Érdekvezérelt menekültpolitika a történelemben és a sógoroknál

noway

A menekültekkel kapcsolatos politika igen gyakran kétszínű vagy színváltogató. A történelemben nemegyszer megesett, hogy egy befogadó, menekültpárti állam geopolitikai vagy világgazdasági tényezők miatt hirtelen elutasító lett. Mint ahogy olyan is volt, hogy egy, a menekülteteket visszatoloncoló és/vagy lelövető ország politikai motivációból lett emberbarát menekültsegítővé. Az elvek gyakran az érdekekkel szinkronban változnak. Gyomorforgató menekültpolitikai cikcakkok következnek, csak erős idegzetűeknek. 

Egy illetékes szerint a diktatúrából távozók nem menekültek. „Egyébként sem lehet menekültnek tekinteni az olyan embert, aki szabályos úti okmánnyal utazik, ezzel visszatérhet országába, retorzió nem éri.”  Ami biztos, hiszen hazájának nagykövetsége “szavatolja, hogy a már lejárt engedéllyel itt tartózkodó” állampolgárai “büntetlenül térhetnek haza.

Különben is: “Otthon van munkájuk, lakásuk […] Tehát viszonylag konszolidált körülmények között élnek, a gyermekeik iskolába járnak; nem verik őket az utcán; szóval nagyon nehéz bizonyítani, hogy ezek az emberek menekültek. Két­ség­te­len, hogy bizonyos emberi szabadságjogok terén nem tudják magukat teljesen kibontakoztatni. Ez a tény az utazási korlátozásban csúcsosodik ki. A me­ne­kültügyi konvenció azonban nem tartalmaz olyan utalásokat, amelyeknek a magyar kormányt arra kellene késztetniük, hogy csupán az utazási jog megtagadása miatt bárkit is menekültnek tekintsen.

Ki mondta ezt? Orbán Viktor? Szijjártó Péter? Bayer Zsolt? Nem.

A Horn Gyula vezette Külügyminisztérium főosztályvezetője, Alföldy Tádé nyilatkozott így 1989. augusztus 29-én az NDK-ból az NSZK-ba menni akaró keletnémetekről. A Havas Henrik által készített interjú felkonfjának egyik mondata külön figyelemre méltó („…egyre hangosabb a nyugatnémetek egy részének tiltakozása, akik nem akarják gazdaságukat keleti testvéreikkel megosztani”)

Ez – valamint az augusztus 21-én magyar határőr által lelőtt NDK-állampolgár története – esetleg némiképp árnyalja a vasfüggöny-lebontás politikai üdvtörténetének mitológiáját. (Az Alföldy Tádé-idézet elolvasható eme cikk 6. lábjegyzeténél.)

Még ennél is tanulságosabb, hogy 1947-48-ban a nyugati államok korántsem fogadták olyan barátságosan a kommunisták üldözöttjeit, mint az ’50-es évek „rab nemzetek felszabadításának” jegyében született propagandájában. Mi több, az ekkor zajló ún. repatriálás keretében gyakran olyan menekülteket is a Szovjetunióba (s az általa megszállt zónákba) toloncoltak, akik már jóval 1945 előtt is nyugaton tartózkodtak.

Az angol hatóságok olyan fehéremigránsokat is átadtak a szovjeteknek, akik soha nem is voltak szovjet állampolgárok. Még a visszatoloncoltakat fogadó, hétpróbás NKVD-tisztek sem vártak ekkora ajándékot az angoloktól 

[…]

Párizsban az NKVD szinte nyílt hajtóvadászatot folytatott a visszatérést megtagadó szovjet állampolgárok után. A repatriálandók számára fenntartott beauregard-i lágerben a szovjet hatóságok ugyanúgy viselkedtek, mint a szovjet földön létesített táborokban. A francia rendőrség csak két évvel a háború befejezése után, 1947-ben, a francia közvélemény nyomására csapott le a táborra és fedezte fel a fegyverraktárakat

[…]

Az, hogy az angol és amerikai hatóságok az Orosz Birodalomból elszármazottakat is erőszakkal visszatelepítették, számos szovjet állampolgárt elriasztott a Nyugatra településtől, a háború utáni első négy évben azonban ezen akadályok ellenére is 13-14 ezren menekültek Nyugatra. Az Egyesült Államok hivatalosan csak 1951-ben változtatta meg politikáját és biztosított menedékjogot nekik.

(Mihail Heller-Alexandr Nyekrics: A Szovjetunió története. Orosz történelem II. kötet. Osiris Kiadó-2000, Budapest, 1996. 372. o.)

Szóval a mostanság oly hipertoleráns nyugati országoknak is megvan a történelmi szennyese. Még a közelmúltból is.

1988 tavaszán (a kádári rohamrendőrség gumibotos tömegoszlatásaival szinte egy időben) Karl Blecha osztrák belügyminiszter, az Osztrák Szocialista Párt alelnöke az idegenrendészeti protokollban ama elvet követte, hogy „Magyarországon a társadalmi állapotok olyan liberálisak, hogy valójában nincsen semmi alapja annak, hogy valaki menekülésre kényszerüljön.” (Ómolnár Miklós: A megszökött nemzedék. Szabad Tér Kiadó, 1989. 187.o.)

Blecha “az Ausztria felé áramló magyar és lengyel menekültek távozásának politikai jogosultságát igyekezett kétségbe vonni, amikor kijelentette: az érintettek kivándorlók, akik csak anyagi előnyöket keresnek.” (Uo. 188. o.) Blechát egyébként “kilenc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték bizonyítékok eltitkolása miatt egy, a minisztersége idejére eső fegyverszállítási ügyben, a Norica-ügyben.

Kicsit árnyalják a fentiek a történelmi összképet, nemde? Ha lenne a menekültügynek fekete könyve, ezek bízvást odakerülhetnének. E sorok írója nem gondolja, (és régebben sem gondolta) hogy mindenki jó fej volna, aki hozzánk akar jönni, meg azt sem gondolja, hogy mindenkit be kéne fogadni. De a fenti példák talán jó bizonyítékai annak: politikai, taktikai okból gyakran annak a menekült voltát is tagadják, aki vitathatatlanul az.

Egyébként aki azt hiszi: a megélhetési bevándorlás elleni kampány ránk nem üthet vissza, Magyarországra nem lehet káros mellékhatása, az bizony téved. Maradjunk csak a sógoroknál.

Nem jó jel: az osztrák Nezsiderben (Neusiedl am See) magyarellenes plakátokat rakott ki a szélsőjobboldali Szabadságpárt. Elsősorban az ingázó munkaerőt akarják korlátozni, s visszaállítanák a határellenőrzést.” – olvasható a poszt írójának szűkebb hazája, Győr egyik médiája a Győr + Online 2015. május 22-i számában. “Ez furcsa módon a szociáldemokrata tartományfőnöknek, Hans Niesslnek sem volna ellenére. Megnyugtatná vele az embercsempészektől közbiztonságukat és a külföldiektől a munkahelyeiket féltő burgenlandiakat.

Tudják, ő az az európai értelemben vett osztrák baloldali politikus, aki idén helyileg koalícióra lépett a szélsőjobbal.

“Nem volna jó, ha éppen a nyitott határok miatt, a szélsőséges politikai erők szavazatszerző ámokfutása következtében romlana meg a kapcsolat. Győrből és a környékről több ezer ember dolgozik Burgenlandban, a többségük naponta ingázik. Hajnalban indulnak, későn érnek haza. Megdolgoznak a pénzükért, ráadásul főleg olyan munkát végeznek, amelyekhez a sógoroknak nem igazán fűlik a foguk.

Burgenlandnak szüksége van a külföldi munkaerőre, mint ahogy a többet keresni akaró magyaroknak is jó lehetőség az osztrák munka. Ezért is fájó, hogy mindenekelőtt a Szabadságpárt most bennünk, illetve nacionalista mivoltából fakadóan minden idegenben látja az ellenséget. Ezt utcai óriásplakátokon is hirdeti: „Hazai pályaelőnyt a burgenlandiaknak”, illetve a „Munkát a mi embereinknek” szlogenekkel kampányolnak.” – írja a győri lap.

Ugye, hogy tud fájni egy ilyen plakátkampány, ha mi vagyunk a plakátokon?

Papp László Tamás

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 983 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

  • Kim Cat

    Ehhez csak gratulálni tudok, ez nagy eredmény, még akkor is, ha legtöbben a választások hevében írták alá.

  • Barta János

    Az LMP-nek már 2010-ben is szinte teljesen ugyanez szerepelt a programjában, – más kérdés, hogy mit sikerült belőle megvalósítani ellenzékben….

  • balint

    Én mint határon túli magyar ehhez annyit tennék hozzá, hogy épp abból a Gyurcsányból lett bevándorlóbarát, aki egy évtizede azért kampányolt a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen, mert félt a határon túli magyarok “tömegétől” akik majd megrohanják az anyaországot. És ezzel kapcsolatban felelős hazafiságról beszélt.
    Most akkor hogy is van?
    Az arabokat tárt karokkal fogadja s a magyarokat nem? Ez a felelős hazafiság?
    Minden épeszü ember a saját nemzetének az érdekeit védi legalább, de mint a mellékelt ábra szemlélteti ebben ne bízzunk annyira.

    • Asztro Juci

      Tudod én azt vettem észre, hogy a nemzet fogalmából bármilyen baromságot le lehet vezetni. Ha pedig így van, nem épeszű aki így gondolkodik.

      Vannak alapvető elvek, amik nem szoktak félrehúzni. A tízparancsolat például ilyen. Ha jó vagy máshoz, ha képes vagy önzetlenül élni, ha képes vagy nem gyurcsányozni mindíg, ha nem az arabot látod az emberben, hanem őt magát, ha képes vagy adni, még nagyon sokat javíthatsz magadon.
      Csak tőled függ, elindulsz-*e fölfelé.

      • László Amonasro

        És ha nem minden mögött Orbán Viktor az ördög…ezt ki tetszett hagyni! Ellenben szerepel a hazaáruló!Tehát az ájtatos szöveget nem kell forszírozni……

      • balint

        Az az igazság, hogy nagyon sok ember van a közvetlen környezetemben, akik a segitségemre szorulnak, ezért amit adni tudok megnézem, kinek adom. ÖNZETLENÜL!!!
        De nem támogatok olyant, aki feltehetően büntetést érdemel, mert szándékosan megsemmisíti az iratait, hogy ne lehessen azonosítani, garázdálkodik, erőszakos. Ez Ő maga és nem az arab.
        De mivel nyelvi nehézségeim vannak (ugye határon túli vagyok) nem értem az utolsó mondatot. Kifejtené bővebben? Mit jelent az hogy fölfelé?

    • an4rchos

      Lehet, hogy a határon túli magyarok szavazataitól félt, akik a jobboldali ellenzék felé húztak. Éppen ezért volt annyira szívügye a jobboldalnak a határon túli magyarság.

      • balint

        Nekem soha meg sem fordult a fejemben, hogy magyarországon szavazzak, de ha a fent említett úriember (hogy ne Gyurcsányozzak, habár életemben most először tettem) megértőbb lett volna, talán megnyerhette volna vele a határon túli magyarok szavazatát.

  • Vidéki

    Nagyon
    érdekes Papp László Tamás cikke. Nagyon tanulságosak a felhozott történelmi
    példák.

    Nem árt azonban gondolni arra is, hogy a felhozott régebbi példákhoz képest a világ sokat
    változott. Napjainkban már 7 milliárd ember él a Földön! Ha a
    világ lakossága exponenciálisan gyarapodik a jövőben is, arra nem lehet
    megoldás az, ha a stabilizált területekre szabadon áramolhat be a
    demográfiailag túlnyomásos területekről a más kultúrájú lakosság.

    Ebben a helyzetben valószínűleg nem együtt pusztul majd a
    befogadó és befogadott.

    Előtte még a befogadottak kiirtják a befogadókat.

    „A
    szárazföldön is egyre komplexebb módon kiépülő új, megerősített határ
    (USA-Mexikó), az utóbbi hat évben megduplázták az éjjel-nappal őrködő határőrök
    számát, mostanra az óceánig történő kiépítettségével elveszi a migránsok utolsó
    esélyét is, hogy egy jobb élet reményében az Egyesült Államokba, mint a
    szabadság hazájába jussanak.” (Kitekintő, Tomik Ádám | 2011. december 3.,
    szombat) A New York és Washington elleni, 2001.
    szeptember 11-i támadások óta a bevándorlás ellenes szervezetek azt
    hangoztatják, hogy az illegális bevándorlás közvetlen összefüggésben van az
    ország biztonságának kérdésével, és mind nagyobb nyomást gyakoroltak a
    kormányzatra a szigorúbb határellenőrzés érdekében.

    Szakértői
    vélemények szerint, ha most az Egyesült Államok
    kinyitná a határokat, szélesre tárva a kapukat kb. 5-700 millió
    bevándorlóra számíthatna. A jelenlegi népesség kb. 320 millió. A valós
    nehézségek miatt persze ez a szám lecsökkenne, de 50-100 millió bevándorló
    valóban sorban állna a határoknál.

    Annak, hogy szélesre tárva
    kinyíljanak a határok, a jelenlegi politikai helyzetben semmi esélye nincs,
    mint ahogy más radikális alternatívának sem.

    Azért van ez így, mert az USA döntéshozói a Földön járnak. Nem úgy
    működik az agyuk, mint az EU rózsaszín fellegekben járó bamba és elővigyázatlanul viselkedő döntéshozóinak.

    Az effajta
    vakság a trójai vezetésre is jellemző volt. A trójaiak örvendezve bevontatták a
    görögök „ajándékát” a falovat a
    városfalakon belülre. Hiába mondta nekik Laokoon: Timeo Danaos et dona
    ferentes.( Félek a görögöktől, mégha ajándékot hoznak is! Vergilius Aeneiséből idézve)