Álkeresztény rasszizmus: a francia jobboldal erősödő trendje

husang

Október elején újabb tüntetéssel jelezte a Franciaországban két éve a „melegházasság” ellen szerveződött mozgalom, hogy továbbra is küzd, nemcsak a tavaly megszavazott törvény, hanem általában minden olyan törekvés ellen, amely újraértelmezné a család és a nemi szerepek modelljeit. A nyíltan ugyan nem homofób, de a meleg párokat a házasságra és a gyereknevelésre méltatlannak nyilvánító aktivizmus nemcsak jelentős politikai sikereket könyvelhet el, de bizonyosan szerepet vállalt – akarva vagy akaratlanul – számos szélsőséges, olykor nyíltan uszító csoport megerősödésében és radikalizálódásában is.

Többek között a Nem a béranyaságra!, Nem lesz bevásárlókocsi a hasunkból! jelmondatok alatt vonult fel a szervezők szerint 530 000, a rendőrség közlése alapján pedig majd 78 000 ember Párizsban és Bordeaux-ban október 5-én, vasárnap, hogy újfent kiálljanak a meleg párok gyermekvállalását megkönnyítő intézkedések ellen. A megmozdulásra mondhatni preventív jelleggel került sor, ugyanis hiába szerepelt François Hollande 2012-es kampányígéreteiben a dajkaanyaság és a mesterséges megtermékenyítés opciója egynemű párok részére, a kitartó konzervatív offenzíva nyomán ezeket a reformokat beláthatatlan időre elnapolták a szocialisták. Időközben ráadásul azt, a kritikusai szerint jobboldalinak tartott Manuel Vallst bízta meg kormányalakítással a köztársasági elnök, aki még belügyminiszterként is jelezte anno, nem ért egyet az azonos nemű párok jogainak további szélesítésével.

Valls legutoljára 2011-ben, a szocialista előkampányban nyilatkozta, többek között egy meleg magazinnak, hogy amennyiben szabályozott keretek biztosítják be a dajkaanyaság intézményét – mint pl. Nagy-Britanniában – akkor támogatná. Kormányon épp ellenkező álláspontot képviselt, a mostani tüntetés előtt két nappal pedig már azt is megígérte egy katolikus napilapnak, hogy Párizs nemzetközi szinten próbálja majd megakadályozni, hogy effajta lehetőségeket igénybe vehessenek külföldön pl. a francia polgárok.

Felvonulók a család védelmében, avagy kétéves harc a jogegyenlőség ellen

A „házasságot mindenkinek” szlogennel népszerűsített törvényt tavaly tavasszal fogadta el a gall parlament, ami szimbolikus jelentőségén túl a gyakorlatban is csökkentette a meleg párok diszkriminációját. A házassági szerződés a korábban is létező élettársihoz képest könnyít egyes adminisztrációs terheken, és több jogot biztosít a partner betegsége vagy halála esetén is. Az örökbefogadás lehetősége pedig családok ezreinek helyzetét rendezte, ahol ez ideáig csak az egyik szülő státuszát ismerte el pl. az iskola, a kórház vagy a bíróság.

A törvény előkészítésével kb. egy időben, 2012 őszén startolt az azóta látványos társadalmi mozgalommá nőtt „tüntetést mindenkinek” (Manif pour tous) névre keresztelt kollektíva. A katolikus egyház militáns szervezeteinek hálózatára is támaszkodó, részben amerikai minták alapján és jelentős vatikáni hátszéllel valamint anyagi támogatással majd két éve működő csoport több ízben vitt százezreket az utcára profin szervezett megatüntetéseken. De repertoárjában szerepeltek utcai imák, virrasztások, internetes aktivizmus, különféle gyűlések és változatos propaganda, melyek témája a heteroszexuális és tradicionalista nemi szerepekre épülő családmodell mellett, egyre inkább a gyerekek és az oktatás, fontos terepe pedig az iskola lett.

Bár a hivatalos rendezvényeken igyekeztek kontrollálni az egyéni megnyilvánulásokat (az átlagos tüntetésekkel ellentétben itt általában alig van önállóan gyártott transzparens a felvonulóknál, a menet kék-fehér-pink színekben hullámzik a „Manif pour tous” hivatalos ruhadarabjai és kelléktárgyai tengerében) – különös tekintettel a szélsőséges kormányellenes vagy homofób hangokra. Ugyanakkor a mozgalom uszályán számos kevésbé szalonképes szervezet is erőre kapott.

Az ördögtől való gender

Így pl. a mozgalom fontos üzenete, a „gender” avagy „gender-teória” elleni harc, amibe szinte minden belefér, ami a nemi szerepeket érinti. Az ezzel kapcsolatos leghatékonyabb akció egy marginális, de egyre népszerűbb szélsőjobb sejthez köthető. Az ügyes árukapcsolással jól menő ideológiai butikot üzemeltető Alain Soral köréből indult ugyanis az a kezdeményezés, amely több száz, a keresztények mellett muzulmán szülőket is meggyőzött arról idén tavasszal, érdemes egy napra kivenniük gyermeküket az iskolából, hogy így tiltakozzanak a nemi egyenlőséggel kapcsolatos pedagógiai program bevezetése ellen.

Az „Egyenlőség ábécéje” nevű, amúgy uniós direktívákon alapuló kísérleti programot elsősorban a nők és a nemi kisebbségek diszkriminációja ellen dolgozták ki, és előkészítését még a jobboldali kormány kezdte meg. Az ellene indított sms- és internet-kampány lényegében ijesztgetésre épült (többek között a maszturbálás oktatásával rémisztgették a kisiskolások szüleit), de meglepően eredményes volt: a kísérleti program azóta kukába is került.

Új jogok + fekete vagy arabnak látszó, női miniszterek = veszélyben a Köztársaság!

Néhány hete hasonló jellegű rémhírkampány indult az Ábécét nőjogi miniszterként hónapokon át propagáló, és ősszel az oktatási tárca élére került Najat-Vallaud Belkacem ellen. Najat Belkacem 1977-ben született Marokkóban, algériai és spanyol nagymamák unokájaként, és ötéves volt, amikor édesanyjával és nővérével Franciaországba jött, ahol apját az építőiparban alkalmazták. A ma is marokkói-francia állampolgárságú politikus a 2012-ben alakult szocialista kormány legfiatalabb és máig egyik legnépszerűbb tagja, és ahogy az előbbiekből is kitűnik, pályája pozitív ellenpéldaként szolgálhat az észak-afrikai gyökerű bevándorlók többnyire jóval problematikusabb társadalmi előmenetelére.

A „tüntetést mindenkinek” mozgalom és holdudvara számára ma szemlátomást ő az első számú közellenség, és a nyílt politikai kritikán túl változatos eszközökkel folyik a személye ellen is irányuló kampány. A miniszter asszony már feljelentést is tett a legújabb rémhírek terjesztői ellen, akik szerint az arab hamarosan kötelező lesz az iskolákban.

A konzervatív nekibuzdulásnak akadnak jelentős médiatámogatói is, viszonylag széles palettán, a Le Figaro napilaptól a nyíltan szélsőséges Minute magazinig terjedően. Az utóbbi az „Egy marokkói muzulmán az oktatási tárca élén: PROVOKÁCIÓ” főcímmel üdvözölte a kormányátalakítást, míg a szalonképesebbnek tartott, bár az uszító üzeneteket szintén nem megvető Valeurs actuelles, az „Ajatollah, a nemzeti átnevelés minisztere” szlogent választotta.

A kritikákkal szemben a gazdasági pragmatizmus és némi álszentség keverékével védekezik a Manif pour Tous lendületéből jelentős példányszámemeléssel profitáló magazin. A főszerkesztő „fájdalmasnak tartja, hogy összemoshatják a Minute-tel”, hiszen nekik eszük ágában sem volt a politikus származására vagy vallására utalni, csupán az életmód jellegű kérdésekben tapasztalt „szektáris”hajlamát helytelenítik. Ahogy az olvasó az alábbi címlapból is meggyőződhet róla, az újság valóban óvakodik minden szélsőségtől:

Mise en page 1

Hasonló médiakampány folyt hosszú hónapokon át a meleg házasság reformját rögzítő törvényt beterjesztő és annak vitáját még parlamenti ellenfelei szerint is meggyőzően és elegánsan levezénylő Christine Taubira ellen. A hatvanas éveiben járó Taubira szintén a legnépszerűbb kormánytagok közé tartozik, szintén nő, és történetesen fekete: a tengerentúli Guyana megye képviselője. Őt is személyében támadták, politikai elképzelésein túl származását is. A leghírhedtebb példa az a videó, ahol a felvonuló családok gyerekei csúfolják majomnak, illetve újfent a Minute, amely címlapon is hozott rasszista szlogeneket.

Polarizálódó közvélemény és szélsőséges szatellitek

A múlt hétvégén lefolyt tüntetések ugyan apadó lelkesedést mutatnak (a legutóbbi, februári rendezvényen 100 ezres létszámot mért a rendőrség, tavaly májusban még ennek dupláját) de az, hogy másfél évvel a törvény elfogadása után is ilyen tömegmegmozdulás szervezhető, mindenképpen jelzi az elszántságot.

A liberálisabb napilapok által reakciósnak tartott trend ma a jobboldal legdinamikusabb hajtása – a Le Figaro szerkesztősége szerint pl. ezért is érdemes a támogatásra, miközben a korrupciós ügyeiből ki se látszó, valamint vezérhiánnyal küzdő intézményes politikai képviselet eléggé megroggyant. A mozgalom politikai győzelmei és ideológiai térnyerése, és ezzel párhuzamosan szélsőjobb csoportok izmosodása is tényszerűen kimutatható, de nehezebb megítélni, hogyan befolyásolja mindez a szélesebb közvéleményt.

Egy október elején készült kutatás szerint a franciák 61%-a úgy véli, az egynemű szülők és gyermekeik épp olyan családot alkotnak, mint heteró megfelelőik. Szűk többségük – 54 és 52% – szerint a két anya vagy két apa nevelte gyerekek éppolyan boldogok lehetnek, mint a többiek. Ezek az adatok nagyjából megegyeznek a tavaly tavasszal mértekkel, és a törvénnyel ma is egyetért a válaszolók 57%-a. Fokozódott azonban a megosztottság az egyértelmű politikai szimpátiával rendelkezőknél: a baloldaliak 78% nem vonná vissza a rendelkezéseket, szemben a jobboldal 60%-val. És míg a dajkaanyaságot általában támogatná 55%, a meleg párok esetében a többség ellenzi ezt a lehetőséget. Az ellenállás a vezető jobboldali pártnál a legnagyobb (80%), a szélsőjobb formáció jóval toleránsabbnak tűnik (62%).

A heterogén csoportokból álló Nemzeti Front (FN, Front National)- ahol a liberálisabb alkotóelemek mellett a tradicionalista trend jelentősége csökkent Marine Le Pen vezetése alatt – e témában sokáig visszafogottnak mutatkozott. A legutóbbi felvonuláson azonban már a párt több vezetője, így Le Pen képviselő unokahúga és élettársa, a párt alelnöke is képviseltette magát.

manifPourtous

A Manif pour tous sikerén felbuzdulva az FN holdudvarában keringő, régi-új csoportocskák közül több is erőre kapott. Nemcsak a burkoltabb és nyíltabb homofóbia növekedett, de a nyíltan uszító szervezetek radikálisabb akciói – a melegek, baloldali aktivisták, bevándorlók elleni verbális is fizikai atrocitások is elszaporodtak szerte az országban. A tüntetések utóján az ultrák gyakran rendőrökkel csaptak össze (a ’Harag napja’ január 26-án 250 letartóztatással végződött). Illusztrációként az egyik ilyen apró, de lelkesedését és szélsőségességét tekintve figyelemre méltó női szervezet, a Kariatidák (Caryatides) névre keresztelt szerveződést mutatjuk be.

A Kariatidák: Francia nőket a francia férfiaknak!

A jellemzően inkább férfitöbbséggel működő szélsőjobb szervezetek közül többen alakítottak női tagozatot az utóbbi időben; a Pétain-rezsim ideáljait felfrissítő, jobbára fiatal, húszas-harmincas éveikben járó hölgyekről a Causette magazin szeptemberi számában jelent meg egy riport. A Kariatidákat két, tavaly nyáron, egy tragikus haláleset miatt betiltott, de informálisan ma is üzemelő szervezet (Ouevre française, Jeunesses nationalistes) leányvállalataként alapították tavaly májusban.

A tagság ideálisan térdig érő szoknyában, és ha megoldható, kék-fehér-pirosban demonstrál; jelképük egy orchidea a fasiszta-neofasiszta szimbólummá vált kelta kereszt előterében. Sophie, a lyoni sejt egyik alapítója tizenévesen egy pro life szervezetben kezdte az aktivizmust, de korán megfordult az FN-nél is, amit végül túl langyosnak talált. Először a „gender teória” elleni matricaragasztó akción találkozunk vele – szerinte a „kormány lányoknak akarja beöltöztetni az kisfiúkat, hogy mind homoszexuálisak legyenek” –, ahol a férfiak a biztosítják a terepet a „gyengébb nemnek”. Ahogy a mozgalom alapító okirata is fogalmaz: „Hátvédek vagyunk, … mi vagyunk a nemzet gyermekeinek, a jövő aktivistáinak nevelői”.

Sophie-ék körútjukon több járókelővel szóba elegyednek, és a fogadtatás inkább pozitív – a szélsőjobb elemzői szerint a frissen alapított női csoportok fontos szerepet töltenek be a szervezetek banalizációjában, elősegítve a társadalmi elfogadottságot. Egy másik, idősebb lyoni vezető megfogalmazásában: az utóbbi másfél év megmutatta, hogy a „nők készek tömegesen elkötelezni magukat, hogy megmentsék a társadalmat a dekadenciától”.

Egyikük, az egyetemista Thérèse, „szerencsére nacionalista családba” született, és szörnyűnek tartja, hogy a nő szexuális tárggyá silányult a mai társadalomban. Gyakorló katolikus, rajong Franciaország történelméért, és több posztere van szent Jeanne d’Arcról, akinek egy kis oltárt is berendezett. Januárban ő is részt vett az Hollande-ellenes, a Harag napja néven futó tüntetésen, ahol a pétaini jelszavak (Munka, Család, Haza) skandálása mellett társaival együtt a köztársasági elnököt és a zsidókat szidta, illetve a kebabot és a hamburgert, hisz egy igaz francia mi máson élne, mint sonkás-vajas baguette-en.

A szelíd hölgyek februárban egy ismert feminista szerző filmvetítését is megakadályozták a Femen csoportról, de békésebb vizeken az anyák napjáról is megemlékeznek: zászlós díszünnepségen, szkinhedek gyűrűjében megidézve Pétain marsall emlékezetét. A rendezvény „nacionalista bankettbe” torkollik, ahol azt is megtudjuk, hogy bár a „tisztaság szemita kategóriáját” nem vennék kölcsön, a szüzesség a házasságig javasolt. „A francia nőket a francia férfiaknak” elv hívői természetesen megvetik a köztársaságot jelképező nőalak, Marianne csecsén lógó, bűnözésre hajlamos, ingyenélő bevándorlókat, és ellenzik a női választójogot, ahogy egyébként magukat a választásokat is.

Dobsi Viktória

  • kapcsford

    ebből mi lett végül?
    semmit nem találok róla a net-en. 
    a pénz megint legyőzte az igazságot? :(

  • http://bircahang.org/ maxval bircaman

    S mi a gond a homofóbiával? Ez minden hívő alapértéke. Bravó a francia keresztényeknek, hogy az oroszlán barlangjában küzdenek a fenevaddal!

    • Horst Bakker

      Pontosabban a nihilista álhívőké, mert az igaziaknak a Tízparancsolat az irányadó: szeresd felebarátodat.

      • http://bircahang.org/ maxval bircaman

        Téves. A felebarát szeretetének semmi köze a bűn szeretetéhez.

        • Horst Bakker

          A mákos tésztának pedig semmi köze az árvízvédelemhez. Aki a Tízparancsolatot elhanyagolhatónak tartja, az nem keresztény.

          • http://bircahang.org/ maxval bircaman

            Hol írja a tízparancsolat a bűn szeretetét? Sehol.

  • szvoboda

    Sose értettem, miért bántja az emberek lelkét az, hogy mások kivel és hogyan élnek együtt. Attól jobb életük lesz, hogy a buzik nem házasodhatnak? Emelkedik a fizetésük és olcsóbb lesz a rezsi?

    • http://bircahang.org/ maxval bircaman

      Ez erkölcsi alapkérdés. Nem tűrhető a bűn. Gyilkosok, rablók, homokosok, pedoflek, szadisták – ezek nem fogadhatók el.

  • Szász Éva

    Franciaországban is legyen méhtranszplantáció Dajka Béranya gondolhat olyat nem adja oda agyereket azt mondja elmehetsz én szültem.Méhátültetésnél a svédek jutottak legmesszibbre egy nő így gyereket szült.Kettő hamarosan szülni fog 6 méhátültetet nő terhessége elején van.Ebben az országban legyen jelentkező Méh beülteésre azt is 2015-től lehessen Svédországon Kívül Franciaország is készen álljon rá.

  • http://bircahang.org/ maxval bircaman

    Az ami magát magyar baloldalnak nevezi, az valójában nyugaton jobboldalnak számítana. Ez a rendszerváltozás következménye: mivel a legtöbb ex-kommunista országban a baloldal a kommunista állampártból lett, így ez az “baloldal” annyira igyekezett elhatárolni magát minden balos dologtól, hogy átment jobboldalra. Ez van Mo-n kívül még Lengyelországban (ott talán még erősebben, mint Mo-n) és Bulgáriában. Csehországban pl. a helyzet egész más, mert ott a középbal NEM ex-kommunista.

    • Loppert Csaba

      Szerintem nem csak szociálpszichológiai okai (ti. elhatárolódás a saját múltuktól, és túlkompenzálás) vannak annak, hogy a magyar álbaloldal olyan, amilyen.
      Az állampárt vezetői egyszerűen hozzászoktak, még a régi rendszerben, saját hegemón szerepükhöz, túlhatalmukhoz. Erről egy pillanatra sem óhajtottak lemondani, még az új rendszerben sem. Míg Orbán rá nem kényszerítette őket. Hornék nem vették komolyan ezt a rendszerváltást egy pillanatra sem. Mindig csak annyit engedtek a hatalmukból, amennyit kicsikartak belőlük.

  • ttt

    Amit megértettem Mátyás Antaltól h. ebben a profitorientált termelési módban a produktívok által előállított javak egy részét az improduktívoknak (nem érték képzőknek) kell elfogyasztani, h. a megtermelt profitot realizálni lehessen. Ezért az improduktív réteg úgy visz keresletet a piacra, hogy azt nem ellensúlyozza termékkel. Ezért infláció keletkezik a rendszerben, de cserébe magas a foglalkoztatás. Ezért amikor van infláció a rendszerben, magas a foglalkoztatás (trade-off), amikor nincs nő a munkanélküliség. Ezt a neoliberális (monetarista irányzat tagadja, ill. átmeneti jelenség ként értelmezi. A keynes-i típusú gazdasági filozófia sokkal közelebb áll egy baloldali világképhez, mint egy monetarista (ahol az infláció és az inflációt kiváltó kormányzati költekezés a problémák eredője), ahol az inflációs célkövetéssel létrejött a “munkanélküliség természetes rátája”. Tulajdonképpen az egyik rendszerben a jegybank aktív ügylettel támogatja a kormányzati költekezést, míg a másikban passzív művelettel (elszívja a likviditást a rendszerből) a pénztömegen keresztül fejt ki hatást a keresletre. Mivel a monetaristák által képviselt gazdaságfilozófia nagyszámú munkanélküliséget teremt -stabil pénzzel-, győztesekre és vesztesekre -tartósan leszakadó réteg- osztja a szereplőket, semmiféleképp nem lehet baloldali gazdaságpolitikai irányzat. Amikor baloldali politikusok a egyensúly megteremtését -mint végcél- fontosabbnak tartják mint a munkanélküliség leküzdését, akkor tudni lehet hogy a baloldaliság csak névleges.
    豊田 ソーセージ

    • KZoltán

      Szépen szól, csak nem igaz. A Pénz – Áru – Több pénz képlete (ebbe véletlenül beletrafált) mutatja, hogy gazdasági ügylet csak akkor jön létre, ha az áruk ára a vétel és az eladás között emelkedik. És a kettő közti különbség, a (delta)P a kamat, egész pontosan az őskamat. Tehát a közhiedelemmel ellentétben a kamat nem az okozat, hanem az ok.
      Na most ha az árak emelkednek, akkor egyre többeket fog el az a meggyőződés, hogy a gazdasági ügyeltből kijön majd a kamat, ezért belefog az ügyletbe, azaz keresletet támaszt. De a kereslet növekedése növeli az árakat – ez a piac vastörvénye. De ha nőnek az árak, akkor nő a kereslet. De ha nő a kereslet, nőnek az árak и так далее. Ez a gazdasági ciklus emelkedő szakasza, amikor az egyre növekvő kereslet kielégítésére egyre nagyobb a termelés, és így egyre nő a foglalkoztatottság. Hogy az emelkedő ciklus meddig tart, azt könnyű megmondani: addig, amíg vagy az árak növekedése, vagy a keresleté meg nem áll. Hogy ez mikor következik be, ez a ‘forintos kérdés’. Aranyérménél viszonylag hamar, mert fizikailag nincs elég arany az árak növekedésének fenntartásához. Digitális pénznél a készlet nem tud kimerülni, ott az történik, hogy hitellel olyanokat is rávesznek a kereslet növelésére, akiknek esélyük sincs a hitel visszafizetésére, és amikor ez kiderül, akkor elkezdenek csökkenni az árak. De csökkenő árak mellett nem jön ki az ügyletekből a kamat, tehát egyre kevesebben fognak bele ügyletekbe, másképp csökken a kereslet. De a kereslet csökkenése csökkenti az árakat – ez a piac vastörvénye. De ha csökkennek az árak, csökken a kereslet. De ha csökken a kereslet, csökkenek az árak и так далее. Ez a gazdasági ciklus eső szakasza, amikor a csökkenő kereslet kielégítésére egyre kisebb termelés is elég, így egyre nő a munkanélküliség.
      Egyben ezért írta is Keynes: “A hatékony kereslet nagy rejtvénye, amellyel Malthus birkózott, eltűnt a irodalomból. Említést se találhatunk róla Marshall, Edgeworth és Pigou professzor összes munkáiban, akik a klasszikus elméletet legérettebb formájában kidolgozták; csak lopva, a felszín alatt élhetett tovább, a [közgazdasági] alvilágban.”

      • ttt

        “Szépen szól, csak nem igaz.” és mi az ami szép és szól, és mi az ami nem igaz -mert amit leírt az nem feltétlen konkrét válasz arra amit írtam? Azt állítom hogy egy monetarista gazdasági filozófia nem egészen összeegyeztethető szociáldemokrata eszmékkel -az eltérő célok miatt. Ön ír őskamatról, meg ha nő az ár akkor nő a kereslet (általában fordítva van), meg ciklusok szakaszáról, meg klasszikusokról meg aranyról. Ez a vastörvény sem vastörvény, vagy inkább a monetaristák vastörvénye, mert magas/teljes foglakoztatási szint környékén a pénztömeg növelése árfelhajtó hatású lehet -növelheti a ‘p’-t, míg alacsony foglalkoztatás mellett, inkább a mennyiséget a ‘q’-t változtatja a forgalmi egyenletben -ilyenkor hat a foglalkoztatási szintre. De mi van akkor ha nő a ‘p’ és nem változik a pénztömeg az adott forgási sebesség mellett -mert ilyen is van -pl: olajsokk?
        “Keynes feltárta, miként bővül a piac a beruházások nyomán, miként bővül a piac, ha megváltoztatják a jövedelemelosztási viszonyokat a szegényebb néprétegek javára, a gazdagok rovására.” Ez elég kell hogy legyen, hogy a szociáldemokraták milyen gaz.filozófiát válasszanak. 豊田 ソーセージ

  • lzoli41

    A magyar munkaerőt a neoliberális+neokonzervatív gazdaságpolitika egymásutánisága taszította a mélybe, amelyek a leértékelés különböző módjait alkalmazta. Egy motiválatlan tömeget alkottak(meghalt a problémamegoldó képességünk). A vállalkozók egy jelentős része ezen emberek nyomorúságára vállalkozik. Akik ilyen körülmények(létminimum alatti bérből élnek) végeznek fizikai munkát az egészségügyi igénybevételük sokkal nagyobb és azt a fizetésükből nem tudják semlegesíteni, így sokkal rövidebb a várható élettartamuk. Ezen keresztül nézve ez nem érdekérvényesítési kérdés, hanem alapjogi kérdés is lehet, annál is inkább, mert a több bért leteljesítik, azaz benne van a piacban csak nem férnek a piachoz. Meggyőződésem az, hogy egy képviselőnek sincs arra joga és felhatalmazása, arra hogy az én teljesítményemről úgy alkossa meg a Munkatörvénykönyvét, hogy az a tőketulajdonost gazdagítsa. A résztvevőknek kellene ezt érdekegyensúlyban kitárgyalni(racionális önszabályozás 2009. évi Nobel díj néhai Ostrom asszonynak, ami valódi unortodoxia). Ezen keresztül lehetne a képviseleti demokráciát kicserélni fokozatosan részvételi demokráciára. A képviselők sajnos mindig game over pályára viszik a képviselteket. Nyugaton is bajban van a liberális demokrácia(képviseleti demokrácia), ami ott is a növekvő egyenlőtlenségekben nyilvánul meg.

    • Kiss József

      Mikor volt neokonzervatív gazdaságpolitika Magyarországon?

      • lzoli41

        Az egykulcsos adóval kezdődött, ami jövedelem átcsoportosítás anélkül, hogy nőtt volna a fogyasztás. A 2012,-ig ezért nem volt bővülés. Ezt azonosította Mellár és Oszkó is.
        A következő fokozat az, mikor az állam kevesebb szolgáltatást ad, magadra hagy, azt várja, hogy gondoskodj inkább magadról és a vélt potyautasok miatt csökkenti a segélyezést és kisebbre veszi az államot. Ennek is egyértelmű jelei vannak a mostani gazdaságpolitikában. A blog szerkesztője is megemlíti a neoliberalizmus halála című blokkban ezeket a jegyeket. Ezek alapján a mostani gazdaságpolitikai törekvések ilyenek, azaz neokonzervatívok. Az egyik konkrét megnyilvánulás, amikor azt közlik, hogy munkaalapú társadalmat építünk és az európai jóléti modell halott. Eközben nő a foglalkoztatottság és ezzel ellentétesen a szegénységi kockázat is nő. Az állam olyan szabályozást hoz, hogy a minimálbér mellett nem érheted el a létminimumot, miközben a munkának egészségügyi kockázata van, amit nem tudsz a jövedelmedből fedezni és nem is sztrájkolhatsz.

        2014. december 20. 19:28 Disqus írta, :

  • Gyorgy G. Horvath

    (Tudod, kicsit fura, hogy egy íráson belül is kevered a baloldalt és az álbaloldalt – mivel ez utóbbival Schiffer is felhagyott, azt hittem, Te is megkomolyodsz egy kicsit :-)
    “A rendszerváltáskor a cikinek érzett szakszervezetek” – hát, igen. Azután “pluralizálódtak” – a Munkástanácsok is inkább egy pozsgaysta politikai szervezetként jöttek létre – Dénes János, Palkovics egyből az MDF frakcióba ültek be. A liberális Liga a Fidesznél kötött ki.
    Sok hibájuk mellett a legnagyobb az volt, hogy nem ágazati KSZ-eket kötöttek.
    (S azt hiszem, a TB önkormányzatok közvetlen választásánál fontosabb magának az intézménynek a megszüntetése, az OÉT-tel is hasonló a helyzet.)

    • Zoltán Pogátsa

      nem keverem. csak nem érted. de már megszoktam.

      • Gyorgy G. Horvath

        Nem kellene ennyire arrogánsnak lenned. Ugyanis ha egyszer álbaloldalról beszélsz, majd máskor a baloldal rendszeres anyagi támogatásáról írsz – akkor bizony, kevered. Lehet, könnyen meg tudsz szokni dolgokat – egy akadémikus embertől én nehezem szokom meg, hogy politikai pamfletbe való, szakmaiatlan kifejezéseket használ.
        Ajánlom a “politikai baloldal” használatát. Ez kicsit több karakter, de egzaktabb, a megkülönböztetésre is alkalmas.

        • Perry White

          Olvasóként nézve szerintem ennyi arrogancia kell bele.Senki sem olvasna el egy politikailag korrekt, langyos cikket, amiben semmiféle provokáció – tudatos vagy tudattalan – nincs, főleg nem gondolkodna el rajta komolyan és nem szólna hozzá senki, a magamfajta, téma szempontjából érdektelen ember sem és a témával kapcsolatban csendben meghúzódó értelmiség sem.Az igazi megoldásokhoz pedig ez is hiányzik. Észérvek miatt kénytelen vagyok azt mondani, hogy erre a fajta arroganciára ma szükség van, bár kétségtelen, hogy olvasás közben az élmény nem olyan kellemes :-)

          • Gyorgy G. Horvath

            Óh, igazán egyszerű lenne a megoldás: a szövegszerkesztőben be kell építeni egy automatikus korrekciót – s álbaloldal begépelésével politikai baloldal jelenik meg :-)

        • Kiss József

          Talán nincs álbaloldal? Az MSZP nem álbaloldal? Baloldaliként aposztrofálja magát, miközben az elnökük a liberális demokráciától várja a szabadságot és a jólétet.
          Magyarul megszűnt szociáldemokratának vagy szocialistának lenni, de a logót megtartja.

  • Dollar Zrinyi

    Nincs jobb és baloldal csak pézoldal és népoldal.Ök ott fent,mi itt lent.Meddö probálkozás aliberáis álbaloldalba,igy a szakaszervezetkbe is életet lehellni,,még külföld ösztönozte hisztérzia-tüntetések árán sem !Népünktöl idegen a külföldi modell,nyelvünkhöz hasonloan egyedi mentalitásunkozillő magyar modellt kélne csinálni,amely ugyan felhasznál egy egy elemet a nyugati tapasztalatbol de sajátosan magyar,paternalista,lassabb,feüplröl irányitott módon védené az érdekeket,a BESZÉDTŐL ELSZOKTATOTT milliókét is, pártoktol és izmusoktol függtelenül,amolyan “népoldali ” módra.

  • Kiss József

    A magyarok a kormánytól várnak mindent, önmaguktól semmit. Azt sem tudják, hogy a kormány csupán a minimálbér emelését tudja biztosítani, a többit a munkavállalónak kell kiküzdeni. Van bárki aki felvilágosítaná őket? Ezért jellemzően a szakszervezetek is célt tévesztve a kormány ellen vonulnak fel. Röhögő görcsöt kapok, amikor a Liga azt mondja még sztrájkolni is fognak a kormány ellen. Jó, hát a vasúton és mi lesz a többiekkel?

  • Meze Efbé

    “sötét van, nem látok! “

  • aser

    Ezek szerint a gyámhivatali dolgozókat senki sem ellenőrzi!

  • moareka

    Ismerem ezt a munkahelyi közeget, legtöbbje tisztességes, u.n. hivatásos gondnok,elenyésző tiszteletdíjért.
    Ilyen is akad, sajnos mint a fent említett példában!
    A pofátlanság és cinizmus teteje az volt, amikor egy szoc. intézményi igazgató úr ráutaló magatartással “nyitott íróasztal fiókkal” tárgyalt a kérelmezővel, illetve hozzátartozójával……Igaz kitüntetéseket kapott,- na nem a fent említettekért,- de azért is kaphatna-hogyan tudott a pártok váltogatta önkormányzatnál minden ciklusban talpon maradni?
    Csak szeretném megjegyezni, hogy egy szociális intézmény igazgatója, nem lehet hivatásos gondnok!
    Ez hogy nem tünt fel az illetékes felügyeleti szerveknek?

  • Urakura

    Szarország.

    • Shayiskhun

      Az. Mert az ország a szar, ha valaki lop. Csak gratulálni tudok az okfejtéshez.

      • Urakura

        Olvasd a cikket…

  • ultrapi

    Miként értsem azt, hogy “egyéni szociális probléma”? Tessék mondani milyen az egyéni közösségi probléma? Ugye milyen bután hangzik? Bizonyos körökben lazán csak egyéni szoc.problemként emlegetve.

  • radikalisdemokratak

    te Vágó Gábor, ki Petőfit jáccasz!

    amennyiben komolyan gondoljátok, hogy ti vagytok a TI, azaz a tettek ideje, akkor itt az ideje, hogy az alább következő kis plágium súlytotta versemet közkinccsé tegyétek má csak azé, hogy a buta, primitív, egybites agyú vérmagyar megtuggya kiket is hagy magán élősködni!
    .
    Tetűk, tetűk, a fideszben viszket minden,
    egy fidesztetű belénk harap,
    böllér viktor fetreng hálóingben,
    és pelust cserél minden nap.
    A fideszben jól élnek a tetvek,
    a magyar vér finom nedű,
    orosz nősténytetűvel szeretkezget,
    az orbán nevű fideszes kantetű.
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

  • radikalisdemokratak

    na akkó folytassuk!
    .
    a valódi program, mely még mindig hiányzik nem más, mint amit a Radikális Demokraták ajánlanak mindenkinek, aki a Demokratikus Jogállam híve, s szeretné eltakarítani a
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDÁT!
    .
    íme a Program:
    .
    RADIKÁLIS DEMOKRATÁK

    a demokrata nem fél
    a RADIKÁLIS DEMOKRATA nem fél akár radikális eszközökkel fellépni a demokrácia érdekében, védelmében.
    a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK egy olyan szervezet, melynek a hatalom megszerzése, de nem hosszú távú megtartása a célja.
    amennyiben később igény mutatkozik, abban az esetben párttá is alakulhat, de nem ez a legfőbb célja.
    integrálni, tömöríteni kívánja azokat a természetes személyeket, s szervezeteket – pártokat, civil szervezeteket, mozgalmakat, s mindenkit – akik érdekeltek a demokrácia, a jogállam teljes egészének helyreállításában, újbóli megteremtésében.
    tagja lehet mindenki, korra, nemre, rasszra, vallási identitásra tekintet nélkül.
    PROGRAMJA
    jelen helyzetben, magyarországon nem lehet más célja egy demokratának, mint az orbáni diktatúra felszámolása, s annak létrehozói, támogatói, pénzelői, működtetői
    TELJES KÖRŰ, ÉS VÉGLEGES ELSZÁMOLTATÁSA, FELELŐSSÉGRE VONÁSA
    a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK a magyar politikában – jelenlegi meghatározásuk alapján – addig vesznek részt, míg segítségükkel az orbáni diktatúra felszámolása, s a demokrácia, jogállam helyreállítása, újbóli létrehozása meg nem történik. .
    amennyiben békés úton – úgy tűnik nem ez lesz a megoldás, sajnos – céljaik elérhetőek, abban az esetben a következőt kell tenni:
    chartát kell elfogadni csatlakozóra nézve, mely a következőket tartalmazza:
    minden csatlakozó szervezet, párt, természetes személy egyenlő.
    amint a választásokon sikeresen megbuktatjuk az orbáni diktatúrát, a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK alakítanak kormányt, mely szigorúan szakértői kormány kell legyen, s ez a kormány felelős, és kötelezett, hogy a kitűzött célokat megvalósítsa.
    ha és amennyiben ezek eléréséhez több mint egy választási ciklus, avagy kevesebb, mint egy választási ciklus szükséges akkor addig áll fent a szövetség.
    a chartának, illetve nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK által létrehozott szövetség a csatlakozott szervezetekkel addig áll fent, míg a fenti célok meg nem valósulnak.
    ha választásokon akarjuk megdönteni az orbáni diktatúrát, úgy minden szervezet, párt és természetes személy, aki az együttműködésben részt vesz, jelöl, illetve jelöltet ad, avagy tagja indul a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK választási szövetség keretén belül, aláírásával elfogadja, s egyben nyilatkozik arról, hogy addig az együttműködés résztvevője, míg a győzelem következtében a kitűzött cél, azaz a demokrácia, jogállam helyreállítása, újbóli létrehozása, illetve az orbáni diktatúra felszámolása, s annak létrehozói, támogatói, pénzelői, működtetői teljes körű, és végleges elszámoltatása, felelősségre vonása meg nem történik.

    amint a kitűzött célok megvalósulnak, a szövetség szakértői kormánya rendkívüli választásokat ír ki, melynek lebonyolításáért felelős, s annak végéig, az új kormány létrejöttéig ügyvezető kormányként tevékenykedik tovább.
    a rendkívüli választásokon, minden csatlakozott szervezet önállóan, avagy az általa meghatározott szövetségben vesz részt.
    a jelenlegi orbáni diktatúra egyetlen képviselője, támogatója, tagja, szervezeteinek tagja, segítője, támogatója nem vehet részt. a közéletből, az állami, állami vállalati szerepvállalásból örökre, végérvényesen ki kell őket zárni.
    akiket kell, lehet, s lehetőség van rá elzárásos büntetésre kell ítélni, akik elmenekültek az országból – sok lesz ilyen – azokat fel kell kutatni, hazahozni, s bíróság elé kell állítani.
    amennyiben célszerű, akkor az általuk hozott, akár visszamenőlegesen alkalmazott törvényeket kell alkalmazni rájuk nézve. a teljes körű vagyonelkobzás – az elmentett vagyonok is, melyek strómanok, leszármazottak, rokonok kezén vannak – meg kell történjen.

    A RADIKÁLIS DEMOKRATÁK felelősséget vállalnak arra, hogy a “rendszerváltást” követő minden közérdeket sértő titkosított dokumentumot nyilvánosságra hoznak bármilyen pártérdekre tekintet nélkül!

    nem kívánunk asszisztálni a jelenlegi “politikai elit” gazemberségeihez, tolvajlásaihoz, s ebbe beleértjük a magukat akár politikai elemzőnek nevező párt jumpereket – ilyen tölgyessy félékre gondolunk! – is!

    kíméletlenül kell elbánni mindenkivel, mert az országnak meg kell tisztulnia, hogy csak és kizárólag a teljesítmény, a munka, az értéket teremtő munka legyen az előrejutás, a boldogulás útja, nem pedig a korrupció, a sógor-koma, alá és fölérendeltségű, feudális, illetve haveri osztogatás.

    Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!
    azt gondolom, hogy csak és kizárólag ez a lehetséges út, melynek következtében az ország kiléphet a jelenlegi
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA
    .
    által létrehozott szörnyű állapotából!
    a radikális szót, mint olyat kéretik NEM FÉLREÉRTENI!
    nem konzervatív-gyógyszeres kezelés kell az országnak, hanem radikális műtéti beavatkozás!
    amit ki kell metszeni, azt ki kell metszeni, vagy maga a test, az ország pusztul bele!
    kíváncsi vagyok, mennyire gondolják komolyan, hogy mindenki beleszólhat az ország ügyeibe, mennyire mennek szembe Kuncze ezen megnyilvánulásával:
    “a politikát hagyni kell a profi politikusoknak, az nem a civilek dolga!”
    az idézet nem szó szerinti.
    mindemellett felháborító kijelentés egy olyan embertől, aki maga is csak egy általa oly annyira lenézett civil volt az átkosban.
    a szerencsétlen teszetoszaságot is kéretik mellőzni, amit jelen pillanatban bemutatnak, mint “demokratikus ellenzék”!
    szabad utat kell biztosítani az állampolgároknak az ország ügyeibe való beleszóláshoz, annak alakításához!
    nem a jelenlegi “politikusok” játszótere az ország, hanem a mi, és a szüleink, gyermekeink, unokáink HAZÁJA!
    kéretik észbe vésni ezt!

    abramovics voltam, s vagyok

  • radikalisdemokratak

    javaslom, olvass bele, mi folyik a tevénél!

    “pupu blogja”

    érdekes irányba gondolnak elindulni.
    a jobbikkal akarnak szövetkezni, ami tényszerűen egy baromság.
    ideteszem az ottani kommentemet is, hogy értsd:
    .
    teve!

    akkor tehát véglegesen letetted a garast a
    .
    RADIKÁLIS DEMOKRATÁK PROGRAMJA MELLETT!
    .
    DE!
    .
    azon túl, hogy lopott holmival dicsekedni csak a genetikusan tolvajok szoktak – lásd smittpali, mint “doktor” – annyit még hozzá kell tenni, hogy a Bokrostól is lopni próbálsz – hiszen a forrás megjelölése nélkül magadévá teszed az écát! – mi szerint 500 nap elég a demokratikus jogállam helyreállításához.
    ami természetesen marhaság, és tisztességtelen ígéret, mely nem teljesíthető, azaz szimpla hazugság, a magyar “választó” lebecsülése, becsapása, tudatos félrevezetése a rövid távú politikai haszonszerzés reményében.
    .
    A TISZTESSÉGES AJÁNLAT A RADIKÁLIS DEMOKRATÁKÉ!
    .
    akik a következőt mondják, vállalják:
    .
    “amint a választásokon sikeresen megbuktatjuk az orbáni diktatúrát, a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK alakítanak kormányt, mely szigorúan szakértői kormány kell legyen, s ez a kormány felelős, és kötelezett, hogy a kitűzött célokat megvalósítsa.
    ha és amennyiben ezek eléréséhez több mint egy választási ciklus, avagy kevesebb, mint egy választási ciklus szükséges akkor a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK által létrehozott együttműködés, a csatlakozott szervezetekkel a fenti célok eléréséig, megvalósulásáig áll fent.”
    .
    aki mást mond, mint mi, az
    .
    HAZUDIK!
    .
    nem lehet tudni, hogy a jelenlegi
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA
    .
    eltakarítása után keletkező káosz mennyi ideig fog tartani, azt mennyi idő alatt lehet úgy menedzselni, hogy egy konszolidált, törvényekre alapuló szakértői kormány belefoghasson a
    .
    VALÓDI MUNKÁBA, A DEMOKRATIKUS JOGÁLLAM HELYREÁLLÍTÁSÁBA!
    .
    .
    a jobbikkal való “kényszerű összeborulásról” csak annyit, hogy ha és amennyiben egy “párt” magát nem tekinti demokratikusnak, azzal nem lehet egy diktatúra felszámolására szövetkezni úgy, hogy a demokratikus jogállam helyreállítása a cél!
    amennyiben ebben komolyan gondolkodsz, hiszel, nagyobb marha vagy, mint gondoltam!
    pedig már egy sima egyszerű tevemarha is a biológia csodája, ne tetézd tovább, ne emeld a tétet!
    ugyanis, egy deklaráltan nem demokratikus párt csak és kizárólag abban az esetben érdekelt egy diktatúra megbuktatásában, ha és amennyiben ők egy, a saját tulajdonukat képező diktatúrára tudják cserélni a régit!
    márpedig, ha ennek a magát magyarnak nevező csürhének diktatúra kell, ám legyen!
    .
    DE
    .
    AZ A DEMOKRATIKUS JOGÁLLAM DIKTATÚRÁJA LEGYEN!
    .
    na, ezen lehet nektek gondolkodni!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

    2017. június 19. 14:18
    .
    .
    remélem, nektek semmi ilyen marhaság, hogy a jobbikkal közösen bármit is, nem jár a fejetekben!
    .
    .
    gondolod rám írhatsz, segítek, mert látom, nem megy a dolog.
    amúgy meglehetősen hiteltelen egy a politikából akaratán kívül,
    .
    DE
    .
    kikerült, mondhatni “bukott politikus” szájából azt hallani, amit mondasz.
    mi szerint, vissza kell venni a közéletet a politikusoktól.
    ez már majdnem olyan Kincze szintű kis megszólalás

  • radikalisdemokratak

    te Vágó Gábor!

    velem ne szórakozz, mert istenuccse adott alkalommal úgy taknyán tenyröllek, hogy a bajuszod feltekeredik a füledre!
    ne törölgesd a kommentjeimet, mert visszateszem!
    felfogtad, te szerencsétlen félresikerült “politikus”
    .

  • radikalisdemokratak

    remélem, nektek semmi ilyen marhaság, hogy a jobbikkal közösen bármit is, nem jár a fejetekben!
    .
    .
    gondolod rám írhatsz, segítek, mert látom, nem megy a dolog.
    amúgy meglehetősen hiteltelen egy a politikából akaratán kívül,
    .
    DE
    .
    kikerült, mondhatni “bukott politikus” szájából azt hallani, amit mondasz.
    mi szerint, vissza kell venni a közéletet a politikusoktól.
    ez már majdnem olyan Kincze szintű kis megszólalás

  • radikalisdemokratak

    RADIKÁLIS DEMOKRATÁK

    a demokrata nem fél
    a RADIKÁLIS DEMOKRATA nem fél akár radikális eszközökkel fellépni a demokrácia érdekében, védelmében.
    a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK egy olyan szervezet, melynek a hatalom megszerzése, de nem hosszú távú megtartása a célja.
    amennyiben később igény mutatkozik, abban az esetben párttá is alakulhat, de nem ez a legfőbb célja.
    integrálni, tömöríteni kívánja azokat a természetes személyeket, s szervezeteket – pártokat, civil szervezeteket, mozgalmakat, s mindenkit – akik érdekeltek a demokrácia, a jogállam teljes egészének helyreállításában, újbóli megteremtésében.
    tagja lehet mindenki, korra, nemre, rasszra, vallási identitásra tekintet nélkül.
    PROGRAMJA
    jelen helyzetben, magyarországon nem lehet más célja egy demokratának, mint az orbáni diktatúra felszámolása, s annak létrehozói, támogatói, pénzelői, működtetői
    TELJES KÖRŰ, ÉS VÉGLEGES ELSZÁMOLTATÁSA, FELELŐSSÉGRE VONÁSA
    a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK a magyar politikában – jelenlegi meghatározásuk alapján – addig vesznek részt, míg segítségükkel az orbáni diktatúra felszámolása, s a demokrácia, jogállam helyreállítása, újbóli létrehozása meg nem történik. .
    amennyiben békés úton – úgy tűnik nem ez lesz a megoldás, sajnos – céljaik elérhetőek, abban az esetben a következőt kell tenni:
    chartát kell elfogadni csatlakozóra nézve, mely a következőket tartalmazza:
    minden csatlakozó szervezet, párt, természetes személy egyenlő.
    amint a választásokon sikeresen megbuktatjuk az orbáni diktatúrát, a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK alakítanak kormányt, mely szigorúan szakértői kormány kell legyen, s ez a kormány felelős, és kötelezett, hogy a kitűzött célokat megvalósítsa.
    ha és amennyiben ezek eléréséhez több mint egy választási ciklus, avagy kevesebb, mint egy választási ciklus szükséges akkor addig áll fent a szövetség.
    a chartának, illetve nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK által létrehozott szövetség a csatlakozott szervezetekkel addig áll fent, míg a fenti célok meg nem valósulnak.
    ha választásokon akarjuk megdönteni az orbáni diktatúrát, úgy minden szervezet, párt és természetes személy, aki az együttműködésben részt vesz, jelöl, illetve jelöltet ad, avagy tagja indul a RADIKÁLIS DEMOKRATÁK választási szövetség keretén belül, aláírásával elfogadja, s egyben nyilatkozik arról, hogy addig az együttműködés résztvevője, míg a győzelem következtében a kitűzött cél, azaz a demokrácia, jogállam helyreállítása, újbóli létrehozása, illetve az orbáni diktatúra felszámolása, s annak létrehozói, támogatói, pénzelői, működtetői teljes körű, és végleges elszámoltatása, felelősségre vonása meg nem történik.

    amint a kitűzött célok megvalósulnak, a szövetség szakértői kormánya rendkívüli választásokat ír ki, melynek lebonyolításáért felelős, s annak végéig, az új kormány létrejöttéig ügyvezető kormányként tevékenykedik tovább.
    a rendkívüli választásokon, minden csatlakozott szervezet önállóan, avagy az általa meghatározott szövetségben vesz részt.
    a jelenlegi orbáni diktatúra egyetlen képviselője, támogatója, tagja, szervezeteinek tagja, segítője, támogatója nem vehet részt. a közéletből, az állami, állami vállalati szerepvállalásból örökre, végérvényesen ki kell őket zárni.
    akiket kell, lehet, s lehetőség van rá elzárásos büntetésre kell ítélni, akik elmenekültek az országból – sok lesz ilyen – azokat fel kell kutatni, hazahozni, s bíróság elé kell állítani.
    amennyiben célszerű, akkor az általuk hozott, akár visszamenőlegesen alkalmazott törvényeket kell alkalmazni rájuk nézve. a teljes körű vagyonelkobzás – az elmentett vagyonok is, melyek strómanok, leszármazottak, rokonok kezén vannak – meg kell történjen.

    A RADIKÁLIS DEMOKRATÁK felelősséget vállalnak arra, hogy a “rendszerváltást” követő minden közérdeket sértő titkosított dokumentumot nyilvánosságra hoznak bármilyen pártérdekre tekintet nélkül!

    nem kívánunk asszisztálni a jelenlegi “politikai elit” gazemberségeihez, tolvajlásaihoz, s ebbe beleértjük a magukat akár politikai elemzőnek nevező párt jumpereket – ilyen tölgyessy félékre gondolunk! – is!

    kíméletlenül kell elbánni mindenkivel, mert az országnak meg kell tisztulnia, hogy csak és kizárólag a teljesítmény, a munka, az értéket teremtő munka legyen az előrejutás, a boldogulás útja, nem pedig a korrupció, a sógor-koma, alá és fölérendeltségű, feudális, illetve haveri osztogatás.

    Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!
    azt gondolom, hogy csak és kizárólag ez a lehetséges út, melynek következtében az ország kiléphet a jelenlegi
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA
    .
    által létrehozott szörnyű állapotából!
    a radikális szót, mint olyat kéretik NEM FÉLREÉRTENI!
    nem konzervatív-gyógyszeres kezelés kell az országnak, hanem radikális műtéti beavatkozás!
    amit ki kell metszeni, azt ki kell metszeni, vagy maga a test, az ország pusztul bele!
    kíváncsi vagyok, mennyire gondolják komolyan, hogy mindenki beleszólhat az ország ügyeibe, mennyire mennek szembe Kuncze ezen megnyilvánulásával:
    “a politikát hagyni kell a profi politikusoknak, az nem a civilek dolga!”
    az idézet nem szó szerinti.
    mindemellett felháborító kijelentés egy olyan embertől, aki maga is csak egy általa oly annyira lenézett civil volt az átkosban.
    a szerencsétlen teszetoszaságot is kéretik mellőzni, amit jelen pillanatban bemutatnak, mint “demokratikus ellenzék”!
    szabad utat kell biztosítani az állampolgároknak az ország ügyeibe való beleszóláshoz, annak alakításához!
    nem a jelenlegi “politikusok” játszótere az ország, hanem a mi, és a szüleink, gyermekeink, unokáink HAZÁJA!
    kéretik észbe vésni ezt!

  • TZ

    Tisztelt Vágó Gábor! Remélem, elolvasod a hozzászólásomat!

    Szerintem alapjaiban elhibázott, meggondolatlan, felelőtlen lépés a szélsőjobbal együtt szerepelni (különösképpen, mikor annak szólamai, megnyilvánulásai egyértelműen bizonyítják a már oly sokszor leszerepelt téveszmék felélesztésének szándékát). Nem kizárólag a szélsőjobbot, mint politikai formációt kellene kritikusabban kezelni (gyakorlatilag alapból tartózkodni a velük történő együttműködéstől), hanem a sajtóorgánumaikkal is csínján kellene bánni, kellő önmérsékletet tanúsítva a politikusoknak, aktivistáknak a szereplési kényszerük kielégítése során. [Magyarán: a jelenlegi “ellenzék” illetve “megmondóemberek” megdöbbentő naivitással tobzódnak annál a HírTV-nél, illetve Magyar Nemzetnél, melynek igazi irányítója és tulajdonosa Simicska Lajos – a nemzeth “prebutcher” gázszerelője -, aki pedig épp Zagyváék és Vonáék legfőbb pártfogója. Nézzenek végig a CÖF-ön, majd tekintsék meg, kik publikálnak rendszeresen az MNO-n…]

    A választásra térve: szerintem súlyos tévedés volt Gulyás Márton szereplése. Eleve elhibázottnak tartom a festékdobálást, illetve a választási rendszerünket illető ötletelésük. Ezzel csak azt érték el, hogy az “ellenzéki oldal” (illetve általában a rendszerrel szemben elégedetlenkedők) szépen egymásnak estek, s a filozofálgatásunk közben szépen kihunyt a tűz. Orbán nyert.
    Sokkal szerencsésebb lett volna, ha már az első napok (éjszakák után) országos tanítási sztrájkot hirdetnek – állítom, hogy az óriási érdeklődés és a terebélyesedő hangulat átváltható lett volna egy ilyen megmozdulásba, mely azonnal nyílt lépésekre kényszeríthette volna Orbánékat is! Ehhez képest ezzel a szerencsétlen ötletelgetéssel és festékezéssel szépen elhalt az egész. Gulyás kiélheti szereplési vágyát, reklámozhatja az ürességét – s a tehetségtelen ellenzék is kényelmesen takarózhat a műanyagba fojtott délibábbal….

    Merem állítani, még a Gulyásék által propagált, 2010. előtti választási törvénnyel sem lehetne mára gyökeres fordulatot elérni, jelentős részben épp a NER miatt, illetve az ellenzék erélytelensége okán. Ugyanis Orbánt nem kizárólag a machinációi tartják fent, hanem a valódi alternatíva hiánya is – ezért jelenleg, kizárólag a visszakívánt választási szisztémára alapozva sem lehetne őt elkergetni. (Mindenki figyelmébe ajánlom Bauer Tamás legutóbbi elemzését, ezzel az írásával tényleg telibe talált: http://hvg.hu/itthon/20170619_Bauer_csupa_konszenzus_ellenzek_orban)

    Ceglédi Zoltánnak is igaza volt a sokat emlegetett cikkében: meg lehetne verni a kormánypártokat – ha lenne kire szavazni velük szemben. Ne feledjük: közel 50% (!!!) a “nem szavazók” aránya (ehhez vegyük még hozzá a jelentős számú “bizonytalanokat” is). Tehát amennyiben maradna minden a régiben, de egy új politikai erő képes lenne megnyerni magának az előbbi két kategóriát, akár még 2/3-os győzelmet is elérhetne 2018-ban. DE NINCS ILYEN POLITIKAI FORMÁCIÓ – EZ ITT A GOND!

    Ezért javasoltam a megmozdulások mindenkori szervezői felé, hogy most már ideje lenne túllépni a kedélyes poénkodáson, és elővenni a lényegi témákat, felvázolni a jövőt illető terveket, célokat, feladatokat. Vidéken is épp ezt akarnák hallani az emberek: miben másabb Orbánhoz képest (nem a melléknevek halmozását értem ez alatt, hanem konkrét programokat, racionális terveket, nem ötletelgetéseket, lózungokat), milyen módon érhetőek ezek el (reális tervek!). Hiába hangzik hihetetlenül: szó szerint ezt szomjazzák tanyán, falun, kisvárosban, megyeszékhelyen… És nincs, aki hihetően válaszolna – hát marad Orbán Viktor.

    I.

    Égbekiáltóan ordít az igénye annak – még a megvezetett, önmagukat “homogén ősmagyarként” tekintők között is, tűnjön bármennyire is furcsának elsőre -, hogy végre valaki kiálljon az előremutató, a fejlődést, haladást, megoldást kínáló globalizációért!

    Amennyiben nem akad (záros határidőn belül), aki teljes elszántsággal, elkötelezettséggel hirdetné ennek szükségszerűségét, és nem lesz, aki ebbe a globalizációba illeszkedő programot kínáljon – úgy hamarosan (némi megingásokat, vargabetűket közbeiktatva) egy “újbaloldali internacionalizmus” szintén utópikus túlhatalomra törekvő mozgalmisága veheti át újfent a dominanciát, a kezdeményezést (a megismert történelmi törvényszerűségek okán akár ismételten orosz alapokon). [Megjegyzés: mintha az MSZP már errefelé indulna … előtte persze vár ránk egy elborult, szélsőjobbos fordulat, a jelenlegi helyzetünk épp arrafelé tart.]

    Sajnos nincs (vagy alig akad) olyan politikusunk, aki remek logikával kommunikálná ennek a globalizációnak a fontosságát, megkerülhetetlen jelentőségét, ha valamelyik elvétve erre az útra tévedne, az is sajnos túlságosan halkan, nem éppen “bevállalósan”. Nem kap megfelelő hangsúlyt ez az alapvető szempont … PEDIG ERRE KELLENE ÉPÍTENÜNK! Ugyanis ez a belépőjegyünk a fejlett emberiség közösségébe…

    Tisztelt Vágó Gábor! Ti mért nem szóltok egy szót sem a globalizáció témájában? Ennyire mellékes? Vagy csak nem mertek konfrontálódni? Épp most lehetne nagyot nyerni, bátraké a szerencse!

    Végre kellene egy csoportosulás, párt, szövetség – aki nem csak úgy szól, vagy úgy tesz … hanem fennen hirdetve szinte üvölti: EMBEREK, ERRE KELL MENNI! Igenis ezért kellene kiállni, méghozzá egyértelmű hitvallással, mellyel egyúttal kényszeríteni kell valamennyi további politikai szereplőt is a színvallásra (Együtt, Momentum, Párbeszéd, LMP, MSZP, DK, Liberálisok, stb…) – bármiféle köntörfalazás, törökös mellébeszélés nélkül.

    [Ennek a globalizációs folyamatnak a racionális állomásai egyébként az FNA, robotizáció és a “shared economy” is.]

    II.

    Szeretnék egy remek cikket ajánlani mindenkinek: http://hvg.hu/itthon/20170323_Demokratikus_ellenzek_MSZP_Botka_DK_Gyurcsany_Momentum Szerintem vitán felüli, hogy tökéletesen illeszkedik a jelen íráshoz is. Az én értelmezésemben az egyik alapvető tanulsága és üzenete Marosán György “alfahímes” hasonlatának a következő (némi képiséggel):
    – az eredetileg az alapvető politikai-társadalomszervezési ideológiákra építő oldalak felhígultak;
    – ezek további “romlására” még rá is játszottak;
    – majd módszeresen elkezdték összekutyulni ezeket, a szándékos visszaélés céljával;
    – ennek az összezagyvált koktélnak isszuk most a levét;
    – melyről épp a méregkeverők nem szeretnék, ha váltanánk!

    Hiszen ha váltanánk a katyvaszról a tiszta nedűre:
    – úgy hamarost kijózanodnánk;
    – nem vennénk be a mesebeszédet;
    – hirtelen ráébrednénk, hogy nem is az az ellenségünk, akit eddig ellenségnek akartak beállítani;
    – nem is az a barátunk, akit eddig barátként akartak ránktukmálni;
    – és ELLOPTÁK a pénztárcánkat!

    Ergo: mindegy is lenne, milyen beállítottságú egy politikus, csak végre karakánul és hitelt érdemlően, egyenesen állna már ki érte! Erre nem képesek a jelenlegiek, ezért ez a szánalmas helyben-totyogás!

    Átvernek minket a pártok is (szinte mind), mert nem azt árulják, amit a boltjuk cégérére mind rikítóbban felfestenek. Tehát minden párt az önnön hazugságának a rabja, s ekként önmaga téveszméjének foglyaként süllyed vissza a főemlősök szintjére – miután képtelenné vált az őszinte, emberi kommunikációra. Ugyanis hazudozással nehéz őszintén kommunikálni. Ebből pedig már törvényszerűen következik az eredménytelenség – mind jobb, mind baloldalon. Ugyanis ma nincs hatalmon sem a jobb, sem a baloldal!
    Ezeket kutyulta módszeresen össze (közben mérgezve) úgy Orbán (a pártja valamint a megszokott “ellenzéke” egyre kótyagosabb vihogása mellett – ezért is nehezebb olykor különbséget felfedezni a két “oldal” között számtalan témában), hogy mára alig akad, aki józanul tudna gondolkodni.
    Marosán érzésem szerint épp erre is akart utalni a példájával. Ha tényleg liberálisok lennének a “liberálisok” és tényleg baloldaliak lennének a “baloldaliak” – akkor tényleg tudnának emberi módon kommunikálni egymással, és ezáltal, bár értelemszerűen nem értenek mindenben egyet egymással, mégis képesek lennének az azonnali, hatékony és eredményes együttműködésre (s ekként tudnának a valóban jobboldali pártok is esetenként együttműködni a többiekkel). Mely mostanság (mind erőszakosabban sulykolva) az autokrácia/diktatúra ismérve (hatékonyság, gyors reakció, rövidtávú “eredményesség” vagy inkább annak jól reklámozott látszata).
    Tehát ismét csak erősen sarkosítva: Orbán (sok tehetségtelen naplopó asszisztálása mellett) kevert egy az elmét mérgező, mindinkább korlátoló, butító koktélt, s azt következetesen itatja is mindenkivel (aki válogat, az rögtön gyanús, másodjára már nincs bocsánat) – miközben ő igyekezett megőrizni a józanságát (bár az önelégült diadalittas mámorában már ő is kezdi egyre inkább elveszíteni a fonalat).

    Vagyis mielőtt megint erőltetnénk az “összeborulást”, előtte meg kellene ejteni a színvallást is: mindenkinek nyíltan kellene felvállalnia, miben hisz, mik a konkrét céljai és javaslatai a következő témákban (és ezt követően konzekvensen ehhez tartani magukat):
    – globalizáció;
    – előbbivel karöltve EU/”Európai Egyesült Államok”;
    – Oroszország (ők is ugyanolyan értékes emberek, mint mi);
    – menekülthelyzet;
    – robotizáció;
    – “shared economy”;
    – FNA;
    – energetika/megújulók;
    – védelmi rendszerünk/NATO/sorkatonaság/…;
    – oktatás (konkrét tervek);
    – szekularizáció;
    – egészségügy (konkrét tervek)!

    Ennek mentén lehetne a “hallgató 50%-ot” is megszólítani, a szavazatukat megszerezni! Képzeljék el, ez kapásból a fél Parlament!

    Kedves Olvasók, véleményvezérek, leendő szónokok! Nektek mi az egyértelműen megfogalmazott, számon kérhető álláspontotok a fentebb felsorolt szempontok ügyében? Hány olyan politikusról, aktivistáról tudtok, aki mert is egzaktul megnyilvánulni ezekben a kérdésekben?

    Végezetül hadd javasoljak egy szintén aktuális cikket, melyhez hozzászólva nagyon is valós veszélyekről írtam – Orbán ördögi machinációjáról – melybe tökéletesen beleillik a polgárháborús légkör. http://nepszava.us/fidesz-szimpatizans-hitler-orban-es-a-diktatorok-a-zsidok-aldozatai/#comments – melyet (bármily ellentmondásosnak is tűnjön), épp az Orbán-kormány élesztget, szándékosan. Tehát a polgárháborús hangulat szításával amellett, hogy csak további tömegek fordulhatnak el a kezdeményezéstől, még kifejezetten Orbán (illetve a Kreml által gondosan plántált Jobbik/hungaristák) malmára hajtják a vizet. Ez egy “klasszikus csapdahelyzet” – minél jobban kapálódzunk ellene, annál inkább gabalyodunk bele!

    Pedig Orbán eltávolítható – de ehhez előbb ki kell lépni az általa kreált “valóságból”! Bármennyire hangozzék bizarrul, NEM Orbán legyőzésén kell első sorban erőlködni, hanem a korszakos kihívásokat HELYESEN felismerve kell megfelelő alternatívát felkínálni és ehhez megnyerni a közvélemény együttműködését. Nem tagadom, megdöbbentően hangozhat, de Orbánt mintegy “másodlagosan” lehet legyőzni – kvázi járulékos következményként…

    HOL VANNAK HÁT A HIHETŐ POLITIKUSOK ÉS SZÓNOKOK!?

    • TZ

      Az alábbiakban szeretném tömören bemutatni az általam helyesnek vélt választási (a nép hatalomgyakorlási) rendszerének lényegét, mely ráadásul nem kizárólag a hazai problémákra nyújthatna gyógyírt, de az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusában is egy előremutató vívmány lehetne. Azaz, amennyiben mi ezt képesek lennének megvalósítani, példát mutatva, egyúttal “demokráciaexportként” (kifordítva ezt a lejáratott kifejezést) az EU fejlődésében is kamatoztathatnánk! De ehhez előbb le kell váltani a jelenlegi “elitünket” – s ennek most sem a választási rendszerünk az akadálya, hanem mi, magunk! Az alábbiakban leírtak már az Orbán-kormány sikeres leváltása utáni helyzetre érvényesek, egy átmeneti, eleve korlátolt időtartamra létrehívott “nemzetgyűlés” közbeiktatásával. Íme a javaslatom:

      A választási rendszerünk szükséges reformja ügyében szeretnék hivatkozni, François Furet: A francia forradalom története ( https://moly.hu/konyvek/francois-furet-a-francia-forradalom-tortenete ) című kötetére. Furet művének olvasása során többször szóba került megkerülhetetlen szempontként, mintegy fátumaként az adott korszak viharos eseményeinek, problémáinak: az antik görög demokrácia mechanizmusának és alkalmazhatóságának ütköztetése a köztársaság modern eszméjének rendszerével.

      A francia forradalom valamennyi szakasza során már-már menetrendszerűen ismétlődött a fenti felismerés, mintegy kényszerű tanulságként. Engedjék meg, hogy a könyvből csak egy rövid részt idézzek, Sieyès abbétól (226. oldal): “A tiszta demokrácia, kényelmetlenségei ellenére nagy előnyökkel jár, de csak Athén piacterén valósulhat meg … ”
      De Bonaparte Napóleon is hasonló megállapításokat emlegetett kicsit korábban a milánói Montebello palotában, Furet utalása szerint (208. oldal), mint ahogy valamennyi korábbi időszak tárgyalása során szintúgy felbukkant a korszellem általános vélekedése.

      Nem szeretnék fölöslegesen visszaélni a türelmükkel, ezért a lényegre térve engedjék meg, hogy vázlatosan előrukkoljak a felvetésemmel.

      1. Nem lehetséges, hogy a korabeli “30 milliós köztársaság” képviseleti rendszerének ütköztetése az antik athéni piactérrel feloldhatóvá válik a technológiai fejlődés, aktualizálva: a telekommunikáció, az internet által? Tehát a közvetlen képviselet elvetése annak végrehajthatatlansága miatt áthidalható, amennyiben az információs forradalom társadalma tényleges beépíti választási rendszerébe is a technológiai vívmányait.

      2. Meggyőződésem, hogy szinte az összes történelmi esemény vizsgálható és értékelhető az emberi faj biológiai sajátosságai, társas viselkedése alapján – örökös, spirálszerű haladást eredményező cirkulációk mintájára, akár előre prognosztizálhatóan visszatérő problémák, “feladványok” megoldására tett kísérletek, próbálkozások összesítéseként. Vagyis mindig adódik – ismétlődik – egy kérdés, melyre meg kell szülessen a helyes, de legalább minimálisan szükségszerű válasz.

      3. Az előbbi két pontot összegezve miért ne lenne lehetséges, hogy a valódi népképviseletnek jelenünkben újfent előtérbe kerülő hiányossága (mely szerintem összekapcsolható az erőtlen ellenzékiség, lagymatag választói aktivitás problémaköreivel is) épp a kommunikációs technológiák intenzívebb igénybevételével válhatnának feloldhatóvá?
      Gyakorlatilag rendelkezésünkre áll már rég egy “virtuális piactér” – mégsem élünk vele! Mélyebben belegondolva ennek lehetne hirtelenjében igazán forradalmi hatása, s még fülke sem kell hozzá…
      (A francia forradalom során a potenciális választók fokozott aktivitása egybeesett a felkavaróbb dramaturgiájú, véresebb jelenetekben bővelkedő eseményekkel. Ezek szerint a választók tényleges bevonásához feltétlen szükségesek a drámai, felkavaró fejlemények? Nem lehetne épp ezt, a visszatetsző vérontást kiküszöbölni a jelenünk informatikai technológiáinak bevonásával? Nem lehetséges, hogy épp a rendszeres és effektív választói szerepvállalás lenne képes igazán megelőzni a társadalmi különbségek elfajzását, kezelhetetlenné válását, melyek törvényszerűen a kiegyenlítődés felé hatnak, s mely kiegyenlítődés hevessége nagyban függ a különbség mértékétől is?)

      Elismerem, nem kockázatmentes elgondolás, de máskülönben miként lehetne teljesen rizikómentesen előre haladni? Szerintem épp a virtuális térben kiteljesedő “athéni piactér” és az ezáltal aktivizálódó lakosság közös erőfeszítésével, egy számunkra is elfogadható globalizáció megvalósítása érdekében lehetne tényleges eredményeket elérni, megalapozva a prosperitásunkat, a jövőnket.

      Kérem, olvassák el a részletesebb javaslatomat a választási/parlamenti képviseleti rendszerünk felépítéséről!

      Akár a jelenlegi, egyértelműen torz választási rendszer, akár annak elődje, nem a tényleges népképviseleti demokráciát szolgálják. Be kell lássuk: a politikai rendszerünk súlyos aránytalanságoktól és a valódi demokráciával nem összeegyeztethető szabályoktól terhelt (az “NVI-s kopaszbalhé” lényegében egy közösségileg eltussolt államellenes bűncselekmény).
      [Ehhez hasonlóan a legutóbbi, sikeres népszavazási kezdeményezés (Nolimpia) reakciójaként tett intézkedéseket szintén erősen antidemokratikusnak tartom, hiszen épp a leadott, kellő számú aláírás révén nyilvánította ki a nép, hogy a döntés jogát és felelősségét ki kívánja venni a hivatalos szervek kezéből, magának követelve azt. Ezzel szemben bármilyen intézkedés (pro és kontra) megengedhetetlen, hiszen az aláírásgyűjtés során sem nyilvánult meg egy támogató sem a kérdést illetően támogatólag vagy elutasítólag.]
      Vagyis ebben a rendszerben (szerintem a korábbira is érvényes ez) eleve kudarcra ítéltetett bármely jó szándékú, racionális, hasznos elképzelés. Vagyis eleve a választási/politikai rendszerünket – a demokrácia alapjait – kellene gyökerestől helyrehozni, addig bármilyen erőlködés csak szánalmas kapálózásba fog fulladni.

      Egy igaz demokráciában a népnek kell döntenie – ezért helyre kell hozni, vissza kell állítani a valódi, képviseleti demokráciát! Ennek egyik legfontosabb eleme: kizárólag képviselőkre lehessen szavazni, összesen 200-at választva a 200 körzetben – ne pedig pártokra! (Azért szükséges a képviseleti demokrácia, mert nem fér el 10 millió ember a Parlamentben, nem lehetséges ebben a formában a kommunikációjuk. Egyébként gondoljanak bele: az informatika térhódítása a választási rendszerek működtetésében is dominanciára tör, megkerülhetetlen tényezővé válik – példaként említhető az USA választási rendszerében megjelenő technológiai újítások – vagyis előbb-utóbb a képviselet választása, a választói akarat kinyilvánítása is újabb dimenziókba léphet.)

      Az egyik alapvető felvetésem: legyen a választói jog alkotmányban rögzített alkotmányos alapjog és alapkötelesség! Vagyis: legyen kötelező a választási részvétel, de legalábbis legyen nehezen kijátszató ezen kötelesség, ezáltal minden választáson legalább 90-95%-os részvétel mellett szülessenek a döntések. Tehát ne egy pár százezres minoritás rántsa a szakadékba az országot a behazudott 2/3-ával. (Amúgy a példakép antik Athénban a választási inaktivitást büntették!)

      Egy képviselő sem lehet egyúttal atomtudós-egészségügyi szakember-hadmérnök-jogász-filozófus-etc…A képviselő képvisel: engem, önt, őket, minket – mindenkit a választói körzetéből. A választásoknál éppen ezért kizárólag személyre (képviselő jelöltre) lehessen szavazni, ne pedig pártokra! A felelősség pedig mindannyiunké – azt esszük, amit főztünk!

      A “szakértelem” kapcsán:
      – egy “szakértőnek” (energetika, hadászat, jog, gazdaság, etc.) nem kell képviselőnek lennie;
      – viszont a képviselők döntenek (s általa mi);
      – a kormánynak nem kellene képviselőkből állnia (sokkal inkább igazi, elismert szakértőkből);
      – a kormány döntéseit, legitimitását szükség szerint parlamenti szavazásokkal lehet megkérdőjelezni/támogatni (bármikor);
      – a kormány döntései ezek alapján a mi, a többség döntése lesz.

      Vagyis, egy adott témában (pl.: atomenergia), ügyben a kormány, ellenzék, képviselőink prezentálják a szakemberek, a szakmai érdekeltek, elemzők, stb. véleményét – majd döntÜNK! A képviselőnk pedig ezen döntés szerint szavaz – különben azonnal visszahívjuk. Így a kormány döntéseit, mozgásterét, lehetőségeit a mi döntésÜNK befolyásolják alapvetően.

      S döntésünkért egyúttal felelünk is!

      Amennyiben a kormány nem jól teljesít, parlamenti úton is megbuktatható kell legyen – megfelelő számú képviselő indítványára (akiket mi, a választók utasítunk erre). A képviselők pedig egyszerűsített, de demokratikus folyamatban visszahívhatóak kell legyenek – s ezáltal a döntésÜNK alapján vissza kell hívják a kormányt, amennyiben elégedetlenek vagyunk vele.

      Ez a demokrácia – ezért kell kiállni!

      A kötelezően lefolytatandó társadalmi vitákon a hangsúly – vagyis a pro és kontra érvek ütköztetésén, az érintett szakmai képviseletek és szakértők bevonásával. Ezt követően pedig megszületik a döntésÜNK.

      Miként is zajlana ez?
      A képviselő kötelezően, megfelelő rendszerességgel és az aktualitásokhoz is igazodva megfelelő számban és mértékben VÁLASZTÓKÖRZETI GYŰLÉSEKET tart. Átlagolva 10 millió fő/200 képviselő = 50 000 fő/1 képviselő Ebből következően nagyjából 25-30 ezer választópolgár/képviselő.
      Vagyis a megfelelő számú – akár több ezer fős közönségű – tanácskozásokon (bevonva ebbe az internet kínálta tömeges tájékoztatás lehetőségét, az élő, webkamerás részvétel módján) döntés születik a NÉP részéről – s a képviselő ennek alapján szavaz, nem pedig a “pártfegyelem”, felsőbb akarat, sugallat, ideológiai ámokfutás alapján.
      Amennyiben a NÉP döntésével ellentétesen voksol, azonnal visszahívható kell legyen, mondjuk a saját választópolgárainak 20%-nak kezdeményezésére (nagyjából 6000 aláírás a saját körzetéből). [Megjegyzés: a visszahívhatóság természetesen csakis választás útján lehetséges, viszont a helyi (“időközi”) választást kezdeményezhetné mondjuk 6000 aláíró.]
      .
      Vagyis a NÉP dönt, a képviseleti demokrácia útján!

      Kiegészítésül:

      1. Hangsúlyozottan említem: a képviselő dolga és felelőssége, hogy megfelelő fórumokon (gyűlések, webkamerás közvetítésekkel; rövid, ismeretterjesztő videókkal, stb.) minél szélesebb kör számára érthetővé tegye a döntésÜNKet igénylő tervezeteket. Ezeken (az online is követhető, elérhető, visszanézhető fórumokon, prezentációkon, stb.) megszólalhatnának az ötletgazdák/előterjesztők, azok képviselői, a kormány, a kritizáló ellenzék – s legfőképp: a helyi, véleményformáló választópolgárok.
      (Nem osztom azt a szerintem szándékosan, aljas megfontolásból erőltetett szemléletet, miszerint az átlag választó hülye, gyenge képességű, idióta lenne. Valójában épp ennek propagálása zülleszti le a választói bázist – szándékosan! Ennek törvényszerű folyományai a 30%-os részvételű választások, az érdektelenség, a befolyásolhatóság. Vissza a néppel a demokráciába!)

      2. Épp a klikkesedést, a pártok szerepének túlburjánzását – a “párthatalmat” – lehetne ezúton kiküszöbölni. Nem zárja ki semmi (egyedül a választók döntésén múlik), hogy egy képviselő valamely párt, egyéb csoportosulás tagja legyen – persze erről köteles lenne azonnal beszámolni az őt megválasztók felé.
      Viszont a döntései a helyi választópolgárok demokratikus döntését kell tükrözzék – hiszen ezért nevezik képviselőnek. Támogatom a pártok (kiegyensúlyozottabb) működését – mint kvázi “második vonal”. De ez nem ütközhet a választók érdekével – nem mi vagyunk a képviselőért (és a pártokért), hanem ők értünk. Amennyiben eljátsszák a bizalmat, a képviselőt azonnal visszahívjuk. Ez egy igazi, forradalmi vívmány lenne!

      3. Vitathatatlan, a demokrácia rendszerét már a születésétől kezdve próbálták, és próbálják félresiklatni. (Bármennyire is hangozzék bizarrul: de ez így természetes, mert gyarló emberek vagyunk. Ezért kell újra meg újra, folyton megküzdenünk a demokratikus elvekért és jogokért!)
      De egészen napjainkig nem tudtunk értelmesebb, hasznosabb, elfogadhatóbb rendszert mutatni – amennyiben valami rosszul sült el, nem működött megfelelően, az mindig rajtunk, embereken, gyarlóságainkon múlott. Ezért kell törekedni a demokrácia megvédésére, és a demokratikus hozzáállásra. Nincs alkalmasabb alternatíva!
      Az elmúlt negyedszázad magyar politikai mélyrepülésnek sem a demokrácia az oka, hanem mi. Hitvány módon, saját hasznunkra, önkényesen akartuk kihasználni, meglovagolni, majd utána összegyűrve sárba dobni. S eközben, nyakunkat behúzva, kussolva figyeltük, ha más még nagyobb zsivány, bólogattunk a hamisságnak, álszentségnek, üres szólamoknak. Vagyis, végső soron mi vagyunk a felelősei az általunk sérelmezett jelenségeknek. Ezek ellen pedig kizárólag egyféleképpen lehet küzdeni: vissza kell térni a demokratikus alapelvekhez!
      [Visszautalva az 1. ponthoz: épp a torz, paternalista, demagóg szemlélet, a választók szándékos kizárása, ellehetetlenítése vezet az általános politikai érdektelenséghez. Ennek pedig már egyenes következménye a demokrácia eszményének és rendszerének cserben hagyása – miként az történt hazánkban is. Lényegében ez a jelenség ágyazott meg az “orbánviktoroknak”…]

      A jelenlegi ellenzék, civilek, bátor protestálók (a legteljesebb nagyrabecsülésem ez utóbbiak felé!) szemszögéből a fentebb részletezett elképzelésemnek több, lényeges haszna lenne:
      – Orbán rezsimje egy szempillantás alatt, az első megmérettetésen összedőlhetne;
      – a politikai rendszerünk egyeduralkodói, a “nagyvadak” és gólemjeik szintén egy szempillantás alatt átlagos jelentőségűvé zsugorodnának, súlyukat veszítenék;
      – az egyes pártokon, szövetségeken belüli alternatív elképzelések könnyebben a felszínre törhetnének, nagyobb teret kapva;
      – a kisebb méretükből és jóval szerényebb finanszírozottságukból adódóan háttérbe szorított politikai mozgalmak egyből óriási lehetőséghez, valóban egyenlő feltételekhez jutnának.
      Ugyanis az ötlet, a kreativitás, a racionalitás, a hasznosság nagyobb teret, szabadságot kapva felértékelődne a kapzsisággal, butasággal, rövidlátással szemben.

      Az előbbiekből következően szeretném kérni, mérlegeljék a fent részletezett választási és képviseleti elképzelés propagálásának lehetőségét.

  • Vidéki

    Legjobb volt a helyzet az emisszió szempontjából a tűz felfedezése előtti időszakban mielőtt a neandervölgyi ember és a Homo sapiens megjelent volna a Földön.

  • vasily strelnikov

    “hogy erős szakszervezetek és domináns szociáldemokrácia legyen, jó erős ipar és puritán hagyományok kellenének.” – mint például olaszország, görögország és spanyolország vagy a lengyel szolidaritás esetén? rossz önfelmentés, szerintem.

  • Loppert Csaba

    Miért, mit értek el a szakszervezetek Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban? Azon kívül, hogy az országuk a fizetésképtelenség határán van? Tele vannak szsz-nek látszó kommancsokkal. És hol vannak puritán hagyományok a mediterrán országokban? Továbbá a szakszervezetek sem erősek és egységesek, legfeljebb bizonyos iparvidékeken (SP).
    Önfelmentésről pedig szó nincs. Az MSZP, és csakis az MSZP, egyes egyedül a felelős azért, mert nem ápolta, sőt kifejezetten elnyomta a szociáldemokrata hagyományt. Ezért nincsenek ma, néhány kivételtől eltekintve, szociáldemokraták Magyarországon.
    Egyébként a mai, egyre inkább a vállalkozások fragmentációjára, a munkaerő-kölcsönzésre, az atipikus foglalkoztatásra és alkalmi megbízásokra épülő munka világában nincs is nagyon létalapjuk a szakszervezeteknek. És ha van is: nagyon eltér egymástól a köz- és a magánszféra alkalmazottainak az érdeke, nem beszélve a prekariátus és a stabil, határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak közötti ellentétről.

  • Zoltán Pogátsa

    Hát Görögországban nem sokára megválasztanak egy tiszta szocdem kormányt. Ez azért nem kis részben a szaxik érdeme.

  • Loppert Csaba

    A Sziriza szerintem nem szociáldemokrata párt. Bár nem ismerem közelebbről, de “testvérpártját” a Vajnai-féle pártot igen. Hát annak semmi köze a szociáldemokráciához, azt bizton állíthatom. Piacellenes, tősgyökeres kommunisták.

  • Zoltán Pogátsa

    En meg a Vajnai partot nem ismerem. Merhetetlenul kicsik. A Syriza egy letezo part, sot, kormanyvalto meretu, es kb a neoliberalizalodas elotti szocdem platform.

  • Loppert Csaba

    A probléma szerintem az, kedves Zoltán, hogy nem lehet visszatérni a “neoliberalizálódás előtti szocdem platformhoz”. A szociáldemokrácia szellemi örökségéhez, úgy általában igen, kell is, de a jóléti állam akkori formájához nem. A gazdaság és az állam dominanciájának kora után a mai világban a civil társadalom helyzetbe hozása a szociáldemokraták célja!

  • Zoltán Pogátsa

    Én veled szemben azt gondolom, h vissza lehet.

  • Kiss József

    Elég lenne visszatérni a kereszténydemokráciához, mert akár tagadjuk, akár nem az építette föl Németországot a háború után.

  • Loppert Csaba

    Én pedig úgy gondolom, hogy az európai alapjövedelem a megoldás. Havonta 200 euro minden európai polgárnak, minden hónapban az uniós költségvetésből. Ez leépítené az állam túlhatalmát. A régi típusú jóléti állam keretei között ma már a rászorultság alapú segélyekkel (ha ugyan nem fordulunk vissza a feudális jogviszonyok (közmunka, csicskáztatás stb. felé)) mindenki az állam tenyeréből eszik. Az alapjövedelem, megfelelő stimulust adna a gazdaság “alsó” szektorainak =mezőgazdaság, élelmiszeripar, közművek stb., helyreállítaná a kínálat és kereslet közötti, felborult egyensúlyt összeurópai és nemzetgazdasági szinten is. Megszüntetné a perifériáról a centrum felé irányuló szociális turizmust. AZ eladósodott déli államokban a korrupt és dilettáns kormányok helyett az emberek kezébe adná azt a pénzt, amit ezeknek az eladósodott országoknak úgyis oda kell adni. Nem beszélve arról, hogy mindez megszünteti a lassan elviselhetetlenné váló szegénységet, és csökkentené az egyenlőtlenségeket, mérsékelné a bűnözést, javítaná a kis jövedelmű munkavállalók alkupozícióját a munkáltatókkal szemben. Ráadásul piacbarát lépés lenne, mert az alapjövedelmet kapó polgárok szabadon kezdhetnének innovatív vállalkozásokba.
    Most már csak meg kell győzni a németeket, hollandokat, osztrákokat (a briteket úgysem lehet), hogy nekik is érdekük az uniós költségvetési kiadások uniós GDP-hez viszonyított 1-ről 7 %-ra emelése. Elvégre ez az arány az USA-ban, Dél.Koreában, Japánban 30 % körül van. Ha más nem, majd a Japánéhoz hasonló évtizedes, tartós recesszió és defláció meggyőzi őket.
    Tudom, nem holnap fogjuk ezt elérni, de biztos vagyok benne: nincs más út. Ha másért nem, a robotizáció (automatizáció, Internet stb.) rohamos terjedése miatt.
    Az ún munkaalapú jóléti államhoz való visszatérés reménytelen. Túl sok megtakarítás (más néven: állótőke (ingatlanok, pénzeszközök stb,) forog ahhoz a levegőben. És túl sok a – főleg ifjúsági – munkanélküli.
    Ja, és még ki kell találni, hogy milyen adókból fedezhető mindez, de ez már a kisebbik része a melónak.

    Bocs, ha kicsit hosszú voltam.

  • Zoltán Pogátsa

    Ez ok. :)

  • Gyorgy G. Horvath

    Miért csak Európában?

  • Loppert Csaba

    Valóban az jelentene megoldást, ha az egész világon be lehetne vezetni. Erősödik ez a mozgalom Amerikában is, a szocialista párti elnökjelölt programjában szerepel a 2017. évi választásokra, A BIEN pedig 2016-ban Dél-Koreában tartja a kongresszusát. Ha Amerika és Európa bevezetné, akkor azt követnék a világ más részei is.
    Nekünk egyelőre az európai mozgalomra van ráhatásunk. Hét európai ország kilenc FNA-szervezete (köztük két magyar) pályázott a Europe for Citizens programon keresztül uniós pénzre. Decemberben eldől, hogy kapunk-e a pénzt a jövő évre ez ügyben tervezett konferenciára. Köztük az egyiket, december 5-6-án Budapesten tervezzük megtartani, és témája éppen az európai alapjövedelem illetve finanszírozásának lehetőségei lennének.
    Egyébként a finanszírozás egyik forrása lenne az Európán kívüli országokból származó árukra kivetett európai védővám, amennyiben ezekben az országokban nincs alapjövedelem illetve megfelelő szociális védőháló.

  • Loppert Csaba

    De miért pont Németország a minta? Svédország, hála a szociáldemokratáknak, el sem jutott a náborúig vagyis a az önpusztításig.

  • Loppert Csaba

    De miért pont Németország a minta? Svédország, hála a szociáldemokratáknak, el sem jutott a háborúig vagyis az önpusztításig.

  • nemsemmi

    a vásárhelyi adóhivatal címe nem B-dul Victoriei 3, hanem str. Gheorghe Doja nr.1-3

    az a lista nem oké

  • Szondi István

    igen?! a népakarat az egészségügy rendezetlen helyzete és 600 miliárd stadionokra. A családod kerüljön olyan helyzetbe mint én kerültem, akkor majd eszedbe jutnak ezek a dolgok. Lehet majd futni az egészségügyi ellátások után, hogy ki fog foglalkozni veletek. Majd kaptok egy jó korházi fertözést és lehet sírhelyet keresni!

  • Igy nem

    Meg kellene már végre látni, hogy Magyarországon, egy aránytalanná alakított, diszkriminatív választási rendszerben, a választópolgárok kisebbik része ( 27%) által választott hatalomgyakorlók a hatalmukkal visszaélve, a demokrácia intézményes garanciáit kiiktatták. Ezáltal a választópolgároknak a politikai vezetők feletti ellenőrzési joga nem érvényesül. A népszolgálata helyett a népet kényszerítik egy párt szűk haszonélvező rétegének a szolgálatába, miközben az általa megtermelt közjavak jelentős részét,intézményesített korrupcióval, tőlük elveszik.

    Látni kellene már végre, hogy a demokrácia, és a nyilvános, tiszta közélet alapvető feltétele a gazdasági fejlődésnek és az ország versenyképességének, ezáltal az életszínvonalunk alakulásának is. Azt is látni kellene már végre, a hazug propaganda ellenére, hogy a rendszerváltás óta a volt szocialista országok gazdasága háromszor gyorsabban fejlődött, mint a miénk.

    Meg kellene már végre érteni az önkényuralmi rendszer megtévesztett híveinek is, hogy még nekik is joguk lenne a tisztességes tájékoztatáshoz,egészségügyi ellátáshoz,oktatáshoz, és életszinvonalhoz.

  • TZ

    Ezért agitálok kitartóan. Sajnos épp ezt ellenzik a kormánypártiak és ellenzékük is – hiszen alapvetően mindannyian a hatalom megragadásában érdekeltek, nem pedig az előremutató, közös megoldások létrehozásában. Ezért vélem eleve vesztet csatának a mostani nyálverést is, hívják bárhogyan a hangadókat, viseljenek bármiféle mezt. (Megjegyzem, számtalan formációnak, pártnak, személynek küldtem el a javaslatomat, simán letojtak eddig. Én nem igazán látok egy demokratát sem ezen a vidéken, bármerre nézzek is…)
    Pedig ha ezt megcsinálnánk, “importálhatnánk” (először EU szinten, majd világszinten!), egy globálisan is általános modell megalapozásáért.

  • trikolor

    Ahhoz itt felfogást és népet kellene váltani. De legalábbis emelni az oktatás színvonalát, a tantervet pedig kiegészíteni Társadalmi ismeretek tantárggyal.