Bezárás
Egyéb

A Pun Hadművelet: 51 letartóztatás egy spanyol makrokorrupciós ügyben

Az antikorrupciós ügyészség megbízásából hétfőn végbement megarazzia során 51 személyt tartóztattak le Spanyolországban. A települési és regionális önkormányzatokban elterjedt korrupciós gyakorlat elleni akció nyomán vállalkozók, hivatalnokok, de 6 polgármester is rács mögé került – a legnagyobb halak a kormányzó Néppárthoz köthetők. 

Az ügyészség szerint két év alatt 250 millió euró értékben kötöttek volna törvénytelen módon szerződéseket a szóban forgó, települési és regionális önkormányzatok, a korrupciós ügyekben közismerten bővelkedő Madrid és Valencia tartományok mellett Leónban és Murciában is. A jelenlegi információk szerint nem pártfinanszírozás, hanem egyéni gyarapodásuk érdekében juttattak céghálózatokat önkormányzati megrendelésekhez némi „jutalék” fejében a politikai szereplők és közhivatalnokok. A “jutalék” nagysága 3% körül mozogna – amivel a magyar vállalkozók talán boldogan ki is egyeznének (a magyar korrupciókutatók óvatosabb becslései 20-30% körül mozognak, de a napokban ennél sokkal durvább – 40-50, sőt 70-80% alkalmi – csúszópénzek létezése is felmerült). Ez tehát viszonylag szerény hozzájárulásnak tűnik a politikai rendszerhez -, de egyelőre nem világos, milyen összegek tűntek el eképp a zsebekben.

A Pun Hadművelet névre keresztelt akcióban (egy remek összefoglaló grafika itt) a csendőrség 150 egysége vett részt, 259 címen végeztek házkutatást, 400 számlát zároltak, 30 luxusautót foglaltak le, és többek között 6 polgármestert tartóztattak le, közülük négyen a kormányzó Néppárt (PP, Partido Popular) tagjai, egy pedig szocialista. Egy tartományi elnök is fennakadt a hálóban, ahol a legnagyobb hal a Néppárt egy nevezetes figurájának, a madridi tartomány ügyeit kilenc éven át vezető Esperanza Aguirrének volt jobb keze. A tegnapi sajtókommentárok nagy része az Aguirre köreire mért kemény csapásként értékeli a történteket. A helyzet komolyságára, és a korrupciós ügyek egyre kínosabbá váló túlburjánzására is utal, hogy a két vezető párt rögvest bejelentette, felfüggesztik az érintettek szervezeti tagságát. A nyomozás a sajtóhírek alapján januárban indult, miután a svájci hatóságok jelezték pénzmosásra vonatkozó gyanújukat 2 személy esetében; a svájci számlákon landolt összegek feltehetően építkezési vállalatoktól erednek.

dimitir

“DIMITIR (lemondani) NEM EGY OROSZ NÉV. Tiltakozó Valdemoróban

A Néppártot ismét telibe találó botrány egy hosszabb széria újabb tragikomikus eleme. A tegnap parádés reakciókat termelő Twitteren be is indult a “Nap korruptja” verseny, és míg egyesek szerint a PP-nek be kellene költöznie a fővárosi törvényszék épületébe, mások úgy számolják, az lenne a legolcsóbb és hatékonyabb megoldás, ha a párt székházára szerelnék fel inkább a rácsokat. Sokan féltik Mariano Rajoy miniszterelnököt is, aki közismerten ódzkodik kiejteni a hírbe hozott/kihallgatott/megvádolt kollégáinak nevét, és az efféle, általa “elszigeteltnek tartott esetekre” pl. az “a személy, akiről beszél nekem” formulával utal. Ha így megy tovább, a kormányfő konkrét nevek említésével lassan csak a fociról nyilatkozhat.

A hétfői látványos akció változások hírét is hozhatná az ibér országban, ahol az utóbbi években a legmegdöbbentőbb afférok is komolyabb következmények nélkül maradtak, legalábbis a rajtakapott politikusok, közhivatalnokok esetében. A fontosabb nyomozásokat vezető bírák sorsa sokkal szeszélyesebben alakult. Baltasar Garzón, a külföldi hírnevét többek között a Pinochet elleni elfogatóparancsnak köszönő vizsgálóbíró nagy nemzetközi felháborodást kiváltó felfüggesztése után 2012-ben, néhány hete újabb vizsgálóbíró jutott hasonló sorsra. Október 7-én a madridi Felsőbíróság 17 évre, 6 hónapra és 1 napra felfüggesztette hivatalából Elpidio José Silva bírót. A nem jogerős ítélet szerint Silva visszaélt hivatalával, és figyelmen kívül hagyta két korrupcióval vádolt személy alkotmányos jogait, többek között akkor, amikor a bebörtönzésük mellett döntött.

A szóban forgó két személy egyike Gerardo Díaz Ferrán, a munkavállalói érdekképviselet volt elnöke; pénzmosás, csalás és adóelkerülés gyanújával folyt ellene vizsgálat, és tavaly decemberben el is ítélték – ő a fenti büntetés majd kétszeresét, és 50 ezer eurós kártérítést követelt Silvától. A másikuk Miguel Blesa, a Caja Madrid nevű bank volt elnöke; az ő több éve húzódó ügyének egy újabb fejezete a spanyol politikai elit legfrissebb botránya, az ún. fantom bankkártyák afférja, amely épp Elpidio Silva félreállításának fenti epizódja előtt néhány nappal pattant ki.

Miguel Blesát kétszer is szabálytalanul juttatta volna rács mögé a vizsgálóbíró, aki egy korrupcióellenes szervezet feljelentésének nyomán, – a bírósági ítélet szerint – túlságosan ragaszkodott ahhoz az elgondolásához, hogy a néppárti politikus törvényellenesen járt el, miközben 13 éven át vezette azt a részben köztulajdonban álló pénzintézetet, amely ez idő alatt jelentős károkat okozott számos kliensének, és azóta bekövetkezett „megmentése”potom 22,5 milliárd euróba került a spanyol adófizetőnek.

Elpidio Silva jelenleg a fellebbezését készíti elő, miközben a jövő tavaszi választásokra is készül frissen alapított mozgalmával, és tegnap azt állította az El Publico nevű portálnak, hogy a bankvezetők személyes költségeit fedező fantomkártyákon elfolyt 15 és fél millió euró (kb. 4,7 milliárd forint) csak egy parányi biopszia, mutatóba a Caja Madridot behálózó áttételes rákból. Szerinte az ügy már két éve ismert volt, és inkább az a kérdés, az ügyészség miért csak most kezdett vele foglalkozni.Úgy véli, a hatalmi ágak teljes szétválasztása nem lehetséges, de törekedni kell legalább valamiféle egyensúlyra.

Spanyolországban pedig nem létezik ez az egyensúly, sem egy olyan rendszer, amely a bűnözők üldözésére lenne kitalálva. Ezért uralkodik a büntetlenség.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy hol lesz 17 év múlva, az egykor sztárbírónak predesztinált Silva saját sorsát kevésbé ítéli lényegesnek.

Most arra van szükség, hogy megváltoztassuk, amink van. Spanyolország nem ezt érdemli, és ezt a polgárok is tudják. Először fordul elő, hogy egyértelmű akarat van arra, hogy ezt visszafordítsuk, mert az embereknek túlságosan fáj a korrupció, ami a szakadék felé viszi a társadalmat.”

Dobsi Viktória