Világtérkép

Kíváncsiságunk határtalan. Az Átlátszó külpolitikai blogja: hírek, elemzések és tudósítások a nagyvilágból és a szomszédból, a teljesség igénye nélkül.

Egyéb

Szólás- és sajtószabadság az interneten? Dehogy, csak a cenzúra kifinomultabb

Illúzió azt hinni, hogy az internet és szólásszabadság kéz a kézben járnak, épp ellenkezőleg: világszerte egyre több kormányzat használja a legújabb technológiákat arra, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat.

A Columbia Journalism Review címlapsztoriban elemzi a cenzúra módszereit az internet korában – a példaként felsorolt kormányzatok között ott van Magyarország, olyan más országok társaságában mint Pakisztán, Törökország, Oroszország vagy Venezuela.

A patinás szaklap szerint árnyalni kell azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint az internet nyújtotta kommunikációs eszközök – a YouTube, a Twitter vagy akár a Facebook – a kormányzatok helyett civil társadalom, bloggerek, újságírók fele billentenék a hatalmat.

Megtanulták használni

Minden jel arra mutat, hogy a kezdeti tétovázás után a kormányzatok is megtanulták használni az internet nyújtotta lehetőségeket. Míg korábban csak a fejüket kapkodták, ma már elsőként alkalmaznak olyan technológiákat, melyek segítségével tartalmakat lehet szűrni, információfolyamot irányítani, és újságírókat, aktivistákat megfigyelni.

Startupok mintájára a kormányzatok a független média ellehetetlenítésére kitalált, innovatív megoldásokat meg is osztják egymással – Kína, Irán, Oroszország megoldásait Magyarország, Törökország vagy Ecuador másolja.

Éppen ezért az internet legnagyobb ígérete, a független és sokszínű információhoz való hozzáférés az emberiségnek csak egy kis, valódi demokráciában élő része számára elérhető. Az információs társadalom nagy részében virágzik a cenzúra – így a CJR.

Brutális módszerek helyett finomabb eszközök

A cenzúra klasszikus, brutális, mindenki számára jól látható módszerei – anyagok publikálás előtt való átnézése, az ellenszegülő szerkesztőségek bezárása, a szerkesztők bebörtönözése, száműzése vagy meggyilkolása helyett sokkal finomabb, egyben hatékonyabb módszerek vannak terjedőben.

Egy ilyen módszer a média ellenőrzésére a sajtószabadságot korlátok közé szorító törvények elfogadása, a közérdekű információk körének szűkítése, új, médiát sújtó adónemek kivetése, a hirdetési piacba való beavatkozás, sugárzási engedélyek megvonása vagy preferenciális módon való kiosztása.

Bértollnokok és „ismeretlen” hackerek

Más esetekben független médiaorgánumokat homályos hátterű, ismeretlen befektetők vásárolnak meg, melyekről sejteni lehet, hogy kormányok strómanjai. Előfordul az is, hogy a de facto cenzúrát „kiszervezik”, azt a kormánytól függetlennek látszó csoportok végzik.

Chatszobákban és fórumokon saját, jól képzett bérkommentelők alakítják a közbeszédet, bizonyos oldalakat, blogokat pedig sokszor ismeretlen – gyaníthatóan szintén kormányok által pénzelt – hackerek támadnak meg.

Függetlennek tűnő, ám valójában kormányzati háttérrel rendelkező civil szervezetek okoznak zavart az aktivisták között, más esetekben távozásra és korábbi munkahelyükhöz képest jóval kisebb nézettségű on-line startupokhoz kényszerítik az ellenszenves újságírókat.

Az újfajta módszerek azért is vonzóak, mert az illiberális kormányoknak rendszerint sikerül fenntartani a demokrácia látszatát – állapítja meg a CJR.

Megosztás