Bezárás
Egyéb

Putyin a kamrában: orosz kölcsön a francia szélsőjobbnak

9 millió eurós hitelt kapott szeptemberben egy orosz banktól az egyik legerősebb európai szélsőjobb párt, a francia Nemzeti Front. Külföldi beavatkozásnak tekinthető-e egy ilyen helyzet, teszi fel a kérdést az információt múlt szombaton publikáló Médiapart portál, amely szerint az egyelőre tisztázatlan forrásból eredő kölcsön összefügg a párt több éves oroszországi lobbi tevékenységével.

Vajon hogyan viszonyul az ideológiai ellenfeleit jó száz éve a „külföld pártja” kifejezéssel diszkvalifikáló francia szélsőjobb ahhoz a hírhez, hogy saját formációja külföldi finanszírozásra kényszerül? A tavaszi uniós választásokon – még az alacsony részvételt beszámítva is – történelmi győzelmet arató, a szavazatok majd negyedével 24 mandátumot szerző FN vezetői ugyan diszkréten kezelték az orosz hitel kérdését, de a Médiapart cikkének megjelenése után már hajlandóak voltak megerősíteni a kölcsön tényét.

A pénz pont egy geopolitikailag delikát pillanatban futott be szeptemberben, akkortájt döntött az Unió az öt orosz állami bankot (Szberbank, VTB Bank, Gazprombank, Vnesheconombank et Rosselhozbank) és 119 személyt érintő szankciókról. A beutazási tilalommal sújtott utóbbiak között található az FN egyik kontakja is, Alexander Mihajlovics Babakov – állítja a Médiapart. A párt vezetői ugyan, néhány kivételtől eltekintve nem adták nevüket nyilatkozatukhoz, de véleményük szerint a kölcsönben nincs semmi különös, és a francia bankok elutasítása miatt kényszerültek rá. A pártelnök Marine le Pen október végén még sajnálatának is adott hangot, hogy „amerikai, spanyol és igen, orosz” források után kellett nézniük, mert „egyetlen francia pénzintézet” sem hitelezett nekik. Majd azt is fontosnak látta leszögezni, hogy „az elképzelés persze az, hogy visszafizetik az összeget.”

Nyilatkozata idején tehát az orosz kölcsön már nyélbe ütetett volna; az összeg a Médiapart információi szerint egy 9 millió eurós (azaz 2,7 milliárd Ft) keret, 6% kamattal, ebből eddig 2 milliót hívott volna le a párt. A hitelező a cseh alapítású, ma moszkvai központtal működő First Czech Russian Bank (FCRB). „Ez sem rosszabb, mint Kadhafitól kölcsönözni” – reagált az FN egyik regionális felelőse, Nicolas Sarkozy egykori kapcsolataira célozva – holott abban az ügyben illegális finanszírozás gyanújával folyik nyomozás, és egy esetleges Kadhafi-kölcsön egyébként sem lenne probléma-mentes. Nem az FN bojkottjáról van szó, a bankok általában ódzkodnak pénzt kölcsönözni a pártoknak – állítja a formáció egy másik, anonim vezetője, aki hozzáteszi: „Ha nem adományról vagy pénzügyi támogatásról van szó, ami egy külföldi állam esetén tiltott lenne, a dolog nem háborít fel.

És épp itt van a kutya elásva. Ugyanis az, hogy a kölcsön egy viszonylag kicsi, kevéssé ismert banktól származik, melynek tulajdonosa történetesen egy volt orosz állami pénzügyi vezető, legalábbis felveti a politikai hátszél gyanúját. Az 1996-ban alapított cseh FCRB-t fokozatosan szerezte meg a gázvezetékek építésében piacvezető Sztrojtranszgaz, majd a cég egykori pénzügyi igazgatójához, Roman Jakubovics Popovhoz „került”. Popov ma „független bankárként” aposztrofálja magát, és több, az európai országok felé nyitott leánycéget hozott létre az FCRB-n belül. Bár a pénzintézet csak 42. a hazai rangsorban, de a Médiapart szerint Popov a moszkvai establishment befolyásos szereplőjének tűnik; így pl. ő elnökölte Dmitrij Medvegyev miniszterelnök oldalán Gagarin űrutazásának ötvenedik születésnapi ünnepségét is.

Egy, a portál által megszólaltatott szakértő, a pártok kampányköltségeit ellenőrző szervezet volt tagjának véleménye az, hogy a felvett hitelek eredete ugyan központi kérdés, de az illetékes nemzeti bizottság kompetenciáját meghaladja az effajta, „gyakran komplex pénzügyi konstrukciók törvényességének ellenőrzése”. A cikk írója azonban emlékeztet rá, az FN vezetői, és elsősorban a pártelnök Marine Le Pen által alapított mikropártok ügyében már folyik vizsgálat. Az illegális finanszírozás lehetőségét kutató bírák szeptemberben kitágították vizsgálódásuk terepét: az FN választási jelöltjeinek kiutalt hiteleknél ugyanis felmerült a pénzmosás lehetősége, és talán idővel az orosz kölcsön is felkelti az érdeklődésüket.

Addig is maradnak a természetesen elsősorban az FN tagságát és választóit érintő politikai kérdések. Míg a Médiapart biztosra veszi, hogy a hitel az elnöki széket 2011-ben édesapjától átvevő Marine le Pen és hívei aktív lobbizásának köszönhető, a szimpatizánsokat talán az is érdekelheti, hogy milyen értékek mentén tud vezetőjük azonosulni a „csodált” Vladimir Putyinnal.

A kölcsön nyélbeütője a leginkább repülőgyártó és hadiipari tevékenységéről, illetve sajtóbirodalmáról ismert Dassault-csoport volt tanácsadója, Jean-Luc Schaffhauser, tavasz óta az FN EP-képviselője, aki különösen aktív Ukrajnát illetően. De a párt több felső vezetője járt már Oroszországban; a publikus információk szerint a legmagasabb szintű diplomáciai randevúk a Duma elnökével, Szergej Nariskinnel jöttek létre, valamint a parlament külügyi bizottságának elnökével és Dmitrij Rogozin, a nacionalista Rogyina (Anyaföld) párt alapítójaként is ismert miniszterelnök-helyettessel.

E találkozók nyomán Marine Le Pen a francia-orosz kapcsolatok elmélyítését szorgalmazta: „Úgy találom, hogy vannak közös stratégiai érdekeink, közös értékeink is, és európai országok vagyunk” – fogalmazott az EU bővítésével és pl. Törökország csatlakozási tárgyalásaival, de magával az Unióval kapcsolatban is a kezdetektől ellenséges párt vezetője. „Az az érzésem, hogy az Európai Unió hidegháborút folytat az ördögi vonásokkal felruházott Oroszország ellen… Mintha valamiféle diktatúráról, egy teljesen zárt országról lenne szó: nem ez az objektív igazság. Közelebbinek érzem magamhoz a gazdasági patriotizmusnak ezt a modelljét, mint az Unióét.”

A Médiapart információ szerint további, diszkrétebb találkozókra is sor került volna, legutóbb idén februárban, amikor Le Pen asszony, Jean-Luc Schaffhauser és a fentebb említett Alekszander Mihajlovics Babakov révén, Vlagyimir Putyinhoz is bebocsáttatást nyert volna. Babakov, a Rogyina volt vezetője ma Putyin tanácsadója a külföldi orosz szervezetekkel való együttműködést illetően, és az Orosz Föderáció katonai-ipari komplexumának fejlesztésért is felelős.

A cikk által említett további lobbisták közül a közös ideológiai fogódzókra utal a „szexuális kisebbségek jogainak világszintű kiterjesztésével” szembeni ellenállásról a Dumát interpelláló Aymeric Chauprade aktivitása. Az ukrajnai területeken márciusban rendezett népszavazáson külföldi megfigyelőként is részt vett, bécsi tanácsadói állással és júniustól uniós képviselői mandátummal rendelkező Chauprade külön bejáratú oligarchája, az ukrajnai szeparatisták finanszírozásában fontos szerepet vállaló Konsztantyin Malofejev. Ő is Putyin belső köreihez tartozik, a Marshall Capital befektetési alap mellett a legfontosabb ortodox karitatív szervezet élén áll, és többek között egy érdekes bécsi Szent Szövetség-konferenciáról lehet ismerős.

Az FN, amúgy heterogén csoportokból összeálló struktúrájában a homofóbiára leginkább hajlamos keresztény tradicionalista trend sokat vesztett korábbi jelentőségéből Marine Le Pen hatalomátvételekor. A kétszeresen elvált elnök asszony, akinek jelenlegi élettársa, Louis Aliot, egyben pártbeli helyettese is, személyesen ritkán foglalt állást az abortusz vagy a „melegházasság” körüli vitákban. Azonban az utóbbi téma politikai jelentőségének felpörgése végül nyíltabb kiállásra ösztönözte a pártvezetést; és Marine egykori kihívója, a katolikus fundamentalista és a klasszikus szélsőjobb sejtekhez közelebb álló Bruno Gollnisch is ellátogatott tavaly Oroszországba. Vlagyimir Putyin elképzelései az „amerikai hegemóniának és a nyugati dekadenciának” ellenálló „keresztény Európa” bástyájáról találkozhatnak a francia jobbszél és az FN közös metszetével is. Az idősebb Le Pen szerint a Putyin által felmutatott értékek korpusza közös kincs, míg lánya, aki az iszlamofób indulatokat a Köztársaság világi jellegét éltetve propagálja, az új Oroszország „civilizációs modelljét” dicséri inkább.

Talán mégsem muszáj mindannyiunknak azt gondolni, hogy az USA a világ civilizációs csúcsteljesítménye” – variálja az orosz barátság e fontos politikai tényezőjét egy FN képviselő. Marine le Pen jóval radikálisabban is fogalmazott az orosz sajtónak: ő egyenesen a NATO-ból való kilépést, és az oroszokkal létesítendő katonai szövetséget látná üdvözítőnek – tudósított alig egy hónapja a párt orosz kapcsolatrendszeréről részletes cikket közlő Le Nouvel Observateur. A piacvezető, balközépre húzó hetilap szerint „a diszkréten fogant, óriási jelentőségű politikai szövetség megváltoztathatja az Öreg Kontinens arculatát.” Az atlantista és uniópárti újság szerint a Kreml azért fogad a Nemzeti Frontra, mert képesnek gondolja a hatalomátvételre, és az európai történelem megváltoztatására, méghozzá Moszkva előnyére.

Jean-Marie le Pen Moszkvában ünnepel a nacionalista Zsirinovszkij  ezüstlakodalmán 1996-ban Fotó: SHONE NESIC V./SIPA, NouvelObs

Jean-Marie le Pen Moszkvában ünnepel a nacionalista Zsirinovszkij ezüstlakodalmán 1996-ban
Fotó: SHONE NESIC V./SIPA, NouvelObs

A cikkből megtudjuk, hogy a Le Pen-család Oroszország iránti rajongása majd ötven éve kezdődött, ekkor ismerkedett meg a pártalapító Jean-Marie Ilja Glazunov festővel, akit a kommunista rezsim bízott volna meg, többek között Charles de Gaulle becserkészésével. A generális helyett azonban annak politikai ellenlábasa, az algériai háborúban kínzásokban is részt vett Jean-Marie került horogra. Az azóta is tartó barátság egy orosz énekes kocsmájában indult, természetesen 1968-ban és valahol a Sorbonne környékén, ahol a náci indulók kiadása mellett a cári Oroszország dalkincse iránt is érdeklődő ifjú Le Pen rajongásáról biztosítja festőnket. Jó húsz év múlva Glazunov jóvoltából ismerkedik meg a Moszkvába látogató és immár közismert szélsőjobb politikus az antiszemita Pamjaty mozgalommal. A rendszeressé váló útjai során és Putyin hatalomra kerülésével Le Pen a nacionalista Rogyina (Anyaföld) kegyeit is keresi; de 2003-ban már Putyin gyóntatójával és a KGB egyik volt vezetőjével is találkozik. 2005-ben a Kreml elnöki lakosztályát is meglátogathatja, a rezsim dekoratőrévé avanzsált Glazunov és egy FSZB-tiszt társaságában.

Az Obs’ szerint a Putyin-klán ekkor még csak diszkréten kedveskedik Le Penéknek, nehogy megorroljon a köztársasági elnök, Jacques Chirac, majd utódja Nicolas Sarkozy, akikkel stratégiai szövetség építésén fáradozik épp. A fordulat akkor következne be, amikor a szocialista François Hollande megválasztása után, az Aszad szíriai rezsimének támogatása miatt lassan elhidegülő kapcsolatok helyett újakat ajánl a párizsi orosz nagykövet. A Kreml rábólint az ajánlatra: ekkor kezdődne az az intenzív udvarlási folyamat, amelynek egyik végpontjaként idén júniusban Moszkva bejelenti, szövetségre lép Marine le Pen pártjával, a 2012-ig kormányzó, jobboldali UMP-vel (Union pour un mouvement populaire, Mozgalom egy népi unióért) fenntartott kapcsolatait sem feledve.

A kölcsönös elköteleződésnek különös súlyt adnak az ukrajnai események: Marine 2013 júniusában történetesen épp a Krímben indítja hivatalos orosz látogatását, az „Erkölcs és demokrácia” című konferencián. De a terület annektálása után néhány héttel újra Moszkvában találjuk idén áprilisban, ahol a nemzeti szuverenitást oly fontosnak tartó formáció képviseletében lojalitásáról biztosítja orosz kapcsolatait. Néhány nappal később Putyin a televízióban gratulál az FN önkormányzati választásokon elért eredményeihez.

A kölcsön tényét hétfőn végül személyesen is elismerte a Le Monde napilapnak Marine Le Pen, aki szerint semmi titkos nincs az ügyletben, amelyről természetesen tájékoztatni kívánták a hét végén Lyonban kongresszusra hívott tagságukat. A pártelnök magyarázata alapján a négy hónap múlva esedékes regionális választásokra mintegy 40 millió euróra lesz szükségük, miközben csak 5 milliót kapnak az államtól. A politikai befolyásolás lehetőségét szokásos vehemenciájával elutasító Le Pen „gyalázatos túlzásoknak” nevezte a „célozgatásokat”, szerinte ugyanis már régen egyértelmű, hogy ezt az oroszbarát politikai vonalat követik.

A napilap úgy értékeli, az FN-en belül is rivalizáló orosz kapcsolatok eredményeképp létrejött kölcsönre, „kizárt, hogy Moszkva ne bólintott volna rá”, de egy párt közeli forrást is idéznek, aki szerint épp ellenkezőleg: a Putyin-rezsim túlságosan tekintélytisztelő ahhoz, hogy egy még hatalmon nem lévő párt mellett ekképp kötelezné el magát.

Dobsi Viktória

Frissítés 11.27.:

Az újabb hírek alapján már nem 9, hanem 40 millió eurós kölcsönt próbált szerezni az FN: a Médiapart szerdán megjelent cikke szerint a párt magas rangú vezetője erősítette meg információjukat: a 9 millió csak az első részlete lenne egy nagyobb keretnek. Egy ilyen összegű és jellegű pénzügyi tranzakció példátlan lenne a francia pártfinanszírozás történetében, írja a digitális újság. Marine le Pen egyik gazdasági stratégiai tanácsadója úgy számolja, a 2017-ben esedékes törvényhatósági és köztársaság elnöki választásig 45 millióra lehetne szüksége a legutóbbi választási győzelmei miatt korábbi állami támogatásának háromszorosával, évi 5,5 millió euróval gazdálkodó szervezetnek. Maga a pártelnök asszony delíriumba illő fantáziálásnak nevezte a portál értesüléseit.

A Médiapart szerint korábbi cikkük nyomán több orosz média kiemelte a kölcsönző bank kapcsolatait az orosz állammal, a Kommerszant egyenesen úgy fogalmaz: „az orosz hatóságok egyetértése nélkül az operáció nem jöhetett volna létre.”

A kölcsönt nyélbeütő uniós képviselő, Jean-Luc Schaffhauser maga is elismerte, hogy 140 ezer eurós jutalékot kapott szeptemberben – a Médiapart pedig felveti az összeférhetetlenség, illetve a kilencvenes években a Vatikán és Oroszország közeledésén is dolgozó képviselő függetlenségének kérdését. Schaffhauser oroszországi kontaktjáról, az ősszel uniós beutazási tilalommal sújtott Alexander Mihajlovics Babakovról is kiderült néhány újabb érdekesség. A hazájában szerény vagyonbevallásokat szerkesztő politikusnak nemcsak Csehországban és Ukrajnában vannak érdekeltségei, de Franciaországban több luxusingatlannal is rendelkezik – tárta fel 2013 decemberében Alexej Navalnij –, melyek összértéke meghaladja a 11 millió eurót. Schaffhauser azonban leszögezte az újságnak, hogy őt ez a vagyon nem érdekli, ugyanis Babakov (politikai?) „vízióját osztja”.