Bezárás
Egyéb

Mi köze az adóparadicsomoknak a klímaváltozáshoz?

Pénz sincs rá, de nem is érdekel senkit – íme kettő a legnagyobb nehézségek közül, amelybe a klímaváltozás elleni küzdelem ütközik. A napokban záruló klímacsúccsal (COP21) párhuzamosan egy sereg civil rendezvény zajlik Párizs környékén és szerte a világon, azzal a céllal, hogy ha, ahogy várható, a politikai vezetők ezúttal sem hozzák meg a szükséges döntéseket, a következő néhány évben felerősödő állampolgári mozgalom kikényszerítse a változásokat, nem is annyira a bolygó, hanem már a most feljövő generáció érdekében is. Az egyik francia kezdeményezés, az Alternatiba, néhány hónap alatt majd 400 000 embert mozgatott meg a cél érdekében, múlt vasárnapi alternatív csúcstalálkozójukon pedig  program is született a klímavédelem finanszírozásra.

„A 2040-ben élő generációk keményen ítélkeznek majd felettünk, elsősorban a politikai és gazdasági felelősök, de a média felett is… hiszen az is valamiképp kriminálisnak mondható, hogy a média sem veszi ki a részét abból az erőfeszítésből, ami az emberiség létezése óta felbukkant legsúlyosabb probléma megoldására irányul. Minden most dől el. A most következő 5-10 évben, attól függően, hogy mit csinálunk, és mit nem csinálunk , vagy élhető marad a bolygónk – nem a 2100-ban élő generációk, hanem a most felnövő gyerekek számára –, vagy pedig az emberi létezést ellehetetlenítő feltételek fognak kialakulni számos területen…

Tudom jól, hiszen Baszkföldről jövök, hogy elég, ha betörsz két vitrint, eldobsz egy molotov-koktélt, és máris körbevesznek a mikrofonok, minden médiában szerepelhetsz, de az, hogy itt százezrek mozdulnak meg ilyen rövid idő alatt, és a nagy médiában egy szó sem esik róla, miközben a pillanat kulcsfontosságú, tényleg súlyos hiba, ha nem bűn.”

A fentieket válaszolta októberben Txetx Etcheverry, egy francia baszkföldi aktivista arra a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy a mainstream média egyetlen percet, olykor egyetlen sort sem szentelt annak a helyi kezdeményezésnek, amely idén nyáron majd 400 000 embert mozdított meg szerte az országban.

Etcheverry a dél-franciaországi Bayonne városka lakója, és annak az Alternatiba mozgalomnak egyik kezdeményezője, amely azután indult, hogy megjelent az IPCC avagy francia nevén GIEC, a ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, azaz a klímaváltozással kapcsolatos tudományos eredményeket feldolgozó tudóscsoport 2013-as jelentése, amely sokkal gyászosabb képet festett, mint a korábbiak, azokról a hamarosan visszafordíthatatlan folyamatokról, amelyek sokkal nehezebbé, egyes területeken pedig elviselhetetlenné teszik az emberi életet a földön.

Az Alternatiba első nekifutása, 2013 októberében, 12 ezer embert tudott mozgósítani a 44 ezer lakosú Bayonne-ban a klímaváltozás elleni küzdelem nevében, bizonyítva, hogy a téma mégiscsak érdekli a lakosságot. Egy szó sem esett róla a mainstream médiában, akárcsak az idén, amikor az immár 111, az országban azóta született Alternatiba csoportra alapozva Etcheverryék 4 hónapos országjárásra indultak, óriási zöld, 3-4 személyes biciklikkel – hogy informáljanak és mozgósítsanak a lakosság és a helyi döntéshozók körében.

tourdefrance

Bár az alternatív Tour de France mintegy 400 000 embert mozdított meg, akik eljöttek az egyes etapokon rendezett „Alternatív falu” programjaira, vitáira, majd a projekt zárásaképp Párizsban tartott találkozó újabb 40-50 ezer embert vonzott – a nemzeti rádiók és tévék ezúttal sem szenteltek egy fél percet sem a négy hónapos rendezvénysorozatnak.

Az Alternatiba mozgalom kezdeményezője egy Bizi nevű kollektíva, akikről itt is írtunk áprilisban, miután „militáns fosztogatásba” kezdtek Bayonne egyik HSBC fiókjában, így tiltakozva az ellen, hogy a bankcsoport – Hervé Falciani volt munkaadója – szisztematikusan bátorítja az adóelkerülést. Ahogy a napokban a Falcianit távollétében 5 évre elítélő svájci bíróság is bizonyítja, a jelenlegi rendszer inkább védi az akár szervezetten csaló gyakorlattal élő bankokat, mint a csalást a hatóságok és a közvélemény elé táró szivárogtatókat.

Erre az anomáliára szerette volna felhívni a figyelmet a Bizi, amikor idén februárban elkoboztak 9 széket a bankból, amiket csak akkor szolgáltatnának vissza, amint a bank is visszaadja azt a 2,5 milliárd eurót, amellyel a számítások szerint megkárosította a francia költségvetést. Első körben az adóelkerülés ellen küzdő civileknél helyeztek letétbe néhány széket, és filozófusok kampányoltak mellettük, majd felhívást tettek közzé egy országos mozgalom érdekében, a csaló bankok székeinek jelképes elkobzására.

Hadüzenetek a csaló bankok ellen: 4 eljárás és 8 elkobzott szék esete

Február 12-én a Bizi kb. 20 tagja „militáns fosztogatásba” fogott a bankfiókban, ahonnan 8 széket eltulajdonítottak. Az aktivistákat azóta már 3 ízben kihallgatta a DNS-mintákat is igénylő rendőrség, amelynek professzionális lelkesedését legfeljebb különös rosszindulatból mérhetnénk ahhoz a buzgalomhoz, amellyel a francia igazságszolgáltatás röpke 5 év késéssel a HSBC adócsalóinak nyomába eredt.

Így történt, hogy több bankban, Franciaországban, Svájcban és Belgiumban is, aktivista csoportok jelentek meg az utóbbi hónapokban, hogy  kölcsönvegyék az ülőalkalmatosságokat – ezek a székek, összesen 196 darab szolgáltak díszletül a COP21-gyel párhuzamosan szervezett civil mozgósítás egyik legfontosabb fórumán, az Alternatívák Világfaluja névre keresztelt 3 napos rendezvényen tartott „A 196 szék csúcstalálkozóján”, amelynek témája a klímaváltozás elleni feladatok finanszírozása volt.

Állampolgári székelkobzó akció egy HSBC fiókban.

Állampolgári székelkobzó akció egy HSBC fiókban.

A találkozó nyomán nemzetközi felhívás született egy állampolgári székelkobzási mozgalomra, amelynek célja, hogy a becslések szerint évente legalább húsz billió dollárt taksáló adóelkerülés témája kikerüljön a specialisták fennhatósága alól, és a közbeszéd központi kérdésévé váljon. Miközben a nemzetközi klímatárgyalások egyik legfőbb kerékkötője a finanszírozás kérdése, tétlenül hagyni, hogy a közpénz masszív „elsikkasztása” tovább folyjék, nemcsak felelőtlen, hanem bűncselekmény a résztvevők szerint.

A székek elkobzásának tehát immár az a célja, hogy felhívja a figyelmet a bankok által szervezett adóelkerülés és adócsalás illetve a klímaváltozás elleni küzdelem finanszírozásának összefüggésére. A legóvatosabb becslések szerint évente 100 milliárd dollárra lenne szükség ahhoz, hogy a fejlődő országok finanszírozni tudják az adaptációt (a klímaváltozás okozta károkra és veszélyekre való felkészülést) és részben az átállást is.

Etcheverryék sokat filóztak azon, hogyan lehetne egy szinte bárki számára érthető, értelmezhető és akár alkalmazható eszközzel megvilágítani az offshore és a klímaváltozás összefüggéseit, és bár a szék elkobzó mozgalom első látásra komikusnak tűnhet, de talán épp ezért lehetett olyan fertőző az utóbbi hónapokban.

A 195 szék csúcstalálkozója 2015. december 6-án, Montreuilben.

A 196 szék csúcstalálkozója 2015. december 6-án, Montreuilben. Forrás: Alternatiba.eu

A „196 székek csúcstalálkozóján” – ahol a szám a klímacsúcson tárgyaló 195 államra+az EU-ra utal – nemzetközi aktivisták, a francia Attac szóvivőjétől a Tax Justice Network igazgatóján, John Christensen át, át az indiai Vandana Shiváig cseréltek eszmét a finanszírozás alternatív módjairól, és arra jutottak, hogy míg a vezetőink félrenéznek, a civil mozgalmak pontosan tudják, honnan kellene a pénzt előkeríteni a „tiszta jövő”megszervezéséhez. Íme a kerekasztal konklúziói:

  1. Adóparadicsomok

Az adóelkerülést meg kell állítani, hogy a nemzetállamok bevételei növekedjenek, akárcsak a terrorizmus és a bűnszövetkezetek finanszírozását. Ennek érdekében minden országnak publikus cégjegyzékeket kell létrehoznia, rögzítve a területükön bejegyzett vállalatok valódi tulajdonosait. Minden országnak azonnal és teljes mértékben csatlakoznia kell a bankszámlákra vonatkozó információk automatikus cseréjének nemzetközi normájához. A résztvevők nemzetközi felhívást adtak közre,”Székeket az igazságos klímáért” címmel azon bankok ellen, amelyek adóparadicsomokkal üzletelnek.

  1. Az adósság

Könnyíteni kell a nemzeti költségvetésekre nehezedő adósság terhén, és fel kell számolni a pénzügyi piacok és a bankok befolyását a demokratikusan választott kormányok felett. A multilaterális adósságok eltörlésére van szükség, és külső kényszerek nélkül el kell engedni a déli országok adósságát. Ezután állampolgári auditokat kell szervezni, és el kell engedni vagy át kell ütemezni az adósságoknak illegitim vagy fenntarthatatlan részét.

  1. Globális adók

A klímaváltozás és a szegénység elleni nemzetközi cselekvés finanszírozása meg kell oldani, és korlátozni kell a pénzügyi spekulációt és a karbonkibocsátást; végeztül a szociális és ökológiai dömpinget is fel kell számolni. Ennek egyik eszköze a pénzügyi tranzakciókra kivetett illeték, széles adóalappal és kiskapuk nélkül. Hasonlóképp, a közlekedés által okozott kibocsátást is meg kell adóztatni.

  1. Fosszilis energiahordozók

Csökkenteni kell a toxikus közösségi kiadásokat és magánberuházásokat, hogy felszabaduljanak a források a megújuló energiahordozók érdekében. A fosszilis energiahordozók állami támogatását azonnal le kell állítani, csak a legszegényebbek érdekében lehet eltérni a tilalomtól. Ezután a pénzügyi szereplőknek ki kell vonniuk a fosszilis energiahordozókba fektetett pénzösszegeket.

  1. Bankok:

Azoknak a magán- és állami vagy közösségi kezdeményezéseknek a finanszírozásához, amelyek a gazdaság dekarbonizációját célozzák finanszírozásra van szüksége.  Épp ezért arra is szükség van, hogy a bankok felelősséget mutassanak a társadalom és a civilek felé. A központi bankoknak a pénzteremtés eszközeit nem a magánbankok megmentésére kell fordítaniuk, hanem a bolygó és népei megmentésére. Az állami és magánbankoknak fel kell hagyniuk a fosszilis energiahordozók finanszírozásával. Ennek érdekében is arra van szükség, hogy a bankok szolgáltatások felhasználóinak részvételével demokratikus és átlátható módon történjék az előbbiek irányítása.

Ha nincs igazságos klímapolitika (climat justice), nem lesz béke sem – zárul a nyilatkozat.

A program tehát – legalábbis a „klímaküzdelem” finanszírozását illetően – nagy vonalakban készen áll. Nyilván több ponton utópisztikusnak tűnik, ahogy nem is olyan rég még a fizetett szabadság vagy a 40 órás, pláne a 35 órás munkahét is az volt, mégis vannak olyan helyek a világon, ahol ma ez a normalitás. Mindenestre a szükséges lépések iránya többé-kevésbé egyértelmű.

A változás elérésének gyakorlati módja Etcheverry szerint 3 fontos pilléren nyugodhat. Az egyiket a helyi mozgósítás, információ, a pozitív kezdeményezések felkarolása jelenteti. Akárcsak az Alternatiba esetében, az első lépés a lakosok és a helyi döntéshozók felvilágosítása, meggyőzése – ahogy a négyhónapos országjárás alatt is kiderült, sokakban egyáltalán nem tudatosult, hogy valóban az utolsó, kulcsfontosságú pillanatban vagyunk.

A második pillér a politikai hatalom irányváltásának kikényszerítése, a harmadik pedig a gazdasági szereplőkre gyakorolható nyomás. Etcheverry egy francia bankot említ, amely a sorozatos akciók és a lakossági lobby, kezdődő bojkott nyomán lemondott egy különösen környezeteszennyező ausztráliai projekt finanszírozásáról.

A december 11-12-én zajló civil akciók sokasága – a franciaországi szükségállapot ellenére a december 12-ére tervezett felvonulást végül engedélyezték – a COP21 végével párhuzamosan a civil mozgósítás új etapját szeretné megnyitni. Az idő valóban kevés, a fosszilis energiahordozók arányának például néhány éven belül, 2020-ig csökkenie kell, megfordítva a hetvenes évek óta jellemző trendet.

De ahogy a fentiekből is látszik, a klímaváltozás elleni küzdelem több olyan problémához is kapcsolódik, amelyek felszámolása jobban működő és igazságosabb társadalmakat hozna létre. Ahogy az offshore okozta társadalmi károk, akárcsak az egyenlőtlenségek növekedése, vagy a sorozatosan jelentkező élelmezési problémák a kényszerű migrációk fenntarthatatlan állapothoz és egyre keményebb konfliktusokhoz vezetnek – a klímaváltozás elleni küzdelem összefonódhat a rendszer más problémáinak javítását célzó kísérletekkel és erőfeszítésekkel.

Bárhogy is legyen, a civil szervezeteket összefogó Coalition Climat 21 jelmondatát idézve: “Ha mi nem teszünk semmit, senki más nem teszi meg helyettünk.”

Dobsi Viktória

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

Az Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom