Orbán Viktor egy ultrakonzervatív spanyol tévében értekezett a szabadságjogokról

intereconomia3

Némi meglepetést keltett a napokban Orbán Viktor spanyolországi interjúja, amelyben az MTI tájékoztatása szerint többek között a szabadságjogok és a nemek közti egyenlőség védelmezőjeként lépett fel. Ennél is meglepőbb, hogy a magyar kormányfő által választott spanyol csatorna nemcsak szélsőséges irányultságáról ismert, de nézettsége is a nullához közelít.

A 2005-ben alakult Intereconomía tévécsatorna elsősorban gyakran botrányba forduló beszélgetős, politikai „elemző” műsorairól, sekély minőségéről és ultrakonzervatív ideológiájáról ismert. A kétezres években féltucatnyi neokon jellegű csatorna újította meg a politikai közbeszédet Spanyolországban a média margóján, felelevenítve egy olyan militáns konzervatív ideológiát és nyelvezetet, ami a hetvenes évek óta eltűnt a kényszerű modernizációt választó jobboldal vállalható kelléktárából.

Az észak-amerikai Tea Partyval való hasonlóság miatt ironikusan TDT Partynak is nevezett csoport két zászlóshajója volt az Intereconomía és a rendkívül erős rádiós hálózattal is rendelkező püspöki kar tulajdonában lévő 13TV, mígnem az utóbbi évek konkurenciaharca felőrölte tartalékaikat.

2013-ban az Intereconomía felhagyott az országos sugárzással, és csak azokban a megyékben maradt ingyenesen fogható, ahol néppárti segítséggel már korábban is jobb pozícióban volt. Ezekben a régiókban, így pl. Madridban és Valenciában nemcsak favorizálták ezeket, az amúgy a minőségre nem túl kényes tévéket, de több jel is arra utal, hogy törvénytelen pénzügyi támogatásban is részesülhettek.

Az Intereconomía felbukkan például az ún. Barcenas leak papírjain is egy majd 50 ezer eurós tétellel.

Azt sem mondhatnánk, hogy Orbán Viktor és stábja egy emelkedőben lévő csillagot választott volna, hogy megszólítsa a spanyol polgárokat: a decemberi választásokra készülő Néppárt (Partido Popular, PP), felismerve, hogy népszerűségének lejtmenete a legnagyobb médiacégek hátrányba hozásával, és az ezek által biztosított kritikus, minőségi és nagyon sikeres közéleti-politikai műsorokkal is összefügghet, október elején újította meg a tévéfrekvenciák engedélyét.

Ezúttal az eddig mostohán kezelt nagyok is kapnak a tortából, de a TDT Party is megújul; az Intereconomía viszont kimarad a buliból, így feltehetően lassú elsorvadása várható.

Az Intereconomía arculatának elképzeléséhez jó adalék lehet az Orbán-interjú rezüméje:

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az életet, a kereszténységet és a patrióta büszkeséget védelmezi Európában”;

vagy a napokban felrakott videók, melyek nagy részét a jelenlegi főellenség katalán függetlenségpártiaknak szentelték. Olyan sokatmondó címekkel, mint „A szakadárok megsemmisítik a dokumentumokat, hogy elkerüljék a börtönt”, vagy „A katalanisták még a sertéseket is likvidálják”.

Néhány hónapja még a Podemos baloldali párton fenték méregfogaikat az “elemzők”, de 2011-ben, az Indignados mozgalom megmozdulásainak idején, a baráti csatornákkal egyetemben az ETA-val, a nácizmussal és a fasizmussal hozták összefüggésbe a válság miatt tiltakozó polgárokat.

Az Intereconomía másik jellegzetessége a rendszeresen ismétlődő verbális túlkapások gyakorlata.

A legutóbbi eset október közepén történt, amikor egy transszexuális szocialista képviselő tett panaszt az őt ért sértések miatt; a legfontosabb politikai „talkshow” vezetője többek között transzvesztitának nevezte, és arról értekezett, átesett-e operáción vagy sem.

Ugyanez a sajtómunkás néhány évvel ezelőtt ugyanennek az LGBT aktivistának és képviselőjelöltnek kárára viccelődött egy jót (egyébként a madridi régió jelenlegi vezetőjének jelenlétében, aki megmosolyogta a „poénokat”), és kijelentette, hogy logikusabb lett volna, ha a párt egy munkanélkülit, egy Down-kóros személyt vagy egy AIDS-beteget indít a listáján.

Tavaly ugyanennek a műsornak  egyik állandó közreműködője miatt több, mint 18 000 eurós bírságot kényszerült fizetni a csatorna. A kommentátor, aki a médiacsoport egyik újságjának főszerkesztője is volt ekkortájt, egy 2010-es adásban „visszataszító ribancnak” és „kocának” nevezett egy katalán képviselőt, az önkormányzat szexuális felvilágosító videójáról pedig kijelentette, hogy „degeneráltakat fabrikál”. 2013-ban a katalán autonóm önkormányzat jelentette fel uszításért, és a katalán önrendelkezési törekvéseknek a nácizmussal és más totalitárius rendszerekkel való összekapcsolásáért a televíziót (a 13TV-vel egyetemben).

A fentiek alapján adódik a kérdés, miért pont ezt a hírhedt és nem túl magas minőségi követelményeket állító televíziót tisztelte meg a magyar miniszterelnök szinte „exkluzív” figyelmével?

Vasárnap ugyan a katolikus jobboldali közönséget célzó ABC napilap hasábjain is megjelent egy beszélgetés a miniszterelnökkel, ahol többek között Recep Tayyip Erdoğan vezetői erényeit dicsérte, de más spanyol médiumokban nem szólaltatták meg az amúgy a hírekben szinte minden nap szereplő Orbánt.

Miközben pl. az állami tévécsatorna – amelynek kézi vezérlésű irányítása miatt több tiltakozás után idén tavasszal az EP-ben „jelentették fel” a kormányt a köztévé dolgozói – szintén helyt adhatott volna a Mariano Rajoyt és a bevándorlás területén követendő spanyol tapasztalatokat méltató Orbán nyilatkozatának.

Akkor miért esett a választás mégis az Intereconomíára?

Nyilván nem a nézettsége miatt, legalábbis, ha Orbán a spanyolok millióinak szeretett volna üzenni, akkor talán nem egy, a mérhetetlen és 1% közötti nézettségű médiumot választott volna. Nem csoda, hogy a csatorna kommentátorai nagyon lelkesen elemezték a miniszterelnöki interjút, attól tartunk, ritkán fordulnak meg kormányfők a stúdióban.

A 15 perces beszélgetést maga a csatorna igazgatója készítette, és leglényegesebb elemeiről hűen számolt az MTI. Orbán Viktor valóban a szólás- és vallásszabadságért, illetve a nemek egyenjogúságáért aggódott, a keresztény karakteren kívül többek között ezeket az európai értékeket fenyegetnék szerinte a bevándorlók.

Az MTI összefoglalójából egyébként kimaradt a rendkívül lojális riporter utolsó kérdése az volt: szeretné-e Orbán, hogy az EU megvédje a házasság intézményét, mint nő és férfi kizárólagos unióját? A magyar kormányfő, aki néhány perccel korábban a jogegyenlőséget még az egyik legfőbb, védelemre szoruló európai értékének nyilvánította, beszélgetőpartnere elégedett kacagását váltotta ki azzal a válasszal, hogy „amikor hatalomra került, felesküdött a magyar alkotmányra, amely a házasságot kizárólag férfi és nő esetében tételezi”.

Itt sajnos a videó félbeszakad, így nem tudhatjuk, történt-e utalás arra, hogy Spanyolországban épp az idén volt 10 éves a házasság intézményét az azonos neműekre is kiterjesztő törvény, amely olyannyira népszerű, hogy a Néppárt négyéves kormányzása alatt fel sem vetette visszavonását. A felmérések szerint ez a világ egyik országa, ahol a legelfogadottabb a „melegházasság”, még a magukat gyakorló katolikusnak mondók jó harmada esetében is, és egy idei szonda szerint a megkérdezettek 74%-a támogatja az általában vitatottabb örökbefogadás lehetőségét is.

A spanyol valóság felől nézve az is említésre méltó, hogy Orbán épp egy olyan országban értekezett, “a tapasztalatokban jobban bízva, mint az ideológiában” a bevándorlás veszélyeiről, az abból adódó konfliktusokról – többek között azt fejtegetve, hogy “ha valaki velünk akar élni, annak először is fel kell fednie, hogy kicsoda, mik a szándékai, és minden ilyen kérdést tisztázni kell” -, amely ország a kétezres évtized elején a bevándorlás egyik legfőbb célpontja volt.

A spanyolországi ráták az amerikai három-négyszerese, a francia nyolcszorosa körül alakultak, és a növekedés csak a válsággal torpant meg. A kölföldiek aránya ma is 10% körül van az országban, azaz a magyarországi arány többszöröse, de az Orbán által felrajzolt párhuzamos társadalmak okozta konfliktusokról ritkán szólnak a hírek.

Az MTI tudósításából kimaradt egy másik figyelemreméltó eszmefuttatás, amelyben a magyar miniszterelnök az európai jobboldal egyik legfőbb problémájaként a médiában és az értelmiség körében tapasztalható baloldali túlhatalmat jelöli meg.

E probléma kezeléséhez Orbán, aki a riporter szerint „nagyon kritikus a relativizmussal, amit multikulturalizmusnak is nevezhetnénk”, az interjú során többször emlegetett jellegzetes magyar karakterből merít erőt:

El kell fogadnunk, hogy a jobbközép nagyon szenved attól Európában, hogy nincsenek eszközeink arra, hogy kommunikáljuk értékeinket és elképzeléseinket az emberek felé. Vannak más, baloldali megközelítések, amelyeket én relativistának nevezek, a politikai és társadalmi élettel kapcsolatban, amelyek egyre nagyobb támogatást élveznek a média, az egyetemek, az értelmiség részéről, akik óriási nyomást gyakorolnak a közvéleményre. Csakhogy én nem értek velük egyet. Nagyon sok országban a vezetők engednek ennek a nyomásnak, mert attól félnek, hogy ellenkező esetben a média rosszul bánna velük, és akkor nem lenne esélyük megnyerni a választásokat. Ez a dilemma egész Európában a jobbközép számára, így számomra is. Csakhogy a magyaroknak olyan a karaktere, hogy ha politikával foglalkoznak, akkor muszáj megmondaniuk, mit gondolnak.  Ezért el kell mondanom, hogy nem értek egyet a relativista megközelítéssel.”

Dobsi Viktória

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen.Tudnivalók itt.

 

  • János Virág

    Ez az ateista milyen keresztény értékeket véd? Csuhások térdre imához jelszóval?

  • Bátai Tibor

    Saaaaaaaaaaavaaaaaaaaaanyúúúúúúúúúúúúú (a szőlő)…

  • Zsolt Kiss

    Orbán megvédte a házasság intézményét,lecserélte a fiatal női tanácsadóját a “volt” férjére.

  • Vidéki

    Én egyetértek azzal, hogy az Alkotmány „a házasságot kizárólag férfi és nő esetében tételezi”.

    Shakespeare a Szentivánéji Álomban jól jellemezte az akarnok színészt, aki
    minden szerepet meg akart kaparintani:

    “Ide nekem az oroszlánt is!”

    A „Büszke Melegek” is így viselkednek.

    Melegek
    nászéjszakájából nem származhat új élet, mint egy férfi és egy nő
    kapcsolatából. Ez egy döntő különbség.

    Csípi a
    melegek szemét ez a megfogalmazás is: „ a házasság
    intézményének meghatározása mint egy férfi és nő közötti életközösség.”

    Az élőlények fontos és
    jellemző alaptulajdonsága, hogy képesek az életet továbbadni.

    Ezzel a képességgel
    nem rendelkeznek a média, az
    egyetemek, az értelmiség részéről, akik óriási nyomást gyakorolnak a
    közvéleményre. által favorizált homoszexuálisok, akiknek mentális
    fogyatékossága az élet továbbadását lehetetlenné teszi.

    Miért kellene jogilag
    egybemosni az emberpárok együttélésének ilyen fontos szempontból lényegileg
    különböző, produktív és kontraproduktív formáit?

    Kinek áll ez
    érdekében?

    A média, az egyetemek, az értelmiség
    részéről, akik óriási nyomást gyakorolnak a közvéleményre van egy olyan
    indíttatás, hogy mindenáron valami újat akarnak bedobni a köztudatba, amivel
    saját eredetiségüket, innovációs készségüket igyekeznek demonstrálni. Ennek
    érdekében hajlandók sutba dobni a racionális érvelést is.

    A természettudományok nagy fejlődését ezzel
    szemben éppen az tette lehetővé, hogy a teóriákat mindig összevetették a
    valósággal és nem tértek el a racionális érveléstől sem!

  • Német István

    És akkor itt van ez az “idióta”, “megvezetett” Kárcsi a teljesen “hatástalan” homeopátiával…. http://www.theguardian.com/lifeandstyle/2016/may/12/prince-charles-use-homeopathy-in-animals-to-cut-antibiotic-use
    Hát, ha lehet választani, én ezt az utóbbit kérném.