Miután a „terrorellenes harc” jegyében a török hadsereg egyes városokat szinte porig rombolt, a kurdok egyre inkább radikalizálódnak, már csak egy lépésre a polgárháború. Interjú N. Zs.-vel, aki három éve él Törökország kurdok lakta területein.
2015 augusztusa óta 58 esetben rendeltek el kijárási tilalmat Törökország délkeleti, kurdok lakta részén – sok esetben ezek a kijárási tilalmak napokig, hetekig húzódnak. Hogyan kell elképzelni egy ilyen kijárási tilalmat?
N. Zs.: – A kijárási tilalom ostrom, bemenni, kijönni a városból tilos. Ez hetekig-hónapokig eltarthat, pár napos szünetekkel. Az utóbbi 8 hónap ostromjai alatt általában teljes, 24 órás kijárási tilalom volt érvényben, ez idő alatt a lakosok nem hagyhatták el a házaikat, s ha mégis megtették, járőröző katonák s a házak tetején rejtőzködő orvlövészek éles tölténnyel, figyelmeztetés nélkül lőttek az emberekre, gyermekekre, csecsemőt hordozó anyákra is.
A halottakat és sebesülteket az útról behozni nem lehetett, mert rálőttek azokra is, akik ezt megpróbálták. Ezért sokan belehaltak a sebeikbe, mások teste az utcán rothadt napokig. Mentők, halottaskocsik ritkán közelíthették meg az ostrom alatti negyedeket. Az infrastruktúrát szándékosan szétlőtték az ostrom elején, például Cizre legtöbb negyedében nem volt víz, áram, telefonszolgáltatás.
Az üzleteket, iskolákat, gyógyszertárakat bezárták, alig néhány élelmiszerüzlet maradhatott nyitva az ostrom első napjaiban, aztán azokat is bezárták. Több tízezer házat lőtt szét, aknázott alá a katonaság, több százezer lakos hagyta el a városokat az ostromok közti szünetekben.
Mivel sajtót csak ritkán engednek be, nehéz független híreket találni arról, ami jelenleg ebben a régióban folyik – híreket gyűjtő Facebook-oldalak, aktivista csoportok, egy-egy kurd politikus, illetve Ankara tájékoztatásaiból lehet úgy-amennyire összerakni a nagy képet. Mekkora támogatásuk jelenleg a lakosság körében azoknak a kurd erőknek, akik fegyverrel szállnának szembe a török hadsereggel?
A kurdok többsége támogatja a fegyveres harcot, mert minden más módszer kudarcot vallott. A török állam Atatürk óta nem hajlandó elismerni, hogy a törökön kívül más etnikumok is élnek Törökországban, ezért kisebb-nagyobb szünetekkel elnyomó, népirtó politikát folytatott a kurd kisebbség ellen.
Hosszú évtizedekig tilos volt a kurd nyelvet használni és fenyegetés, börtön, kínzás, kivégzés volt a sorsa annak, aki a török identitást nem volt hajlandó magára venni. Az 1990-es évek voltak a legkegyetlenebbek, 3 ezer kurd falut romboltak le, 2 millió kurd lakos vált belső menekültté, a karhatalmi erők hírhedt fehér kocsijai rendszeresen megjelentek a kurdok lakta régiókban.
Ilyenkor akit elvittek a török hatóságok, annak általában még a holttestést sem sikerült megtalálni. A Kurd Munkáspárt (PKK) ennek az elnyomásnak az eredménye. A Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK), a PKK-től levállott bosszú-osztag, amely a legutóbbi két ankarai robbantást vállalta magára, ugyancsak.
A korlátozott információ-áramlás ellenére bejárta a világsajtót azoknak a cizre-i alagsoroknak a híre, ahol civilek rejtőztek el. Sokak közülük meghaltak – a török hadsereg nem engedte őket kijönni, a mentők pedig nem mehettek be. Hír van arról is, hogy legalább egy esetben benzint öntöttek rájuk, azután pedig felgyújtották őket. Van esély rá, hogy a tetteseket felelősségre vonják?
Semmi esély, a múltban számtalan hasonló gyilkosság történt (pl. Roboski 2011-ben), amikor a mészárlás tényét sem ismerték el a hatóságok, nemhogy megbüntették volna az elkövetőket. Terroristák haltak meg az akciók során, ennyi volt általában a magyarázat, vagy még ennyi sem. Ha a nemzetközi közösség komoly nyomást gyakorol Erdogan-ra, az járhat eredménnyel, esetleg ha a nemzetközi bíróság elé állítanák Erdogant. Ha egyik sem fog megtörténni, akkor a kurdok fogják a harcot felerősíteni, ami polgárháborút jelent, és nemcsak a keleti régiókban.
Mit gondolnak a hétköznapi emberek azokról az öngyilkos merényletekről, melyeket kurdok követtek el török nagyvárosokban?
A TAK akciói a török kormány politika erdeménye, és bár a civilek szándékos meggyilkolását (legyenek azok törökök vagy kurdok) semmi nem mentesíti, a TAK léte tény, megszűnni pedig csakis akkor fog, amikor a kurdok elleni elnyomás. Addig mindig lesz utánpótlás gerillákból és öngyilkos merénylőkből is.
A PKK célpontjai 1995 óta kizárólag a török fegyveres erők, a TAK ellensége viszont a török állam és mindenki, aki segít fenntartani az elnyomó rendszert, a civil lakosságot beleeértve. A TAK és PKK nem ugyanaz, mindkét csoport ezt többször is kijelentette, és akcióik egymástól függetlenek.
A PKK gerillái a Kandil hegyeiben harcolnak, a TAK a városokban. Az YDGH, a PKK ifjúsági csoportja is a városokban folytat gerilla harcot, de csakis a fegyveres erők ellen. A legtöbb támogatottsága a PKK-nek s YDGH-nak van, a TAK radikális és civileket sem kímélő stratégiája inkább azok körében népszerű, akiknek közeli családtagját kínozták és ölték meg török katonák.
Annak ellenére, hogy a PKK és a Demokrata Néppárt (HDP) is elítélte a TAK akcióit, mert azok civilekre irányultak, a török lakosok nagyrésze, főként a media hatására, összemossa a fenti csoportokat, s úgy általában a civil kurdokat is azokkal, akik fegyverrel harcolnak.
A fegyveres harcnak a kurdok közt sok a támogatója, és minden erőszakos török akció után még több az utánpótlás. Azt mondják a TAK-ot támogatók, hogy legalább a török anyák is megtudják most, milyen a meggyilkolt és megcsonkított gyermekeik holttestét mosni.
Úgy tűnik, a menekült-krízisban játszott szerepe miatt Erdogan most bármit megtehet – ő pedig ki is játssza a kártyáit, bejelentve, hogy nem tárgyal többet a PKK-vel, akkor sem, ha ez polgárháborút jelent. Mi lehet a kurdok stratégiája egy ilyen helyzetben?
Ha a politikai harc legális pártok útján sikeressé válik, az állam mindig kitalál valamit, hogy ezt ellehetetlenítse. Például tavaly, amikor a HDP annyira megerősödött, hogy valószínűvé vált, elérik a 10 százalékos küszöböt a nyári választáskor, Erdogant elütve ezzel az elnöki rendszer létrehozástól, 4 hónap alatt három különböző kurd felvonuláskor robbantott öngyilkos merénylő Suruc, Diyarbakir és Ankara városokban – a kurdok szerint a török titkosszolgálat tudtával.
Vagy legutóbb, május elején, a HDP képviselők immunitását szüntették meg, azzal az ürüggyel, hogy azok a terrorizmust támogatják. Bűnűgyi eljárás van jelenleg folyamatban több kéviselő ellen is. Tehát ha a politikai harc eredményes, azért a kurdok gyakran az életükkel fizetnek. Ha nincs ellenállás és harc az elnyomás ellen, akkor ugyanez, mint ez látható volt a PKK létrejötte előtt. Akkor már jobb becsülettel, harc közben meghalni, gondolják sokan.
A kurdok számára jelenleg nincsen más opció, mint megszervezni magukat, és felkészülni a polgárháborúra, ami valószínűleg át fog terjedni az ország nyugati részére is. Tizenhat baloldali csoport (törökök, kurdok, alevik) két hónappal ezelőtt megegyezett, hogy összehangolják az akcióikat és együtt, szervezetten fognak ellenállni és harcolni, ha szükségessé válik.
A cizrei ostrom túlélőinek nem csak testi és lelki sérülései vannak, a mindennapi élethez szükséges javakkal sem rendelkeznek. Őket több módon is lehet segíteni:
1. Pénzadománnyal, amit a Cizre Rojava Dernegi szervezet bankszámlájára várnak. Nincsen minimális összeg, a legkisebb adomány is segít.
İş Bankası Ofis Diyarbakır Şubesi
TL IBAN : TR96 0006 4000 0018 3030 8933 06
USD IBAN : TR03 0006 4000 0028 3030 2128 71
EUR IBAN : TR13 0006 4000 0028 3030 2128 85
Ziraat Bankası Ofis Diyarbakır Şubesi
2. Termékekkel. Jelenleg olajra, szárított babra, rizsre, lencsére, paradicsomszószra, bébitápszerre, valamint bármilyen, reggeli étkezéshez szükséges ételféleségre (vaj, dzsem, stb.) van szükség. Hiány van még női tisztálkodási eszközöből, matracokból és bármilyen méretű cipőből. A csomag küldése előtt írjanak a szervezetnek a [email protected] címre, illetve telefonáljanak (0090-554- 345-8424).
3. „Örökbefogadhatóak” cizrei kurd családok. Sokan elveszítették otthonukat, szeretteiket, egészségi problémáik vannak, és súlyos traumától szenvednek, de az anyagi segítségen túl a külvilág szolidaritására is szükségük van. Így aki elkötelezné magát amellett hogy egy cizrei családdal legkevesebb egy évig tartja a kapcsolatot (e-mailekkel, telefonhívásokkal), valamint tudna legkevesebb 300 török lírát (körülbelül 100 euró) adományozni a kiválasztott családnak, az írjon a [email protected] címre. A rászoruló családokat a HDP (Demokrata Néppárt) irodáiban tartják nyilván.
Kérdezett: Sipos Zoltán
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Telex: Mostantól akár hatszor annyi idő alatt adja ki az állam a közérdekű adatokat Mostantól 15 nap helyett újra 45 napjuk,...
