„Szégyentelen képviselője annak a vén Európának, amit a mi generációnk meg fog változtatni” – a külkereskedelemért felelős francia államtitkár e kemény szavakkal fejezte ki sokak felháborodását, miután múlt héten kiderült, hogy az Európai Bizottságot 10 éven át elnöklő José Manuel Barroso az amerikai Goldman Sachs bankhoz igazol. A szintén szocialista francia EP-képviselők „botrányosnak” minősítették az esetet egy kifejezetten dühös közleményben, és azt ígérik, követelni fogják a volt biztosokra vonatkozó szabályok megváltoztatását.
Kritikus hangot ütött meg a portugál baloldal is, a kormányzó szocialisták éppúgy, mint radikális szövetségesei. Pedro Felipe Soares, a Baloldali blokk frakcióvezetője így fogalmazott: „Ez a kinevezés megmutatja, hogy az az európai elit, amelynek Barroso is része, teljesen szégyentelen”. A politikai paletta másik oldalán, hasonlóan érvelt Marine Le Pen szélsőjobboldali EP-képviselő is, aki a Twitteren úgy kommentálta az esetet, hogy „nincs benne semmi meglepő azoknak, akik tudják, hogy az EU nem a népeket, hanem a pénzügyi nagyvállalatokat szolgálja”.
A francia szocialisták hétfőn már azt követelték, a Goldman Sachs mondjon le Barroso „szégyenteljes” alkalmazásáról, és az EU vonja meg a volt EB-elnök 18 000 euró körüli nyugdíját, mert az megszegte esküjét. Az, hogy a felháborodás mennyire opportunista az európai szocialisták részéről, akik 10 éves mandátuma alatt több ízben is kiálltak Barroso mellett, vagy épp Marine le Pen részéről, akinek pártjában a hírek szerint többen is visszaéltek uniós juttatásaikkal, nehéz lenne megítélni.
Ennél talán jóval fontosabb, hogy maguk az uniós hivatalnokok is nyílt levélben tiltakoztak volt főnökük „mélyen megdöbbentő” döntése ellen, és felhívták a Bizottságot, erős nyilatkozatban álljon ki az EU, illetve annak legfőbb vezetőit kötelező közszolgálati küldetés és etika mellett. A Union for Unity szervezet véleménye az, hogy
„etikai kérdéseket vet fel, hogy az EU egyik legfőbb volt vezetője egy pénzügyi magáncég érdekeit fogja képviselni, főleg akkor, ha tudjuk, hogy Barroso volt az EB elnöke az amerikai hitelválság, valójában bankválság alatt, amelyben a Goldman Sachs fontos szerepet játszott”
Ez a kinevezés csak erősítheti azt a szélsőséges, populista eurofób propagandát, mely szerint az európai integráció csak a pénzügyi szféra érdekeit szolgálja – véli a szervezet -, és tovább növelheti az intézmény népszerűtlenségét és hitelvesztését.
Kétségtelen, hogy alig 2 héttel az EU-ból való kilépésről határozó brit népszavazás után, amely csak felerősítette az uniós konstrukcióval kapcsolatban amúgy is létező kritikákat, egy újabb forgóajtós sztori nem hiányzott Brüsszelnek.
Az is minimum pikánsnak mondható, hogy az Európai Unió volt egyes számú hivatalnoka az Unióból való kilépés negatív következményeit igyekszik majd tompítani Londonból egy amerikai bank számára, amely sem a tengeren túl, sem Európában nem túl népszerű, a 2008-as pénzügyi válságban és az eurózóna válságában vállalt kétes szerepe miatt. José Manuel Barrosót nem-ügyvezető elnökként és tanácsadóként foglalkoztatja majd a Goldman Sachs International (GSI), amely errefelé elsősorban a görög államháztartási adatok elmaszkírozásban betöltött szakértelméről és híres európai alkalmazottairól ismert.
Az amerikai cégóriásnak dolgozott 2005-től Mario Monti volt olasz miniszterelnök, aki uniós nyomásra alakíthatott szakértői kormányt Olaszországban 2011-ben, korábban pedig öt éven át a Bizottság versenyjogi biztosa volt. Ő is részt vett a görög kormánynak tanácsokat adó team munkájában, akkortájt, mikor a pénzügyi és adósságválság kezelésében szintén kulcsfontosságú szerepet betöltő Mario Draghi, 2011-től az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, fontos pozíciókat töltött be a banknál, ő volt például a Goldman Sachs International európai részlegének alelnöke. De Barroso jelenlegi állását is egy volt uniós közszolga foglalta el 2015 májusáig: az ír Peter Sutherland, aki előtte a GATT, majd a WTO elnöke volt, 1985-től pedig négy éven át szintén versenyjogi tevékenykedett Brüsszelben.
Mielőtt politikai pályára lépett volna, hogy 3 éven át Olaszország miniszterelnökeként, majd 1999-től 2004-ig az Európai Bizottság elnökeként szolgálja a közjót, Romano Prodi is a Goldman Sachs tanácsadójakét dolgozott 1990-1993 között. De 13 éven át ott sertepertélt Mark Carney, az angol központi bank jelenlegi vezetője is, akinek a jövőben fontos szerepe lehet a Brexit lebonyolításában. A korábban a Bundesbanknál, majd az EKB igazgatótanácsában dolgozó Otmar Issing 2007-ben engedett a Goldman Sachs sziréneinek, míg az EKB-nál 10 évet lehúzó Huw Pill 2011-ben lett a Goldman Sachs európai divíziójának elnöke, ahol olyan volt EKB-s kollégákkal dolgozhat együtt, mint például Natacha Valla.
„Ha a politikai életben maradunk, azért kritizálnak bennünket, mert az állam kitartottjai vagyunk, ha meg a magánszférába megyünk, akkor azért, mert hasznot húzunk politikai tapasztalatinkból” érvelt a polémia nyomán Barroso, aki 2002-2004 között a jobbközép Szociáldemokrata párt színeiben töltötte be a miniszterelnöki posztot hazájában. Kormányzását megszorítások és hangsúlyosan atlanti elkötelezettség jellemezték: nemcsak az Azori-szigetekre szervezett csúcsot az iraki háború mellett elkötelezett brit-spanyol-amerikai partnereknek, de döntése nyomán szállt ki Lisszabon az Airbus A400M katonai repülőgép európai fejlesztési projektjéből is.
A portugál sajtó információ szerint éves juttatása 5 millió euró körül lehet majd, ami a 350 000 eurós bizottságelnöki bérezéshez képest jelentős emelkedés. Bár az idén 60 éves politikust, ha hihetünk az utóbbi napokban adott nyilatkozatainak, elsősorban az új feladatok kihívásai motiválják, és az, hogy hasznossá tegye magát.
„Evidens, hogy jól ismerem az EU-t, viszonylag jól ismerem a brit kontextust is… Ha a tanácsaim hasznosak lehetnek, kész vagyok, természetesen segíteni.” Nyilván ez a vágy vezérelte az elmúlt 2 évben is, mióta 2014 májusában leköszönt a Bizottság tíz éven át betöltött elnöki posztjáról. Ez idő alatt a brüsszeli Corporate Europe Observatory (CEO) civil szervezet szerint nem kevesebb, mint 22 állást és pozíciót töltött be, igaz, némelyeket önkéntes alapon. Különféle egyetemek és alapítványok tiszteletbeli elnöksége mellett tagja volt a Bilderberg konferenciát szervező csoportnak, ahogy a European Business Summit, a nagyvállalatok európai lobbijának éves konferenciáját is ő elnökölte.
Mindez nem akadt fenn az Európai Bizottság leköszönő tagjainak lehetőségeit szabályozó, 2010-ben szigorított etikai kódexen. Eszerint 18 hónap elteltével egy volt komisszár már bárhova elszegődhet, de a lelépést követő másfél évben, praktikus módon utódai döntenek arról, hogy az elődök megbízásai összeférhetetlenek-e a korábban betöltött közhivatallal. Ha nekik kételyeik támadnának, egy etikai bizottság elé utalják az esetet.
A CEO összesítése szerint a Barroso távozása utáni évben mintegy 100 hasonló megbízás került a biztosok elé, akik 37%-ot küldtek át az etikai bizottságnak, amely együttműködő módon egyetlen esetben sem állapított meg összeférhetetlenséget.
Barroso most induló banki karrierje persze csak a legújabb és talán legextravagánsabb az uniós elit forgóajtó-botrányainak sorában. A brit Sharon Bowles például 5 éven át elnökölte a válság idején kulcsfontosságú gazdasági és pénzügyi bizottságot az EP-ben, innen pedig egyenesen a Citybe vezetett az útja. A holland Neelie Kroes, versenyügyi, majd a digitális piacért felelős biztos egy másik amerikai pénzügyi óriásnál, a Bank of America Merrill Lynchnél helyezkedett el, majd a 2016 tavaszán az Uberhez igazolt.
A TTIP-tárgyalásokat gatyába rázó volt kereskedelmi biztos, a belga Karel de Gucht, ma a Belgacom telekom cégnél dolgozik (a szektor különösen érdekelt az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezményben). A luxemburgi Viviane Reding 15 éven át volt EB-biztos, mielőtt képviselői mandátumot szerzett, mellékesként pedig többek között az Afga-Gevaert informatikai csoport igazgatótanácsában üldögél. Barroso 26 fős csapatából kilencen helyezkedtek el magáncégeknél a mandátumok lejárása utáni egy évben, még az ún. cooling-off periódusban, a CEO megítélése szerint ebből legalább 7 megbízás súlyos összeférhetetlenségi problémákat vet fel.
A nagyvállalati lobbik hatalmát visszaszorítani igyekvő szervezetek, így a CEO is azt javasolja, hogy a 18 hónapos ellenőrzést 3 évre terjesszék ki, és ez alatt az időszak alatt minden direkt vagy indirekt lobbitevékenység legyen tilos a volt biztosok számára, hasonló ötleteket pedzegetnek a zöldek és a baloldali formációk is, a francia szocialisták már említett nyilatkozata 5 évig csekkolná a távozó biztosok tevékenységeinek összeférhetetlenségét.
A Médiapart portálnak nyilatkozó Martin Pigeon, a CEO munkatársa eközben arra figyelmeztet, hogy hiba lenne kizárólag erre az esetre, vagy a Goldman Sachsra koncentrálni, csak azért, mert a legismertebb európai közszolgákat gyűjti trófeákként. A rájuk fókuszáló reflektorfény nem feledtetheti, hogy „a közérdekű döntéseket csapdába ejtő rendszerszintű logikával állunk szemben, amit reformokkal és új törvényekkel kell feltartóztatni, amelyek megvédik a közpolitikai döntések integritását, és lehetővé teszik, hogy független szakértelemre támaszkodjon”.
Dobsi Viktória
(via Le Monde, Médiapart, eldiario.es, corporateurope.org)
Frissítés, 18.30: Franciaország ma hivatalosan is felszólította José Manuel Barrosót, hogy mondjon le a Goldman Sachs ajánlatáról. Az ország európai ügyekért felelős államtitkára, Harlem Désir emellett az egykori biztosokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok teljes átalakítását kérte: egy független, például részben EP-képviselőkből, részben nemzetközi jogi szakértőkből álló testület felállítását, az ellenőrzés megerősítését, a szabályok szigorítását, a korlátozásokhoz kötött időszak meghosszabbítását.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Február 9-én emberségesebb menekültpolitikát szorgalmazó városvezetők találkoztak Rómában, hogy közös nyilatkozatban ítéljék el a több európai államra is jellemző, zárt...
