Bajban a szlovák Orbán – Ellenzékbe kerülhet Robert Fico

Választanak Szlovákiában a hétvégén, de, hogy ki fog kormányt alakítani, nem olyan egyértelmű, mint négy éve. Robert Fico, jelenlegi szlovák miniszterelnök várhatóan nem fog tudni egypárti kormányt alakítani, pártja, a Smer, a választások után, koalíciós kényszerbe kerülhet. Fico esetleges harmadik kormányának alternatívája egy többpárti, jobboldali kormánykoalíció lehet, de ezt a lehetőséget még maguk a potenciális résztvevő pártok is egyelőre fenntartásokkal kezelik.

 

 

Robert Fico bajban van. „Megvédjük Szlovákiát!” – tavaly ősszel kezdődött kampányában Szlovákia miniszterelnöke szinte mindent feltett a menekültektől való félelemre, ezzel a szöveggel, óriásplakátokkal árasztotta el az országot, elutasította a menekült-kvótákat és az ország határainak szigorú védelmét – többek között kerítés építését – javasolta. Ezzel szemben, a szlovák belügyminisztérium adatai szerint, 2015-ben Szlovákiában mindössze 330 ember kért menedékjogot, 1994 óta nem volt ilyen alacsony a kérelmek száma.

Csakhogy a valóságban a választók nem a kitalált menekültveszélytől tartanak, hanem a szlovák oktatás és egészségügy romló helyzete miatt fejezték ki aggodalmukat az elmúlt hónapokban. Ismert: Szlovákiában is áll a bál az oktatásban, és a pedagógusok több, mint három hetes sztrájkja mellett tömegesen mondtak fel az egészségügyi dolgozók is januárban. A Smer népszerűsége, a brutális menekültellenes kampány ellenére, csökkenni kezdett. A kampányfinisben Fico kapkodni kezdett, progamkonferenciát hívott össze: mindent megígért, mindenkinek.

Érdekesség: hasonló trend figyelhető meg Magyarországon is, ahol bár nem tartanak választásokat, de a kormányzó Fidesz menekültellenes üzenetei mellett, lázadnak a pedagógusok, miközben a párt népszerűsége jelentősen megzuhant.

De vajon leválthatják-e a szlovákok a Fico-kormányt?

Ha nem is kétharmados többséggel, de mindenképp meggyőző fölénnyel, a leadott szavazatok 44 százalékával nyerte meg a Smer, Robert Fico pártja a 2012-es szlovák parlamenti választásokat. Négy évvel később az biztosan látszik: ezt a rekordmennyiségű szavazatot már nem fogja elérni a szlovák „Fidesz”, a legfrissebb és legoptimistább közvélemény-kutatások is mintegy 10 százalékos szavazatveszteséggel számolnak.

És, hogy ez mire lehet elég szlovákiai viszonylatban? A választások megnyerésére mindenképp, de a kormányalakításra már nem feltétlenül – tippelik szlovák politológusok. Mégis, mi várható? Milyen lehetséges forgatókönyvek valósulhatnak meg március 5-e után északi szomszédunknál? Erről szól ez a cikk, amely végén a szlovákiai országgyűlési választásokkal kapcsolatos történelmi visszatekintésre is még maradt hely.

1-es forgatókönyv: koalíció a Smerrel

Ma Szlovákiában, ha egy politikai párt szeretne hatalomra kerülni nincs más dolga, mint megtalálni a közös hangot Ficoval. De ez az állítás fordítva is működik: ha Fico szeretne tovább kormányozni és megtartani miniszterelnöki pozícióját, koalíciós partner után kell néznie. Ez az első olvasatra egyszerűnek tűnő megoldás azonban közel sem tűnik könnyedén kivitelezhetőnek, mivel a lehetséges ellenzéki koalíciós partner-jelöltek között egy közös pont biztosan akad: a jelenlegi kormányzó párttal való szembenállás.

„Az összes párt, amely eléri az öt százalékos küszöböt, számunkra lehetséges tárgyaló-partner” – jelezte Fico a sme.sk hírportálnak nyilatkozva, hogy számára a legjobb megoldás egy kétpárti koalíció lenne a folytatásban. Ráadásul, a kampány során, egyetlen ellenzéki párt sem zárta ki előre a Smerrel a választások utáni esetleges tárgyalás lehetőségét.

Csakhogy Fico összeállított egy öt feltételből álló listát, amelyet a potenciális koalíciós-partnernek el kell fogadni a kormányba kerüléshez. Ennek a listának egyik pontja a Magyarországon is jól ismert, menekültekkel riogató migrációs politika és a Brüsszel által felállított menekült kvóták elutasítása.

Ficonak egyetlen biztos koalíciós partnere lehetséges, ez a Jan Slotától már régen megvált és a Jobbikhoz hasonlóan „elcukisodott” és középre forduló Szlovák Nemzet Párt (SNS). A felmérések szerint a párt stabilan a harmadik legnépszerűbb párt Szlovákiában, csakhogy elképzelhető, hogy egy esetleges Smer-SNS koala 40-43 százaléka sem lesz elég a kormányzati többséghez. És itt jöhet képbe az ellenzékből egy jobboldali párt beemelése a hatalomba. Csakhogy ez súlyos következményekkel járhat az adott jobboldali párt politikai jövőjére nézve, másrészt viszont Ficot rákényszerítené egy nagyobb fokú együttműködésre.

Robert Fico lehetséges jobboldali koalíciós partnereként legtöbbször a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalmat (KDH) és a Híd-Most magyar-szlovák vegyes-pártot szokták emlegetni. Előbbi a párt szavazóinak nacionalista bukéja miatt lehet esélyes az együttműködésre, utóbbi pedig a párt elnökének, Bugár Bélának kétértelmű nyilatkozatai miatt vált a nagy országos koalíciós tippmix egyik főszereplőjévé.

Bugár ugyanis többször kijelentette, Szlovákia érdekében, hajlandó lenne koalíciót kötni a Smerrel, hogy megakadályozza a legrosszabb forgatókönyvet: egy esetleges Smer-SNS koalíció létrejöttét. Ugyanakkor a Híd-Most migrációs politikája 180 fokban eltér Ficoétől – ez a tény pedig alaposan csökkenti a Smer-Híd koalíció esélyeit, főleg úgy, hogy Bugár többször kijelentette: első körben mindenképp a jobboldali pártokkal fogja az együttműködési lehetőséget keresni.

2-es fogatókönyv: koalíció a Smer nélkül

Egy ilyen felállásra a jelenlegi Fico-kormány előtt már volt példa. Igaz, a négypárti Radičová-kormány, a belső vitáknak köszönhetően, felbomlott. Éppen ezért szlovák politológusok most szinte egybehangzóan állítják: nem valószínű, hogy a többé-kevésbé hasonló szereplők megismételnék a korábban elbukott felállást. Ráadásul, ma a szlovák jobboldali ellenzék még több pártból áll, mint 2012-ben, egy ilyen sokpárti konstrukció egyszerűen fenntarthatatlan lenne hosszabb távon, vélik az elemzők.

De ami egy Smer-SNS koalíció felállása esetén is döntő lehet, úgy egy nagyobb ellenzéki összefogást is meghatározhat: a választásokon elért eredmény. Amennyiben az ellenzéki pártoknak összejön a megfelelő eredmény, a kormányváltás igénye végül kikényszerítheti a megállapodásukat. Összességében egy ilyen széles jobboldali összefogásnak még mindig nagyobb az esélye, mint egy Smer-SNS és egy random jobboldali párt hármas koalíciójának.

Sok múlhat azon, hogy a felmérések szerint a parlamenti bejutási küszöbön táncoló Szlovák Liberális Párt (SAS) és az Egyszerű emberek Pártja-NOVA (Olano-NOVA) alkalmi választási pártszövetség végül bejut-e a parlamentbe. De a parlamenti küszöb környékén mérik (4,2%) a semmiből feltűnt – egyes pletykák szerint Fico emberének minősített – Boris Kollár milliárdos vállalkozó „Mi egy család vagyunk” elnevezésű választási projektjét is. Ez az eredmény annál is inkább figyelemreméltó bravúr, hogy egy olyan ember érvel a család szentségével, aki ötven évesen, kilenc gyermek apja – nyolc különböző nőtől, beleértve különösebben nem titkolt szeretőit.

Szlovákia választ. Pártpreferenciák:

Irány (Smer-SD) 34,6

Háló (#Sieť) 14,0

Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 8,7

MOST-HÍD 8,2

Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 7,0

Egyszerű Emberek (OL’aNO-NOVA) 6,1

Szabadság és Szolidaritás (SaS) 5,5

Mi egy család vagyunk (Sme rodina) 4,2

Forrás: Focus, 2016 február 18.

De mi a baj a szlovák ellenzékkel?

Röviden: sok kis apró pártocska versenyez a szavazókért, és e verseny egyelőre nem termelt ki egy vezérfigurát, mint amilyen 1998 és 2006 között Mikulás Dzurinda volt. Ugye milyen ismerős? Az Átlátszó olvasója itt már jól sejti, a szlovák ellenzék hasonló problémákkal küzd, mint a magyarországi.

A szlovákiai helyzet egy szempontból mégis különbözik: északi szomszédunknál sokkal nagyobb a pártalapítási kedv, a mostani választások előtt is több, új kisebb jobboldali-liberális formáció alakult: Esély (Šanca), TIP, SKOK vagy a már említett Boris Kollár politikus-ellenes mozgalma. Ez azt is jelenti, hogy rengeteg szavazat elveszhet, mert az új pártok jó része nem képes átlépni az öt százalékos, parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt. Speciális szlovák “hagyomány”: a szlovák választásokon rendszeresen mintegy 15 százaléknyi szavazó véleménye megy így a kukába, amely fejlemény most egyértelműen Robert Ficonak kedvezhet.

Az ellenzék vezető pártja a Radoslav Procházka vezette Háló (#Sieť), aki néhány évvel ezelőtt komoly alternatívának tűnt Ficoval szemben, de később ő sem tudta hitelt érdemlően elmagyarázni választóinak a különböző furcsa helyekről érkező támogatások forrását. Másrészt Procházka a választási kampány során pártját nemcsak a Smerrel, de a hagyományosnak minősített – KDH, Híd-Most – ellenzéki pártokkal szemben is kijelölte. Bugár Béla egy a választási kampányban megfogalmazott, a jobboldali, ellenzéki pártok szorosabb együttműködését célzó javaslatát Procházka meglehetősen flegmán visszautasította.

Összességében, a papírforma alapján, a Smer csak koalícióban tovább folytathatja kormányzását a Szlovák Nemzeti Párttal. Egy esetleges ellenzéki koalíció létrejötte pedig azon múlhat, vajon Ficonak sikerül-e meggyőzni a szlovákokat, hogy aktuálisan sokkal nagyobb problémát jelent életükben a menekültek elleni védekezés, mint a szlovák egészségügy és oktatás rendbetétele.

Szlovák választási történelem

Egy 1994-es felmérés szerint a nacionalista/nemzeti, a paternalista, autoriter szemlélet, valamint a nagyobb állami szerepvállalás támogatása a szlovák választók 43 százalékát jellemezte, míg a liberális, piacbarát, az egyéni felelősségnek nagyobb szerepet biztosító szemlélet mindössze a szlovák választók 19 százalékánál érvényesült. A fennmaradó potencionális választó valahol a két értékmező között volt kereshető. Ha megnézzük a mostani közvélemény-kutatási adatokat, láthatjuk: ez a felosztás többé-kevésbé, húsz év után is jellemző Szlovákiára.

1994: Mečiar nagy pillanatai

A ’94-es választásokon Vladimír Mečiar pártja a HZDS 35%-ot szerezve nyerte meg a választásokat, amely együtt a Szlovák Nemzeti Párttal (5,4%) és a Baloldali Dolgozók Szövetségével (7,4%) alakított koalíciót. Ez a formáció jó néhány évig meghatározta az ország arculatát, köszönhetően a privatizáció sajátos szlovák változatának, amely az állami vagyont e pártok támogatói és klientúrája között osztotta szét. Ebben az időszakban alakultak ki a ma már milliárdos vagyonnal rendelkező oligarcha-csoportok előfutárai. (Bővebben e korszakról és az oligarchák kialakulásáról Vörös László, szlovákiai történész beszél ebben az interjúban).

2002: a jobboldali koalíció fénypontja

Mečiar konfrontatív politikája kikényszerítette az ellenzéki tábor összefogását, 1998-ban Mikuláš Dzurinda alakíthatott kormányt, többek között a HZDS egykori szövetségesének számító, a Demokratikus Balodal (SDĽ) párt bevonásával. Bár a szlovák jobboldal soha nem tudott egy pártban egyesülni, a Dzurinda által alapított Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) 2002-ben 15,1 %-ot ért el, amely azt jelentette, hogy ténylegesen is bevonzották a liberális-piacpárti tábor szavazóinak többségét. A második Dzurinda-kormány koalíciós partnerei a Magyar Koalíció Pártja (SMK/MKP, 11,2%) és a szlovák kereszténydemokraták (KDH, 8%) voltak. Dzurinda negyedik partnere a Markíza kereskedelmi televízió tulajdonosa által alapított IGEN (ANO) párt volt, az ő szavazóik elutasították a „hagyományos pártokat” és Mečiart is.

2006: Fico eljövetele

A 2002-es választásokon még csak 13,5%-ot elérő, Robert Fico által alapított új párt, a Smer fokozatosan foglalta el a szlovák politikai baloldal térfelét. 2006-ban aztán Fico hasonló helyzetbe került, mint 1994-ben Mečiar: 29,1%-kal megnyerte a választásokat, koalíciós partnerének pedig a Szlovák Nemzeti Pártot (11,7%) választotta, amely történelmének legjobb eredményét érte el. Fico koalíciós kormányának harmadik pártja, a Mečiar-féle HZDS (8,8%) ekkor már leszálló ágban volt. Csakhogy, ami 2006-ban működött, már nem vált be 2010-ben: bár Fico még jobb eredményt ért el (34,8 %), nem tudott koalíciós partnereivel kormánytöbbséget alkotni. A jobboldal újra esélyt kapott.

Iveta Radičová kormánya azonban 15 hónappal megalakulása után összeomlott. A 2012-es előrehozott választásokon Fico mindent vitt: a 150 tagú parlamentben 83 bejuttatott képviselővel a Smer egyedül is képes volt kormányt alakítani. A nacionalista, populista baloldal soha nem volt ennyire népszerű: a szavazatok 44 százalékát szerezték meg.

Folytatás március 5-én, szombaton.

Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.