Bezárás
Bankrendszer

Hadüzenetek a csaló bankok ellen: 4 eljárás és 8 elkobzott szék esete

Április 8-án különös hadüzenet született a brit HSBC bank ellen, méghozzá egy maroknyi filozófus jóvoltából, akik egy nevezetes szék társaságban próbálták felhívni a figyelmet az adóelkerülés elleni harc fontosságára. Egy véletlen folytán még aznap eljárás is indult a bank adócsalást bátorító gyakorlata miatt, a francia hatóságok pedig egy ideje gigantikus bírságokkal fenyegetőznek, de továbbra is kérdés, felelősségre vonhatók-e a pénzintézetek vezetői, ha csalnak, vagy csalás fedeznek, éppúgy, mint a közönséges halandók.

Többek között Edgar Morin, a francia filózófia egyik nagy öregje, és Susan George militáns altermondialista gondolkodó csüccsentek le egy állítólag 500 millió eurót érő székre, amit a Bizi nevű kollektíva tagjai raboltak el két hónappal ezelőtt egy bájos baszk kisváros, Bayonne egyik HSBC-fiókjából. Ahol ugyebár, a Reporterre portált idézve: „becsületes dolgozók munkálkodnak annak az 1%-nak adóoptimalizációján, akik nemcsak a legjobbak közülünk, de akik nélkül civilizációnk is összeomolna.”

Február 12-én a Bizi kb. 20 tagja „militáns fosztogatásba” fogott a bankfiókban, ahonnan 8 széket eltulajdonítottak. Az aktivistákat azóta már 3 ízben kihallgatta a DNS-mintákat is igénylő rendőrség, amelynek professzionális lelkesedését legfeljebb különös rosszindulatból mérhetnénk ahhoz a buzgalomhoz, amellyel a francia igazságszolgáltatás röpke 5 év késéssel a HSBC adócsalóinak nyomába eredt.

A szervezetnél folytatott házkutatás során 3 széket is sikerült visszaszerezniük, de a Bizi is szívesen visszaszolgáltatná a többit, amennyiben a bank is visszaadja azt a 2,5 milliárd eurót, amellyel a számítások szerint megkárosította a francia költségvetést. Addig is, míg ez bekövetkezik, az adóelkerülés ellen küzdő civileknél helyeztek letétbe néhány ülőalkalmatosságot, az Attac, a Föld barátai nevű NGO, sőt: az adóhatóság fő szakszervezete is büszkén őrzik a zsákmányt. (Az Attac egyébként márciusban egy BNP-ből is elemelt néhány széket, de bánatukra a piacvezető francia bank, amely majd 180 offshore leányvállalatával a műfaj hazai bajnoka, nem jelentette fel őket; most pedig azt tervezik, hogy Svájcba csempészik a foteleket…)

Az idén 93 éves Edgar Morin, egykori ellenálló, úgy látja,

ma mindenkinek fel kellene lépnie a két legfőbb barbárság ellen. Az egyik a fanatizmus barbársága, bárhonnan jöjjön is, nemcsak az Iszlám Államé; a másik pedig a hideg számítás, a pénz és az önérdek barbársága.

Morin szerint az igazi ellenállás olyan szereplői, mint az 1936-ban hatalomra került Népfront (amely alapvető szociális vívmányokat vezetett be), vagy a szakszervezetek, ma már nem léteznek. (A jelenlegi francia helyzet sokban emlékeztet egyébként a magyarországira: az elapadt népszerűségű jobboldal nyomában növekedési pályán a szélsőjobb, a szocialisták még hátrább kullognak, a radikális bal annyira romokban, hogy komolyan vehetetlen alternatíva. A szakszervezetek épp csütörtökön tartottak egy halvány megmozdulást a megszorító politikák és a kormány „szociálliberális” fordulata ellen.)

