Orosz pénzmosási ügy: a szálak a Putyin-családhoz vezetnek

A poszt-szovjet éra nemrég felfedezett, eddigi legnagyobb pénzmosási akciójában Vlagyimir Putyin orosz elnök unokatestvére is érintett. Az OCCRP riportjának második része.

A moldovai hatóságok szerint az elmúlt három évben nagyjából 20 milliárd amerikai dollárnak megfelelő összeget toltak át illegálisan Oroszországból az Európai Unió területére. A pénzmosásban egy moldáv, egy lett és 19 orosz bank vett részt. Néhány bank Vlagyimir Putyin egyik rokonának érdekeltségébe tartozik. Hamis hitelek és szerződések segítségével a pénzt Moldován keresztül küldték Oroszországból Lettországba. A rendszer úgy tudott működni, hogy moldáv bírák engedélyezték az átutalásokat, utánuk most nyomoznak a hatóságok.

Moldovai bírók és lettországi bankok működtették a húszmilliárd dolláros orosz pénzmosodát

2010 és 2014 között oroszországi szervezett bűnözői csoportok és korrupt politikusok mintegy 20 milliárd dollárnyi piszkos pénzt mozgattak európai uniós bankokba egy bonyolult pénzmosási módszerrel. A hálózat tucatnyi offshore cégből, bankból, hamis hitelekből és strómanokból állt össze. Az eljárást az apró méretű Moldovai Köztársaság legálisnak nyilvánította és az újonnan létrehozott alapok Európa-szerte megjelentek. Most a moldovai ügyészség és a hatóságok vizsgálódni kezdtek. Tovább az előző részre 

Ruszlán Milcsenko minden tud a rendszer működéséről. Az egykori rendőr az Analitika and Bezopasnost (Elemzés és biztonság) nevű antikorrupciós ügynökség vezetője, és azt mondja, hogy a bankok tudatosan szállnak bele az ilyen, sajátosan orosz ügyletekbe.

„Képzeljék el, hogy van 100 dolláruk, de az eredete kétséges.” – avatta be a részletekbe Milcsenko az OCCRP újságíróit. „Ekkor elmennek egy olyan bankárhoz, aki ért ehhez és elmondják neki, hogy ezt a pénzt Hongkongban szeretnék felhasználni. Ha nincs maguknak cégük vagy bankszámlájuk, akkor ez a bankár csinál egyet. (…) Néhány nap múlva maguk kapnak 96 vagy 97 dollárt, attól függően, hogy az illeték mennyibe kerül Hongkongban, vagy máshol. Az ügyfél nem fogja ismerni a pénz útját, mert az a pénzmosást végző bankár dolga.” (Az interjú Milcsenkóval elérhető itt.)

Az még nem egyértelmű, hogy a pénzmosásban részt vevő bankok miről tudtak. Jelen pillanatban az ügyben nem folyik nyomozás Oroszországban. Minden évben dollármilliárdok folynak ki az országból részben szervezett bűnözésben, részben pedig úgy, hogy az állami támogatásokat csapolják meg. 2014 első negyedévében 64 milliárd dollár volt ez az összeg.

De ki az az Igor Putyin?

Az RZB nevű orosz bank volt az egyik főszereplő. A moldáv hatóságok jelentése szerint a moszkvai pénzintézet 152,5 milliárd rubelt, vagyis kb. 5 milliárd dollárt utalt át a moldovai Moldindconbank számára 2012 és 2014 között. A Moldinconbank leginkább orosz bankoktól kapott pénzt, majd azt továbbutalta a lettországi Trasta Komercbankának és azon keresztül más európai országokba.

2011-ig az RZB Elena Baturina tulajdonában volt, aki a nagy politikai befolyással rendelkező, korábbi moszkvai polgármester, Jurij Luzskov felesége. Luzskov 2010-ben összeütközésbe került Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és felmentették pozíciójából. A következő évben a 43 éves szentpétervári üzletember, Alekszander Grigorjev vezetésével új részvényesek érkeztek a céghez, akik átvették Baturina helyét. A menedzsmentcsere után nem sokkal a Moldindconbank az RZB moldovai levelező bankja lett és a helyi hatóságok szerint gyanús ügyletekbe kezdtek.

Az új tulajdonos hat ciprusi cég lett, ebből az egyik, az RZB-ben 16,35 százalékos részesedést szerzett Boaden Ltd., amelynek tulajdonosát, Grigorjevet választották a bank igazgatóságának fejévé. Ő magával hozta a saját csapatát, benne az ország elnökének unokatestvérét, Igor Putyint, aki az RZB vezetőségi tagja volt 2014-ig.

Grigorjevről nem sokat tudni azon kívül, hogy egy időben a moszkvai bokszszövetség alelnöke volt. Magas beosztású források azt mondták az OCCRP-nak, hogy Grigorjev kapcsolatban áll az orosz titkosszolgálattal, de az FSB tagadta, hogy bármikor is nekik dolgozott volna. Nem volt könnyű Grigorjevet megtalálni. Még a montenegrói cégének alkalmazottai is tagadták, hogy ismernék. Grigorjev egy üdülőközpontot épít ott. Korábbi üzlettársai azt állították, hogy elhagyta Oroszországot.

Végül telefonon sikerült elérni.

„Néhány éve szálltam be a bankbizniszbe” – nyilatkozta. „Az SU-888 építési cég, ahol részvényes vagyok, sok állami megbízást kapott és bankoktól kellett garanciát kérnünk. Emellett hitelt is vettünk fel. Amikor Elena Baturina elkezdte eladni a részesedését, kaptunk egy ajánlatot, hogy vehetünk RZB-részvényt. Úgy gondoltuk, hogy a bank és az építési vállalkozás jó kombináció, így kisebbségi tulajdonosok lettünk. Végül összetűzésbe keveredtem a többi részvényessel a bank jövőjét illetően és 2013 májusában kiszálltam.”

Igor Putyin és Grigorjev számos ponton kötődik egymáshoz. Putyin a Grigorjev többségi tulajdonában álló SU-888-ban volt vezetőségi tag. Szintén ilyen funkciót látott el a Promsberbankban, amely a moszkvai régió egy kis pénzintézete, és ugyanebben az időszakban Grigorjev itt is részvényes volt. 2014 elején Putyin kiszállt a bankokból és Grigorjev cégeiből és a régiós fejlesztési alap vezetője lett. Az alap célja az volt, hogy az orosz területekre befektetőket csábítson, de a honlapja már nem működik.

Az OCCRP szerette volna Igor Putyin véleményét is meghallgatni az ügyben, de őt nem tudta elérni. A levelekre nem válaszolt, a fia, Roman Putyin, PutinConsulting tanácsadó cég vezetője azt mondta, hogy az apja nem akar nyilatkozni. „Mindent, amit el akart mondani, beleírta az orosz Forbes-nak írt levelébe.” – közölte Roman Putyin. Ebben a levélben az állt, hogy

„Az évek alatt megszerzett személyes tapasztalatom igazolja azt az elméletet, hogy az orosz bankrendszernek radikális változásokra van szüksége és meg kell tisztítani a kétes személyek által vezetett, gondokkal küszködő bankoktól.” Hozzátette azt is, hogy hozzáértő források figyelmeztették az RZB banknál észlelhető valós helyzetről és „az aggodalmaim igazolást nyertek. Miután felismertem, hogy nem áll hatalmamban megváltoztatni a pénzügyekkel kapcsolatos irányelveket, úgy döntöttem, hogy elhagyom a bankot.” Grigorjev nem érti, miről beszélt Putyin a levelében: „Néha még ma is beszélünk telefonon. Sosem voltunk barátok, csak üzlettársak.”

Idén, március 18-án az orosz központi bank visszavonta az RZB engedélyét a pénzmosási szabályok megszegésére hivatkozva. A felügyelet több mint 15 milliárd rubelről (500 millió dollárról) szóló gyanús ügyleteket fedezett fel. Ez nagyjából a 10 százaléka annak az összegnek, amelyről a moldáv hatóságok a pénzmosással kapcsolatban beszéltek. A központi bank nem kívánta kommentálni az ügyet, mondván a vizsgálat még nem fejeződött be.

Grigorjev nem vett észre törvénytelenséget. „Természetesen hallottam arról, hogy kapcsolatban állunk a Moldindconbankkal, de nem tudok részleteket, mert én csak kisebbségi tulajdonos vagyok az RZB-ben.” A vállalatirányítás felel a bank fő tevékenységének meghatározásában, míg a tulajdonosok csak rábólintanak a nagyobb üzletekre és finomítják az üzleti stratégiát. Grigorjev szerint az RZB és a Moldindconbank valutacserében állapodott meg és az orosz hatóságok sohasem kérdőjelezték meg ezt a megállapodást.

„Nem tudom, mások miért kapcsolnak a nevemhez egyéb tranzakciókat moldovai bankokkal” – mondta. „Mindenkinek vannak ellenségei, nem lehet mindenkivel jót tenni.”

A másik bank

Az RZB mellett egy másik Grigorjev-bank is felkeltette a moldáv hatóságok figyelmét. 2013-ban Grigorjev megvásárolta a Zapadni nevű bankot és új részvényeseket is hozott magával, ráadásul ez a bank is kapcsolatba lépett a Moldindconbankkal, valamint ugyanúgy pénzt mozgatott Moldovába. A Zapadniban az üzletember befolyásos emberekkel vette körbe magát. Ott volt például Ilja Lomakin-Rumancsev, aki a Zapadni vezetőségének feje lett. Lomakin-Rumancsev Putyin elnök szakértői kabinetjének állt az élén, amelynek feladata volt, hogy különféle témakörökben kutatásokat, elemzéseket végezzen. Lomakin-Rumancsev nem kívánt beszélni a Zapadnival kapcsolatos munkájáról.

A központi bank 2014. áprilisban visszavonta a Zapadni engedélyét is, többek között hamis számlákat hozva fel indokként. Az OCCRP által megszerzett dokumentumok szerint az engedélyt azután vonták vissza, hogy a bank vezetősége és tulajdonosai nem válaszoltak a bankfelügyelet leveleire és üzeneteire.

Miután kiszállt az RZB-ből, Grigorjev saját állítása szerint a Zapadniban fektette be a pénzét, de nem rendelkezett alapos információval erről a befektetésről.

„Sajnálom, hogy csak később tudtam meg, hogy a banknak nincs elég fedezete és az úgynevezett eszközei is igencsak kétségesek voltak.” – állította az üzletember.

A központi bank megtiltotta a Zapadninak, hogy betétet fogadjon be és elvesztette majdnem az összes, a befektetésekhez használt külső forrását. A bank hiányos eszközei és a felügyelet vizsgálódása miatt Grigorjev megértette, hogy a banknak nincs jövője és kiszállt.

Az üzletember mostanában Oroszországon kívüli üzletekben érdekelt, mint például az SU-888 montenegrói luxus üdülőparadicsomában. Az orosz nyomozók szerint a pénzmosodán keresztül kiszivárogtatott pénzek sok helyről érkeztek, benne voltak magánemberek megtakarításai, de a magán- és állami cégek pénze is.

A cikk eredetileg 2014. augusztus 22-én jelent meg The Russian Banks and Putin’s Cousin címmel az OCCRP honlapján. Fordította: D. Kovács Ildikó

A sorozat további részei

1. Moldovai bírók és lettországi bankok működtették a húszmilliárd dolláros orosz pénzmosodát