Bezárás
Egyéb

Háborús bűncselekmény a kunduzi kórház elleni légicsapás?

Egyre inkább úgy néz ki, hogy egy művelet-végrehajtási hibasorozatnak köszönhető, hogy az Egyesült Államok egy afganisztáni kórházra ismételten légicsapást mért.


Barack Obama amerikai elnök személyesen kért bocsánatot a kórházat működtető Orvosok Határok Nélkül (Médicine Sans Frontiéres, MSF) civil szervezet elnökétől. Bár az MSF szerint háborús bűncselekményként kell kivizsgálni ki az esetet, a szándékosságot nehéz lesz bizonyítani – állítják jogászok.

Október 3.-án egy amerikai harci repülőgép – valószínűleg egy, földi csapásmérésre átalakított AC-130-as – ismételten tüzet nyitott az Afganisztán északi részén, Kunduzban működő kórház főépületére. A több, mint egy órán át tartó támadás-sorozatban 10 beteg és 12 orvos meghalt, a műtő és az intenzív osztály teljes egészében megsemmisült.

A támadás miatt az Orvosok Határok Nélkül úgy döntött, kivonul Kunduzból. Ez azért súlyos döntés, mert a tartományban egyedül ebben a kórházban állt rendelkezésre olyan, modern felszerelés, mely lehetővé tette a harcok során súlyosan megsebesült személyek kezelését. A legközelebbi, hasonlóan felszerelt kórházak jó esetben 2 órányi autóútra vannak – ez pedig azt jelenti, sok sebesültet nem lehet majd ellátni.

Precíz légicsapások 15 percenként

„Az október 3.-áról 4.-ére virradó éjszaka, 2 órától 3 óra 15 percig nagyjából 15 percenként érkeztek a támadások. A légicsapások precízen az intenzív és a sürgősségi osztályokat, valamint a fizioterápiás részleget célozták, a környező épületek csak kisebb sérüléseket szenvedtek” – közölte az Orvosok Határok Nélkül.

„Hallottuk a becsapódásokat és aztán a köröző repülőgépet” – mondta Heman Nagarathnam, az MSF észak-afganisztáni programvezetője. „Volt egy szünet, aztán ismét bombáztak. Újból és újból. Amikor kijutottam az irodából, a kórház épületét elborították a lángok. Akiket mozdítani lehetett, gyorsan kivittünk az épületből és biztonságba helyeztünk a bunkerekben. Azonban akik nem tudtak mozogni, az ágyaikban égtek.”

A kórházat annak ellenére érte támadás, hogy az MSF a harcoló felekkel nem sokkal korábban, szeptember 29-én közölte a kórház GPS-koordinátáit.

Naponta más magyarázat

A támadás óta eltelt napokban legkevesebb négy különféle magyarázatot adott az amerikai hadsereg a súlyos incidensre. Az első sajtótájékoztatón még arról beszéltek, hogy a kórház megtámadása „járulékos veszteség” mivel a környéken, illetve a kórház területén állítólag tálib erők harcoltak. Amikor az MSF ezt cáfolta, elhangzott, a támadás egy hiba volt; a harmadik verzió szerint a légicsapást a helyszínen harcoló, az Egyesült Államok által támogatott afgán csapatok kérték.

Végül beismerték: ugyan a csapást az afgánok kérték, azonban azt az amerikai vezetés hagyta jóvá. A The New York Times szerint egyre több jel mutat arra, hogy az az amerikai csapatok nem tartották be a saját belső szabályzataikat, amikor jóváhagyták a légicsapást.

Az AC-130-as a tipikus balfordulóban. Jól látszanak a gépágyúk az oldalán. Fotó: Wikipedia.org

Az AC-130-as a tipikus balfordulóban. Jól látszanak a gépágyúk a törzs bal oldalán. Fotó: Wikipedia.org

Precíz csapások, rossz célpontra

De ne szaladjunk előre: érdemes elidőzni afölött, hogy miért nyithattak ismételten tüzet arra az épületegyüttesre, melyről Kunduzban mindenki tudta, hogy kórházként működik, és betegekkel, orvosokkal van tele? A kérdés azért is érdekes, mert a csapást egy olyan repülő mérte, melyet épp a precíziós légi támogatásra fejlesztettek ki, és melynek hatékonyságáról az amerikai légierő szuperlatívuszokban beszél.

Az AC-130 ‘Spectre’ a C-130-as szállítógépen alapul, melynek a rakterét telepakolták a legfejletteb, a földi mozgások megfigyelését lehetővé tevő elektronikával, oldalán pedig több, félelmetes tűzerejű gépágyú van.

Mivel a fegyverzete a géptörzs bal oldalán van elhelyezve, a repülőgép rendszerint enyhe szögű, nagy sugarú balfordulóval lassan, alacsonyan kering. Órákig képes megfigyelni a célpont körüli mozgásokat, folyamatosan tartja a kapcsolatot a földön harcoló egységekkel, tűzparancs esetén pedig a legénység válogathat, hogy a harctéren tapasztalható helyzet függvényében a fedélzeten levő különféle kaliberű gépágyúk közül melyiket a legcélszerűbb használni a célpont megsemmisítésére.

Nagyfokú precizitása miatt épp olyan helyzetekben javasolt bevetése, mint Kunduz, ahol a harcoló felek keverednek a civil lakossággal, és így a célpontokat gondosan kell megválogatni.

Hol a meglepetés ha sokat mérlegelnek?

Azonban hiába a precíziós csapásmérő képesség: a Pentagon által összeállított művelet-végrehajtási szabályzat gyakorlatilag szabad kezet ad csapásmérésre, a tűzparancs előtt a legénységnek nem kell megbizonyosodnia arról, hogy civilek nem tartózkodnak a fegyverek hatósugarában.

„A laza procedúráknak köszönhetően az AC-130 jelenti a legnagyobb veszélyt a két tűz közé szorult civilek számára” – írja a The Daily Beast.

Az amerikai egységeknek támadás előtt egy úgynevezett „járulékos veszteség becslést” kell elvégezniük, mielőtt rakétákkal vagy bombákkal földi célpontokat támadnának. Ez azt jelenti, hogy a támadás helyszíne közelében, a földön tartózkodó légiirányításnak meg kell határoznia, az ellenséges célpontok közelében vannak-e civilek, és ha igen, akkor a támadásra használt fegyver sérüléseket okozhat-e a bennük. Ha a civilek biztonságát nem lehet garantálni, a támadást nem hagyják jóvá.

Azonban a művelet-végrehajtási szabályzat egy sor fegyverrel – többek között épp az AC-130-as által használt, 25 és 40 milliméteres gépágyúkkal – kivételt tesz, “műveleti praktikus megfontolások” miatt. A nagy tűzerejű gépágyúk fő előnye épp az, hogy meglepetésszerűen lehet tüzet nyitni az ellenségre – ilyenkor pedig a hosszas mérlegelés nyilvánvalóan hátrányt jelent.

„Érzésre” döntenek

Ezen fegyverek használatának a szabályozása sokkal általánosabb és szubjekívebb – egy, a The Daily Beast által megszólaltatott szakértő szerint a legénység gyakorlatilag “érzésre” dönti el, hogy indokolt-e a tűz, vagy sem. És amikor saját vagy baráti csapatokat támadás ér, elég nagy a valószínűsége annak, hogy a legénység úgy érzi: indokolt tüzelni.

A kunduzi kórház elleni légitámadásra úgy kerülhetett sor, hogy az AC-130-as legénysége azt hitte, hogy a tálib támadók az amerikai tanácsadókra támadtak. Saját belátásuk szerint tüzeltek, úgy, hogy ezzel a döntéssel előzetesen nem kellett végigjárniuk a más fegyverek alkalmazására érvényes procedúrát.

A The New York Times grafikája a kunduzi légicsapásról

A The New York Times grafikája a kunduzi légicsapásról

A földi csapatok is hibázhattak

John F. Campbell tábornok, az afganisztáni erők parancsnoka magánbeszélgetésekben már elismerte, hogy a földön tartózkodó amerikai csapatok sem tartották be a saját művelet-végrehajtási szabályzatukat akkor, amikor légi támogatást kértek – írja a tábornokhoz közel álló, névtelen forrásokra hivatkozva a The New York Times.

A szabályzat szerint amerikai légicsapások csak akkor indokoltak, amikor terroristákat lehet megsemmisíteni, amikor védelmet kell nyújtani az amerikai csapatoknak, illetve nagyobb offenzívák idején segíteni lehet a harcoló afgán alakulatokat. Utóbbi esetben vigyáznak arra, hogy az afgán csapatokat úgy segítsék, hogy közben az amerikai katonák ne kerüljenek „éles”, bizonytalan kimenetelű helyzetekbe.

Bár az incidens belső kivizsgálása még tart, úgy tűnik, a Kunduzban jelen levő amerikai különleges egységek nem bizonyosodtak meg arról, hogy mi a célpont, mielőtt légi támogatást kértek volna. Ugyanakkor nem világos, hogy az afgán csapatok kérésére amerikai részről ki adta ki az utasítást, és hogy akár az afgán, akár az amerikai csapatok tudtak-e arról, hogy egy kórházat készülnek támadni – mondták a The New York Times-nak nyilatkozó források.

Nehéz bizonyítani, hogy háborús bűncselekmény történt

Bármi is legyen a kivizsgálás eredménye, nehéz lesz bizonyítani, hogy háborús bűncselekmény történt – mondták az NPR által megszólaltatott jogi szakértők.

„A puszta tény, hogy civileket öltek meg, hogy egy kórházat bombáztak, még nem jelenti automatikusan azt, hogy háborús bűncselekmény történt” – magyarázta John Bellinger, az amerikai külügyminisztérium, a State Department volt jogtanácsadója. „Csak akkor lehet háborús bűncselekményről beszélni, ha a bizonyítani lehet, hogy a célpontot tudatosan támadták meg” – tette hozzá.

Elméletileg előfordulhat az, hogy kórházak legitim katonai célpontokká válnak, ha a létesítményt céljának nem megfelelően, katonai célokra használják. Azonban a csapás ebben az esetben is arányos kell legyen. „Nem lehet 22 embert, köztük orvosokat megölni azért, hogy kiiktass pár, vagy akár egy tucat tálibot” – így John Sifton, a Human Rights Watch szakértője.

Az NPR által megszólaltatott jogászok egyhangúlag azon a véleményen vannak, hogy nehéz lesz a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtt bizonyítani, hogy hírszerzési rendszer hibája vagy hanyagság helyett szándékosan intéztek támadást egy, a háborús szabályok szerint védelmet élvező hely ellen.

Sipos Zoltán

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom