Barcelona polgármesterének, Ada Colaunak a menekültvárosok közti hálózat létrehozásról szóló ötlete az európai menekültválság közepette egy valós tervvé vált, miután Facebook posztja vírusszerűen terjedt el.
Ada Colau 2015 májusában lett Barcelona polgármestere a Barcelone en Comú (Barcelona Közösen) független polgári tömörülés segítségével. Miután augusztus 28-án újra olyan megrázó hírekre kellett ébrednie, mint újabb két hajókatasztrófa a Földközi-tengeren, a Facebook oldalán osztott meg egy érzelmes posztot.
Colau írása személyes megjegyzés volt a Közel-Keleten uralkodó politikai konfliktusok, erőszak és instabilitás miatt Nyugat-Európába érkező nagyméretű menekültáradatra:
Még ha az ügy az államra és az európai joghatóságra tartozik is, Barcelona ki fogja venni a részét a menedékvárosok hálózatának működtetéséből. Olyan várost szeretnénk, melynek alapját az emberi jogok és az élet képezik – olyan városokat, amikre büszkék lehetünk.
A lakosok támogatták az ötletet és Colau posztja rövid időn belül népszerű lett az interneten: 103 507 ember kedvelte, több mint 7100 hozzászólás érkezett és 68 900 megosztást kapott a poszt. Más városok is, mint például Madrid, Valencia és számos kisebb város is jelezte, hogy részt vennének az ügy megvitatásában, mely során megbeszélnék, milyen lépéseket tehetnének a menekültek megsegítésére.
Mint más európai állampolgárok, úgy Colau is kifejezte aggodalmát az európai humanitárius katasztrófával kapcsolatban.
Tegnapelőtt 50 ember fulladt meg egy hajó rakterébe zsúfolva. Tegnap több mint 70 halottat találtak egy furgon hátuljában. Ma két hajókatasztrófára ébredtünk, melynek több mint 100 halottja van. Van egy tengerünk, ami lassan halottakkal telik meg. Vannak határaink szögesdrótokkal… és halottakkal. Férfiak, nők, kisfiúk és kislányok – mind halottak.
Colau a posztjában az életükért küzdő menekültek és migránsok félelmét hasonlította össze az európaiak pánikjával, akik attól tartanak, hogy „valamivel rosszabb körülmények közt kellene élniük”. Colau szerint a két félelem közül „az övék erősebb” és nem fogják feladni, függetlenül Európa reakciójától.
Egy társadalmi tragédiát vagy azzal a képességünkkel közelítünk meg, ami emberré tesz minket, szeretettel, vagy a végén emberi mivoltunktól megfosztva találjuk magunkat. És még több halott lesz, sokkal több. Ebben a küzdelemben nem magunkat védjük „másoktól”, ez egy élet elleni harc. A kormányoknak abba kell hagyniuk a „világítótorony effektussal” való ijesztgetést. Amire Európának szüksége van, de nagyon is gyorsan, az „felhívás a szeretetre és az empátiára”. Ők lehetnének a mi gyerekeink, lányaink vagy az édesanyánk is. Lehetnénk mi is, mint ahogy sokunk nagyszüleinek is menekülniük kellett.
Colau szeptember 1-jén, 4 nappal az első Facebook posztja után közzétett egy másodikat is, amiben megosztotta örömét a „felhívás a szeretetre” sikere miatt, és emlékeztette az embereket, hogy „a menedékhez való jog emberi jog, mint ahogy az az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkében is áll”.
Ebben a második posztban, melyet már több mint 21 400-an kedveltek, 7200-an osztottak meg és amihez 1000 hozzászólás érkezett, Colau köszönetet mondott az összes családnak, akik felajánlották otthonaikat menedékként, akiknek a szolidaritása „kitünteti városunkat”. Továbbá bejelentette, hogy a tanáccsal együtt hamarosan egy olyan projekten kezdenek dolgozni, ami létre fog hozni egy „önkéntes család adatbázist” és olyan „hálózatokat fognak létrehozni, melyek segítik a menekülteket ellátni és elszállásolni.”
Azzal fejezte be, hogy felhívta a figyelmet a menekültkvóták mögött álló emberi életekre, amivel az európai kormányok alkudoznak és a városok, családok és állampolgárok felelősségére:
Törökországban, Görögországban és Libanonban menekültek millióit fogadják be, ellenben Spanyolországgal, aki kétezret, annak ellenére, hogy sokkal nagyobbak a forrásaink. Ezek nem kvóták, ezek emberi életek. És ha az országok ezt nem hajlandóak megérteni, akkor itt vagyunk mi, a városok, az állampolgárok, készen arra, hogy lépéseket tegyünk. És igen, tudunk és fogunk is.
Colau hozzászólása és kezdeményezése jelentős figyelmet kapott Twitteren is, ahol sokan kifejezték meglepettségüket és izgalmukat Colau javaslatával kapcsolatban. Például Héctor Alonso, az ActualidadHumanitaria.com újságírója és szerkesztője, és Sergi Pompermayer színházi szerző és szövegíró is kifejezték támogatásukat:
@AdaColau Ada, egyike vagy azon kevés politikusoknak, akik reagáltak erre a tragédiára, és ezt meg is jegyeztem a cikkemben. http://t.co/wNOoiGVXB8
— hector alonso (@hdelosrios2) 2015. augusztus 28.
Látva, hogy a kormányok nem cselekednek, a városoknak kell minden tőlük telhetőt megtenni, hogy ajtajaikat a menekültek számára kinyissák @AdaColau. A méltóság miatt
— Sergi Pompermayer (@SergiPomper) 2015. augusztus 28.
Azonban mások jóval gyanakvóbbak és szkeptikusabbak voltak, mint például Jorge Sanz fotós is:
@AdaColau szolidaritás. Számokkal azonban nem álltál elő. Sem a menekültek számával, sem azzal, hogy hogyan és mikor. És azzal sem, hogy mi lesz azokkal, akik otthon maradtak.
— jorge sanz (@jstutiphoto) 2015. augusztus 28.
Valóban igaz, hogy a menekültügyi politika és eljárások európai joghatóság alá tartoznak, ahogy maga Colau is mondta. De az is igaz, hogy miközben a lassú ügyintézőkre várunk hogy cselekedjenek, az önkormányzatok fel tudnák térképezni az állampolgárok hajlandóságát a segítségnyújtásra és annak irányítását is el tudnák végezni. Ez nyomást gyakorolna a kormányokra, hogy erőfeszítéseket tegyenek a menekültek fogadására és hogy együttműködjenek a civilekkel.
Update: Szeptember 5-én, egy héttel az első Facebook-poszt után a Barcelona en Comú közzétett egy videót is az oldalukon, melyben Colau megosztja a többi spanyol várossal tartott találkozó fejleményeit a #CiudadesEnComún (Közös Városok) hashtaget használva. Colau idézett a Jaume Sisa katalán énekes és dalszövegíró által 1975-ben kiadott népszerű katalán dalból is, a „Qualsevol nit pot sortir el sol”-ból („A nap bármelyik éjjel felkelhet”, melynek angol változatát Halldor Mar ír énekes énekli):
Ha bárkinek is lehet az otthona, akkor az én otthonom a tiéd is.
Majd Colau azt mondta, hogy ez az üzenet nem tőle és nem is a polgármesteri hivataltól származik, hanem az emberektől. Felolvasta a leveleket, melyeket az önkormányzat az utóbbi hetekben kapott olyan polgároktól, mint Guillem, Maribel, María és Ana:
Guillem: Egy házaspár vagyunk, van egy kétéves kislányunk. Nem túl tágas a lakásunk, de egy embert be tudunk fogadni.
María: Jelenleg munkanélküli vagyok és várandós. Sajnos otthont nem tudok nekik adni, de van valamim, ami hasznos lehet: van szabadidőm.
Ana: Szeretnék segíteni a menekülteknek. Egy-két embernek tudnék szállást biztosítani. Nem lesz hiányuk ételben, szeretetben, ruhában és higiéniában. De mindenekelőtt megértésben. 46%-os rokkantságom van és nem akarok hazudni, (…) rokkantsági nyugdíjat kapok, de tudok segíteni és muszáj is segítenem.
A videót Colau így fejezi be:
Ha Ana tud segíteni, a spanyol kormány miért nem?
Ezt a bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. Szerző: Violeta Camarasa. Fordító: Wolford Zsófi. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.
A független képviselőcsoport és a jobboldali, szélsőjobboldali pártok politikusai nagyobb arányban érintettek a korrupciós és egyéb botrányos ügyekben, de a korrupció a teljes politikai spektrumon jelen van.
A börtönparancsnokság előre bekérette a kérdéseket, aztán közölte: azokban a bulvársajtóra jellemző nyelvi klisék vannak, és az interjú alkalmas lehet a bűnözői életmód népszerűsítésére.
Korábban több újságíró – P. Gál Judit és Dezső András – is beszélhetett a szlovák állampolgárságú, büntetését Magyarországon töltő elítélttel, az Átlátszót mégis eltiltották a börtöninterjútól.
A futottak még kategóriában a magyar GDP, ez derül ki az Eurostat adataiból. Nem csak európai viszonylatban gyenge az adat, a V4-ek között is szégyellnivaló.
