Indul az El Camino de Balkan – gyalogtúra Görögországtól Magyarországig a menekültek között

Egy magyar újságíró a menekültek között, velük azonos útvonalon fogja megtenni a Görögországtól Magyarországig tartó utat. Ez előreláthatóan 12 napig fog tartani, beszámolóit Facebookon és az Átlátszón lehet majd olvasni.

“Embert próbáló idők. Embert próbáló kihívás embernek maradni.” – írja a rendhagyó vállalkozás végéig neve titokban tartását kérő magyar újságíró, aki úgy döntött, hogy kiutazik Görögországba, majd onnan már nem turistaként, hanem a menekültekkel együtt, magát menekültnek kiadva jön vissza Magyarországra – és ha sikerül, útját Ausztriában fejezi be.

Már összecsomagolt mindent, holnap indul. Hazafelé, de a menekültek között.

“Már kevesebb mint huszonnégy óra. A terv megvan. A bizonyosságok hiányoznak. Részletek helye villog fehéren, kitöltetlenül. A legegyszerűbb hétköznapi rutint próbáltam elképzelni. Az olyan banális dolgokat, mint a reggeli kávé. Nem is folytatom, mert a lista hosszú és ostoba lenne.”

A tervei szerint 12 napig tartó útra nem visz magával sok mindent, csak az általa legszükségesebbnek ítélt dolgokat:

– 5 póló, 2 hosszú ujjú póló, 2 kapucnis pulcsi, 1 farmer, 1 rövidnadrág, 3 alsónadrág, 5 pár zokni, 1 kendő, 1 baseball sapka

– 2 telefon, 1 tablet, 1 USB-kábel, 1 aljzat, 2 jegyzetfüzet, 3 golyóstoll

– fogkefe, fogkrém, szappan, 1,5 literes vizespalack

Az út a tervei szerint így fog kinézni:

Idomeni (Görögország) –> Gevgelija (Macedónia) –> Szkopje (Macedónia) –> Tabanovce (Macedónia) –> Presevo (Szerbia) –> Belgrád (Szerbia) –> Szeged –> Budapest –> Bécs

“A görög határon van egy falu, Idomeninek hívják. Néhány száz méterre fekszik a macedón határtól. A falun keresztül fut a nemzetközi vasút. Már a macedón oldalon egy híd ível át a Vardar egyik kisebb mellék folyóján. Ez a falu a délről érkező menekültek egyik célpontja. Innen lehet elérni Gevgeliját az első várost a határ macedón oldalán. Innen már vonatokat indítanak a menekülteknek Szkopjéba. Hetvekét órás papírral szabad az út északra.

Szkopjéban egy barátom vár. Vele már beszéltem. A részletek nem ismeri, csak annyit tud, valamikor a napokban felbukkanhatok. Jó lenne vele beszélni. Mindent tud, reményeim szerint még azt is, amit nem kellene. Szkopjéból Tabanovce a cél. A macedón-szerb határ déli oldalán, Kumanovótól északra, ez az albánok lakta kisváros a menekültek átkelőpontja. Itt egy civil szervezet segít a beérkező menekülteken. Szerintem velük is tudok találkozni.

A szerb oldalon Preshevo a cél. Ez a szerbiai albán kisebbség legnépesebb települése lett a menekültválság belépőpontja. Itt is hetvenkét órás papírokat osztanak a Szerbiába érkező menekülteknek. Innen Belgrád a cél, ahol szintén találkoznék néhány ismerőssel, akik elmondanák, mi a helyzet Szerbiában a menekültekkel, majd jöhet a Vajdaság északi része.

A hely nem biztos. Most úgy gondolom, attól függ, melyik irányból lehet az épülő vasfüggönyön átjutni. Aztán Szeged. Majd Budapest. Ha az időbe belefér, Bécsben a West Bahnhofon érne véget a történet.”

migrant

A nyugat-balkáni útvonal (grafika: innen)

A nevét a projekt végéig titokban tartani kívánó újságíró beszámolóit

“Amikor egy héttel ezelőtt átléptük a görög-macedón határt Evzoninál, és indultunk tovább dél felé, vagy tíz kilométer után láttuk meg az első csoportot. Dél volt. Az autó műszerfalán a hőmérő 37 fokot mutatott. Aki legelöl jött, annak furcsán feldagadt az arca, széleseket lépett, húzta a bal lábát. Vagy tízen jöttek mögötte. Többségében férfiak, néhány asszony, egy gyerek. A másik csoport az autópálya mellett a fehér leanderek árnyékában ült. Egymásnak adták a vizes palackot. A harmadik csapatban csak hárman voltak. Fiatal fiúk, kis hátizsák mindegyiken, leszegett fejjel mentek előre a perzselő hőségben. Nekik még harminc kilométer volt hátra a határig. Holnap én is elindulok. A kétségek számosak, kevés a támaszték.”

A nyitókép illusztráció – a fejleményekről folyamatosan beszámolunk.

Erdélyi Katalin

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1077 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

  • Deák Sándor

    Ez jó terv,kár,hogy nem nekem jutott eszembe.

  • csaba

    Sok sebből vérzik:Macedónisa,nem háborús övezet STOP a továbbhaladásnak.
    Óránként talán 5 Km-t lehet megtenni normál körölmények között.Napi 12 óra gyaloglással,ami marha sok,60 km naponta 12 nap alatt 720 km?Csupán ennyi Görögország?De ha napi 24 órát futnak 10 km/órával,akkor is 240X12.
    Gratulálok a túrához.

    • TCsT

      macedóniát elérve vonatra szállnak, senki sem cseszteti őket nagyjából belgrádig

  • Erzsébet Dáma Lőrincz

    Éppen az éjszaka gondolkodtam rajta, hogy a gyűlölködőknek ez ki kellene próbálni ezt az utat, biztosan sokan megokosodnának! Bár minden gondolatom ilyen hamar megvalósulna! :)

  • Dezso Nemeth

    a cím kicsit megtévesztő,az el camino valóban gyalogtúra,de itt nyilván egyéb utazási módok befigyelnek,vonat,busz stb.. A beszámolót kíváncsian várom, hasznos egy ilyen inside report,talán kicsit többet megtudunk róluk,bár az alapvető hozzáálláson sajnos nem fog változtatni. Aki eddig is segítő szándékkal ,empátiával tekintett a menekültekre ezután is így fog,aki pedig csak a problémát látja bennük,nos tőlük hiába várunk együttérzést…

  • ampermen

    Mifelénk nem jönnek, tehát nem érdekel.

  • princessofeboli

    Azt mondta a Nogradi a TV-ben, o lement Szerbiaba, figyelte az ettermeket, boltokat, ott egy normalis szamla nem jott ki a migransoknak, gyakorlatilag a rendortol a bufesig mindenki durvan lehuzza oket. Ugyhogy ez kulon erdekel valoban ennyire balkani ott a helyzet.
    Hogy vegyul el? Mashogy nez ki gondolom, szokasai es testbeszede is elter. Le fog-e bukni? Vagy pedig mindenki tudni fogja, hogy kiseri csak a csoportot mint ujsagiro?

  • Lang Alex

    Gratulálok hozzá, nekem nem sikerült összehozni…

  • Jenő Benő

    Vegyes
    érzelmekkel olvastam erről a projektről, talán az elnevezés miatt (El
    Camino/gyalogtúra) egy kicsit megcsapott a valóságshow-k szele. Tudom,
    hogy nem erről van szó, és a figyelemfelkeltő szavak is kellenek,
    továbbá sokak számára, akiknek nincs kapcsolatuk menekültekkel, biztos
    érdekes információkkal fog szolgálni az újságíró. Csak kérem, hogy az
    olvasók ne feledkezzenek meg arról, milyen lehetetlen vállalkozás, hogy a
    menekülő emberek fejével lássuk a dolgokat, ezen az sem segít, ha
    közéjük vegyülve gyaloglunk. Ugyanis mi nem cipeljük a bombázások, a
    golyózápor, a meghalt családtagok, barátok emlékét, nem kockáztattuk az
    életünket többször is, mire Görögországig elértünk, nem vert minket az
    iráni rendőr, nem raboltak el minket és tartottak túszul váltságdíjra
    várva Kurdisztánban, nem lőtt ránk a török katonaság a hegyekben, hogy
    visszarohanjunk a határ túloldalára, nem kellett hónapokig, évekig
    léteznünk , túlélnünk, dolgoznunk papírok nélkül Iránban, Törökországban
    vagy akár Görögországban, mielőtt tovább haladhattunk, nem kellett
    gumicsónakba szállnunk, hogy átevickéljünk az Égei-tengeren (és közben
    attól félni, ami másokkal már megtörtént, hogy a vízbe fulladunk), nem
    kellett elszenvednünk a bolgár vagy görög határőrök verését, ami
    nemegyszer halállal, megnyomorodással végződik… Semmit, de semmit nem
    kell ennek a terhéből magunkra vennünk, amikor csatlakozunk, hogy velük
    gyalogoljunk. Remélem, az újságíró erre majd felhívja a figyelmet,
    hiszen ha valaki, hát ő hallani, látni fogja ezeket a borzalmakat
    azoktól, akikkel egy ideig együtt halad majd!

  • KisTehen

    Esetleg lehetne valami hasonló facebook-os közvetítést látni egy minimálbéres magyar család 1 hónapjáról?

    • hippi

      te hány forinttal segítetted szegény magyar vagy cigány családokat?

    • Sági M Ama

      persze hogy lehetne. Csináld meg, én kiváncsian várom azt is