Bezárás
Egyéb

Panama Papers: John Doe jelentkezik, Kína mindent töröl, az izlandi miniszterelnök pedig félreáll

Már a második napon kritizálják az adatokat feldolgozó újságírókat, hogy miért nem teszik teljes egészében nyilvánossá a 2,6 terabájtnyi adatot. A The New York Times részleteket közöl arról, hogy hogyan történt a szivárogtatás.

banner2_mozgo_2

“Hello, itt John Doe. Érdekelnek adatok?” – ezzel az ártalmatlannak tűnő üzenettel kezdődött az, amit ma Panama Papers néven az eddigi médiatörténet legnagyobb adatszivárgásának tartunk, és aminek a hatását ma még nem lehet felmérni.

“Nagyon érdekelnek” – válaszolt Bastian Obermayer, a müncheni székhelyű Süddeutsche Zeitung újságírója. A következő hónapokban menetrendszerűen érkeztek a Mossack Fonseca szervereiről származó e-mailek, szkennelt levelek, fényképek és a kliensekről szóló egyéb adatok – írja a The New York Times.

Éjszakába nyúló kutatómunka

Obermayer és kollégája, Frederik Obermaier két hónapon keresztül dolgoztak az adatokkal, egyrészt hogy ellenőrizzék az adatok valódiságát, másrészt hogy valamiképp rendszerezzék a titkos utalások bonyolult hálózatát. „Szenvedéllyé vált. Sokszor hajnali kettőkor, vagy négykor küldtünk egymásnak üzenetet, ha találtunk valamit” – így Obermaier.

Azonban csakhamar világossá vált, hogy a német újság öt újságíróból álló tényfeltáró részlege nem bír az adatmennyiséggel, így a washingtoni székhelyű, hasonló projektekben tapasztalattal rendelkező ICIJ-hez fordultak.

Külön keresőre és chatprogramra volt szükség

A 2,6 terabájtnyi adatot (mintegy 11 millió fájlt) végül összesen 400 újságíró dolgozta fel – írja a Nieman Lab. Először a nyers adattömeget digitalizálni kellett, majd egy külön keresőmotort kellett írni, hogy az adattömeggel dolgozni lehessen, a világ különböző pontjain dolgozó újságírók egy speciális chatprogramot használtak az egymással való kommunikációra.

A projektet mégis amiatt kritizálták sokan – többek között az Anonymus és a Wikileaks – , hogy nem eléggé transzparens, mivel magát a teljes adatbázist az ICIJ nem tette közzé, és úgy tűnik, nem is fogja közzétenni.

Ennek oka az, hogy az adatok között nagyon sok a személyes jellegű információ (útlevél másolatok, lakcímet is tartalmazó számlák). Ráadásul a Mossack Fonseca szolgáltatásait igénybe vevő személyek túlnyomó többsége nem közszereplő, sokuk valószínűleg teljesen legális módon szerezte a vagyonát, és legfeljebb azzal lehet őket vádolni, hogy adófizetési kötelezettségüket próbálták valahogy megkerülni.

Tanultak a Wikileaks hibájából

Úgy tűnik továbbá, az ICIJ tanult a Wikileaks hibájából, mely Cablegate néven elhíresült diplomáciai dokumentumcsomagot teljes egészében közzétette. Mivel a sztori szempontjából jelentőséggel nem bíró személyek nevei nem lettek kitakarva, ezzel ők minimum kínos helyzetbe, de akár életveszélybe kerültek.

A Panama Papers első napján szintén gyakori kritika volt, hogy miközben Putyinból, az izlandi miniszterelnökből, az egykori kínai kommunista első titkárból és egy sor közel-keleti meg afrikai zsarnokból és kétes hírű üzletemberből az egész világon címlapsztori lett, addig az Egyesült Államok, amerikai üzletemberek valahogy hiányoztak az összeállításokból – erre azonnal meg is születtek az összeesküvés-elméletek.

Pedig a magyarázat ennél egyszerűb lehet: amerikaiaknak nem kell Panamában vállalkozást bejegyezni, ha vagyonukat offshore szeretnék rejtegetni – számukra ott van hazai terepen Delaware állam (amerikai adószakértők egyébként itt fejtegetik a kérdést).

CIA-kapcsolatember, nem is egy

Kedden aztán a Süddeutsche Zeitung és az ICIJ pótolták a hiányosságot, ami az amerikai szálat illeti: kiderült, hogy bár a Mossack Fonseca elvileg szigorúan ellenőrizte klienseit illetve a pénzek származását, egy sor titkos ügynök, egykori kémfőnök, CIA-ügynökből lett fegyverszállító és állítólagos CIA-fedővállalkozás is igénybe vette a Mossack Fonseca szolgáltatásait.

A panamai vállalkozás olyan cégneveket is bejegyzett, mint Goldfinger, SkyFall, GoldenEye, Moonraker, Spectre vagy Blofeld, sőt, egyszer cégnévként még az Octopussy is felmerült.

Azonban a filmes utalásokon túl nagyon is reálisak a Mossack Fonseca kapcsolatai a világ kémszervezeteinek dolgozó személyekkel: a cég ügyfelei közt megtalálható egy Adnan Khashoggi nevű szaúd-arábiai milliárdos, aki a ’70-es években kulcsszerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok a CIA-n keresztül több milliárd dollár értékben adott el fegyvereket Iránnak.

Nem firtatják túlságosan

Egy másik kliens, a légi szállítmányozásban érdekelt Farhad Azima CIA-kapcsolatairól, konkrétan pedig líbiai fegyverszállításokban játszott szerepérő egy egyszerű internetes kereséssel sok mindent meg lehet tudni. Sőt, az újságírók találtak is egy olyan levelet, melyben a panamai cég Azima felől érdeklődik – azonben erre a levélre nem érkezett válasz, a Mossack Fonseca pedig nem erőltette a dolgot.

Az izlandi Loftur Johannessonról szintén köztudomású, hogy a a CIA ügynökeként ’70-es és ’80-as években a kommunista-ellenes afganisztáni gerilláknak szállított fegyvert – ő jóval nyugdíjazása után, 2002-től válik a panamai cég kliensévé, négy offshore cége méregdrága ingatlanokat birtokol többek között Londonban közvetlenül a Westminster katedrális mögött, valamint Barbadoson.

Szintén kliens volt az a Sokratis Kokkalis, akit azzal vádolnak, hogy a Kelet-Német Stasinak kémkedett „Rocco ügynök” álnéven, a dokumentumok között pedig megtalálható az a Werner Mauss, akit 008-as ügynökként ismernek, és aki állítólag az első német fedett ügynök, aki 100 bűnszövetkezet felgöngyölítséében vett részt.

Kínában teljes hírzárlat

Miközben az egész világ a Panama Papers-ről beszél, a kínai hatóságok utasításba adták a médiaorgánumoknak, hogy minden, az üggyel kapcsolatos tartalmat törölni kell úgy hírfolyamokból, mind a különféle közösségi hálókról.

A kínai hatóságok aggodalma érthető: a kommunista pártot irányító Politbüro jelenlegi vagy egykori tagjai közül legkevesebb nyolcan érintettek eddig a botrányban. Nem is akárkik ők: Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnökének egy rokona, Li Peng volt miniszterelnök, Csia Csing-lin egykori főtitkár, Zhang Gaoli miniszterelnök-helyettes, és Liu Yunshan főcenzor.

Újságírók állítólag rákérdeztek a külügyminisztérium szokásos keddi sajtótájékoztatón az ügyre, azonban Hong Lei szóvivő nem kommentálta az „alaptalan rágalmakat”, az epizódot pedig egyszerűen törölték a tájékoztató hivatalos átiratából.

Az izlandi miniszterelnök félreállt

Nem mindenhol lehet következmények nélkül megúszni az offshore-ozást: az izlandi miniszterelnök, Sigmundur David Gunnlaugsson ideigelenesen félreállt, miután izlandi léptékkel hatalmas, 20 ezres tömeg követelte lemondását hétfőn. Gunnlaugssonról ugyanis kiderült, hogy kiderült, hogy feleségével együtt közel 4 millió dollár értékben menekített ki kötvényeket izlandi bankokból a 2008-as pénzügyi válság idején.

Vannak meglepetés-áldozatai is a botránynak: a chilei Transparency International vezetője, Gonzalo Delaveau is érintett. Deleveau azonnal lemondott: bár nem vádolják azzal hogy törvényt sértett volna azzal, hogy ügyvédként egy sor offshore cégnek a képviselője volt, ez a foglalatosság nem egyeztethető ossze egy korrupció-ellenes nemzetközi szervezet elnöki tisztségével – írja a Reuters.

És ha esetleg valaki nem tudná egyszerűen elmagyarázni a gyermekének, mi az az offshore cég és miért nem jó ötlet egy ilyen konstrukcióban tartani a megtakarításokat, akkor a The Guardian egy zseniális, malacperselyes példával segít.

Sipos Zoltán

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom