El Camino de Balkan: a belgrádi közparkok tele vannak menekültekkel

A görögországi Idomenitől a menekültekkel együtt Magyarország felé tartó, névtelenségbe burkolózó magyar újságíró beszámolója Belgrádból: menekültekkel teli közparkok, a hazatérő világbajnok vízilabda-válogatottat fogadó ünneplő tömeg, és kezdődő politikai hangulatkeltés.

“Belgrád csak egy megálló. Kaotikus és rendezetlen. Csak egy megálló. A buszpályaudvar környéki parkokat átvették a menekültek. Szemben a pályaudvarral, és egy háztömbbel arrébb két parkban is arra várnak, hogyan indulhatnak tovább. A Vajdaság északi városaiba tartó buszokra napokra előre eladták az összes jegyet. Várni kell hát.

Tegnap este, mikor megérkeztem néhány utcával arrébb belgrádiak ezrei fogadták a világbajnokságot nyert vízilabda-válogatottat. Az elnöki hivatalban politikusok fogadták a csapatot. Szasa Vucsics miniszterelnök saját szavaitól elérzékenyülve könnyes szemmel méltatta a csapat nagyságát, lobogtak a szerb zászlók a Köztársaság téren, aztán ment mindenki haza. Rudakra tekert zászlókkal kerülgették az emberek a földön fekvő menekülteket. Incidens nem történt.

A hangulat ugyan kicsit feszültebb, mint Macedóniában volt, de egyelőre nem nagyon ugrott rá senki az idegenellenesség politikai aranybányájának teljes kiaknázására. Közben folyamatosan változik a helyzet.

Olyan ez a menekültválság belülről, mint valami élő organizmus. Kapuk, lehetőségek zárulnak be, és nyílnak újak.

A görög rendőr nagyot sóhajtott, amikor arról beszélt, hogy a bolgárok kerítést építettek, és ezzel átterelték a menekülteket a görög szigetekre. Így lett kidobott pénz a görög-török határon felhúzott kerítés. A görög partiőrség úgy tesz mintha, de valójában megadták magukat.

A problémát Törökország felé sem nagyon vetik fel a görögök. Tarthatnak attól, hogy újra kinyílik a török partokhoz közeli szigeteknél a kontinentális talapzatról meg a halászati jogokról szóló vita. Így fogják, áthajózzák a menekülteket Athénba, onnan meg tolják őket északra.

Macedónia egy ideig megpróbálta feltartóztatni a menekülthullámot. Kergették a határt illegálisan átlépőket a hegyek között, aztán feladták.

Most rendőrök asszisztálnak a belépő és a kilépő határokon a határsértéshez. Egyetlen céljuk van, minél gyorsabban keresztültolni az országon az áradatot. Attól persze tartanak, hogy egyszer valahol bedugul a rendszer, és fogalmuk sincs, akkor mi lesz. Most azonban ez van. Gyorsan menjen mindenki a dolgára.

A szerbek már idegesebbek. A magyar határra épülő kerítés komoly dilemma. Merthogy most a cél ugyanaz, mint ami a balkáni út délebbi országaiban. Áttolni a tömeget, nem zavarni az útjukat mindenféle bürokratikus varázslatokkal.

Az érintett államok tehát feladták a küzdelmet, és nem akadályozzák a menekülteket. Ennek pozitív hozadéka, hogy a szervezett bűnözés, meg az alkalmi embercsempészet szinte teljesen megszűnt. Már nem kell több ezer eurót fizetni a határ illegális átlépéséért a Balkánon, hiszen az rendőrségi felügyelet alatt történik.

Az egyetlen rés, amiben a lehúzásból élők bent tudtak maradni, az a személyfuvarozás. Macedóniában, Dél-Szerbiában hangyaszorgalommal járnak-kelnek a hivatalos és alkalmi taxisok, akik szemérmetlen összegeket kérnek egy fuvarért.

Előzmények:

Macedónia és Szerbia határán az El Camino de Balkan

El Camino de Balkan: vonattal és busszal Skopjéba

Hangulatjelentés Gevgelijából – már Macedóniában tart az El Camino de Balkan

Indul az El Camino de Balkan – gyalogtúra Görögországtól Magyarországig a menekültek között

migrant

A nyugat-balkáni útvonal (grafika: innen)

Az egész problémára igazi megoldás, amire azt szokták mondani: átfogó, még a kanyarban sincs. Olyanra gondolok, ami a probléma forrását célozná meg.

A hétfő reggeli belgrádi lapok címlapon hozzák Momir Sztojanovics, a Szerb Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága elnökének spekulációbombáját, miszerint az Unió egy Szerbia déli részén felállítandó menekültközpont felállítását szorgalmazhatja (figyelem: feltételes mód!) és beletenné a szükséges pénzt is.

Persze az egész spekuláció, és ha megpróbálom összerakni a részleteket, akkor arról lehet szó (spekulálok én is), hogy a szerbek hallhattak valamit, és elkezdtek aggódni, hogy nagy tömegben ragadnak be menekültek Szerbiában. Négyszázezer menekült fogadásáról írnak. Persze ez sem egy működő megoldás. Egy újabb példája az ötlettelenségnek és a politikai innováció hiányának. Uniós szinten.

A menekülthullám a világ legadaptívabb élő organizmusa. Azonnal reagál az új helyzetekre. Eddig is ezt tette. A kényelmes légkondicionált irodákban, helyesírás-ellenőrző szoftverek segítségével tervezeteket írók, amikor két mondat megfogalmazása közben felpillantanak és végignéznek a Boulevard Charlemagne-on, elfelejtik, hogy ez az élő organizmus olyan emberekből állt össze, akiknek az életükön kívül semmi, de semmi veszíteni valójuk nincs.

Mert hogy fordít majd vissza egy olyan afgánt a rendszer, akinek mindenkijét kinyírták a tálibok, vagy ha még nem, akkor nagy valószínűséggel ki fogják. Mi lehet annak a szírnek a fejében, aki ölében egyik gyerekével terelgeti át határokon a másikat, aki láthatóan épp most kezdett el járni. Ezt kellene ott az elegáns irodákban megérteni valahogy, és tolni a rendszert a probléma igazi megoldásának irányába.

Persze nincsenek azonnali és gyors megoldások, de minél később látnak neki, annál később érhetünk el oda. Addig meg minden felépített kerítés, gigantikus menekülttáborról való ötletelés csak a szemfényvesztés része.

Akinek nincs vesztenivalója, az kreatív és ügyesebb, mint a lomha rendszerek.

A gevgelijai állomáson várakozó menekülteknek pontosabb és frissebb információi voltak arról, hogy mi történik nyolcszáz kilométerrel északabbra a magyar határon. Facebook-csoportokon keresztül kommunikálnak egymással, és az előrébb járók azonnal megírják mi a helyzet. Pontos GPS koordinátákat közölnek, tanácsokat adnak, útbaigazítanak.

Amíg kormányok belpolitikai kérdésként kezelik ezt a helyzetet, addig csak az első bejegyzésben már említett sarlatánok profitálhatnak ebből, akik, ha érdekeik azt diktálják, skrupulusok nélkül dobják be a gyűlöletbombát társadalmaikba. Ahogy ma reggel itt Belgrádban Sztojanics nyilatkozatára már “szakértők” úgy reagáltak, hogy egy ilyen terv megvalósítása katasztrófába sodorhatná Szerbia belbiztonságát. Mert mi van, és innen idézem a szakértőt: “ha száz menekült közül csak egy terrorista?” Szóval kezdődik itt is.

Persze minderről a belgrádi parkokban táborozó menekültek mit sem tudnak. Nem foglalkoznak belpolitikával ezekben a furcsa nevű országokban, és még furcsább nevű városokban, amelyek csak megállók a cél felé vezető úton.

A magyar határon épülő kerítés miatt persze aggódnak. Erről még kevesebb az információ, és tartanak attól: olyan gyorsan kész lesz, hogy más útvonalat kell választaniuk. Az újratervezés pedig sok pénzbe kerül, most, amikor már ennek nagyon sokan híján vannak. Beszélgetve velük világossá vált, hogy a magyar-szerb határra az egyik előttük álló legkomolyabb kihívásként tekintenek. Én is megpróbálom magam valami buszra felnyomni, és irány a Vajdaság.

Belgrád, 2015. augusztus 10.”

A Facebook-on is követhető El Camino de Balkan állomásairól folyamatosan beszámolunk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1077 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

  • Tarzi

    Egy újabb migránssajnáltató írás.

  • Zig Zag

    Nagyon jó írás! Köszönöm és gratulálok a projekthez!

  • Attila I. Regoczi

    ‘Mert mi van, és innen idézem a szakértőt: “ha száz menekült közül csak egy terrorista?” Szóval kezdődik itt is.’

    Ez egy gyülöletbomba? Nem egy jogos kérdés? Még véletlenül sem?
    Ez az írás, ha elfogulatlan lenne, lehetne egy jó, közepes. De így, “megeszi magát”.

    • Horovitz Ernő

      A legtöbb terrorista nem tudja magáról, csak mikor megbízzák a feladattal, akkor ébred rá, hogy egészen más a leányzó fekvése, mint ahogy azt gondolta…:)