Hatékony ellenállás hiányában – mondja Morin – az emberek reakciója a tompultság vagy a bezárkózás, a bevándorlóktól való félelem vagy a hipernacionalizmusok, a helyzet egyszerre veszélyes és nyomorúságos. Épp ezért van szükség az öntudat felébresztésére, egy morális offenzívára.

Az akcióban részt vett Antoine Peillon újságíró is, aki egy másik csaló és illegális gyakorlattal vádolt bank, a svájci UBS titkait leplezte le. Az UBS-sztori kevésbé ismert, pedig legalább olyan izgalmas, mint a HSBC-é, itt ugyanis egy sereg szivárogtató, a bank alkalmazottai mellett a felügyelő és nyomozó hatóságok hivatalnokai, elsőként a belső hírszerzés kereste meg az újságírót, hozza nyilvánosságra a bank törvénysértéseinek történetét, hátha akkor végre az igazságszolgáltatás elé kerül, amit a politikai vezetők mindenáron a szőnyeg alá akartak söpörni.

Peillon könyvéről és az UBS-botrányról itt is írtunk 2013 nyarán:

Titkosszolgák is szivárogtattak a korrupt elitről Párizsban

Idén februárban a francia parlament adóelkerüléssel foglalkozó munkacsoportjához meglepő levél érkezett. A belső hírszerzésnél (DCRI, Direction centrale du renseignement intérieur) dolgozó tisztek egy csoportja azzal vádolta meg benne saját feletteseit, hogy információk visszatartásával hátráltatják az igazságszolgáltatás működését.

A levél írói azt javasolták a képviselőknek, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság keretében vonják kérdőre a szervezet korábbi és jelenlegi elöljáróit, különös tekintettel a gazdasági és pénzügyi, ún. „K” aligazgatóságra, amely véleményük szerint, bár szorgosan követi a pénzüket illegálisan külföldre menekítők nyomát, roppant kevés büntető feljelentést és eljárást eszközöl. A szerzők verdiktje radikális: „ezek a szekciók olyan bűntényekből táplálkoznak, amelyeket nem kívánnak felfedni az igazságszolgáltatás számára, hogy a szükséges pillanatban élhessenek befolyásukkal”.

Ekkor indult vizsgálat – az első feljelentésekhez képest több éves késéssel – az UBS anyacége ellen illegális pénzügyi értékesítés, ügynöki tevékenység gyanújával (a bank svájci alkalmazottai kettős könyvelés és számos trükk segítségével hajtottak fel illegálisan francia ügyfeleket, pl. a Roland Garros 2 mérkőzése között). Majd tavaly nyáron e vádakhoz jött még az adócsalás leplezésének minősített esete (2004-2012), rekordösszegre, 1,1 milliárd euróra emelve azt az előleget, amelynek letétbe helyezésére kötelezték a pénzintézetet.

A Le Temps genfi lap információi szerint a büntetés végső összege akár 6 milliárd euró is lehetne; az 1,1 milliárd egyébként az UBS legutolsó adózás utáni eredményének 42,6%-a lenne, és Sergio Ermotti vezérigazgató szerint “túlmegy a józan ész határain”, a számítási módszerek pedig alapvetően tévesek. 2009-ben az USA-ban az UBS 780 millió dollárt fizetett azért, hogy a hatóságok elálljanak a pertől, amelyre Franciaországban egyelőre úgy tűnik, még sor kerülhet.

Friss fejlemény, hogy a bank francia leányvállalata (UBS France) ellen szintén tavaly indult nyomozást március végén kiegészítették az adócsalás leplezésének gyanújával (2004-2008), az előleg ez esetben 40 millió euró. Idén januárban pedig a bank 3 felső vezetője ellen adtak ki elfogatóparancsot, feltehetően azért, mert nem jelentek meg egy idézésre.

