2015 szeptemberében, tunéziai barátnőmmel, hirtelen elhatározással elindultunk Törökországba, hogy szír menekültekkel találkozzunk. A saját szemünkkel akartuk látni, hogyan kelnek át a tengeren Európa felé. Akikkel akkor találkoztunk, azóta mindannyian eljutottak Németország különböző részeire. Másfél év után elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy meglátogassuk őket. Drezda környékén egy kisgyermekes családot kerestünk fel, akik csak többszöri próbálkozásra jutottak át a tengeren.
Ahmad doktornál tett látogatásunk után Drezda mellé utaztunk, hogy találkozzunk Farah-val, Mohameddel és a kislányukkal. A családok komoly előnyt élveznek a német menekültügyi eljárásban és az elhelyezésnél is.
Farah-val, Mohameddel és az akkor még csak egy éves Baraa-val az Izmirből Bodrumba tartó buszon ismerkedtünk meg 2015 szeptemberében. Ők voltak azok, akik éppen a magyarországi átutazásukat szervezték telefonon. Három napig vívódtak egy kempingben, hogy másodszorra is nekiinduljanak-e a tengernek, mert a hajójuk először elsüllyedt. Novemberben keltek csak át, és meg is érkeztek Németországba.
Odera-Frankfurt városa volt a végállomás, a lengyel határ mellett, miután Szerbián és Horvátországon keresztül viszonylag gyorsan haladtak busszal és vonattal. A magyar határ ekkor már zárva volt. „Nem Magyarország, nem Magyarország” – emlegeti most is Mohamed, amikor meglát. A regisztrációs központban sátorban aludtak két hetet. Innen kimenni addig nem lehetett, amíg az „elosztásukat” a hatóságok el nem végezték.
Így kerültek egy Drezdától 60 kilométerre fekvő falu ifjúsági szállójába, ahol egy szír és egy afgán családdal laktak egy nagy szobában egészen 2016. áprilisig. Ekkor kapták kézhez a tartózkodási papírjaikat, és egy külön lakást a falu végén lévő lakótelepen. Ennek nagyon örülnek:
A kislány már ké éves, és mint látható, Farah ismét gyermeket vár. Ez a hír minket kicsit meglep, és megint elgondolkodtunk azon, hogy mennyire különböző a családtervezésről való felfogásunk Európában, és Inés barátnőm esetében, Tunéziában is.
Érezve a csodálkozásunkat, már a látogatás elején elmondják, hogy nem az állam nyakán kívánnak élni, hanem munkát keresnek majd. Mohamed Szíriában fagylaltüzletben és textilüzemben dolgozott, Farah-nak pedig számítógépes programozó főiskolai diplomája van. Már a B1-es, az utolsó kötelező nyelvkurzusnál tart, és a második gyerek születése után pár hónappal elkezdi az Ausbildungot, vagyis szakmai képzést, ami belépőt nyújt majd számára a német munkaerőpiacra.
Mohammed viszont még csak az első, A1-es nyelvkurzusra jár, mert neki meg kellett tanulni a latin abc-t is. Közben az asztalra kerül a marhahúsos rizs és a borjúpogácsa. Ők is kitesznek magukért, ha vendéget fogadnak, még akkor is, ha nincs miből.
„De mégis, mi lesz a gyerekekkel, ha dolgozni fogtok?” – térek vissza a témára, arra gondolva, hogy Európában manapság ezerszer is átgondoljuk a gyerekvállalást. Farah a második gyerek születése után egy évvel akarja a bölcsibe adni őket. Ennyit tesz lehetővé a német támogatási rendszer is.
Az úgynevezett Elterngeld a szülők fizetésének 67 százaléka, munkanélküliek esetében a minimum összeget 300-400 euróban határozzák meg. Ez adódik majd hozzá a szülőknek járó, fejenként 400 eurós támogatáshoz. A kétgyermekes családnak tehát összesen 1400 euróból kell megélnie, ha a lakást az állam továbbra is fizeti. Ám ha Drezdába kell költözniük a munka miatt, ott nem lesz könnyű szociális lakáshoz jutni.
A német bevándorlási hivatal adatai szerint a 2015-es menedékkérők 18 százaléka rendelkezik főiskolai, 20 százaléka gimnáziumi, 32 százaléka szakközépiskolai, 22 százaléka pedig általános iskolai végzettséggel. A férfiak körülbelül kétharmada állt a hazájában munkaviszonyban, a nőknél ez a szám egyharmad. A Szíriából érkezettek képzettsége magasabb, mint a többi bevándorlóé. A német menekültügyi rendszerben a 660 órás integrációs alapképzésen túl nagy hangsúlyt fektetnek a szakmai képzésekre is.
Míg a hannoveri doktor másfél éven belül dolgozni kezd, Mohamed és Farah az érkezésüktől számítva két, illetve három év elteltével állhatnak munkába. „Persze, amint a német Sprache megvan, dolgozni fogok” – mondja Farah, már keveri az angolt a némettel.
Úgy tűnik, a helyiek többsége itt is minden eszközzel segíti a beilleszkedést, kivéve azok, akik az ifjúsági szállóban kővel dobálták meg az ablakukat. Az iskolában a szülők közös ünnepélyeket rendeznek, karácsonykor ajándékokat hoztak a gyerekeknek, és egy német énekesnőt is meghívtak, aki a híres libanoni énekesnő, Fajrúz egy dalát énekelte el.
A kulturális nyitottságot tesztelve kérdezem, hogy tudják-e, mit ünneplünk karácsonykor, illetve hogy a Ramadan hónapjában meghívtak-e németeket vendégségbe. Ismerik a karácsonyi történetet, válaszolja Mohamed, viszont a német ismerőseiknek a ramadani böjt megtörésének időpontja, este kilenc után már későnek bizonyult a közös vacsorához. „Egyébként a vallás mindenkinek a magánügye” – teszi még hozzá, mert próbálkoztak náluk keresztény hittérítők is.
Farah, aki még csak 24 éves, láthatóan érdeklődik az európai történelem iránt, el szeretné végezni a kulturális képzést, és szivesen körülnézne a német nagyvárosokban. Bár még marasztalnának, ezzel a végszóval el is köszönünk, hogy még az este visszaérjünk Berlinbe.
Rajacic Ágnes
Év végi előfizetési akció!
Ha január 8-ig előfizetsz egy egész évre, akkor névre szóló 2017-es Átlátszó Támogatói Kártyát küldünk. Újfajta átlátszós póló is van. Részletek itt.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
