Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

tradesecrets

Néhány hét leforgása alatt jó 420 ezer aláírás született Franciaországban egy most készülő uniós direktíva ellen, amely az üzleti titok védelmében megkönnyítené a cenzúrát, és megnehezítené a gazdasági újságírók és a szivárogtatók helyzetét – vélik a kezdeményezők. A direktíva ellen EP képviselők és számos civil szervezet is fellépett, de az aláíráskampány sikere a köztévé egyik újságírójának köszönhető.

A petíció kezdeményezője, Élise Lucet, az állami France2 csatorna 13 órás híradóját és egy népszerű oknyomozó magazint vezet – a Cash Investigation néhány adását, amelyekben például a dohánylobbi képviselőivel ebédelő honatyákat lepik meg a kamerák, vagy az adóelkerülés témáját járják körül, itt a blogon is méltattuk.

A petíció „az újságírók elrettentésére irányuló fegyvernek” nevezi a jövendő direktívát, ami a tervek szerint 4 éven belül lépne hatályba az üzleti titok védelmében. Az alig egy hónap alatt 420 ezer aláírást begyűjtő petíciót a francia újságírók és oknyomozók olyan nevezetes figurái is támogatják, mint Denis Robert és a Médiapart portál „arcai”; de Hervé Falciani vagy az egykor hírhedt korrupciós ügyekben bíráskodó, ma zöld EP képviselő, Eva Joly is csatlakozott hozzá.

Az aláírók szerint fennáll a veszély, hogy az Európai Bizottság az ipari kémkedés elleni jogi eszközök egységes szabályozásának örve alatt „példátlan cenzúrára” adna módot, mert a vállalatok dönthetnének arról, hogy a számukra gazdasági kockázattal járó információk nyilvánosságra hozhatóak-e vagy sem. Ez az irányelv – folytatódik a petíció – megakadályozta volna, hogy a Monsanto rovarirtóival kapcsolatos gondokról vagy a Luxleaks pénzügyi botrányról értesüljön a nagyérdemű, vagy a Cash Investigation és hasonló riportok közreadását.

A vállalatok által felkért bírók válhatnának a „nemzet főszerkesztőivé”, és ők döntenének egy információ közérdekű voltáról, a vállalati érdek fátyla alatt az egységes uniós szabályozás az átláthatatlanságot és homályt legitimálná. Az eddigiek alapján nem zárható sem a börtönbüntetés, sem nagy összegű kártérítések követelése, az elszenvedett gazdasági hátrány függvényében – a szivárogtatók vagy az újságírók forrásai is nagy kockázatot vállalnának.

A szöveg ahelyett, hogy a közérdekű szivárogtatók védelme irányába tett volna lépéseket, épp ellenkezőleg, az utóbbi időben létrejött, gyenge lábakon álló védett státuszt is megtorpedózta – a 4.2 (b) cikkelye például kikötötte, hogy a szivárogtatóknak a kompetens állami szervekhez kell fordulni érzékeny információikkal, miközben a közelmúlt hírhedtebb afférjai alapján is tudható, hogy ezek a hatóságok, bár tudnak a szabálytalanságokról, nem cselekednek – állapítja meg a Médiapart portál, több érzékeny francia affér robbantója.

Nem afféle megalapozatlan fantáziálásról van szó, még a közelmúlt olyan, óriási médiafigyelmet kapó ügyeiben is, mint a HSBC vagy az UBS botrányai, a bejelentők hosszú évekig tartó, költséges procedúrákkal szembesülnek. És például a Lux Leaks esetében nemcsak az egyik szivárogtatót – az adóelkerülési technikákat szállító  Pricewaterhouse Coopers volt alkalmazottját, Antoine Deltourt – de az ügyet a Cash Investigation adásában ismertető újságírót, Édouard Perrin-t is is perlik, többek között az üzlet titok megsértése miatt, a luxemburgi hatóságok, akik hasonlóan jártak el korábban hosszú éveken keresztül Denis Robert ellen is.

Korábban írtuk:

Unhappy Meal: Szakszervezetek torkán akadt a McDonald’s adótrükkje

Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

„Varázslatos meseország” – így megy az adóoptimalizálás Luxemburgban

Lucet kétségtelenül hatásos szövege talán túloz, de az mindenképp a javára írható, hogy a szélesebb közvélemény figyelmét is felhívta egy szabályozási folyamatra, amit érdemes lesz közelebbről is követni. Nem az újságíró egyébként az első, aki jelezte a kezdeményezésben rejlő veszélyeket, korábban zöld EP képviselők, így pl. Pascal Durand, vagy a tavaly az Átlátszónak is nyilatkozó Michèle Rivasi is ellene foglalt állást, akárcsak több tucat civil szervezet, amelyek az egészségügy, a környezetvédelem, élelmiszer-biztonság, a szólásszabadság vagy a dolgozói jogok területén tevékenykednek.

Az utóbbiak is úgy találták, hogy az „üzleti titok” definíciója szükségtelenül tág, akárcsak a vállalatoknak felkínált jogi lehetőségek, miközben nincs elegendő garancia arra, hogy ami közérdekű információ, vagy számot tarthatna a fogyasztók, az újságírók, az adott cégek dolgozóinak érdeklődésére biztonságosan nyilvánosságra hozható. Az NGO-k szerint a jövendő módosításoknak biztosítania kell, hogy csak a gazdasági érdekből megszerzett, használt és közölt információk élveznek majd védelmet. Az irányelv-tervezet szövege nem nyújt elegendő védelmet az újságírók és a szivárogtatók számára sem, ha nekik kell bizonyítaniuk pl. az információk közérdekű voltát – erre ugyanis gyakran csak később derül fény.

A direktíva korlátozhatja a szabályozó hatóságok munkáját, és általában a közérdekű információk transzparenciáját, de a dolgozók mobilitása elé is akadályokat gördíthet, amennyiben perelhetőek lesznek, ha szakterületükön egy másik cégnél próbálnak elhelyezkedni. Külön kiemelik a szervezetek az egészségügy területét, például a gyógyszerekkel kapcsolatos kutatásokat, az előbbiek hatékonysága, a mellékhatásokkal kapcsolatos információk közérdekűek, káros volna üzleti titokká minősíteni őket, különös tekintettel a társadalombiztosítás által finanszírozott gyógymódok esetében.

A környezetre és a lakosságra veszélyes ipar termékek, balesetek, káros anyag kibocsátásokkal kapcsolatos információk szintén nem élveznek szükséges védelmet; hasonló a helyzet az élelmiszer-biztonság területén, ahol a szabályozó hatóságok jellemzően az ipari szereplők saját kutatásaira, felméréseire támaszkodnak az engedélyek megadásakor.

Végezetül, az irányelv eredeti terve hiába támogatná az európai kutatásokat, ha az üzleti titok védelme ellehetetleníti majd a kollaboráción alapuló, nyitott projekteket; és magát a szabad versenyt is korlátozná. A civilek és Lucet is leszögezi, hogy a tervezet előkészítéséből elsősorban a nagyvállalati lobbi vette ki a részét, és a multinacionális cégek (Air Liquide, Alstom, DuPont, General Electric, Intel, Michelin, Nestlé stb.) támogatják jelenleg is.

Az alapszabály az információ szabadsága és nyilvánossága kell legyen, az üzleti titok legfeljebb kivételes esetekben kaphat különleges védelmet – zárul a civilek nyilatkozata.

Élise Lucet „kampánya” a több százezer aláírásnak is köszönhetően viszonylag nagy médiafigyelmet kapott Franciaországban, több tucat interjúban fejthette ki a készülő irányelv potenciális veszélyeit – bizonyítva, hogy a mégoly absztraktnak tűnő uniós szabályozási folyamatok iránt is fel lehet ébreszteni a polgárok érdeklődését. Az irányelv kidolgozását egyébként 2012-ben konzultáció előzte meg: a 386 magánszemély beérkezett válasza alapján 75% nem tartotta fontosnak a bizalmas üzleti információk uniós szintű védelmét. A vállalatok, épp ellenkezőleg nagyon is lelkesedtek az ötletért, és az államok is viszonylag hamar reagáltak, így 2013 novemberében létrejött az első tervezet, amiről legutóbb június 16-án szavazott az EP jogi ügyek bizottsága, és ahogy sajtóközleményükből is kitűnik, igyekezett több ponton beépíteni az érkezett javaslatokat.

A kételyeket azonban így sem oszlatta el: több európai újságíró szervezet közös álláspontja szerint a szöveg ma is túlságosan ambivalens, és sok esetben öncenzúrára adhat okot, miközben az üzleti titok definíciója túlságosan tág – ami együttesen jogi bizonytalanságot eredményezhet az oknyomozó újságírók esetében. Hozzáteszik, a szöveg sajnálatos módon egyáltalán nem foglalkozik azzal az eshetőséggel, hogy egy tagállam esetleg növelni szeretné nemzeti keretek között az információszabadságot.

Élise Lucet is úgy véli, a küzdelem folytatódik, ugyanis a módosítások elégtelenek. „A szöveg továbbra is roppant veszélyes, és a visszavonását kérjük, mert a megfogalmazások pontatlanok, és joghézagokat teremtenek.” Az újságírónő szerint a multinacionális cégek jogi képviselőinek hadseregei sikeresen támadhatják majd a sajtómunkásokat. A direktíva kidolgozásában részt vett az elsősorban nagyvállalatoknak dolgozó Baker&McKenzie nemzetközi jogi tanácsadó cég (akárcsak a Hill & Knowlton és a White & Case), miközben sem a KKV-kal, sem az újságírókkal nem konzultáltak. Ő maga június 30-án találkozott a szöveg raportőrjével, és átadta neki a több, mint 422 ezer aláírást. A következő lépés az EP, az Európa Tanács és az EB közötti tárgyalási folyamat lesz – Lucet szerint 2015 őszéig eldől a lényeg.

2015 elején a társadalmi mozgósítás és a tiltakozások nyomán sikerült kivetetni egy hasonló, az üzleti titok védelmére irányuló módosítást Emmanuel Macron gazdasági miniszter salátatörvényéből. A gall köztévé talán legnépszerűbb „oknyomozója” bízik abban, hogy amit a franciák már egyszer elutasítottak, nem tér vissza fű alatt az Unió jóvoltából.

Dobsi Viktória

Illusztráció forrása.

 

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

  • Vidéki

    Dobsi Viktória cikke jól érzékelteti, hogy milyen érvek szólnak a titoktartás és az átláthatóság mellett. Az is érzékelhető, hogy nem a szélső értékek jelentik az optimumot. Az optimum, valahol a kettő között az “Arany középúton” lehet, csak nem könnyű rátalálni.

    A Tőzsdecápák (Wall Street) egy 1987-ben bemutatott
    filmdráma Oliver Stone rendezésében. Michael Douglas a filmben nyújtott
    alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.

    Michael Douglas , a tőzsdecápa, aki embereket manipulálva
    bennfentes információkat szerez, és ezeket felhasználva hatalmasra duzzasztja
    pénzhatalmát.

    Mégis filmben a
    happy end nem marad el, mert ott áll az út végén a Tőzsdefelügyelet,
    amely végzi a munkáját ahogyan azt kell, leleplezi és börtönbe juttatja a
    Tőzsdecápát. A bennfentes információk megszerzése és felhasználása a Tőzsdecápa számára akkor és ott nem számított bocsánatos bűnnek.

    Minden átlag amerikai elégedetten távozott a mozikból.

  • tomi89

    Önmagában az üzleti titok védelmének az erősitése nem elvetendő. Ugyanakkor természetes, hogy a kiszivárogtatásban résztvevők (legyen az belső ember, vagy újságiró) továbbra is védelmet kellene élvezzenek, mégpedig olyan módon, hogy amennyiben az üzleti titokkal kapcsolatos információ objektive szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésére utal (mégha nem is vonnak később konkrétan felelősségre senkit sem), akkor az illetőt nem kellene semmilyen retorzió sem érje.