Az UBS esetében több beosztottja is a bank ellen vallott, és számos írásos bizonyíték áll rendelkezésre, de az amerikai hatóságokat segítő Bradley Birkenfeld (a bank volt alkalmazottja, ez ideáig az egyetlen, aki börtönbe került az illegális praktikák miatt) februárban a francia bírókkal is megosztotta ismereteit. A francia felügyelethez már 2009-ben érkeztek anonim bejelentések a dolgozók egy csoportjától a szabálytalan eljárásokkal kapcsolatban, amelyre korábban hiába hívták fel éveken át (!) főnökeik figyelmét, csak újabb informatikai trükkök, lecserélt számítógépek érkeztek reakcióként.

Az első szivárogtatók és belső ellenállók egyike, az éveken át meghurcolt Stéphanie Gibaud szintén néhány hete, március elején aratta első győzelmét a bíróságon volt munkaadója ellen. Három nappal korábban tucatnyi szervezet intézett nyílt levelet François Hollande köztársasági elnökhöz, hogy biztosítsa a Franciaországban kb. riadóztatók-nak (lanceurs d’alerte) nevezett személyek biztonságát és egzisztenciáját, akik közérdekű céllal tárnak fel illegális vagy veszélyes gyakorlatot. Stéphanie Gibaud-nak 30 ezer eurós kártérítést ítélt a bíróság, holott a morális zaklatáson túl évekig nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, és ma is egyfajta „feltételes alapjövedelemből” él.

Az UBS-affér hátterének egyik legérdekesebb tanulsága tehát az, hogy a bankszakmában, a felügyeleten és más hatóságoknál is rengeteg tisztességes és lelkiismeretes, sokszor pozícióját kockáztatni is kész szakember dolgozik. Leginkább tehát fejétől bűzlik a hal – és ahogy a HSBC-ügy szisztematikus eltussolásának részleteiből is kiderül, csupán a politikai felelősökig nem ér el a retorziók szele.

Hervé Falciani és a Swiss Leaks: Azt csináljuk, amit a kormányok nem akarnak megtenni

…ekkortájt, egyre többeket kezd zavarni a Csokoládé Hadművelet, nemcsak az igazságügy-miniszter próbálja rávenni a felsőbb nyomásra allergikus Montgolfier-t, hogy adja szépen vissza a lefoglalt cuccot Svájcnak, de a DNEF igazgatójának immár informált felettesei is nyíltan felkérik 2009 elején, hogy szüntesse be a nyomozást. Túl sok az ismert név, túl nagy a kiszámíthatatlan veszély. Veillepeau írásos utasítást követel, hiába, majd főnökei egyenesen megtiltják a további találkozókat Falcianival. Csak a telefonról felejtkeznek meg… A húsvéti szünetben, amikor az ötéves mandátumot tervező igazgató már érzi a vesztét, értesítik áthelyezéséről: egy jól fizetett elfekvő állást ajánlanak neki Párizs közelében. A sajtónyilvánossággal fenyegetőzik, és így sikerül kiharcolnia, hogy legalább egy napos helyen, egy toulouse-i szinekúrán húzzon ki 5 évet a nyugdíjig.

Antoine Peillon az UBS-nyomozás hátterét nagyon alaposan ismerő újságíró szintén nyilatkozott a szerdai székes akció keretében a Reporterre-nek:

Ezek a bankok, az UBS éppúgy mint a HSBC a pénzügyi bűnözés világméretű szereplői, akiknek franciaországi törvénysértő tevékenysége több tízmilliárdos kárt okozott. Bár a párizsi pénzügyi ügyészség bírái fellépnek ellenük, de lényegében azt mondhatjuk, hogy a francia kormányzati akciók és az állam védelmezik őket. Így volt ez Nicolas Sarkozy alatt, és ez folytatódik François Hollande-dal is.”

Börtönbe kellene-e küldeni e bankok vezetőit? – szól az újságírói kérdés. Ez egy régi dilemma, amiről  tavaly nyáron Christian Chavegneux-t, az Alternatives Economiques folyóirat főszerkesztő-helyettesét, az adóelkerülés elleni mozgalom egyik szakértő megfigyelőjét is kérdeztük. Akkor is a HSBC-ről volt szó, amely az USA-ban feltárt szisztematikus adócsalási gyakorlata, és bűnszövetkezetek és terrorista csoportok finanszírozásához, pénzmosásához való asszisztálás miatt ugyan rekordnagyságú büntetést fizetett, de elkerülte a büntetőjogi felelősségre vonást, és működési engedélyét sem vonták be. Akadtak ellenvélemények is, pl. Elizabeth Warren, demokrata szenátoré: „Hány milliárd dollárt kell kifehéríteni, hány embargót kell megszegni ahhoz, hogy végre felmerüljön, hogy bezárjunk egy ilyen bankot?”

„A gazdasági média 90 százaléka liberális és szabályozásellenes” – Christian Chavagneux

Júniusban egy szenátusi meghallgatáson idézte a hírszerzés egyik volt tisztjét, aki szerint a nagy bankvezérek felelősségre vonása azért is problematikus, mert ebben az esetben el kellene ismerni, hogy az elit egyes tagjai törvénytelen eszközökkel élnek. De megemlítette az amerikai legfőbb ügyészt is, aki azt állítja, azért nem került sor a HSBC vagy az UBS vezetőinek perére, mert a hazai és nemzetközi szabályozó hatóságok véleménye szerint bebörtönzésük rendszerszintű kockázattal járna. Mi a véleménye ezekről az érvekről?

– Ha elfogadjuk a too big to jail érvét, akkor teljes a büntetlenség. Illetve hiába követtem el bűntettet, elég egy csekket aláírni, és az egész eltörölve, felelős nincs. Pedig a pénzügyi szférára is igaz az, ami általában a bűnözésre: ha nincs büntetés, még kevésbé zárható ki a visszaesés. Másrészt nem vagyok róla meggyőződve, hogy ha az illetékes vezetőket bíróság elé állították volna, a HSBC összeomlott volna. A részvényeseket elsősorban az érdekli, mit veszítenek a dolgon. A valóban magas büntetés miatt sem tört ki pánik, nem zuhant a cég árfolyama, a büntetőjogi felelősségre vonás miért járt volna más hatással?

Antoine Peillon ennél óvatosabb, személyes véleménye csak annyi, hogy ezeknek a pénzügyi bűnözőknek is ugyanolyan elbánásban kellene részesülniük, mint bárki másnak, aki vét a törvény ellen. Az országnak, nemzetnek okozott gazdasági, szociális kár, akárcsak a „riadóztatóknak” okozott erkölcsi kár sokkal-sokkal nagyobb annál, mint amit azok követtek el, akik ma a börtönökben töltik, olykor hosszú büntetésüket.

Talán a véletlennek, talán a székek és Edgar Morin mágiájának köszönhető, de a francia ügyészség szerdán a HSBC Holdings ellen is vizsgálatot indított, adócsalás leplezésében és illegális ügynöki tevékenységben való cinkosság gyanújával. A kaució ezúttal 1 milliárd euró – a Reuters forrásai szerint ez a kifehérített, 2,2 milliárd euróra becsült összegnek lenne a fele –; a bank megalapozatlannak és túlzónak találja a döntést, fellebezni készül.

A Falciani-sztoriból ismert genfi székhelyű HSBC Private Bank (a holding egyik tagja) ellen még tavaly novemberben indult eljárás, és nem sokkal a Swissleaks-botrány robbanása után, idén március 10-én derült ki, hogy per is lehet belőle. Amennyiben a bank elismerte volna bűnösségét, 1,4 milliárd eurós büntetést kellett volna fizetnie – a Le Monde-ot ugyanakkor úgy tájékoztatták, hogy a pénzintézetnek még két hónapja van arra, hogy eldöntse, fizet, vagy vállalja a pereskedést.

Dobsi Viktória

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom