néhány képviselő másképp látja a dolgot, mióta a demokraták dokumentumait publikálta a WikiLeaks. Sarah Palin például, akinek emailjei 2008-ban váltak közkinccsé, és ezért a szervezet alapítóját, Julian Assange-t „antiamerikai ügynöknek” nevezte, „akinek vér tapad a kezéhez”, most bocsánatot kért tőle, sőt, megköszönte, hogy „felnyitotta az amerikai nép szemét” a demokratákkal kapcsolatban.

Ha Sarah Palin pálfordulását nem is tekintjük mérvadónak, az egyéni szabadságjogokat védelmezők Obama szemére hányják, hogy nem vont le komolyabb következtetéseket a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél (NSA) tapasztalt törvénysértésekről szivárogtató Thomas Drake, majd Manning és végül Snowden revelációi nyomán. Az NSA megfigyelési programjainak nyilvánosságra kerülése után végbevitt reform továbbra sem biztosítja eléggé a magánélet védelmét. Ráadásul épp a Manningnek nyújtott részleges kegyelem előtt néhány nappal terjesztette ki Barack Obama a hírszerzés jogosítványait: az NSA ezentúl több információt oszthat meg a másik 16 amerikai ügynökséggel.

Mindez most, a gáláns, korrekt és mértéktartó imázst ápoló Obama után, az USA történelmének legnépszerűtlenebb beiktatandó elnöke kissé más fényben láttatja az állam, illetve a hírszerzés révén birtokolt hatalmat. Ahogy Trevor Timm írta a The Guardian hasábjain:„Az az elnöki hatalom, amely lehetővé teszi a kémkedést számtalan olyan amerikaival szemben, akiket nem gyanúsítanak semmivel, ezentúl egy olyan ember kezében lesz, akit már megvádoltak azzal, hogy lehallgatta az alkalmazottai telefonjait, és akiről a New York Times azt írja, hogy arról álmodozik, hogyan tudná megbüntetni az ellenségeit a választások után”.

Trump jelöltje ráadásul a CIA vezetésére az a Mike Pompeo, aki szerint a tömegek megfigyelését ki kellene terjeszteni, és túlságosan megnyirbálták a hírszerzés jogosítványait Snowden után, akit pedig halálra kellene ítélni.

De persze ha valaki aggódni szeretne az adatvédelemért, a magánélethez való jogunkért és egyebekért, nem kell Washingtonig mennie. Tavaly november 17-én Nagy Britannia elfogadta új hírszerzési törvényét, amely a nyugati demokráciák történetében a legszélsőségesebb felügyeleti jogköröket nyújtja – véli Mr. Snowden mellett a megfigyelők széles tábora.

A brit miniszterelnök, Theresa May álruhában; forrás

A brit miniszterelnök, Theresa May álruhában; forrás

A kezdetben jelentős aggodalmat keltő törvényjavaslatot végül a közvélemény viszonylagos apátiája közepette szavazták meg ősszel, bár az a hírszerzés mellett a rendőrség hatalmát is növeli. A szolgáltatóknak 12 hónapon át kell őrizniük a navigációs adatokat, és lehetőség nyílik a telefonok, számítógépek és hálózatok „hekkelésére” is.

Franciaországban is újabb eszközökhöz férhetnek hozzá az ügynökségek, és a terrorizmus elleni harc nevében az összes francia navigációs adatainak folyamatosan elemzését is lehetővé teszi az új hírszerzési törvény. (Annak ellenére, hogy nagyon úgy tűnik, nem ez akadályozza a terrorelhárítás optimális működését.)

De Németországban is kiterjesztették a BND, a szövetségi hírszerzés lehetőségeit tavaly októberben, amely ezentúl a német polgárok után is kémkedhet. Az NSA-vel kapcsolatos botrányok után a BND egyes tevékenységei ugyan jobban ellenőrzöttek lesznek, de új jogosítványai miatt sok kritika is érte, miközben több más olyan ötlet is forgalomban van, ami néhány éve az NDK múltja miatt (Thomas Drake egyébként az NDK-s gyakorlathoz hasonlította az NSA legproblematikusabb ügyeit) még elképzelhetetlen lett volna.

Kapcsolódó cikkeink:

Felfüggesztett börtönre ítélték a LuxLeaks 2 francia szivárogtatóját, az újságírót felmentették

Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

Hervé Falciani és a Swiss Leaks: Azt csináljuk, amit a kormányok nem akarnak megtenni

Miközben a politikai trend egyre kevésbé ítéli fontosnak, hogy az állampolgárokat megvédje a túlzott állami felügyelet veszélyeitől, úgy tűnhet, hogy a szolgáltatók számára felértékelődött ez a követelmény. Így például a világ egyik legnépszerűbb chat-applikációja, a WhatsApp tavaly óta titkosított üzeneteket küld, amelyeket csupán a felhasználók tudnak elolvasni, maga a cég sem – azaz kényszer esetén sem tájékoztathatja a hatóságokat. Az appot 2014 februárjában vásárolta meg a Facebook, tavaly augusztusban pedig arról tájékoztatták a felhasználókat, hogy bizonyos adataikat átadják Zuckerberg csapatainak, mert így a közösségi háló optimálisabban ajánlhat barátokat és reklámokat egyaránt…

Azaz hiba lenne arra építeni, hogy majd az adataink értékesítéséből élő multinacionális vállalatok védenek meg bennünket, hiszen ők sem igazán érdekeltek a magánszférához való jogunk fenntartásában. De az esetleges politikai fordulatig a technológia nyújthat még kiskapukat – így például a nyílt forráskódű Signal applikációt, amely biztonságos kommunikációt biztosít, Trump megválasztása óta négyszer annyian töltötték le.

Dobsi Viktória

Címlapkép forrása: The Intercept

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Januári előfizetési akció!

Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom