Bezárás
Egyéb

The Black Fish: éber aktivisták küzdelme a szervezett tengeri bűnözés ellen

A szervezett bűnözés által irányított illegális halászat egyre növekvő fenyegetés, mely jelenleg hatalmas bevételt produkál alacsony kockázattal. Azonban a tengeri fosztogatóknak egy amatőr detektívekből álló csapattal kell szembenézniük, akik a nyaralásukat aktivizmusra használják fel.

banner2_mozgo_2

Augusztus 2-án fehérre mázolt hajókból álló flotta gyülekezett az észak-szicíliai kikötő, Sant’Agata di Militello késő délutáni napsugarai alatt. A rakparton fúvószenekar koncertjét hallgató tömeg gyűlt össze, az egyik hajó egy Szűz Máriát aranykoszorúban ábrázoló, virágokkal díszített bóját vitt. Pappal és a fúvószenekarral a fedélzetén a pálmalevelekkel feldíszített hajó az öbölbe távozott. Madonna vízre bocsátása egy éves rituálé része, a jó fogás reményében. A látogatók a többi hajón gyülekeztek, követve az első hajó pirosan villogó fényét a szürkületben.

Míg a tömeg a Madonnát bámulta, egy szőke hajú srác csatlakozott a felforduláshoz, majd egy rámpán az egyik hajó fedélzetére lopózott. Mire a kapitány útjára indította a mulatozókkal tömött hajót, a srác elrejtőzött a fedélzet alatt. A potyautas neve Wietse van der Werf, hajómérnökként otthonosan mozgott a hajó fedélzetén.

A “halál függönye”

Egy vitorlavászon alatt hamarosan meg is találta azt, amit keresett: egy gondosan összecsomagolt nejlon eresztőhálót. A bálnákra, tengeri madarakra, delfinekre és cápákra is rendkívül pusztító háló méltán viseli a „halál függönye” nevet. Az eszköz akár 20 kilométer hosszú is lehet, mélysége elérheti egy tízemeletes épületét is, használata szigorú nemzetközi szabályozás alá esik. Míg a vendégek a partról felröppenő tűzijátékokat figyelték, addig van der Werf a telefonjával lefilmezte az eresztőhálót.

Mire a tűzijáték Sant’Agata fölött véget ért, a ragyogó nátrumfénnyel kivilágított flotta visszatért a kikötőbe. Megvárva míg a vendégek távoznak, van der Werf óvatosan lefotózott még egy eresztőhálót a fedélzeten, majd a kapitánynak barátságosan biccentve partra lépett. Megkönnyebbülten vezetett vissza a biztonságos szállására: egy 20 kilométerre levő tengerparti faluban bérelt lakásba. Itt a laptopjára töltötte le az elkészült fényképeket.

Kinézetre könyvmoly, nem nyomozó

A könyvmoly kinézetű Van der Werf inkább egy online startup alapítójára hasonlít, mint egy fedett nyomozóéra. A titkos utazása amatőr nyomozás, mely szerinte kulcsszerepet játszik egy egyre növekvő fenyegetés, a szervezett bűnbandák által támogatott, illegális halászati ipar leküzdésében.

Míg korábban a bűnbandák legfőképpen az ismertebb feketepiaci tevékenységekre fókuszáltak, mint a kokain-, heroin-, fegyverkereskedelem, nyersolaj csempészet, addig manapság már egyre több lehetőséget látnak a halászati iparban is.

Az Interpol 2013-ban indította útjára a Project Scale nevű kezdeményezést, mely az országhatárokon átívelő halászati bűncselekmények felderítésére hivatott. Becslésük szerint ez az illegális tevékenység értéke éves szinten 23 milliárd dollár. A tevékenység sok törvényt sérthet: a halpopulációk megvédésére szolgáló nemzetközi szabályozásoktól a védett tengeri területek „végigszántásáig.”

Sok pénz, kevés kockázat

Mindez csábító a bűnbandák számára: hatalmas mennyiségű bevétel a fogásokból, rendkívül alacsony kockázattal társítva. „Néha arra gondolok, hogy készítenék egy reklámot, melyben egy rendőr fánkot majszol, miközben az orra előtt rabolnak ki egy idős nénit. Valójában minden nap ez történik a tengereinken, a hatóság nem tesz semmit.” – meséli van der Werf.

