Világtérkép

Kíváncsiságunk határtalan. Az Átlátszó külpolitikai blogja: hírek, elemzések és tudósítások a nagyvilágból és a szomszédból, a teljesség igénye nélkül.

occrp

Mi van a sörben? A szegény országokban ipari enzimekkel trükköznek a gyártók

Romániában, akárcsak több kelet-európai országban, a kereskedelmi forgalomba kerülő sör előállításához egyre inkább olyan ipari enzimeket használnak, melyekről keveset tudni, viszont lehetővé teszik, hogy a sörgyártás folyamata gyorsuljon, a gyártók pedig olyan, olcsó alapanyagokat használjanak, mint a kukorica vagy malátázatlan árpa – derítette ki az OCCRP romániai tényfeltáró műhelye, a RISE Project.

 

banner2_mozgo_2

 

Ezeket az enzimeket titokban használják, a fogyasztók nem tudnak róla, és Romániában ez a kérdés nincsen szabályozva. A törvények meglehetősen lazák a tekintetben, hogy az összetevők közül mit kell feltűntetni a címkéken, így nem világos, hány sörgyártó veszi igénybe a biotechnológia segítségét.

Miközben a gyártók hivatalosan tagadják, hogy ipari enzimekkel segítenék a sörgyártás folyamatát, egykor a söriparban dolgozó személyek és belső dokumentumok is arra utalnak, hogy minden, Romániában működő multinacionális sörgyártó – a Heineken Romania, az Ursus Breweries, a Bergenbier és a Tuborg Romania – is használ ipari enzimeket. Vannak arra utaló jelek, hogy Románia nem egyedülálló e tekintetben, a gyakorlat egész Kelet-Európára jellemző.

Az alsóerjesztésű (lager) söröket általában alacsonyabb hőmérsékleten főzik, emiatt az erjedés lassabb, ami a sörnek egyedi ízt kölcsönöz. Hagyományos módszerekkel 12-48 napig tart a főzés. Enzimek segítségével azonban pár nap alatt elő lehet állítani az alsóerjesztésű sört. Vagy például a hagyományos sörök előállításához többek között malátásított árpát használnak – az ipari enzimek azonban lehetővé teszik, hogy az alapanyagként olcsóbb gabonaféléket, kukoricát, rizst vagy cirokot használjanak.

Az eredmény: a sörfogyasztók nem tudhatják, hogy a márkás, ám Kelet-Európában előállított sörük nagyban különbözik az ugyanazon márkájú, de más országban előállított sörtől.

Románia multinacionális sörgyártó-birodalma

A romániai Versenytanács szerint 2002-ben még több mint 50 független sörgyár működött az országban. A sörpiacon azonban kőkemény verseny folyik, és az utóbbi évtizedben a multinacionális vállalatok felvásárolták a kis sörgyárak egy részét. Más sörgyárak egyesültek, a független sörgyárak pedig már nem tudtak versenyre kelni velük, így csődbe jutottak.

Romániában jelenleg hét független sörgyártó működik, a piacot pedig négy multinacionális vállalat uralja: a Heineken Romania SA, a Heineken International leányvállalata; Ursus Breweries SA, a SABMiller leányállalata; a Bergenbier SA, mely a Molson Coors tulajdonában áll, valamint a United Romanian Breweries Bereprod SRL, mely a The Carlsberg Group engedélyével működik. A négy vállalat összesen 30 sörfajtát állít elő és forgalmaz, és szinte minden romániai kocsma vagy vendéglő egy kizárólagossági szerződést vagy „gentleman’s agreement”-et kötött a vállalatok valamelyik terjesztőjével. Ez azt jelenti, hogy a klienseik egy vállalat termékeit fogyaszthatják.

Csak a gyártók tudják, mit tartalmaznak ezek a „természetes”, „prémium” vagy „hagyományos” módszerekkel főzött sörök. Sajtóanyagokban és honlapokon ilyen és ezekhez hasonló állításokat olvashatunk:

“Ezen természetes ital gyártási folyamata az ókor óta egyszerű elven alapszik: a cukrok természetes erjedésén, valamint a gabonafélék csíráztatásán”

– írja egy tavalyi jelentésben a romániai sörgyártók érdekeit képviselő egyesület, a Berarii Romaniei. Ugyanebben a dokumentumban idézik Daniel Constantin akkori mezőgazdasági minisztert, aki szerint „a sör egy nemes, természetes alapanyagokból készült termék, mely a romániai fogyasztók millióinak okoz örömet”.

A sörgyárak volt alkalmazottai és az iparág ismerői más történeteket mesélnek. Az Ursus Breweries egy, névtelenül nyilatkozó volt vezető beosztásban dolgozó alkalmazottja szerint a sörfőzés technológiája esetleges, a sörbe gyakran kerülnek adalékanyagok, vegyszerek és egyéb anyagok.

Szerinte ha valaki megkérdezi a sörgyártókat, mit tartalmaz a sörük, minden esetben az a válasz érkezik majd, hogy kizárólag természetes alapanyagokat használnak. „Ez a hivatalos verzió” – fogalmazott, hozzátéve: „gyakoriak a kis trükkök”, és ez rendkívül kényes téma a sörgyártók számára, mert ők nem akarják, hogy a fogyasztók ezt tudják.

A sörfőzés nagyban függ a nyersanyagok minőségétől, melyeket a sörgyárak megvásárolnak. Azonban a minőség változik, és néha kifejezetten gyenge. Máskor a sörfőzés idején hibáznak, ez pedig azt jelenti, hogy az egész tartály sört ki kell dobni.

“Amikor nyomás alatt dolgozol, csúcsidény van, akkor a terméket le kell gyártani. Ha a tartályban a sör valamiért nem sikerül, akkor tenned kell valamit (…) Mit tehetek? Adalékanyagokat használunk. A főnököm jóváhagyását kérem, és hozzáadom.

Sörfőzőként nem vagyok teljesen biztos benne, hogy azzal a tartály sörrel pontosan mi történik, és mi lesz azzal, aki megissza. Lehet, hogy megúszod egy fejfájással, és annyi. Majd azt mondják neked, hogy nem kellett volna öt üveggel inni, máskor állj meg háromnál.”

A volt Ursus-alkalmazott inhibitorokról és egyéb ízfokozó adalékanyagok használatáról számolt be. Hasonlóképpen emlékezett a Heineken Romania egy volt alkalmazottja. A névtelenül nyilatkozó egykori sörfőző szerint egy PVPP nevű stabilizálószer, valamint módosított komlókivonat (tetrahop) és Fungamyl, Ceremix 6X MG vagy Filtrase nevű ipari enzimek használatáról számolt be.

A Fungamyl és a Ceramix nevű ipari enzimeket egy Novozymes nevű dán biotechnológiai cég gyártja – a Fungamyl magasabb alkoholtartalmat eredményez, a Ceremix pedig azon sörök minőségét javítja, melyet malátázatlan alapanyagokból főznek.

A Heineken Romania egy másik alkalmazottja szintén megerősítette az ipari enzimek használatát, hozzátéve, hogy a sörgyár célja elsősorban a mennyiség, és csak másodsorban a minőség. Az ipari enzimek segítenek olcsón sok sört előállítani.

“Rossz minőségű, olcsó alapanyagokat lehet használni. Ezeknek az enzimeknek segítségével nem csak a minőség lesz jobb, hanem a mennyiség is megnő.”

És ha ez nem elég: a sörfőzés folyamata is felgyorsul. A hagyományos sörfőzés a lager típusú sörök esetében 2-7 hétig tart. Azonban nyáron, amikor az igény nagy, ugyanazt a sört melyet télen 16 napig főznek, akár 5 nap alatt is előállítják.

A Heineken Romania weboldala szerint a sörfőzés időtartama 12-39 nap. „2008-ban azzal is kísérleteztünk, hogy hogyan lehetne egy nap alatt előállítani a sört” – mondta a volt alkalmazott. Amikor a riporter rákérdezett, hogy ennek a sörnek lehetnek-e negatív hatásai, a forrás ezt mondta: „amikor egy gyerek 9 hónap után születik, minden esély megvan rá, hogy egészséges legyen. Azonban ha 7 hónapra születik…”

Az OCCRP újságírói nem tudtak rábírni egyetlen jelenlegi Tuborg vagy Bergenbier-alkalmazottat sem, hogy interjút adjanak. Azonban úgy egy nemzetközi, mind egy hazai terjesztő megerősítette, hogy az ipari enzimeket rendszeresen használják Romániában.

Az ipari enzimeket forgalmazó Grama Trading weboldalaszerint azonban mind a négy multinacionális sörgyártó – Heineken Romania, Bergenbier, Tuborg Romania és Ursus – hazai leányvállalataival együttműködnek. A cég eladási igazgatója, Marius Toboșaru az OCCRP-nek megerősítette, hogy együttműködnek a nagy romániai sörgyártókkal.

Debbie Spillane, az ipari enzimek piacán vezető Novozymes sajtósa is megerősítette, hogy a romániai sörgyártók különféle okok miatt felhasználnak enzimeket.

Ipari enzimek: egy romániai anomália vagy egy globális jelenség?

A söripar működését világszerte homály borítja. Sem az Egyesült Államok, sem pedig az Európai Unió nem kötelezi arra a sörgyártókat, hogy a vásárlók tudomására hozzák, ha adalékanyagokat vagy enzimeket is felhasználnak a gyártási folyamat során. Mivel a sörgyártók általában megtagadják, hogy nyilvánosságra hozzák a söreik pontos összetevőit, nem lehet megmondani, pontosan mennyire elterjedt az exogén enzimek használata az Egyesült Államokban és Európában.

Azonban vannak arra utaló jelek, hogy az exogén enzimeket gyakrabban használják a fejlődő országok piacain. A Novozymes sajtósa szerint enzimeik olyan piacokon teszik elérhető árúvá a söröket, ahol az alacsony átlagkereset miatt nem tudnák megfizetni a hagyományos módon készült termékeket.

Az Európai Unióban az ipari enzimek használatát még nem szabályozták, itt nem létezik egy lista azokról az enzimekről, melyeket biztonságosnak és elfogadhatónak találtak, mondta Jan Op Gen Oorth, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szóvivője, hozzátéve, a legtöbb enzim használatára a tagországok szabályozása érvényes. Csakhogy Romániában, ahogy más EU-tagországokban, nem létezik az enzimek használatára vonatkozó szabályozás, és lista sem létezik azokról az enzimekről, melyek az egészségre nem ártalmasak.

Elvileg a romániai Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság (ANSVSA) feladata lenne ellenőrizni a sörgyártókat, azonban az ipari enzimek nem minősülnek alapanyagoknak, ezért a gyártóknak nem kell beszámolniuk arról, hogy termékeik tartalmaznak-e ilyen enzimeket. Az ANSVSA szerint valószínű, hogy egyetlen romániai hatóságnak sincsen listája a kereskedelmi forgalomba kerülő sörök gyártásában felhasznált enzimekről.

Amikor egy új sört dobnak a piacra, az ANSVSA ellenőrzi azt, azonban a kezdeti mérések után senki nem jár utána, hogy a címkén feltűntetett alapanyagok megegyeznek-e az ital tartalmával. Ugyanígy egyetlen hatóság sem ellenőrzi, hogy a gyártás során felhasznált ipari enzimek aránya megegyezik-e a forgalmazó által biztonságosnak mondott szinttel.

Az élelmiszeripari enzimeket általában biztonságosnak tartják, melyek az emberi egészséget nem veszélyeztetik. Azonban az Európai Unió szerint

“az élelmiszeripari enzimek ipara folyamatosan fejleszti a rendelkezésre álló technológiákat, és ez azt eredményezi, hogy az enzimek egyre kifinomultabbak. A kémiai jellegükből fakadóan ezek allergenitás, toxicitás, mikrobiológiai aktivitás szempontjából potenciálisan veszélyesek lehetnek.”

Sebastian Mergel, a Global Association of Craft Beer Brewers elönke szerint az enzimek révén pénzt lehet megspórolni, így az enzimek vagy akár a PVP használata nem ördögtől való, egy feltétellel: „Azt hiszem, fontos az, hogy a fogyasztó tudjon róla. A címkén ezt fel kell tüntetni.” – mondta. Egy Egyesült Államokbeli sörfőző szakértő szerint az enzimek egy ésszerű módja a sör minőségének a kiegyenlítésére.

„Azonban amikor az enzimgyártó cégek azt mondják, hogy termékeik segítségével teljesen meg lehet változtatni a sörfőzés módját, például malátázatlan árpát is használhatnak, hát az nem lesz ugyanaz a termék, ezért én ezt nem támogathatom”.

A sörgyártók hallgatnak

Az OCCRP több mint fél éven keresztül bombázta interjú-megkeresésekkel a négy nagy romániai sörgyártót. Képviselőik nem reagáltak a megkeresésekre, és nem is válaszoltak az e-mailben feltett, enzimeket és egyéb adalékanyagokat firtató kérdésekre.

Az ipari enzimek használatának egyik oka az lehet, hogy Romániában, illetve Kelet-Európában a kis, független sörfőzdék száma alacsony. A legutolsó statisztikák szerint 2014-ben alig hét kis sörfőző manufaktúra működött Romániában – az Egyesült Királyságban ezek száma 1414. Ezzel párhuzamosan Románia a 9. legnagyobb sörgyártó, és a 8. legnagyobb sörfogyasztó ország Európában.

Maroknyi kis sörfőzde, mint a Clinica de Bere, Zaganu, Csíki Sör, Ground Zero és Sikaru versenyez a multinacionális vállalatokkal, miközben arra panaszkodnak, hogy nagyon nehéz termékeiket bejuttatni a kocsmák és vendéglők kínálatába. Marius Mircea, a Clinica de Bere nevű temesvári sörfőzde igazgatója szerint az ők söreik azért jobbak a multinacionális vállalatok termékeinél, mert ők jó minőségű alapanyagokat használnak, és nem rövidítik le a sörfőzés folyamatát.

„Amennyire én tudom, a nagy cégek 2 hétről 5 napra rövidítették a folyamatot. Olyan sörök vannak a piacon, melyek olcsóbbak a víznél, ezektől nem lehet elvárni a jó minőségű alapanyagokat.” – mondta, hozzátéve, nem ismeri az ipari enzimeket, mert nem használja őket.

Az Igazi Csíki Sör tulajdonosa, Lénárd András azonban nagyon is jól ismeri az ipari enzimeket, azonban elvből elutasítja azok használatát. „Amikor enzimeket használsz, az már nem sör” – mondta, hozzátéve, rendszeresen kap ajánlatokat a terjesztőktől. „De hát hogyan keresel pénzt?” – kérdezte egy sörfőzőtől egy terjesztő, amikor az elmondta, nem érdeklik az ipari enzimek.

Az OCCRP honlapján megjelent Romania: Bioteching Poor Beer for Poor Countries és a RISE Project honlapján megjelent Industria secretă din spatele berii romănești című cikkek alapján fordította: Sipos Zoltán. Szerzők: Matt Sarnecki, Ana Poenariu.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás