Bezárás
Egyéb

“Big problem, no job” – A törökországi menekülttáborokba még a humanitárius civil szervezeteknek sincs bejárásuk

A tegnapi rendőrségi „eligazítás” során bebizonyosodott, hogy a török hatóságok nagyon érzékenyek a menekültkérdésre. Bár utazásunk előtt bejelentkeztünk a központi szervekhez, mindenfajta kutatási tevékenységhez helyi engedélyekkel is kell rendelkezni, különben kiutasíthatnak az országból, vagy pénzbírságot kaphatunk. A menekülttáborokba még a humanitárius civil szervezeteknek sincs bejárásuk, a táborokat is a tartományi önkormányzatok tartják fenn, amelyeknek meg elege van az évek óta ideözönlő külföldi médiából.  

A fejvesztés terhe mellett el kellett kerülnünk tehát a rendőrséget. Hiányoztak viszont a mozaikok abban a kérdéskörben, hogy hol találhatóak a szír menekültek. Enélkül pedig nem szerettünk volna továbbállni. Így autóztunk végig másnap a szír határon, immár ketten. Az idő és a biztonsági tényező miatt, ezt a terepet bejárni csak autóval volt érdemes. Sikerült olcsón kibérelni egy járgányt, ami sokkal szerényebb volt, mint az ENSZ-nek éppen az indulásunkkor a városba guruló terepjárói, de megtette. Inés vezetett, ő hozzá van szokva a mediterrán stílushoz. Balról öt centire, jobbról tíz centire a másik autó, előttünk a motoros, a harmadik kocsi előz. Senki sem közlekedik sávban, mire is való az? A városból kilépve már nincs nagy forgalom.

Előzmények:

“Ha lenne ötezer dollárom, két perc múlva már itt sem lennék” – megteltek a táborok, Törökország nyugatra tolja a szír menekülteket

Utazás délre – Magyarország a pokol kapujaként szerepel az arab nyelvű posztokban

Szolidaritás és embercsempészet Isztambulban

Indul az “Út a Balkánig” – egy magyar újságírónő Törökországtól Görögországig járja végig a menekültek útját

A török-szír határ szép vidék. Hegyek, dobok, szántóföldek és kisvárosok váltogatják egymást, az Orontes folyó tekereg az út mellett. Nemsokára elérjük Reyhanli városát, mellette pár kilométerre Cilvegözü határátkelőhely, ami a fő átjáró Aleppóba, és a legforgalmasabb közúti és gyalogos átkelőhely volt korábban. Mivel a másik oldalon a Szabad Szír Hadsereg (Free Syrian Army) és az IS is megpróbálta már megszerezni a határátkelőhely ellenőrzését, több autóbombát robbantottak, kamionokat raboltak ki (amelyekről egyébként nem tudható, hogy kinek és mit szállítottak), a török kormány a határt időközönként lezárja.

turkey_syria_border_crossing_status

A déli autópályán eddig nem is láttunk rendőrséget, katonai posztot, semmit. Pár motoros berreg a határ felé, három fiú gyalogol. Leállítjuk a kocsit. Nagy a kísértés, hogy közelebb menjünk, és megnézzük a határátkelőt, de szinte biztos, hogy ott igazoltatnak. Most nem kockáztathatunk, így visszafordítjuk az autót, és bemegyünk a városba.

Reyhanli városa nem egy szép és nem is gazdag hely, viszont jó példa arra, hogy miért nem maradnak már Törökországban a szírek. A hosszú főutcán végighaladva szürke házak, és szakadt kereskedések sorakoznak. Arról tudjuk, hogy a központba értünk, hogy felbukkan néhány kifogástalan külsejű mobiltelefonos és látszerész bolt. Leparkolunk, a ránk szegeződő tekintetekből tudjuk, hogy nem mindennap járnak erre turisták. Kolduló szír nők közelednek, próbálunk nem odafigyelni, de képtelenség. Végül egy fiatal srác húzza arrébb őket.

Szír kéregető Reyhanliban.

Szír kéregető Reyhanliban.

A főtéren török emlékmű, mellette szír munkáscsoportok ülnek. A kérdezősködés túl nagy feltűnést keltene, viszont Inésnek ajándékot kell vásárolnia a családjának, ez jó alkalom lehet egy beszélgetésre. Az üzleteknél találjuk a boltos Mohamedet, pár huszonéves fiatal között. Mivel a török kormány lezárta a határokat a menekültek előtt, illegálisan jöttek át a zöld határon. Mutatja is ennek a nyomait a karján. “Big problem, no job”, mondják, és kérdezik, mit csinálunk itt az Isten háta mögött. “Tourist”, mondjuk, mire elkezdenek nevetni.

Mohammed mutatja a sebeit.

Mohammed mutatja a sebeit.

A fiatalok itt sem akarnak fotót, ennek, mint azt korábban láttuk, legalább három dolog lehet az oka: családjuk Szíriában maradt, nincsenek papírjaik, készülnek Európába, illegálisan kereskednek, vagy mindez egyben. A háború egy törvény nélküli helyzetbe kényszerítette őket, amiből a kiutat csak az elvándorlásban látják. Ha valaki fiatal létére még itt maradt, annak csak az az egyetlen oka, hogy nincs meg a csempészeknek juttatandó temérdek pénz.

Inés az isztambuli ár harmadáért talál ajándékokat a rokonainak. Fizetünk, és megyünk is tovább. Végigautózunk Kirikhan és Hassa városain túl, előbbi egészen takaros. A központban egy európai városba illő áruházak, a város körül pedig nagy építkezések folynak. Innen már sok a Szíria felé tartó, a jelzés nélküli kamion, és a rendőrségi poszt is. Visszatérünk Antakyába, mert este 7 órakor indul a busz Izmir felé, amin rajta szeretnénk lenni.

Esküvői ruhabolt Kirikhanban

Esküvői ruhabolt Kirikhanban

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 983 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6