Minél veszélyeztetettebb egy faj, annál értékesebb. Olaszországban az ügyészek azt gyanítják, hogy a maffiának is szerepe van az illegálisan zsákmányolt atlanti kékúszójú tonhal kereskedelmében. A pompás ragadozó akár fél tonnásra is megnőhet, és a római kor óta fontos halászati préda.

Kábítószer-csempész bandák már orosz kaviárral kereskednek, kérgesteknős tojásait gyűjtik Costa Rica partjain, abalone kagylót szednek össze Dél-Afrikában. Skóciában a rendőrök szerint kelet-európai bandák villanyütéssel „szüretelik le” a folyótorkolatok palloskagyló állományait, akár 25 millió forintnyi bevételt produkálva naponta.

Ezek kifinomult bűnözők. „Jogi tanácsadóval rendelkeznek, pénzügyi tanácsadójuk van, továbbá elegendő pénzük, hogy megvesztegessenek embereket.” – mondja Alistair McDonnell, az Interpol Project Scale kampányának egyik hivatalnoka.

Az óceánok a túlhalászás miatt amúgy is túlterheltek

Az illegális tevékenységek további nyomást gyakorolnak az óceánokra, melyek a törvényes ipari halászat miatt már amúgy is túlterheltek. Egy tavalyi WWF jelentés szerint a kereskedelmi halászatnak kitett halfajok állománya a felére csökkent az 1970 óta. Januárban egy másik jelentés megállapította, hogy a túlhalászat mértéke annál is nagyobb, mint amitől a tengerbiológusok tartottak.

A több, mint 50 szervezet közreműködésében készített jelentés szerint a világszinten kifogott halmennyiség 1996-ban tetőzött 130 millió tonnával, és azóta évente mintegy 1,2 millió tonnával csökken. Sajnos a csökkenés nem a hatékonyabb szabályozás eredménye: a halak száma egyre alacsonyabb.

Ennek a tanulmánynak a megállapításai szolgáltatták a február elején, Cataniában tartott, a Földközi-tenger egyre romló helyzetéről szóló magasszintű EU szemináriumnak az alaphangját. „Minél több tudományos információ áll rendelkezésünkre a Földközi-tenger helyzetéről, annál sivárabb képet kapunk.” – mondta Karmenu Vella, a környezetért és halászatért felelős európai biztos.

Tengeri hírszerző ügynökség 100 ezer forintból

Van der Werf úgy hiszi, hogy tudja a megoldást. Miután több évet töltött az Antarktisz környékén a japán bálnavadász flottát üldözve, 2010-ben visszatért Amszterdamba és egy, az édesanyja által adott, 100 ezer forintnyi kölcsönből megalapította a saját szervezetét. A mozgalmat The Black Fishnek, vagyis „A Fekete Halnak” nevezte el, az illegális fogásokra utalva ezzel.

A szervezet, mely egy kvázi önhatalmú tengeri hírszerző ügynökség, gyorsan növekedett Európa-szerte. Napjainkban van der Werf inkognitóban tevékenykedő csapatokat koordinál Észak-Afrikától a Balti-tengeren át egészen a cumbriai partokig. Az önképzett nyomozócsapat magja egy emberjogi ügyvédből, egy ápolóból, egy postásból és egy londoni metróvezetőből áll.

Tavaly nyáron van der Werf a stratégiájának egyik legfontosabb és legkockázatosabb részét indította útjára Szicílián: egy sokkal nagyszabásúbb, egyszerű turistáknak álcázott európai önkéntes „sereget” vetett be kikötők és halpiacok vizsgálatára. A csapat a „Polgári Felügyelői Hálózat” nevet viseli, és a cél az, hogy év végére megduplázzák a létszámát 150 főre, megalkotva ezzel a világ legnagyobb önkéntes halászati monitoring csoportját.

Ha meg akarjuk erősíteni az illegális halászat megfigyelését, akkor nem fegyvereket és a haditengerészetet kell bevetnünk, hanem olyan emberek sokszínű csoportjait, akik képesek a stratégiai gondolkodásra és akik teljesítik a rájuk bízott feladatot.” – magyarázta van der Werf.

Halászhálókat vizsgál egy önkéntes Sant’Agata di Militellóban. Fotó: Kukka Ranta/The Guardian

Halászhálókat vizsgál egy önkéntes Sant’Agata di Militellóban. Fotó: Kukka Ranta/The Guardian

Bizonyítékot gyűjtenek

Habár van der Werf a korábbi éveit legfőképpen konfrontatív aktivizmussal töltötte, meg van győződve arról, hogy a jövő alapja a törvények betartatásának segítése, nem pedig azoknak a megszegése. Van der Werf önkénteseit ugyanaz a cél vezérli: bizonyítékokat gyűjteni, melyek segítségével illegális halászati eszközök azonosíthatóak, és mely lehetővé teszi, hogy a szervezett illegális halászati tevékenység mögött álló emberek börtönbe kerüljenek.

Natalie, egy 24 éves tengerbiológus hallgató tavaly áprilisban kezdte sant’agatai útját Grismbyből, Anglia keleti partjáról. A település valaha a világ egyik legnagyobb halászati flottájával büszkélkedett, azonban a hetvenes években Izland végleg betiltotta a brit vontatóhálós hajók jelenlétét a halakban gazdag vizein. Manapság Grimsbyben az egyik legmagasabb a munkanélküliség aránya a fiatalok körében az ország területén.

Egy rideg szombati délután Natalie a rakpartot bámulta lelkesen, tekintete egy elhagyott jéggyáron és annak lyukas tetején ragadt. Mindez egy négynapos tréning harmadik napján történt, melyet van der Werf és csapata tartott egy kvéker klubházban, Nottinghamben, miután két órát vezettek Grimsbybe, ahol egy gyakorló szemlét végeztek.

Szabadegyetem résztvevőiként kérdezősködnek

A tanteremben az önkéntesek megtanulták a különbségeket a nyílt vízi és fenéklakó halfajok között, valamint megtanultak különbséget tenni a horogsoros, az erszényes kerítőhálós és a vontatóhálós módszerek között. Megtanulták azt is, hogy egy olyan, nyílt forráskódú szoftver segítségével rögzítsék a megfigyeléseiket, mely megkönnyíti a jegyzetelést, a fotók feltöltését és a helyszín lokalizálását is.

Mikor a csapat ismét összgyűlt az üres autóparkolóban, Natalie elmesélte, hogyan kérdezősködött egy halkereskedőnél a kutyacápa árusításáról. „Teljesen tudatlannak álcáztuk magunkat”, – mesélte. „Azt mondtuk, hogy egy szabadegyetem kreatív írás kurzusán veszünk részt.”

Az önkéntesek egyetértenek abban, hogy egy-két füllentés megengedhető egy nagyobb cél érdekében.

A Steve Irwin mérnökeként dolgozott

Van der Werf egész életét a radikális aktivizmusnak szentelte. Hollandiában nőtt fel, ahol már nyolc évesen az állatokért küzdött, mikor egyik iskolatársával felfedezték, hogy egy farmer kacsákat fejezett le a közeli tó partján. Iskola után visszatértek és kövekkel dobálták meg a tanya ablakait.

Tinédzserként az erdők védelme érdekében szervezett közvetlen akciókban vett részt: markolókhoz láncolta magát vagy éppen napokra elfoglalt egy darut. Később vegánná vált, és hegedűkészítést tanult Newark-on-Trentben, egy angliai kisvárosban, miközben részmunkaidőben buszsofőrként dolgozott. 2008-ban, 25 évesen csatlakozott a Sea Shepherd Conservation Societyhez, azon belül is a Steve Irwin hajó legénységéhez, ahol ácsként és mérnökként dolgozott a japán bálnavadász flották elleni küzdelemben.

Intenzív küldetések

A Sea Shepherd küldetései intenzívek voltak. A legénység agresszív módszereket alkalmazott a bálnavadászok ellen: bűzös folyadékokat dobáltak, hogy használhatatlanná tegyék a fedélzetet, a propellereket kábelekkel próbálták blokkolni, vízágyúkat vetettek be, egyes esetekben pedig akár a japán hajók fedélzetére is feljutottak.

Van der Werf keményen küzdött a csövek labirintusában, a nyomáskiegyenlítéssel, a motorok egyenletes működésének fenntartásával foglalatoskodva. Olajosan dőlt le pár órát aludni a következő nyolc órás műszak kezdete előtt. A Déli-Óceánon a hullámok akár a 20 méteres magasságot, egyszer Van der Werf azt is megtapasztalhatta, amint a hajó 60 méter hosszú teste a levegőbe emelkedik.

Wietse van der Werf. Fotó: Paul Wolfgang Webster/The Guardian

Wietse van der Werf. Fotó: Paul Wolfgang Webster/The Guardian

A Sea Sheperd-ből inspirálva

A Sea Shepherden szerzett tapasztalatai rávilágítottak, hogy elhivatott önkéntesek együttműködése révén be lehet tartatni a veszélyeztetett fajok védelmére létrehozott nemzetközi törvényeket. A Black Fish korai évei a Sea Shepherd szellemét tükrözte. 2010 szeptemberében Van der Werf vakmerő küldetést szervezett a japán Taidzsi faluban delfinek szabadon bocsátása céljából.

A település az éves delfinvadászatáról híresült el: évente egyszer a halászhajók a delfineket az öbölbe terelik és a tenger vörössé válik a mészárlás során. Van der Werf búvárokat küldött, akik keresztülvágtak hat hálót, kiszabadítva ezzel számos delfint, melyek máskülönben delfináriumokba kerültek volna. Két évvel később a Black Fish aktivisták újabb akcióba léptek: búvárok szabadítottak több száz fiatal kékúszójú tonhalat egy horvát halfarmról.

Második világháborús önkéntes csoport a másik minta

Az ötlet, hogy a hardcore aktivista csapat egy szélesebb körű hálózattá alakuljon át, egy meglepő forrásból ered. Van der Werf 2013-ban meglátogatta az észak-londoni Royal Air Force Museum-ot, ahol először hallott a Royal Observer Corpsról, egy második világháborús önkéntes csoportról, akik órákon át kémlelték az eget német repülőgépek után. Hasonló stratégiát képzelt el illegális vontatóhálós hajók felderítésére, habár a legújabb technológiai innovációkat, szelfibotokat, vagy akár drónra épített kamerákat alkalmazva.

Tavaly a Black Fish az éves, mintegy 35 millió forintra rúgó bevételének több, mint egyharmadát kisösszegű adományokból és közösségi rendezvényekből gyűjtötte össze. Van der Werf kezdeményezése számos nagyobb befektetőt is csábított, beleértve Niklas Zennströmöt, a Skype alapítóját, vagy éppen Doug Tompkinst, a North Face és az Esprit ruhacégek tulajdonosát. Van der Werf biztos abban, hogy hamarosan annyi pénzt sikerül összegyűjteniük, hogy egy 25 méter hosszú vitorláshajó segítse a munkájukat.

A szicíliai halászok fittyet hánynak a szabályokra

A Black Fish nem véletlen választotta bázisául Sant’Agatát. A ’80-as évek végén Olaszország rendelkezett a világ legnagyobb eresztőhálós halászflottájával: mintegy 700 hajó üldözte a kardhalakat. Az ENSZ és az EU a kilencvenes évek eleje óta jelentősen korlátozta az eresztőhálók használatát, azonban szicíliai halászok még a mai napig is sok esetben semmibe veszik a korlátozásokat, és kiskapukat keresnek az olasz törvénykezésben.

A szicíliai küldetés más okból is jelentős. 2014 novemberében Van der Werf megegyezett a messinai parti őrséggel, hogy a Black Fish által gyűjtött bizonyítékokat felhasználja a hatóság bizonyítékként. Ha ez együttműködés működni fog, akkor hasonló megállapodást lehet kötni szerte Olaszországban.

Fotó vagy felvétel a kulcs

Az aktivisták Sant’Agatában történő megérkezése elején nem sok minden történt a kikötőben. Azonban Maya és Natalie a második délutánon egy kisebb csoportra lett figyelmes, akik egy betiltott eresztőhálónak látszó csomagot rakodtak az egyik hajóra. Natalie a telefonjával kezdte filmezni körülbelül 40 méter távolságból, azonban a korábbi barátságos halászokkal ellentétben ők szúrós tekintettel meredtek rá. A főhadiszállásra visszatérve summázták a történteket:

Dokumentálni kellett volna mindent.” – mondta nekik Van der Werf kissé éles hangon.

Ezek másmilyen emberek voltak, barátságtalanok és bámultak minket egész végig.” – válaszol Natalie.

Ez az egyik legkritikusabb pillanat, ami mindent felülír. Ha nincsen fotó vagy felvétel, az olyan, mintha meg sem történt volna.” – így Van der Werf.

A bűnjel: frissen vágott pálmalevél

Négy nap is eltelt, míg a másik csapat, egy 36 éves sheffieldi bármenedzserből és a 33 éves finn szabadúszó újságíróból álló „Alpha team” észlelt valami gyanúsat: frissen vágott pálmaleveleket egy fedélzeten. Szicíliában elterjedt módszer, hogy a halászok pálmafaágakat lebegtetnek a víz tetején, és így csalogatják a halakat.

Az EU-s szabályozás szerint az eszközöket el kell távolítani a használatuk után, mivel a tengeri madarakat és a teknősöket is veszélyeztetik. A Black Fish szerint ezt a szabályt gyakran semmibe veszik. Amíg a négy férfi pálmaágakat pakolt a fedélzetre, addig Laura, a finn aktivista fotókat készített, Dave pedig van der Werf-et hívta.

Igyekszünk mozgósítani a parti őrséget.” – válaszolta van der Werf. Szicíliai kollegája, a veterán környezeti aktivista Francesco Mirabito mobilján azonnal hívta a parti őrséget, akik viszont azt válaszolták, hogy nem tudnak azonnal cselekedni. Pár órával később Dave és Laura visszatért a bázisra, egy eresztőháló felvételeivel.

A Black Fish egy önkéntese Szicília partjainál. Fotó: Kukka Ranta/The Guardian

A Black Fish egy önkéntese Szicília partjainál. Fotó: Kukka Ranta/The Guardian

Passzív hatóságok

Másnap Mirabito meglátogatta a parti őrség irodáját a sant’agatai kikötőben. A fehér egyenruhába öltöző hivatalnok végighallgatta, amit a Black Fish dokumentált, és annyit tett hozzá, hogy csak abban az esetben tudnak eljárni, ha a halászt tetten érik a tengeren, miközben illegális halászati eszközöket használ. A hatóságok passzivitása ellenére az önkéntesek egy iratcsomónyi bizonyítékot gyűjtöttek össze egy hét alatt, melyet az Európai Bizottságnak és az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpontnak (NOAA) továbbítottak.

Az illegális halászat és a szervezett bűnözés közötti összefüggés októberben került a napirendre, mikor John Kerry amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy új módszerekkel fognak küzdeni a problémával szemben, beleértve műholdas technológiákat, melyekkel hajókat követnek nyomon legfőképpen Indonéziából és a Fülöp-szigetekről. „Közvetlen kapcsolat áll fenn a halászati feketepiac, a kábítószer-kereskedelem, a csempészet és az emberkereskedelem között.” – mondta Kerry egy chilei tengervédelmi konferencián.

Kapcsolat a maffia és a halászati ipar között?

Nehéz bizonyítani, hogy hosszú távú kapcsolat van-e a maffia és a halászati ipar között. 2000 júliusában az olasz rendőrség razziázott három nagy szicíliai halkereskedő cégnél, melyek a cataniai székhelyű Laudani maffia klán vállalatainak terített halakat. Különböző nyomozások arra a következtetésre jutottak, hogy a maffiaszervezetek részt vesznek a veszélyeztetett kékúszójú tonhalak csempészésében, melyek ára elérheti a 150 ezer forintot is kilónként.

2011-ben a parti őrség feltárt egy „földalatti” kereskedelmi hálózatot Szardínián, melyben 70 halkereskedő vállalat volt érintett. Egy évvel később Civitavecchián 40 tonnányi Szicílián illegálisan fogott kékúszójú tonhalzsákmányt foglaltak le.

Egyes kutatók szerint az olasz halászflotta csökkentése az egyetlen mód a túlhalászat visszaszorítására. Az EU 2020-ra fenntarthatóvá tenné a Földközi-tenger halászatát, ez pedig megköveteli, hogy Olaszország és más országok kevesebbet zsákmányoljanak. Mások szerint nagy szükség lenne arra, hogy a szicíliai halászokat inkább abban segítsék, hogy más foglalkozást találjanak Szicílián, ahol azonban a munkanélküliség már most is 20% körül van.

Van der Werf tervei évről évre egyre csak növekednek. Januárban kapott egy e-mailt, melynek a tárgya csak ennyi volt: „Jó hírek.” A Future for Nature holland környezetvédelmi szervezet 15 millió forintnyi összeggel jutalmazta meg, a pénzt egy olyan központ létrehozására fogja fordítani, ahonnan tengeri, szárazföldi és légi megfigyeléseket lehetne koordinálni. A hatalmas profitot teremtő illegális halászok lehet, hogy még nem hallottak a Black Fishről, de egy nap majd fognak.

A The Black Fish: undercover with the vigilantes fighting organised crime at sea című anyag eredetileg a The Guardianben jelent meg, fordította: Eisenbeck Tamás.

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom