Bezárás
Egyéb

El Camino de Balkan: a belgrádi közparkok tele vannak menekültekkel

A görögországi Idomenitől a menekültekkel együtt Magyarország felé tartó, névtelenségbe burkolózó magyar újságíró beszámolója Belgrádból: menekültekkel teli közparkok, a hazatérő világbajnok vízilabda-válogatottat fogadó ünneplő tömeg, és kezdődő politikai hangulatkeltés.

“Belgrád csak egy megálló. Kaotikus és rendezetlen. Csak egy megálló. A buszpályaudvar környéki parkokat átvették a menekültek. Szemben a pályaudvarral, és egy háztömbbel arrébb két parkban is arra várnak, hogyan indulhatnak tovább. A Vajdaság északi városaiba tartó buszokra napokra előre eladták az összes jegyet. Várni kell hát.

Tegnap este, mikor megérkeztem néhány utcával arrébb belgrádiak ezrei fogadták a világbajnokságot nyert vízilabda-válogatottat. Az elnöki hivatalban politikusok fogadták a csapatot. Szasa Vucsics miniszterelnök saját szavaitól elérzékenyülve könnyes szemmel méltatta a csapat nagyságát, lobogtak a szerb zászlók a Köztársaság téren, aztán ment mindenki haza. Rudakra tekert zászlókkal kerülgették az emberek a földön fekvő menekülteket. Incidens nem történt.

A hangulat ugyan kicsit feszültebb, mint Macedóniában volt, de egyelőre nem nagyon ugrott rá senki az idegenellenesség politikai aranybányájának teljes kiaknázására. Közben folyamatosan változik a helyzet.

Olyan ez a menekültválság belülről, mint valami élő organizmus. Kapuk, lehetőségek zárulnak be, és nyílnak újak.

A görög rendőr nagyot sóhajtott, amikor arról beszélt, hogy a bolgárok kerítést építettek, és ezzel átterelték a menekülteket a görög szigetekre. Így lett kidobott pénz a görög-török határon felhúzott kerítés. A görög partiőrség úgy tesz mintha, de valójában megadták magukat.

A problémát Törökország felé sem nagyon vetik fel a görögök. Tarthatnak attól, hogy újra kinyílik a török partokhoz közeli szigeteknél a kontinentális talapzatról meg a halászati jogokról szóló vita. Így fogják, áthajózzák a menekülteket Athénba, onnan meg tolják őket északra.

Macedónia egy ideig megpróbálta feltartóztatni a menekülthullámot. Kergették a határt illegálisan átlépőket a hegyek között, aztán feladták.

Most rendőrök asszisztálnak a belépő és a kilépő határokon a határsértéshez. Egyetlen céljuk van, minél gyorsabban keresztültolni az országon az áradatot. Attól persze tartanak, hogy egyszer valahol bedugul a rendszer, és fogalmuk sincs, akkor mi lesz. Most azonban ez van. Gyorsan menjen mindenki a dolgára.

A szerbek már idegesebbek. A magyar határra épülő kerítés komoly dilemma. Merthogy most a cél ugyanaz, mint ami a balkáni út délebbi országaiban. Áttolni a tömeget, nem zavarni az útjukat mindenféle bürokratikus varázslatokkal.

Az érintett államok tehát feladták a küzdelmet, és nem akadályozzák a menekülteket. Ennek pozitív hozadéka, hogy a szervezett bűnözés, meg az alkalmi embercsempészet szinte teljesen megszűnt. Már nem kell több ezer eurót fizetni a határ illegális átlépéséért a Balkánon, hiszen az rendőrségi felügyelet alatt történik.

Az egyetlen rés, amiben a lehúzásból élők bent tudtak maradni, az a személyfuvarozás. Macedóniában, Dél-Szerbiában hangyaszorgalommal járnak-kelnek a hivatalos és alkalmi taxisok, akik szemérmetlen összegeket kérnek egy fuvarért.

Előzmények:

Macedónia és Szerbia határán az El Camino de Balkan

El Camino de Balkan: vonattal és busszal Skopjéba

Hangulatjelentés Gevgelijából – már Macedóniában tart az El Camino de Balkan

Indul az El Camino de Balkan – gyalogtúra Görögországtól Magyarországig a menekültek között

migrant

A nyugat-balkáni útvonal (grafika: innen)

Az egész problémára igazi megoldás, amire azt szokták mondani: átfogó, még a kanyarban sincs. Olyanra gondolok, ami a probléma forrását célozná meg.

A hétfő reggeli belgrádi lapok címlapon hozzák Momir Sztojanovics, a Szerb Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága elnökének spekulációbombáját, miszerint az Unió egy Szerbia déli részén felállítandó menekültközpont felállítását szorgalmazhatja (figyelem: feltételes mód!) és beletenné a szükséges pénzt is.

Persze az egész spekuláció, és ha megpróbálom összerakni a részleteket, akkor arról lehet szó (spekulálok én is), hogy a szerbek hallhattak valamit, és elkezdtek aggódni, hogy nagy tömegben ragadnak be menekültek Szerbiában. Négyszázezer menekült fogadásáról írnak. Persze ez sem egy működő megoldás. Egy újabb példája az ötlettelenségnek és a politikai innováció hiányának. Uniós szinten.

A menekülthullám a világ legadaptívabb élő organizmusa. Azonnal reagál az új helyzetekre. Eddig is ezt tette. A kényelmes légkondicionált irodákban, helyesírás-ellenőrző szoftverek segítségével tervezeteket írók, amikor két mondat megfogalmazása közben felpillantanak és végignéznek a Boulevard Charlemagne-on, elfelejtik, hogy ez az élő organizmus olyan emberekből állt össze, akiknek az életükön kívül semmi, de semmi veszíteni valójuk nincs.

Mert hogy fordít majd vissza egy olyan afgánt a rendszer, akinek mindenkijét kinyírták a tálibok, vagy ha még nem, akkor nagy valószínűséggel ki fogják. Mi lehet annak a szírnek a fejében, aki ölében egyik gyerekével terelgeti át határokon a másikat, aki láthatóan épp most kezdett el járni. Ezt kellene ott az elegáns irodákban megérteni valahogy, és tolni a rendszert a probléma igazi megoldásának irányába.

Persze nincsenek azonnali és gyors megoldások, de minél később látnak neki, annál később érhetünk el oda. Addig meg minden felépített kerítés, gigantikus menekülttáborról való ötletelés csak a szemfényvesztés része.

Akinek nincs vesztenivalója, az kreatív és ügyesebb, mint a lomha rendszerek.

A gevgelijai állomáson várakozó menekülteknek pontosabb és frissebb információi voltak arról, hogy mi történik nyolcszáz kilométerrel északabbra a magyar határon. Facebook-csoportokon keresztül kommunikálnak egymással, és az előrébb járók azonnal megírják mi a helyzet. Pontos GPS koordinátákat közölnek, tanácsokat adnak, útbaigazítanak.

Amíg kormányok belpolitikai kérdésként kezelik ezt a helyzetet, addig csak az első bejegyzésben már említett sarlatánok profitálhatnak ebből, akik, ha érdekeik azt diktálják, skrupulusok nélkül dobják be a gyűlöletbombát társadalmaikba. Ahogy ma reggel itt Belgrádban Sztojanics nyilatkozatára már “szakértők” úgy reagáltak, hogy egy ilyen terv megvalósítása katasztrófába sodorhatná Szerbia belbiztonságát. Mert mi van, és innen idézem a szakértőt: “ha száz menekült közül csak egy terrorista?” Szóval kezdődik itt is.

Persze minderről a belgrádi parkokban táborozó menekültek mit sem tudnak. Nem foglalkoznak belpolitikával ezekben a furcsa nevű országokban, és még furcsább nevű városokban, amelyek csak megállók a cél felé vezető úton.

A magyar határon épülő kerítés miatt persze aggódnak. Erről még kevesebb az információ, és tartanak attól: olyan gyorsan kész lesz, hogy más útvonalat kell választaniuk. Az újratervezés pedig sok pénzbe kerül, most, amikor már ennek nagyon sokan híján vannak. Beszélgetve velük világossá vált, hogy a magyar-szerb határra az egyik előttük álló legkomolyabb kihívásként tekintenek. Én is megpróbálom magam valami buszra felnyomni, és irány a Vajdaság.

Belgrád, 2015. augusztus 10.”

A Facebook-on is követhető El Camino de Balkan állomásairól folyamatosan beszámolunk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1077 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom