Török segítséggel veszíti el az azeriek pénze közpénz jellegét

Jól pörög a közbeszerzési biznisz Azerbajdzsánban és ebből egy török cég is profitál. A jogszabályok megváltoztatása miatt ráadásul már gyakorlatilag bármilyen projektre ráhúzható, hogy vészhelyzet miatt kell elindítani, így versenyeztetés nélkül is elindítható a közbeszerzés.

 

2008-ban az azerbajdzsáni állami olajvállalat, a SOCAR megpróbálta bevásárolni magát a török Tekfen Construction and Installation nevű építőipari cégbe. Az ügyletet a válság elsodorta, de a SOCAR így is 2 milliárd dollár (564 milliárd forint) értékű, verseny nélküli üzlethez juttatta a török vállalatot. A bírálók szerint az üzlet annak ellenére virágzik, hogy több projekt is kifutott már a határidőből és egyes fejlesztések bőven túllépték az eredeti költségvetést.

Az ügy egyik kulcsszereplője az az 1996-ban alapított Azfen Joint Venture, amelyben a SOCAR 60, a Tekfen pedig 40 százalékot birtokol. A vállalatot már számos, jól jövedelmező építkezésre szerződtették, ami a gyakorlatban nem jelent mást, minthogy az állami tulajdonú SOCAR a saját partnerének utal ki megbízásokat. Ez szinte már általános gyakorlatnak is tekinthető a vállalatnál.

A SOCAR korábbi munkatársa és a Tekfen például létrehozta azt a South Construction Service JSC névű céget, amely szálláshely-szolgáltatást nyújt a SOCAR és a Tekfen félezer dolgozójának napi 20 dollárért a 2014-es adatok alapján. Ezt a céget a Tekfen Holding egyik leányvállalata, a Tekfen International Finance birtokolja 51 százalékban.

További 45,7 százalékkal rendelkezik az Anar Alijev által irányított Trans Marine United Corporation. Alijevről, aki nem rokona Ilham Alijev azeri elnöknek, már 2013 óta tudható a Global Witness jelentése alapján, hogy összesen 48 SOCAR-céghez van köze és kapcsolatban van a SOCAR vezetőjével, Rovnag Abdullajevvel is. A Tekfen és áttételesen a SOCAR tehát gyakorlatilag saját magának fizet bérleti díjat.

De az 56 százalékban még mindig az alapítók családjai által tulajdonolt török Tekfen sem panaszkodhat, sorra nyeri a legnagyobb azeri tendereket: 2009 óta eddig összesen 2 milliárd dollár értékben, melyek jellemzően az olaj- és gázkitermeléshez kapcsolódnak, de a válság óta a cég portfoliója egyre színesebb. Annak ellenére, hogy a vállalat által végzett projektek sok esetben csúszásban vannak, és a költségvetési kereteket is rendre átlépik.

A Tekfen egyik leghíresebb és legdrágább építménye a bakui Olimpiai Stadion, mely összesen 850 millió dollárból (239 milliárd forint) készült el 2015-re az első Európa Játékokra – igaz, addigra sem teljesen –,  ahol Magyarország is képviseltette magát. Az eredeti tervek szerint a stadiont 640 millió dollárból (180 milliárd forint) kellett volna megvalósítani, de annak, hogy a különbözetet ki és milyen forrásból fedezte, nincs semmilyen írásos nyoma. Szintén a Tekfen építette a 42 emeletes bakui SOCAR-tornyot, amelyet 2013-ra 235 millió dollárból (66 milliárd forint) kellett volna felépíteni. Az épület végül 2016-ra készült el, körülbelül 385 millió dollárból (109 milliárd forint).

Az Azfen mindeközben egy év alatt 2014 és 2015 között megduplázta vagyonát, amely most 170 millió dollárt ér (48 milliárd forint). (A helyi valuta a manat, 2015 januárja óta értékének közel felére esett a dollárral szemben, az itt olvasható adatokat pedig a 2016 júniusi árfolyam alapján számoltuk).

Az azeri törvények tiltják a verseny nélküli közbeszerzési eljárások lefolytatását, azonban a szabályozás kivételeket is megfogalmaz, amelyek esetén el lehet tekinteni ettől a megkötéstől. Az állam versenyeztetés nélkül is lefolytathat közbeszerzéseket, ha vészhelyzet áll elő, vagy gyors és nagy igény mutatkozik egyes szolgáltatásokra és árukra, és úgy ítélik meg, hogy a versenytárgyalások elhagyása a célravezető. Sok más projekt mellett a már említettek is verseny nélküli közbeszerzési eljárásban valósultak meg.

A szellemet a palackból a Minisztertanács 2011. november 15-én engedte ki, amikor 370-es számú rendeletében úgy határozott, hogy ezek a speciális szabályok olyan eseményekre is alkalmazhatóak, mint például a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál, vagy a nemzetközi zenei fesztivál és az európai azeriek kongresszusa. Egyesek szerint erre nem volt semmi szükség, ugyanis az eseményekhez tartozó építkezéseket már évekkel előre beütemezték.

A stadion tervezése 2006-ban, a kivitelezése pedig már 2011-ben kezdetét vette, semmilyen vész, vagy különleges helyzet nem állt fent tehát, ami alapján alkalmazni lehetett volna a közbeszerzési verseny korlátozását. A szabályok ráadásul azt is kimondják, hogy minden egyes felmentést indokolnia kell a Minisztertanácsnak, de ez elmaradt, a már fent említett projektet esetében is.

Az eredeti cikk 2016. június 21-én jelent meg az OCCRP honlapján „SOCAR’s Turkish Partner Wins Massive No-Bid Construction Projects” címmel. Szerző: OCCRP. Fordította: Szakács András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.