Mi várhat a britekre Brexit után?

Tjeerd Royaards grafikája
Tjeerd Royaards grafikája

Mivel EU-tagállam kilépésére még nem volt példa, senki nem tudja, milyen lehetőségek közül választhat Nagy-Britannia, ha a távozás-pártiak győznek. Az azonban biztos, hogy Brüsszelnek nem áll majd érdekében megkönnyíteni London dolgát.

 

szulinap_superhero5

 

„Mindannyiunkkal előfordult már, hogy a haverokkal bulizunk a városban, amikor páran elkezdik húzni az orrukat: «Ez szar. Menjünk valahova máshova.» Kis idő múlva mindannyian felkerekedtek és távoztok a kocsmából. Kint azonban kiderül, hogy azoknak, akik menni akartak, fogalmuk sincsen merre mennének. Vissza már nem engednek, így hajnali kettőkor egy gyorskajáldában átkozod magad, hogy hallgattál rájuk.”

Ezzel a hasonlattal magyarázza Brexit esetén a britek előtt álló opciókat Jon Henley, a The Guardian európai ügyekkel fogalalkozó tudósítója a De Correspondent összefoglalójában.

Fej fej mellett

Szerda délben, a cikk írásának időpontjában a távozni szándékozók hajszállal vezettek a Financial Times közvélemény-kutatásokat összegző oldalán. A közvélemény-kutatásokat böngészve azonban az látszik, a két tábor fej fej mellett, 44-45 százalék körül áll, a bizonytalanok száma 11 százalék körüli.

Az utóbbi hetekben fellángolt Brexit-őrület mindenesetre csitult a maradásért kampányoló munkáspárti képviselő, Jo Cox meggyilkolásával: mindkét tábor visszafogottabban kampányol ezekben az utolsó napokban. És bár egy június 10-15 között készült közvélemény-kutatás halvány előnyt mutat az EU-ban való maradók táborának, illetve a fogadóirodák is inkább ezt az opciót részesítik előnyben, a június 23-i népszavazás eredménye teljesen nyitott.

Erre még nem volt példa

De mi történik, ha a csütörtöki szavazáson felülkerekednek azok, akik az Európai Unióból való kilépést sürgetik? Ezt senki nem tudja, mivel eddig hasonló lépésre nem került sor – hacsak nem számítjuk annak az 50 ezres lakosságú Grönland (1985), valamint a Franciaországtól való függetlenségét 1962-ben kikiáltó Algéria távozását.

Elvben az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelye a kilépésre lehetőséget ad – azonban ez nem megy egyik napról a másikra, így a népszavazás után egy ideig minden a régiben marad, leszámítva talán a káoszt és a politikai-gazdasági bizonytalanságot, ami a kilépésről szóló hírek elkerülhetetlen velejárója.

A népszavazás eredménye nem kötelez semmire

Akárcsak Magyarországon, Nagy-Britanniában sem kötelező a kormánynak gyakorlatba ültetni egy népszavazás eredményét, ezért akár az is elképzelhető, hogy David Cameron, amennyiben a kilépés-pártiak győznek, egyszerűen nem kezdi el a kilépési tárgyalásokat, vállalva az ezzel járó politikai következményeket.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint mindenesetre a kilépési szándék bejelentésétől kezdve két év áll rendelkezésre a kilépési tárgyalások lebonyolítására – ekkor dől el, hogy a mintegy 80 ezer oldalnyi, a brit jogrendszerbe beépített uniós rendelkezésből és egyezményből mi az, ami megmarad, és mi az, ami kikerül.

Mindent újra kell tárgyalni

Hozzáférése lesz-e Nagy-Britanniának a közös piachoz, és ha igen: milyen árat fizet ezért? Ha nem: milyen feltételekkel kerülhetnek majd uniós piacra a brit termékek? Brit állampolgárok vajon továbbra is szabadon mozoghatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak az Európai Unió területén, valamint igénybe vehetik-e az egészségügyi szolgáltatásokat? Joguk lesz EU-tagállamok állampolgárainak minderre Nagy-Britanniában? Mi lesz a roaming-díjakkal, valamint a fapados repülőjáratokkal, és továbbra annyira megszokott lesz a britek számára Amszterdamban, Barcelonában vagy Párizsban tölteni a hétvégét, mint most?

Számtalan ilyen és ehhez hasonló kérdésre kell majd választ adni a kilépési tárgyalások során. És ha az nem elég, Nagy-Britanniának gyakorlatilag minden, az EU által megkötött külkereskedelmi egyezményt újra kell tárgyalnia. Nagy kérdés, hogy 65 millió fogyasztóból álló piacával képes lesz-e jobb feltételekkel szerződni Kínával vagy Japánnal, mint az 500 milliós Európai Unió.

Kész tények elé állítják Londont?

Brüsszel részéről a kilépési tárgyalásokat formálisan valószínűleg a Bizottság vezeti majd. Mindenekelőtt a tagállamoknak közös nevezőre kell majd jutniuk azzal kapcsolatban, hogy mit ajánlanak fel Londonnak, és cserébe mit kérnek?

Amennyiben a tagállamok egységesen lépnek fel a britekkel szemben, a tárgyalási pozíciójuk annyira erős lehet, hogy Nagy-Britanniát gyakorlatilag kész tények elé állítják: elfogadja a feltételeket, vagy sem – hangzott egy, az European Institute által szervezett kerekasztal-beszélgetésen márciusban.

Kétséges azonban, hogy a tárgyalások végére pontot lehet-e tenni két év alatt, annál is inkább, mert az Európai Uniónak nem fog érdekében állni az, hogy megkönnyítse a britek dolgát: amennyiben a többi tagország azt látja, hogy Nagy-Britannia jó üzletet kötött, tehát sikerült megtartani a EU-tagsággal járó előnyöket úgy, hogy közben megszabadult a tagsággal járó kötöttségektől, akkor azzal az euroszkeptikus erők malmára hajtaná a vizet, és nagy valószínűséggel mások is próbálkoznak majd kilépéssel.

Kivárják míg a britek döntenek

Brüsszel szempontjából a legokosabb döntés az lenne, ha megvárnák, míg a britek maguk állnak elő konkrét javaslattal a kilépés részleteire vonatkozóan. A kilépésről szóló döntés okozta politikai sokk hatására a brit kormány talán újabb népszavazást hirdet meg az EU-val való további viszonyról – így az Európai Unió megvárhatja, míg a britek maguk döntik el, hogy pontosan mit is kérnek.

A népszavazási kampányban ugyan nem igazán esett szó a kilépés utáni időszakról, a britek előtt azonban három lehetséges példa áll, ami az EU-val való további viszonyt illeti.

A norvég példa nem előnyös

Az első hasonlít Norvégia helyzetére – az északi ország évi 866 millió eurót fizet azért, hogy jelen lehessen az európai közös piacon. Ezt az összeget a lakosság száma alapján határozták meg, így a norvégoknál 12-szer nagyobb lakossággal rendelkező London számára ez az összeg 9,8 milliárd euróra rúgna. 2013-ban a britek nettó befizetése a közös kasszába ennél kevesebb, 8,6 milliárd euró volt.

Mi több, Norvégia a befizetés mellett kötelezettséget vállalt arra is, hogy minden, európai piacokkal kapcsolatos törvénykezést elfogad, miközben nem vehet részt a döntéshozatalban. Ennek fényében Nagy-Britanniának biztosan nem éri meg egy EU-Norvégia típusú kapcsolatért feladni a tagságot.

A másik lehetséges példa Svájc, melynek Európai Unióval való kapcsolata egy sor kétoldali egyezményen alapszik. Genf évente 1,2 milliárd euróval támogatja a frissen csatlakozott közép- és kelet-európai országok felzárkóztatását.

Szabadkereskedelmi egyezmény?

A harmadik lehetőség egy, a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményhez (CETA) Európai Unió és hasonló státusz lenne. Az egyezményt 2014-ben írták alá, 7 évnyi előkészítés után – ami már önmagában kérdésessé teszi, hogy Nagy-Britannia számára ez az út járható-e. A CETA ugyanakkor nem engedélyez az EU-tagállamokhoz hasonló, teljes hozzáférést a közös piachoz – ehhez a standardokat és a szabályozásokat is össze kell hangolni – hanem csak a vámtarifákat törli el.

Az EU-nak azonban nem áll majd érdekében a britek számára előnyös feltételeket ajánlani – hangsúlyozták az European Institute kerekasztal-beszélgetésén. Az euroszkeptikus erők erősödését leszámítva már csak azért is lesz óvatos Brüsszel, mert a britek példáján felbuzdulva számos nem EU-tagország, mint például Ukrajna vagy Törökország kérhet majd Londonhoz hasonló státuszt.

Sipos Zoltán

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • Sebaj, Tóbiás!

    Hányinger ez a kis p.cs, a főnökével együtt. Vajon elég időm van még vissza, hogy nyüszítő kutyaként vádlottként a bíróság mogyorózza őket?

    • janos

      Több mint két millió seggnyalóval a hátuk mögött? Kizárt.

  • Odiv

    Mennyi iligy van itt, te jó isten b+

  • László Gál

    “Szegény Tóni képviselő úr”. Majd gyűjtést rendeznek a megsegítésére, mert a vagyonnyilatkozata alapján semmije sincs.

  • Irén Almássy

    Minden rendszernek, kormánynak vannak elégedetlen ellenzékieskedői. Amikor ők voltak hatalmon és Kóka,Hagyó Simon, Veres, Nyakó és még sokan mások gazdagodtak, síboltak érdekes módon ez a mostani nagyítóval sétáló társaság nem volt ennyire aktív. Viszont kérdezném- van egy emberke – hazatelepedett – amerikában adó be nem fizetéssel megvádolt egyén akinek még a nevét sem említik Pedig az is “fidesznyik”. Súlyos millárdokat zsebel a “megkapott” kaszinó tenderből – MILLIÁRDOKAT. Vajon mi az oka, hogy Rogánon verik a port amikor közel sincs annyija – mint az ingyenélőknek. Zoltai, Vajna……. ők tabuk??? Tessenek már valamit írni arról, hogy is van, hogy éhező, hajléktalan, beteg embereknek filléreket koldulnak nagyobb ünnepeken! össze ezek meg csak úgy, ajándékként tesznek zsebre napi több tízmilliókat??????? Írják meg, nyomozzák ki – ki adja nekik azt aminek állami kézben kellene lenni????? Minden nap vehetne legalább egy autóbuszt Tarlós, takarítathatná az utcákat, lenne wc papír a kórházakban, rendelőintézetekben – takarítószer, fertőtlenítő és személyzet. Kollégium – méregdrága albérlet helyett. De erről nem beszélnek – mint ahogy a kormánybiztos feleségének gyémántboltja és fánksütödéje sem veri ki a biztosítékot. Ja, telik a milliárdos magánvagyonából? Helyes – de akkor miért is kapja ajándékba a súlyos millárdokat a szegény emberek orra elől????

    • PAPI

      Igaza van miért merik meg kérdezni Rogántól hogy miből gazdagodott meg !!!! Bravó!!!

    • https://www.facebook.com/robotkocsi/ www.facebook.com/robotkocsi

      írnak eleget Vajnáról is. csak oda kéne figyelned!

      • Irén Almássy

        terelés, az amit írnak…..

  • nd

    érdekesebb lett volna az, hogy miből lett a villa anno.
    egy megosztott tulajdonú nyaraló felújításán kekeckedni nem érdemes, jogszabályilag sem indokolható, meg nem is akkora tétel. szerintem ez egy döglött téma.

  • János Kender

    Sokan nevezik igazságérzetnek saját irigységüket.Addig nem tudsz továbblépni, míg a gyűlölség tölti ki napjaidat. Sokan megfeneklenek az irigységben, haragban, féltékenységben. Mire mennek vele?

    • Papp László Gergely

      Kedves jános! Irígység-e, ha valaki élete során igyekezett megteremteni egy tisztes, nem gondoktól mentes, de a mindent megoldani tudó anyagi jólétet. Képezte magát folyamatosan, hibát nem követve végezte munkáját, igyekezett fennmaradni a hullámzó piacon, sokszor nemtelen ellenfelekkel szemben. Igyekezett korrektül fizetni mindíg és mindenkit. ADÓT is! Majd jön egy jó helyre helyezkedő ember, és csak a helyzeti előnyéből fakadóan belepottyan egy állami cég felsővezetői székébe, és olyan vagyont kapar össze, többek között ennek az embernek a befizetett adójából, hogy sok a piacból élő vállalkozó megnyalná mind a tíz ujját, és örömmel dobná el minden előző életét. Egyszerűen a tisztességes karrierizmus létét kérdőjelezi meg. Az ember rombadőlve szembesül élete értelmetlenségével.
      Avval, hogy védelmébe vette rogánt, és leirígyezte támadóit, azt a kérdést vetette fel bennem, hogy ön megharcolt-e életéért, fizette-e a kiszabott adóját, vagy csak osztozkodott, és fizetett amennyit gondolt. Mert ha nem, akkor könnyedén leirígyezhet másokat.

    • Kovács Imre

      Ha valaki rendszeresen lopja a közvagyont, és ezt szóvá teszik az nem irigység!
      Csak a fideszes félázsiai köcsög banda tagjai vélik irigységnek!
      Érted, janóka !

  • Bálint László Hatfaludy

    Hát szerintem az idős hölgy az erdőben gombát szedve meglátta a nomenklatúrához tartozó rusnya rablókat és utánuk osonva, kihallgatta, amint a titkos barlangnál elkiáltották a varázsszót, hogy TÁRULJ SZEZÁMGYURIBÁ, és így megtudta, hogy lehet a kincshez hozzájutni. Aztán miután kiemelt egy csomót, azt ráhagyta jó Tóninkra majd elpatkolt és most üthetik nyomát, a kicsodák is?Itt a mese vége, fuss el véle.

  • Béla Somogyi

    Már egy éve nincsenek vagyonosodási vizsgálatok! Ugye tudod miért? :-)

  • Pál Pay

    ???