Grúzia, ahol egy parlament nem elég

Több mint 250 millió dollárt, vagyis 68 milliárd forintnak megfelelő összeget költött az elmúlt 6 évben arra Grúzia, hogy felépítsen két olyan nemzeti parlamentet, amelyet egymástól kétszáz kilométerre találhatók – olvasható az Organized Crime and Corruption Reporting Project riportjában. Ráadásul Grúzia egyáltalán nem gazdag ország.

A grúz államháztartás teljes éves költségvetése mindössze 4.5 milliárd dollár (1222 milliárd forint), ami ráadásul jelenleg csökkenő tendenciát mutat, köszönhetően annak, hogy két fontos kereskedelmi partnere, Oroszország és Ukrajna konfliktusban áll egymással. Jelenleg az ország külkereskedelmi mérlege negatív, háromszor akkor mértékben importál, mint exportál. Az átlagos havi fizetések a 445 dollárt (121 ezer forint) sem haladják meg, ráadásul az elmúlt időszakban a nemzeti valuta a lari, 22 százalékot veszített az értékéből a dollárral szemben – írja az OCCRP.

Eléggé érthetetlen ezek után, hogy 2009 óta miért költött az ország több mint 257 millió dollárt (70 milliárd forint) arra, hogy felépítse új Parlamentjét, miközben fenntartja a régit. Ráadásul az ügyészség szerint közel 7 millió dollárt (2 milliárd forint) lopott el az építést elnyerő, jó politikai kapcsolatokkal is rendelkező cég vezetője az építkezés költségvetéséből. Jelenleg a grúz adófizetőknek havi 200 ezer dollárjába (54 millió forint) kerül az, hogy egy helyett két Parlamentet is fenn kell tartaniuk. Ebből az összegből Grúziában 450 munkavállaló havi bérezését lehetne fedezni.

A két Parlament körül kialakult káosz akkor vette kezdetét, amikor Akaki Bobokidzse parlamenti képviselő javasolta, hogy a törvényhozásnak át kellene költöznie az általa képviselt közép-grúziai Kutaiszibe az eddig fővárosként funkcionáló Tbilisziből. Miheil Szaakasvili akkori elnök, szintén egyetértett javaslattal, pedig a szovjet idők alatt felépített, ma is használt Parlament kevesebb mint 60 éves. A cél érdekében a törvényhozók még az alkotmányt is módosították, hogy beleírják, a Parlament székhelye mostantól az ország második legnagyobb városa, Kutaiszi.

Az új Parlament épületét annak a 46 méteres szovjet beton emlékműnek a helyére tervezték, amely eredetileg azt 300 ezer grúziai és több millió orosz állampolgárt jelképezi, akik a második világháború során haltak meg, vagy tűntek el. Az emlékmű felrobbantását Szaakasvili 42. születésnapjára időzítették, december 21-ére. Ez végül nem bizonyult népszerű döntésnek, sokak szerint ezzel meggyalázták a grúz háborús halottak emlékét. Ellenzéki politikusok tiltakozó gyűlést is hirdették a bontás napjára, amire válaszul a kormányzat két nappal előrébb hozta a bontást, azonban mivel ezt titokban tették, egy erről nem tudó, de éppen arra sétáló 8 éves kislányt és anyját is megölte egy, a robbantás során leszakadó, majd őket eltaláló betondarab.

Az eset ellenére megkezdték az új Parlament építését, amelynek főépülete egy óriási üveg „szemgolyót” formáz, amely Grúzia nyitottságát és az átláthatóság melletti elhivatottságot szimbolizálja. Az építkezés végül összesen 240,6 millió dollárt (63 milliárd forint) emésztett fel, az épület végül 2012. május 26-án nyílt meg a képviselők előtt.

Négy hónappal később a Szaakasvili által vezetett Egyesült Nemzeti Mozgalom (ENM) elveszítette a választást a milliárdos Bidzsina Ivansvili Grúz Álom koalíciójával szemben. A győztes azonnali lépéseket tett annak érdekében, hogy a Parlament visszakerüljön Tbiliszibe, azonban mint kiderült a korábbi üléstermét kiürítették és széjjelrombolták. Az esetért azonban egyelőre még senkit sem tudtak felelősségre vonni.

Bontókalapácsok Tbilisziben

Nugzar Lomidzse elmondása szerint, aki a parlamenti közvetítések vezetőjeként felel minden audio rendszerért az épületben, az állami alkalmazottak először összegyűjtötték, majd teherautókra rakták az összes bútort és elektronikai eszközt az épületben. Az OCCRP által összeállított tételes lista szerint 1 129 570 dollár (306 millió forint) értékben vittek el bútorokat és eszközöket a Gazdasági Minisztérium utasítására. A listán olyan nehezen szállítható tételek is szerepelnek, mint például hat lift és két vasajtó. 2014-ben a Minisztérium 1 069 810 dollár (290 millió forint) értékben kapott vissza eszközöket és bútorokat, többek között a hat liftet is.

Miután az épületet gyakorlatilag kifosztották, fél tucat, kalapácsokkal felszerelt munkás érkezett, akik szétverték a Parlament üléstermét, bizottsági termeit, a padlózatot, a még ép a falakat és ajtókat. A munka két hétig tartott és ez idő alatt Lomidzse irodájának ablakát, amely a főcsarnokra nézett, kartonlappal takarták el. ,,Ez nem a bútorok és eszközök elbontásáról szólt; valójában mindent tönkretettek a teremben. A fotókon látható a pusztítás, amit maguk után hagytak. Amit nem tudtak elvinni, azt tönkretették” – mondta Lomidzse. A mennyezeti lámpákat leszerelték, a kábeleket is elvágták.

Azt viszont már nehéz kideríteni, hogy ki és miért rendelte el a bontást, ugyanis nem sok segítséget nyújtanak azok a dokumentumok, amik az üggyel kapcsolatosak.  Szaakasvili és Davit Janiasvili (parlamenti ex-főtitkár) utasítása alapján a Gazdasági és Pénzügy Minisztérium maga dönthetett arról, hogy mi történjen az épületben található bútorokkal és az elektronikai eszközökkel. Azonban ezt az utasítást két hónappal a bontás után, 2012. szeptember 26-án adták ki, ráadásul nem derül ki belőle, hogy kik voltak azok a munkások, akik tönkretették az 1938 és 1953 között klasszikus stílusban épített szobákat és tárgyalókat.

A két, neve eltitkolását kérő parlamenti dolgozó ugyanakkor azt állítja, hogy tudja ki adott engedélyt a bontásra. Szerintük az épületért és annak karbantartásáért felelős részleg vezetőjének, Hamlet Skulukiának a beleegyezése nélkül semmi sem történhet a létesítményben. Elmondásuk szerint nem beszélgettek a munkásokkal, csak azt látták, ahogy jönnek és mennek. „A mennyezet beszakításába a teljes épület beleremegett. Semmi esélyünk nem volt arra, hogy megállítsuk őket. Mindössze csak káromkodni tudtunk amiatt, hogy Szaakasvili ilyenre utasítást adott”.

A jelenleg is hivatalban lévő Skulukia állítása szerint nem volt szemtanúja annak a pusztításnak, ami az általa felügyelt épületben történt, ugyanis abban a két hétben az új Parlament épületében tartózkodott. David Bakradzse pedig, aki 2012-nen az Egyesült Nemzeti Mozgalom színeiben volt a Parlament elnöke, hét hónapja nem válaszol az üléstermek tönkretételére vonatkozó kérdésekre.

Meriko Kokaia, Szaakasvili korábbi szóvivője, aki 2013-ban a terminus lejárta után New Yorkba menekült a felelősségre vonás alól, február 24 óta ígéri, hogy válaszokat kaphatunk Szaakasvilitől az üggyel kapcsolatos kérdésekre.

 

 

Sikeres nagyvállalkozók

A kormányzat két, politikai kapcsolatokkal is rendelkező nagyvállalkozót is megbízott azzal, hogy építsék fel az új parlament épületét: a Meno International Ltd.-t és Caucasus Road Project Ltd.-t. A két cégnek összesen 172 millió dollárt (46.7 milliárd forint) fizettek, amiből a Meno 150 millió dollárt kapott (40 milliárd forint).

A Meno International Ltd.-t 2001-ben alapította Irakli Csikovani, aki jelenleg is a cég egyharmadát birtokolja. A nagyvállalkozó 2013. november 21-ig a Grúz Nemzeti Kommunikációs Bizottság (GNKB) elnöke is volt. A GNKB szabályozza a grúz médiapiacot, szervezi a frekvencia aukciókat és intézi a médiavállalati engedélyeket.

A Meno Ltd ellen 2013 októberében indult nyomozás, mivel a gyanú szerint a cég vezetője Giorgi Kurtskalia 6.9 millió dollárt (1.8 milliárd forint) lopott el a kutaiszi Parlament építésének költségvetéséből.  Az ügy 16 hónap eltelte után még mindig csak az előzetes meghallgatási szakaszban van, azonban ha a gyanú beigazolódik és Kurtskalia valóban elkövette a bűncselekményt, akkor akár hat évre is börtönbe vonulhat tettéért. Ugyanakkor Csikovanit, akinek a Meno Ltd. szintén az érdekeltségi körébe tartozik, nem vádolták meg az ügy során.

A Caucasus Road Project Ltd-t Paata Trapaidzse alapította 2005-ben. Miután Trapaidzse cége elnyerte az új Parlament építésének 21.3 millió dolláros (5.8 milliárd forint) tenderét, a cégvezető otthagyta a vállalatot 2012 júliusában és átült a grúz munkanélküli hivatal miniszteri székébe. Azonban 2012 októberében a választások utáni kormányváltást követően visszatért a cég élére. Jelenleg nem folyik nyomozás a Caucasus Road Project Ltd-vel kapcsolatban.

Az új Parlament épülete 2012. május 26-án nyílt meg, de azonnal jelentkeztek problémák. A légkondicionáló rendszer gyengének bizonyult és a nyári hónapok alatt a munka igencsak kényelmetlenné válik a forróságban. Sota Gosadzse a Parlament főtitkár-helyettese elmondta, hogy azonnal jelezte a problémát az épületet fenntartó Gazdasági Minisztériumnak. Ugyanakkor a Minisztériumi adatok szerint 2012 októbere óta eddig összesen 3.100 dollárt (842 ezer forint) költöttek javítási munkákra, ráadásul ebből az összegből, csak a szivárgó tető megjavítására futotta.

Mindeközben a Tbiliszi Parlament épületét 12.9 millió dollár (3.5 milliárd forint) értékben felújították, de az ülések többségét – átlagosan havonta tízet – továbbra is a kutaiszi épületben tartják. A Szaakasvili által vezetett Egyesült Nemzeti Mozgalom ugyanakkor nem hajlandó részt venni olyan üléseken, amit Tbilisziben tartanak. Hivatkozási alapjuk a 2009-ben általuk módosított alkotmány, ami kimondja, hogy a Parlament székhelye Kutaiszi.

Az, hogy az állam mindkét városban fenntart egy-egy parlamentet, havonta 328 ezer dollárjába (89 millió forint) kerül a grúz adófizetőknek: utazási költségtérítés a két város között 42.511 dollár (11,5 millió forint), Kutaiszi lakások bérleti díja 194 463 dollár (52,8 millió forint), a második épület közüzemi költségei 91.000 dollár (24,7 millió forint). 2011-ben az utolsó évben, amikor a teljes parlamenti ülésszakot Tbilisziben tartották, a szállítási és lakhatásai költségek 216 444 dollárra (58,7 millió forint) rúgtak.

„Meg kell húznunk a nadrágszíjat” – mondta Irakli Garibasvili miniszterelnök február 21-én. Mindent felül kell vizsgálnunk annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló költségvetést a legokosabban, leghatékonyabban és a legracionálisabb módon költsük el.”

Az egy parlamentes törvényhozási működés például megfelelő kezdőlépés lehet.

 

Az eredeti cikk 2015. április 23-án jelent meg az OCCRP honlapján „A Tale of two Parliaments” címmel. Szerző: Nino Bakradzse. Fordította: Szakács András

 

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.