Moldovai Köztársaság: a sikertörténet után jön a tökéletes vihar?

Jó ideje EU-párti és oroszbarát pártok tüntetnek a velejéig korrupt kormány ellen a Moldovai Köztársaságban. Ha azonban ez a kormány lemond, akkor borítékolható, hogy oroszbarát erők kerülnek hatalomra.

– A jelenlegi kormányról azt tartják, hogy ők Vladimir Plahotniuc oligarcha emberei, akinek köze lehetett ahhoz a bankrabláshoz, mely során eltűnt az ország GDP-jének 14 százaléka.

– Ha holnap tartanák a választásokat, akkor az oroszbarát pártok – a Mi Pártunk (Renato Usatii pártja) és a szocialisták – nagyon jól teljesítenének. A kormányzó, (Európa-barát) pártok népszerűsége hihetetlenül alacsony.

– Az ország annyira kicsi, és a nem elkötelezett elitek közül annyian vándoroltak ki, hogy nem valószínű, hogy egy „új elit” fog megjelenni.

– Európában a Keleti Nyitás lekerült napirendről, az adófizetők nem hajlandóak finanszírozni egy korrupt államigazgatást.

– Erősödnek a geopolitikai játszmák a térségben.

– Mindenki tart az erőszaktól, de a helyi elitek és a nemzetközi szereplők kis felelőtlensége is gyorsan felboríthatja a jelenlegi, törékeny egyensúlyt.

Mi következhet? Claude Cahn, aki 2009 és 2015 között az ENSZ emberi jogi tanácsadója volt a Moldovai Köztársaságban, válaszol.

Néhány évig Moldovai Köztársaság a Keleti Partnerség sikersztorijának tűnt, vagy legalábbis ezt állította a nyugati sajtó. Ma azonban vannak arra utaló jelek, hogy a nyugati intézmények tudtak, vagy legalábbis részinformációkkal rendelkeztek arról, hogy az ország európa-barát kormánya korrupt. Ennek ellenére senki nem vállalta a nyilvánosságot, és nem gyakoroltak nyomást a kormányra, hogy reformokat ültessen gyakorlatba. Miért?

Claude Cahn: – A nyugati intézmények olyan mértékben gyakoroltak nyomást Moldovára, amennyire egy szuverén államra nyomást lehet gyakorolni. Az volt az alapállás, hogy Moldovának kell vezető szerepet vállalnia a reformok terén, a nemzetközi intézmények nem léphetnek közbe, és nem vehetik át az ország vezetését.

Azt a kérdést, hogy a nemzetközi intézmények miért nem léptek nyilvánosság elé korábban, a Bretton Woods intézményeknek (a Világbanknak és az IMF-nek) kell feltenni, mivel ők kísérték közelről figyelemmel a pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket.

Azonban a legtöbb országban egy hiteles média tényfeltáró eszközökkel fényt deríthetett volna ezekre a problémákra, hiszen ezek eléggé nyilvánvalóak voltak. Az erős, független, hiteles tényfeltáró médiaorgánumok hiánya egyike azon sok problémának, mely a közelmúltbeli események során nyilvánvalóvá vált, és melyet kihasználtak.

Arról beszélnek, hogy a legerősebb oligarcha, Vladimir Plahotniuc áll a Moldova Köztársaság történetének legnagyobb bankrablása mögött, amikor 2011 és 2014 között három bankból 1 milliárd dollár tűnt el. A tüntetők azt állítják, a jelenlegi kormányt is Plahotniuc támogatja, Plahotniuc mögött pedig ott áll Európa és az Egyesült Államok. Mennyi igazság lehet ebben?

Plahotniuc tagja a kormányon levő Demokratikus Pártnak. Sok moldovai hiszi – sőt, biztos benne – hogy ő mozgatja a háttérből a szálakat. Én nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem. Az biztos, hogy nagyon sok embernek nagyon határozott véleménye van erről.

Mi lehet a végkifejlet, ha a jelenlegi kormány teljesíti a tüntetők kérését, lemond, és előrehozott választásokat tartanak?

A közvéleménykutatásokból úgy tűnik, hogy ha holnap tartanák a választásokat, akkor az oroszbarát pártok – a Mi Pártunk (Renato Usatii pártja) és a szocialisták – nagyon jól teljesítenének. A kormányzó, (Európa-barát) pártok népszerűsége hihetetlenül alacsony.

Persze a moldovai politikai közvélemény-kutatásokról mindenki azt tartja, hogy szakszerűtlenek és részrehajlóak, így a számokhoz szkeptikusan kell viszonyulni. Azonban a kormánypártok népszerűtlensége nyilvánvaló.

Egyesek – de távolról sem mindenki – azt tartják, hogy a Moldovai Köztársaság nyugati barátai azért támogatják ezt a kormányt, mert meg szeretnék akadályozni egy oroszbarát kormány megalakulását.

Kisinyov utcáin most egy, Európa-párti és oroszbarát tüntetőkből álló bizarr szövetség jött létre Plahotniuc és az általa kontrollált korrupt elit ellen. Előfordulhat hogy ezek a pártok rejtik a csíráját egy új politikai elitnek?

Nehéz megmondani. A moldovaiak semmiben nem bíznak, a népesség körében elterjedt nézet hogy mindenkit kontrollál valaki. Az ország annyira kicsi, és a nem elkötelezett elitek közül annyian vándoroltak ki, hogy nem valószínű, hogy egy „új elit” fog megjelenni. Persze új szövetségek lehetségesek és kívánatosak.

Például néhány éve Moldova több, mint egy éven keresztül nem volt képes államelnököt választani. Lehetetlennek tűnt egy semleges, pártoktól független, morális szempontból is megfelelő jelöltet találni.

Az egyik tüntető pártot, az oroszbarát „Mi pártunk”-at Renato Usatii, egy rendkívül ellentmondásos üzletember vezeti, akiről azt tartják, hogy a szervezett bűnözéssel és az orosz titkosszolgálattal is kapcsolatban áll. Ennek ellenére azt mondják, nagyon népszerű a tüntetők körében. Miért nem törődik senki a múltjával?

Közvetlenül azután hogy a hatalmas bankrablás híre publikussá vált, Ilan Short, egyikét azon oligarcháknak akikről sokan azt tartják, hogy köze volt a rabláshoz, kényelmes többséggel Orhei városa polgármesterének választották. Usatii földcsuszamlás-szerű győzelmet aratott Balti városában ugyanazon a helyhatósági választáson.

Felmerült a kérdés, hogy miért választanak meg a moldovaiak egy olyan személyt, aki annyi pénzt lopott el tőlük? Két lehetséges válasz adódik: 1. a szavazókat megvették és/vagy 2. az emberek azt gondolják, hogy egy oligarcha többet fektetne az helyi infrastruktúrába, mint amennyit az állam.

Lehet hogy mindkét feltételezés igaz, de én a második verziót tartom valószínűnek. Ezek az oligarchák egy sor közberuházást – konditermeket, focicsapatokat stb. – támogatnak ott, ahol megmérettetik magukat. Olyan látványos eredményeket tudnak elérni, amelyekre a hatóságok képtelenek. Maga a kormány is, úgy tűnik, képtelen megfelelni a közösség elvárásainak egyik vagy másik oligarcha segítsége, közbenjárása nélkül.

Mindez azért van, mert az államot az oligarchák ejtették foglyul, és még akkor is, ha hatóságok képesek valamilyen javat vagy szolgáltatást nyújtani, ennek a sikere nagyban függ valamelyik nagy hatalommal rendelkező személy jóindulatától.

Így perverz módon az emberek jobban bíznak a sok pénzzel rendelkező uraságban – még akkor is, ha ezt a pénzt mindenki szeme láttára épp tőlük lopta – mint olyan absztrakt fogalmakban, mint kormányzás, törvény, reform, Európa. Mi több, egy ilyen rablással még presztízs is jár: az emberek feltételezik, hogy a tettes okos, ha egy ekkora bűntényt megúszhat. Európa határain teljes egészében középkori világrend uralkodik.

A tüntetések most még békések, de a feszültség nő, és a felek, úgy tűnik, nem hajlandóak kompromisszumra. Ezzel a politikai helyzet nagyon hasonlatossá válik a két évvel ezelőtti Ukrajnához. Előforulhat itt is, hogy egy ukrán típusú forradalom tör ki?

Mindenki fél a zavargásoktól és az erőszaktól, és ennek a térségben meg is van veszélye, amit nem szabad lebecsülni. Érdemes emlékezni azonban arra, hogy 2009 áprilisában, Moldova legutolsó nagyobb zavargásának idején az erőszak néhány utcára korlátozódott.

Amellett érvelek, hogy Moldova számára nagyobb veszélyt jelent a stagnálás, a demokratikus kormányzás hiánya, a korrupció és a foglyul ejtett állam jelentette lassú kivéreztetés. A moldovai típusú korrupció egészen a közoktatásig mindent tönkretesz. Ez a tény egzisztenciális fenyegetést jelent az állam számára.

Azonban nem szabad lebecsülni a közösségek közötti erőszakot sem: az utóbbi öt évben úgy Sorocán, mind Balti-ben néha összecsapnak a Romániával való uniót sürgető és az oroszbarát bandák. Ha Moldova „barátai” továbbra is kitartanak az utóbbi években látott beavatkozások mellett, az országban az eddigieknél sokkal súlyosabb erőszakos cselekedetek is felüthetik a fejüket.

Felveheti a versenyt az Európai Unió felől áradó „soft power” az orosz gazdasági és katonai erővel, főként a Transznisztriában állomásozó „békefenntartó” csapatokkal?

Európa kivonulása a lehető legrosszabb hír Moldova számára. Európa komolyan dolgozott Moldovával 2009 és 2014 között, majd fokozatosan kihátrált egyrészt az országbeli korrupciós botrányok miatt, másrészt azért, mert most Európa a saját belső dilemmáival van elfoglalva, a migrációs válsággal, az Egyesült Királyság lehetséges kivonulásával, stb.

Az van még, hogy az ukrajnai konfliktus előtt Európa egységes értékeket vallott. Ukrajna után Európa egyre inkább a geopolitikai mező egy játékosa lett, mely az egyes államok területi ambícióit kezeli. Abban az időszakban amikor Európa még az egységes értékeket vallotta és Moldovával komolyan foglalkozott, a Romániával való egyesülés kérdéséről leginkább csak suttogást lehetett hallani, a fő téma az európai integráció volt.

A meggyengült Európa idején a moldovai közbeszédet élesebben meghatározza az orosz nagyhatalom és a román nacionalizmus konfliktusa. Elvben Európa gondolata elég erős ahhoz, hogy a moldovaiaknak egy valódi jövőt biztosítson. Azonban ehhez egy merész, erős, cselekvő, érték-orientált Európára van szükség, nem pedig a jelenlegi Unióra, mely miközben gyenge, egy újabb geopolitikai játékosként próbál fellépni.

Van annak esélye, hogy az Európai Unió (és az Egyesült Államok) egyszerűen magára hagyja a Moldovai Köztársaságot, hogy oldja meg a gazdasági nehézségeit?

A mi új hidegháborúnkban nagyon kevéssé valószínű, hogy csökken a Moldova iránti érdeklődés. Azonban egy más kérdés, hogy az európai és az amerikai adófizetők továbbra is támogatni fognak-e egy reformokra szoruló rendszert.

Ha a Nyugat elfordul: mi lehet a megoldás Moldova Köztársaság számára?

Moldova számára az egyedüli út előre vezet. Reform, a polgárok közötti megosztottság áthidalása, Moldova szuverenitásának határozott kijelentése, a kormányzat felelősségrevonásának támogatása, az endémikus korrupció kezelése, a média demokratikus reformja, és az ország emberi jogok terén tett vállalásainak a gyakorlatba ültetése.

Más út nincs. Minden kérdésre – beleértve a transznisztriai konfliktust – a válasz ismert. Sajnos egyes játékosok, akik azt állítják magukról hogy Moldova barátai és védelmezői, nem mindig tartják szem előtt ezeket a célokat.

Bukarest közben az egyesülés fele próbálja tolni a dolgokat. Mennyire valószerű egy ilyen forgatókönyv a jelenlegi patthelyzetben?

A moldovai (geo)politikai demográfia a következőképpen néz ki: a transznisztriai régió Oroszország fele húz, Balti, a második legnagyobb város szintén inkább oroszbarát, akárcsak a gagauz autonóm terület. Ami a választók preferenciáit illeti, Kisinyov szinte tökéletesen fele-fele arányban oszlik, ami az orosz- illetve románbarát szavazókat illeti.

A moldovai művelt réteg jelentős része Románia fele húz, ők dominálják vagy épp uralják a az állami közigazgatást. Egyes vidékek és kisvárosok Románia, mások Oroszország fele gravitálnak. A jelentős moldovai kisebbségi közösségek szintén erősen oroszbarátok. Ez tehát egy mélyen megosztott társadalom, mely a kormányzat kulcsfontosságú területein is szegregált.

Két évtizede a transznisztriai konfliktus után létezik egy konszenzus arról, hogy el kell kerülni a közösségek közötti ellentétek mélyülését. Úgy tűnik, az emberek között nincsenek nyílt ellentétek, és még mindig létezik az az egykor jelentős többségben levő vélemény, miszerint az ország nem egyik vagy másik kérőjéhez tartozik, hanem egy önálló, hibrid entitás.

Azonban a dolgoknak ez az állását már a fő játékosok, a helyi elitek és a nemzetközi szereplők egy kis felelőtlensége is gyorsan felboríthatja. Egy olyan határozat, miszerint Moldovának Romániába kell olvasztania a szuverenitását, komoly konfliktushoz vezethet. Moldova barátai jobban tennék, ha az ország szuverenitásának megerősítését helyeznék mindenek fölé.

Claude Cahn 2009 és 2015 között az ENSZ emberi jogi tanácsadója volt a Moldovai Köztársaságban, jelenleg Szerbiában tölti be ugyanezt a tisztséget. Az Átlátszónak nem hivatalos minőségében nyilatkozott, az általa elmondottak nem feltétlenül tükrözik az ENSZ vagy a társult szervezetek álláspontját.

Sipos Zoltán

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.