ISIS: a terrorizmus elleni harc újabb fejezete

kurdisztan

Augusztus 15-re összehívott rendkívüli találkozójuk után, az Európai Unió külügyminiszterei büszkén jelentették be, hogy „mindenki a saját feje után megy majd” az iraki kurdoknak nyújtandó katonai segítség tekintetében – ironizál a Le Monde hétfői vezércikke. A francia napilap finoman utal rá, hogy Franciaország sem járt élen a közös álláspont kialakításában, amikor „szokása szerint”, már az olaszokkal együtt kezdeményezett értekezlet előtt bejelentette: „szofisztikált fegyvereket” szállít majd az iraki kurd autonómia vezetőinek.

Nagy Britannia, Olaszország és a csehek is csatlakoztak a felajánláshoz, Svédország pedig inkább a semlegesség mellett döntött, a német vezetés vacilállt, mielőtt Frank-Walter Steinmeier, a berlini diplomácia vezetője bejelentette volna, hogy mindent megtesznek, ami „politikailag és törvényesen lehetséges”, az iraki kurd vezetés és a vallási kisebbségek kiirtásának közvetlen és sürgető veszélye miatt.

Augusztus 20-án végül még egyértelműbben kinyilvánították az illetékes miniszterek, hogy a „lehető leghamarabb” fegyvereket szállítanak a kurdoknak. A hivatalos kommunikációban még ugyan védelmi felszerelésről lenne szó, mint pl. golyóálló mellények, sebesültek szállítására alkalmas vagy páncélozott járművek – de anonim kormányközeli források már harci eszközökről, pl. Milan páncéltörő rakétákról szólnak.

„Fragmentált piac segíti a fegyverek elterjedését” – Aymeric Elluin, Amnesty International

A világ békéjének és biztonságának fenntartásáért felelős ENSZ BT állandó tagjai a legnagyobb fegyver exportőrök közül kerülnek ki. Ez egyrészt praktikus, hiszen feltehetően mindenkinél jobban ismerik a piac helyzetét és perspektíváit, másrészt, legalábbis a nyugati országok esetében felmerül a kérdés: milyen demokratikus eszközök állnak rendelkezésre a fegyverkereskedelmet szabályozó állami monopólium felügyeletére? Az Amnesty International francia szekciójának „Fegyverek és büntetlenség” nevű kampányának felelősével, Aymeric Elluinnel beszélgettünk. Tovább az interjúra.

Németország eddig Izrael kivételével nem szállított fegyvert akut válságban lévő zónákba emlékeztetett tegnap a Le Monde, és a politikai konszenzus erősödése ellenére, egy friss felmérés szerint a németek 74%-a ellenezné a kurdok ilyen támogatását. Olaszország parlamenti szavazáson erősítette meg, hogy könnyű fegyvereket szolgáltat az iraki kurdoknak; a svédek mellett az osztrákok, finnek is a semlegesség opciójánál maradnak.

A Le Monde szerkesztői állásfoglalása számba veszi a német kételyeket és végső soron óvatosságra int: az iraki káoszban egy önálló állam kivívásának lehetőségét látó kurdok idővel a bagdadi kormány ellen fordíthatják a ma szállított fegyvereket, az autonómiáért folytatott küzdelem pedig további eszkalációt hozhat a térségben. És a nyugati országok,

„…ha az USA mintájára szofisztikált fegyvereket adnak a kurdoknak, és közvetlenül tőlük veszik az olajat, a probléma rövidtávú megoldásával egy sokkal komplikáltabb helyzetet idézhetnek elő hosszútávon.

Míg a franciáknál a köztársasági elnök kompetenciájába tartozó katonai stratégiai döntéseket ritkán vitatja a parlament, sőt, a tavaly a szíriai felkelőknek eljuttatott fegyverekről csak szerdán, egy elnöki interjú jóvoltából értesült a nagyérdemű, a briteknél már hétfőn kérdőre vonta az ellenzék az ellentmondásos nyilatkozatokat tevő kormányzati szereplőket. A múlt héten még a jezidi menekültek szükségleteinek feltérképezésére a térségbe vezényelt Tornado harci repülőgépek már mélyen Irakban kutatnák az ISIS mozgásait, és az intervenció célja a védelmi miniszter szerint nem pusztán humanitárius – számolt be a homályos részletekről a The Guardian, amely hétfőn szintén szerkesztőségi véleményt közölt az iraki helyzetben való szerepvállalásról.

Cameronnak a brit napilap szerint igaza van, amikor úgy véli, hogy az iraki instabilitás és az iszlamizmus barbár formáinak terjedése veszélyt jelent az országra kül- és belföldön egyaránt. De a miniszterelnök a nagy szavak helyett jobban tenné, ha szerényen és csapatban játszana, tekintettel a jövő májusi választásokra is, ugyanis a közvélemény, bár nagyrészt (46%) úgy gondolja, az USA és országuk „morális kötelessége, hogy elrendezze Irakban, amit annyira elrontottak 2003-ban”, a módszereket illetően megosztott.

Egy hétvégi felmérés alapján a katonai intervenciót pártolók és az elutasítók aránya egyaránt 30 % körüli, a kurdok felfegyverzésének támogatói és ellenzői is épp 36%-on vannak, csak a menekültek befogadását illetően mutatkozik meggyőző többség: 50 % ellenzi az üldözött keresztények befogadását, a muszlimokét pedig 58%.

Azt a szót, olaj, szádra ne vedd

Jóval cinikusabban foglalja össze a nyugati stratégiát Robert Fisk veterán újságíró, a nyugat úgynevezett terror elleni harcának egyik avatott kritikusa.

Keresztények reszketnek az életükért? Védjük meg őket! Jezidik éheznek a hegytetőkön? Adjunk nekik ételt! Iszlamisták közelednek Erbil felé? Bombázzuk őket.

Risk augusztus 11-i cikke felhívja a figyelmet, hogy a mai storytellingből feltűnően hiányzik, akárcsak a térség korábbi háborúinak hivatalos narratíváiból, immár évtizedek óta, az „olaj” szó, mintha az amerikai tengerészgyalogság valaha is betette volna a lábát Mezopotámiába, ha annak fő exportcikke a spárga lenne. Feltehetően azért, mert nem jelentős tételről van szó – folytatja Risk.

Kurdisztán 43,7 milliárd hordóval rendelkezik Irak 143 milliárdos készletéből, illetve 25,5 milliárdnyi feltételezett készlettel, és 3-6 ezer milliárd köbméternyi földgázzal. A globális olaj- és gáz- konglomerátumok képviselői özönlenek Kurdisztánba és egyelőre 10 milliárd dollár befektetést eszközöltek. A Mobil, Chevron, Exxon és Total is jelen vannak – az ISIS-nek pedig nem fogják megengedni, hogy szórakozzon velük – egy olyan helyen, ahol az operátorok a profit 20 %-át viszik.”

[A térségben 2007 óta érdekeltségei vannak a MOL-nak is (itt egy festői videó 2011-ből); Erbílben júniusban nyitottak regionális irodát, ugyanitt a tervek szerint hamarosan magyar konzulátus is nyílik].

Fisk arra is kitér, hogy a bombázós stratégiából, a határok porózussága és a Szíriában már most is jelentős hátországgal rendelkező ISIS mozgékonysága miatt elhúzódó és egyre több országot érintő konfliktus nőhet: Libanon és persze Izrael, vagy akár a már most is rossz állapotban lévő Líbia érintettségével.

A harcosok harcolhassanak

Ha Robert Fisk iróniája túlzónak tűnik, a nagyközönségnek szánt deklarációk olykor valóban súrolják a tündérmesék színvonalát. Laurent Fabius francia külügyminiszter például így magyarázta múlt héten az ország vezető tévécsatornájának a fegyverszállítmányok célját:

Szeretnénk segíteni a kurdoknak és az irakiaknak, hogy elkerüljék a mészárlásokat, ezért fegyvereket adunk a harcosoknak, hogy harcolhassanak, és reményeink szerint, győzzenek is.” Fabius azt is hozzátette, hogy „az erőviszonyok kiegyenlítéséről van szó”, „a terroristáknak ugyanis elképesztően szofisztikált fegyverei vannak, amit az iraki csapatoktól vettek el, és amelyek eredetileg amerikaiak voltak.”

Mi a garancia arra, hogy a mai fegyverszállítmányok kicsit tovább maradnak „jó kezekben”, mint az előzőek? Első körben esetleg jó lenne tudni, kinek is szánják őket pontosan, és milyen feltételekkel. Ahogy Alain Gresh, a Le Monde Diplomatique szerkesztője fejtegeti blogján, ez egyelőre nem egészen világos. Az Elysée palota augusztus 13-i bejelentése alapján François Hollande köztársasági elnök „Bagdaddal egyetértésben” döntött a kurd harcosoknak szánt fegyverek órákon belül meginduló szállításáról.

Kit értünk Bagdad alatt? Ezekben a napokban nincs legitim kormány, Núri Al-Maliki még nem hajlandó lemondani. [Az USA már júniusban felkérte Al-Malikit a távozásra, de ő csak augusztus 14-én mondott le, 3 nappal utódja, Hajder Al-Abadi kinevezése után.]… Al-Malikivel tárgyaltak volna előzetesen a fegyverszállítmányról? Ez kevéssé valószínű, hiszen Franciaország a lemondását kérte. A kijelölt utódjával? De ő még sem kormányt, sem koalíciót nem alakított. Másrészről, Párizs pozíciója mindig az volt, hogy egy katonai intervencióhoz az ENSZ biztonsági tanácsának döntése lenne szükséges. Ha nem is intervencióról van szó, de a „szofisztikált fegyverek” feltehetően olyan tanácsadók jelenlétét is szükségessé teszik, akik majd megtanítják a használatukat.

Gresh azt is megjegyzi, hogy a kurdok felfegyverzése azért is tűnhet magától értetődőnek, mert az iraki kurd autonómiát vezető regionális kormány (KRG) gyakran a demokrácia modelljeként kerül bemutatásra, és az emberi jogok tisztelőjeként – holott ez korántsem tükrözi a teljes valóságot.

A Bagdad fennhatósága alól gyakorlatilag az Öböl-háború (1991-92) óta kikerült területek autonóm státusza Szaddám Huszein bukása után alkotmányos garanciákat kapott, és az 1994-98 között zajlott polgárháború nyomán a hatalmon két fő, kvázi állampárt osztozik: a Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) – akik az utóbbi évek ellenzéki győzelmei ellenére ragaszkodnak pozícióikhoz, és ennek érdekében törvénytelen eszközöktől sem riadnak vissza. Ráadásul nemcsak területileg osztották fel a régiót, de

„…politikai stratégiájuk mellett szövetségeseik között is jelentős különbségek vannak. A KDP Ankara szövetségese, a PUK pedig Teherán felé tekinget. És akkor még nem is említettük a törökországi Kurd Munkáspártot (PKK), amelynek tagjai most tömegesen jönnek harcolni az ISIS ellen, de őket az EU „terrorista szervezetként”definiálja.”

Végezetül: milyen stratégia nevében érkezik a fegyveres támogatás? Az irakiak védelmében vagy ami „valószínűbb, a kurd régió növekvő autonómiájának megerősítése és a függetlenségi törekvések érdekében, ami döntő lépés lehetne az Irak szétesése felé vezető úton”. Az ország, sőt a térség határainak számos elemző által emlegetett újrarajzolása, a Közel-Kelet országszerkezetét nagyban meghatározó 1916-os Sykes-Picot egyezmény vége az ISIS számára is kívánatos cél. Gresh szerint azonban nem kellene megfelejtkezni arról, hogy

Iraknak hosszú történelme és számos sajátossága van, az iszlám kezdete óta, és az ország élén álló birodalmak alatt is megőrizte kohézióját a századok során.

Nem csinálni nagyobb bajt?

A kérdésre, hogy mit is tehetünk akkor az ISIS előrenyomulása érdekében, talán sokkal szofisztikáltabb válaszok lennének indokoltak, mint azok, amiket a nyugati országok vezetői ma a felmérések szerint nem túl lelkes közvéleménynek szánnak. Az 1990-91-es háború óta halmozódó problémák, az azt követő hosszú embargó, majd a 2003-as invázió nemcsak az állami, hanem a társadalmi struktúrákat is felőrölte, az USA által preferált felekezeti alapú újjáépítés pedig bizonyosan zsákutca Gresh konklúziója szerint. A mai katasztrofális helyzetben a legfőbb szempont leginkább az lehetne, hogy a ma oly segítőkésznek mutatkozó nyugati országok hogyan okozhatnának a legkisebb kárt a térségben.

Az Iszlám Állam és a kurd erők heves összecsapása után Szindzsárban és a Kurdisztántól nyugatra fekvő területeken, több, mint 200 ezer ember kényszerült menekülésre. © MSF, Orvosok határok nélkül
Az Iszlám Állam és a kurd erők heves összecsapása után, több, mint 200 ezer ember kényszerült menekülésre Irak észak-nyugati területein. © MSF, Orvosok határok nélkül

Ennek érdekében pedig érdemes lenne némi önkritikát gyakorolni, és a hirtelen az aktualitás fénykörébe került ISIS-probléma hátterében húzódó kérdésekkel is szembenézni. Pl. Peter Harling, az International Crisis Group szakértőjének sorvezetője alapján:

Hogyan lehetséges, hogy a világ egyik relatíve legjelentősebb, csaknem egymillió felfegyverzett férfiből álló rendvédelmi szerve így omlik össze a dzsihadisták előtt? Hogyan magyarázható az utóbbiak relatív népszerűsége, miközben Al-Kaida típúsú elődjeik rettenetes emlékeket hagytak, amikor 2007-ben Moszult uralták, és szinte bárkinek elvágták a torkát az utcán. Hogyan lehetséges, hogy a kormányfőhöz közeli, helyi szunnita vezetők semmilyen támogatást nem tudtak összekovácsolni az ellenállás érdekében? És legfőképp mit mondhatunk a leköszönő miniszterelnök, Al-Maliki mérlegéről, aki a legutóbbi parlamenti választásokon szerzett eredménye alapján harmadik mandátumot tervezett?

Harling hosszan elemzi a 2006-ban kompromisszumos megoldásként előtérbe került Al-Maliki működését, aki a polgárháborús évek után egyfajta megmentőként tételezte magát, és a „terrorizmus elleni harc” ürügyén egyre nagyobb politikai hatalomra tett szert. 2010-től kormányfői és a fegyveres erők vezetői címe mellett a védelmi és belügyi tárcát is ő vitte, és megosztó, kontraproduktív kormányzói gyakorlata ellenére legfőbb külföldi támogatói, az USA és Irán, illetve belföldi bázisa, a domináns pozícióba került síiták sem próbálták jobb belátásra bírni.

Harling szerint Al-Maliki némileg érthetetlen módon számolta fel az állam működőképes és kiegyensúlyozott struktúráit, hiszen eleve domináns pozícióban volt: a rendfenntartó erők vallási alapú szervezése, politizációja és a korrupció szabadjára engedése, illetve az ellenvélemények, az ellenzékiség minden formájának diszkvalifikálása a terrorizmus vádjával, az önkényes letartóztatások és túlkapások gyakorlatával egyetemben nehezen indokolható törekvések.

Amikor 2012-ben a szunniták – okulva a pusztító erőszakról szerzett saját és szíriai tapasztalatokból – békés tiltakozó akciókba kezdenek, süket fülekre találnak, és a miniszterelnök az újra gyakoribbá váló bombamerényletekre sem ocsúdik fel. Érdemi változás híján az erőszak korábban visszataszító opciója a szunnita radikális körökön túl is egyre népszerűbb, miközben Al-Maliki elkötelezi magát Bassár el-Aszad mellett, sőt szélesre tárja a határokat a hazai síita milíciák előtt, akik Irakban is szabadon terjeszthetik a vallási gyűlölet propagandáját.

A parlamentarizmus korlátozása, a növekvő klientelizmus, az igazságszolgáltatás befolyásolása, a fejlesztő beruházások elmaradása a kőolajból származó jövedelmek elsíbolása miatt – a sokasodó aggasztó jelek ellenére idén júniusig lényegében sem belföldi, sem külföldi támogatói nem kritizálják az elnököt. Az USA a kivonulással van elfoglalva; Irán, a síita milíciák vagy épp a kurd régió vezetői pedig úgy vélik, akár hasznot is húzhatnak a központi államhatalom meggyengüléséből, befolyásolhatóságából. 2013-ban, amikor az ország újra lángba-vérbe borul, Al-Maliki népszerűsége csak erősödik, Moszul bevétele után pedig az ismeretlentől való félelem miatt is összezárnak mögötte, csak idén júniusban válik hirtelen nem kívánatos személlyé.

A szerző leglényegesebb következtetése az, hogy az Al-Maliki személyében megtestesülő problémák vagy a külföldi partnerek, így az USA felelőssége, esetleg a terrorista fenyegetés helyett, inkább a kontextus, a hatalom és az intézmények struktúrája megkérdőjelezendő. Amikor az iraki miniszterelnök idén tavasszal nemzetközi konferenciát szervez a terror elleni harcról, az ENSZ is a teremben tapsol neki. A fenn leírt iraki modell a térség több államára kiterjeszthető; Aszad, az új egyiptomi vezetés, de Bahrein is jó példa lehetne arra, hogyan élezik ki az országukban fellelhető esetleges ellentéteket a helyi vezetők, amihez a nyugat, az ismeretlentől való félelem vagy az ismerőssel kötött kompromisszumok érdekében asszisztál.

A rezsimek, ahelyett, hogy megkísérelnék a társadalmi törésvonalakat kiegyenlíteni, kihasználják ezeket, hogy elmérgesedjenek a konfliktusok. A társadalom egy részének radikalizálásával megszilárdítják a másikban kivívott pozíciójukat, miközben nincs is szükségük konstruktív programra: a félelem, hogy ki helyettesíthetné őket, elég az uralmuk fenntartásához. Megfosztják az intézményeiket autonómiájuktól, és ezáltal korlátozzák nemzeti jellegüket, amivel csak nélkülözhetetlenebbé teszik saját magukat. Aztán eladják magukat külföldön, a „terrorizmus elleni háború nevében”, és megerősítve a „demokratikus” választások által, amit a társadalom egy részének hisztérikus reakciója és a másik gyászos bojkottja igazol.”

A Közel-Kelet e fura mód ismerős problémáin a kurdoknak szállított fegyverek feltehetően nem igazán változtatnak majd. De amíg e kérdések előkerülnek, miért ne várhatnák el az érintett országok polgárai, hogy a nevükben eljáró kormányok legalább tájékoztassák őket, milyen érdekek védelmében és milyen feltételekkel helyezik ki a terror egyik legaktívabb piacára a nyugati szofisztikáltság e civilizációs vívmányait?

Dobsi Viktória

ISIS – névváltozatok

A szövegben némileg önkényesen az ISIS rövidítést használjuk, bár a szóban forgó dzsihadista mozgalom néhány hónapja újra nevet változtatott és ma éppen Iszlám Államnak (angolul Islamic  State, IS-nek, magyarul IÁ-nak rövidítve) nevezi magát.

A szíriai polgárháborúban megerősödött csoport Irak amerikai inváziójának szörnyszülöttje – ahogy a Le Monde e videója is bemutatja, gyökerei 2004-re nyúlnak vissza. Ekkor alapítja az Al-Kaida iraki avagy mezopotámiai tagozatát Abu Múszab Al-Zarkavi, aki aztán egy 2006-os amerikai bombázásban hal meg, de hívei ekkor már elég népszerűtlenek a helyi szunniták körében is, sőt, brutalitásukra és szektás hajlamaikra hivatkozva az Al-Kaida anyacége is szakít velük.

A 2013-ig egy új márkanévvel (Islamic State of Iraq, ISI) próbálkozó mozgalom az iraki és amerikai erők nyomására kénytelen visszahúzódni az ország nyugati régióiba, és marginalizált helyzetére a 2011-ben kezdődött szíriai konfliktusban talál kiutat. Előbb helyi csoportokat támogat, majd 2013-ban új néven önállósodik Szíriában: Islamic State of Iraq and the Levant (ISIL vagy ISIS). Bár szélsőséges beállítottságuk miatt nemcsak a szíriai felkelők, de más dzsihadista csoportok sem szívlelhetik őket, egyes területeken sikerül fennhatóságukat megőrizniük (pl. Rakka).

Amikor az iraki szunnita lakosság megelégeli kormánya diszkriminatív intézkedéseit és békés tiltakozások után a radikálisabb opciók nyernek teret, az ISIS újra visszatér szülőföldjére. 2014 januárjában elfoglalja Falludzsát és Ramádit, júniusban pedig Moszul kerül sorra. 2014 júniusában kalifátust alapít és nevét Iszlám Államra (Islamic State, IS) kurtítja.

Kép forrása a Le Monde Diplomatique magyar oldala, további érdekes térképek pl. itt;  Médecins Sans Frontières fotója innen.

 

  • Cole Cash

    “hogy mindent megtesznek, ami „politikailag és törvényesen lehetséges”, az iraki kurd vezetés és a vallási kisebbségek kiirtásának közvetlen veszélyének sürgetésére.”
    Sztem onnan hiányzik legalább egy szó 😉

    szerk: Mire végig olvastam és ezt ide beírtam, javítva lett ^^

  • Nem az aki, meg ami

    Szaddám elűzése lám-lám nagyobb problémát okozott mint gondolták volna, ott a nagyon okos Fehér házban. Igyák meg a levét!

  • http://democrat.blog.hu Horváth Péter

    A témához ajánlom a következő posztot a Világesemények blogtól: http://vilagesemenyek.blog.hu/2014/08/22/az_usa_csapdaba_kerult_a_kozel-keleten

  • Firefly2009

    „Iraknak hosszú történelme és számos sajátossága van, az iszlám kezdete óta, és az ország élén álló birodalmak alatt is megőrizte kohézióját a századok során.”

    Ez kétségtelenül így van,de igazából ebben nem Irak egysége volt a lényeg,hanem maga az Oszmán Birodalom ami az egész térséget egyesítette (és ezáltal többé kevésbé pacifikálta). Az Oszmán Birodalom “nyugatnak” köszönhető szétverése megbontotta ezt az egyensúlyi állapotot és azóta nem is nagyon volt tartós béke. Ezen pedig Irak egyben tartása se nagyon fog változtatni.

  • Firefly2009

    Viszont az érdekes,hogy a “nyugati hatalmak” mennyire vonakodnak most segítséget nyújtani,pedig most sokkal egyértelműbb a helyzet ami ráadásul egyértelműen a korábbi nyugat beavatkozások eredménye. Valahogy 2001-ben és 2003-ban nem sokat kellett gondolkozniuk a beavatkozáson pedig akkor (amint az eredmények is mutatják) sokkal kevesebb ok volt bármilyen külső intervencióra.

  • Vidéki

    A felső három infografika szép, de semmi konkrétumot nem lehet belőlük kihámozni.

    A legalsó infografika nem tartalmazza, hogy melyik év migránsairól van szó!.

    A Privátbankár cikke foglalkozik a témával és ENSZ, UNHCR 2014 forrásból származó konkrét számokat közöl.

    “U.S.
    Refugee Admissions Program which resettled over 58,000 refugees in the United
    States in 2012″

    Viszont
    “A legfontosabb befogadó országok, millió főben (Forrás: ENSZ, UNHCR) 2014
    “oszlopdiagram szerint a tizes lista utolsó helyén álló Kína is több, mint
    300000 menekültet fogadott be.

  • https://www.facebook.com/rudolf.linke RudY

    2025: Magyarország minden német menekültet befogad!
    http://spiler.blog.hu/2015/09/01/2025_magyarorszag_minden_nemet_menekultet_befogad

    • Asztal Kapitány

      Cicám, azt felejted el, hogy az ideérkezőknek kb 40%-a balkáni, akiket egyébként egyből hazaküldenek, jogosan. A maradék főleg szír vagy afgán, azok közül is a középosztály. A Magyarországon átvonuló szírek 35%-ának van diplomája például, ráadásul Szíria eddig is világi, szekuláris ország volt. Ahonnan ezek az emberek jönnek, jobban éltek mint az átlagmagyar. De persze jó dolog tudatlan, kelet-európai kultúravédőszentnek lenni.

      • https://www.facebook.com/rudolf.linke RudY

        Nem fűztem hozzá semmiféle véleményt, de ha már így alakult: tetszik is, meg nem is, de inkább fanyarsággal fogadtam. A tudatlanságom részleges és akár vitatható is, ellenben a kelet-európai kúltúravédő nagyon mellément. 😉

  • Vidéki

    Izrael nem közömbös a menekültek tragédiája iránt, de nem
    tervezi befogadásukat – mondta Benjámin Netanjahu miniszterelnök vasárnap. Netanjahu Jichák Hercognak, az ellenzéki Munkapárt és a
    parlamenti ellenzék vezetőjének szombati szavaira felelt, aki szíriai
    menekültek Izraelbe fogadását sürgette humanitárius okokból.
    A jeruzsálami
    közszolgálati rádió szerint a kormányfő azt is hozzátette, hogy

    “uralni kell határainkat az illegális
    munkakereső bevándorlókkal
    és a terroristákkal szemben.”

    Forrás. MTI

  • TGFHA1

    Ne haragudjatok, de ez a poszt logikai alapon bukik. Ha a csíkszeredaiak el tudnak menni Bukarestbe (vagy Nagyváradra) egy közmeghallgatásra, akkor a Pestiek (vagy Miskolciak stb.) is el tudtak volna menni Paksra.

    • Béla Somogyi

      Ha a volna nem lett volna! Már persze, ha tudott volna róla!!! :(

  • Jozef Pietro

    Döntsétak el már végre mivel akartok energiát nyerni, vagy jó lesz ha kaptok lakásonként 5 Ampert 230 V-on??!!
    Mert különben honnan, miből??

    • Qputyin

      Az atomhulladék mentes vízerőmű építést a bazsarózsás Laci bácsi még fénykorában megszüntette, amiért óriási kártérítést fizettünk. Orbán önkényesen a társadalmat kizárva építteti meg Paks II-t az orosz elvtársakkal, ahova ráadásul duzzasztót kell építeni a hűtővíz miatt.
      No erre varrjál gombot Jozef !

  • http://www.mirrorstudio.hu/weakly Kamerád

    Paks, Gerjen, Foktő, Uszód és Dunaszentbenedek….
    Ezek közül melyik is van Dél-Dunántúlon?

  • cinnamonroll

    Hááát, nem egy nagy győzelem, de azért juppíí 😀

  • Nyikhaj istenke

    Remélem akkor most megfektetik végre paks 2-t

  • Kálmán Mikorka

    pont annyi “nem” szavazat van ahányan a fideszre szavaztak az előző választáson. semmi sem változott. de hogy akarsz te fideszt verni amikor a csatába se mész el? vagy azt akarod mondani, hogy igennel szavaztál? mert akkor egy ostoba féreg vagy.

    • disqus_X4dTtOJ2Im

      Milyen csatába? Itt nem volt semmiféle csata. Az egész arról szól, hogy egy teljesen felesleges dologra szedtek ki milliárdokat az emberek zsebéből. Persze, hogy nem akarjuk, hogy Magyarországra jöjjenek a migránsok, de erről meg sem kellett volna tartani a népszavazást. Nekem leginkább az szúrja a szemem, hogy azt a rengeteg pénzt odaadhatták volna az iskoláknak és a kórházaknak, hogy ne nekem kelljen bevinnem a nagymamámnak gyógyszert a kórházba és ne kelljen a gyerekemnek papírt vinnie az iskolába, ha meg akarja kapni a házi feladatot.
      A másik probléma pedig az, hogy az érvénytelen szavazást is be tudják állítani óriási sikernek. Lényegében ezen nem is kell csodálkoznunk, hiszen 2014 óta tudjuk, hogy Magyarországon a 45% az kétharmad.

  • Csajági Laura

    Elsöprő győzelmet aratott a Fidesz kormány!
    98,3% a NEM szavazatok aránya!!!!!
    Gyurcsányékra csak 1,7 % hallgatott!!!!!

    • http://atleta.hu/ Laszlo Marai

      Persze, persze. De igazabol annak nem orul am Viktor, hogy az eddigi rajongokat sikerult tovabb lelkesitenie. Meg akkor sem, ha a kozos, allami penzbol ment, es a fidesznek egy petakjaba sem kerult.

      Gondolom az abra nem ment at, hogy a “Gyurcsanyek” – mindenki, aki nem melytorkozza le Viktort – szimpatizansainak a penzebol is ment a kampany a “Gyurcsanyek” allaspontja ellen. Bar a Gyurcsany pont egy idiota volt ebben az esetben is, ahogy az egesz ellenzek, de nem akarlak nagyon osszezavarni, szoval ezt a megjegyzest hagyd nyugodtan figyelmen kivul.

      • Csajági Laura

        Ez országos ügy! – még akkor is ha az ellenzék párt politikát vitt bele!!
        A Gyurcsány híveinek is jó lesz, ha nem lepik el az országunkat a migránsok és az ország pénzét nem az ő segélyükre, lakhatásukra, gyógyíttatásukra kell költeni! Nem annyit költött a Fidesz kormány a szavazásra, amibe a migránsok kerülnének, mivel a kötelező kvótánál nincs felső határ!

        • http://atleta.hu/ Laszlo Marai

          Mellebeszelsz, de gondolom a logika sosem tartozott a kedvenc sportjaid koze. A felkialtojelen kivul amugy minden mas mondatvegi irasjel elromlott a billentyuzeteden?

        • https://www.facebook.com/vidam.park Vidám Park

          Ez már az ajjajjj – kategória :)

    • Katalin Pap

      Mihez képest 98,3 %? Ahhoz képest, hogy érvénytelen lett a népszavazás?

      • Csajági Laura

        Akik szavaztak, azok szavazata érvényes és meg van az eredménye is!

        A 98,3%-os eredményre hivatkozva és a 3,3 milliós szavazót maga mögött tudva már tud lépni a kormány a migránsok ellen!!!

        • Katalin Pap

          Tudjuk, ez a kormány mindig tud lépni, ha törvényes, ha nem.

        • https://www.facebook.com/vidam.park Vidám Park

          Tévedés ! A magyar munkavállalók ellen fog a kormány fellépni !
          A tervek szerint a magyar cégek adózási kedvezményeket kapnak AZ ELBOCSÁJTOTT MUNKAERŐ UTÁN, hogy a multik létszámigénye ki legyen elégítve !!!

    • Charly Gcharly

      Gyurcsányra , aki azt mondta , hogy maradjanak otthon , másfélszer annyian hallgattak , mint akik elmentek szavazni ! :-)

      • Csajági Laura

        Na, nehogy már azokat, akik nem mentek el szavazni Gyurcsány sajátjának tudja be!!! – ez nagyon nevetséges lenne!!!

        Hiszen ennyien máskor sem mentek el!! Akkor sem, amikor Gyurcsányra lehetett szavazni!!!
        Akik nem mentek el, azok nem nyilvánították ki a véleményüket, azok nem tartoznak sehová!!!

  • Fodor Mariann

    Majd akkor pofázzatok, ha azon a pár félhülye alkoholistán és csoffadt agyú ex-munkásőrön kívül fel tudtok mutatni jelentős szavazóbázist! Addig kuss a nevetek!!!

    • Tállai Gábor

      Mariann! Hát szabad egy úrhölgynek ilyen csúnyákat írni!? Persze, hogy a narancs diktatúránál nincs jobb és igazságosabb rendszer, persze hogy egy népszavazásnál 100%-ig el kell folytani az ellentétes véleményeket, persze hogy közpénzből (és annak ellopásával) kell hazúg, félelem és gyűlölet keltő párt propagandát folytatni, na de azért nem szabad így kiesni a szerepedből, mert van még pár csoffadt agyú ebben az országban, aki ezt nem így látja!

    • lezli

      Látom, megvan már a dohánybolt!

  • Alexandru-Vasile Salamon-Stoic

    A gonosz rendszerek önmagukat bontják fel emberellenes cselekedetük árnyékában , mint a folyók partot mosnak maguk alatt…Ex malo bonum est ad perpetuam rei memoriam !…Winston Churchill igy mondotta : “…a békéltetö abban a reményben eteti a krokodilt , hogy öt fogja utóljára megenni…”

  • Vidéki

    Vágó Gábor esze kereke keskeny vágányon jár! Talán többet ivott a Keletinél, amikor kitalálta ezt a mondatot: “Legálisan lopott pénzből vásárolják fel lassacskán az egész országot”

    Már a Tízparancsolat, Mózes törvénye is leírta: “Ne lopj!”

    Legális jelentése, magyarázata: Törvényes, törvénynek megfelelő.

    Annyi esze nincs Vágó Gábornak hogy felfogja: legálisan nem lehet lopni?

  • Kormos Ferenc

    Elképesztően elfogult, egyoldalú cikk. Már ha cikknek nevezhető?! – Mert az ugye már egy újságírói mű!

    Ez pedig egy katasztrófálisan rossz valami. Borzasztó! Nincs olvasószerkesztő ebben a médiumban?

    • Ziusudra

      De. Ő követte el ezt az irományt. 😀

    • Vidéki

      Úgy tűnik mintha Botondkának az ukrán kormány diktálta volna le, hogy mit is írjon!

      • Zoltan Hazafi

        Neki lehet esni – tételesen megcáfolni. Uccu!

  • Ziusudra

    Az Ukrajna elnevezés egy ceruzával, térképen körberajzolt területet takar. Ezt nem ártan elsőbbséggel figyelembe venni, amikor ‘szagérteni’ kezd valaki. 😀 Ugyanis sokan tolakodnak az térképasztal körül cerkával-radírral. 😀

  • gmihaly

    A szokásos Dotohós, Csehszlovák Kémre hajazó mellébeszélés. Bár nem sokkal kevésbé esetleges, mint amikor az Idex2-n jelengettek meg eme förmedvények.

    • zsíroskenyér

      misike, csehszlovakkem az fenegyerek a felvideken!!! Imadjuk!!!

      • gmihaly

        A jó kis pán-ausztro-neoszláv gyökerú, a nem szláv népekkel ellenséges és tetejébe a saját nacionalizmusukat magasztaló, ám antinacionalista-internacionalista elvtársi ökörségekkel tarkított katyvaszt imádjátok ennyire? A fenegyerekség pedig nem igazán használ ennek az “ügynek” sem.

  • zsíroskenyér

    En Slovak vagyok de tetszik a megkozelites. Igy kellet volna nallunk is, Slovakiaban, magyaroknak tudnia kell az allamnyelv

    • gmihaly

      Általában azért eléggé kétnyelvűek a szlovákiai nemzetiségek.

    • wereko

      Sorold fel a szlovák ( slovak ) királyokat légy szíves !

  • ivanka

    kedves Botond, azt magyarázd meg nekem, hogyha a kárpátaljai magyarok nem tudnak ukránul, akkor miért nem az államnyelv tanításának módszertanát kellene inkább megváltoztatni? tanítsák heti több órában, a kommunikációra és a nyelvi készségekre helyezve a hangsúlyt. számomra ez a jó megközelítés.
    plusz egy ötödikes diák számára a teljesen idegen terminológia mondjuk matekből meg fizikából csak azt jelentené hogy gyengébb lenne az adott tantárgyakból, mert idegen nyelven nem fogná úgy fel; és az ukrán nyelvi készségei sem lennének kitudja milyen jók, mert nem gyakorlati szituációkat tanul hanem bizonyos elemek fizikai meg kémiai tulajdonságait.
    azzal teljesen egyetértek hogy a magyar külügy minősíthetetlenül veri az asztalt, de az ukrán álláspont szerintem nem elfogadható, mert nemzetállamot épít.

    • zsíroskenyér

      Mi a baj a nemzetalammal? Orbán nemzetelamokat akar mindenhol, hat legyen akkor Ukrajnaban is!

  • Dagiiron

    Szerintem haver, te annyira buta vagy, hogy az egyszerűen elképesztő.. Olyan mértékű ferdítések vannak a cikkben, hogy az borzasztó.. Egy kérdésem van, te miért utálod a magyarokat?

    • József

      Ha buta lenne, azt meg lehetne bocsátani.

  • Don Dondon

    Elég szomorú, hogy ma már minden hülyeséget a szárnyai alá vesz az atlatszo.hu, csak azért, mert a szerző is ellenzéki. Ez az írás tökéletes adalék lenne egy egykor jószándékkal indított lapcsalád nekrológja mellé.

  • Elek Kiss

    Kedves Botond, érdeklődéssel olvastam cikkedet,látom, nagy szakértője vagy az ukrajnai belpolitikának. Elhiszem, hogy számodra Putyin és Orbán a megtestesült antikrisztus,megértem, elfogadom. De! Engedd meg, hogy egy pár gondolatomat megosszam veled a témában, úgy gondolom, mivel 23 éven keresztül Kárpátalján éltem, ott születtem, ott nőttem fel, érettségiztem magyarul, és szereztem diplomát ukrán egyetemen. Ukrajna egy eléggé kényes szituációban lévő ország. Bár ukránnak hívnak ott mindenkit, nem mindenki az, vagy tud róla, hogy nem az. Színtiszta ukránok, akiket tényleg annak lehet nevezni, a Dnyeppertől nyugatra, és a Kárpátoktól keletre élnek, persze ahogy egyre közeledünk a fővároshoz, számuk egyre csökken. Ezek azok a területek, melyek a Lengyel királysághoz tartoztak jó pár száz éven keresztül. A kelet-ukrajnai területek az első világháború végéig orosz területek voltak. Így, nem meglepő, hogy a te szavaiddal éljek, ” az orosz nyelv egyszerűen elnyomta az ukránt”, mivel szinte mindenki orosz volt,és máig azok. Így számomra nem volt meglepő, hogy nem üdvözölték kitörő éljenzéssel, amikor 2013-ban győzedelmeskedett a nagy felszabadító és nyugatot elhozó nagy forradalom. Hozzáteszem, azóta az életszínvonal Ukrajnában erősen visszaesett. Az egész arról szólt, hogy amikor Viktor Janukovics nem akarta aláírni a társulási szerződést, az emberekben olyan érzés támadt, hogy nem fog eljönni a nyugat, a szabadság, a “demokrácia”, nem lesznek németországi fizetések, és egyéb olyan dolgok, amik amúgy sem lesznek egyhamar. Nos egyes politikai erők ezt az érzést meglovagolva, az emberek egyértelmű lázongását meglovagolva, szították tovább a tüzet, és váltottak kormányt. Oroszországgal megszűnt a jó kapcsolat, nyugat pedig a sok ígérgetésből, és támogatásból csak a töredékét valósította meg, persze jött az IMF hitel, meg vízummentesség, de mindez csak ahhoz vezetett, hogy az ország még jobban eladósodjon, mint eddig, meg persze a kötelezettségek. Az országon belül pedig annyi változott mindössze, hogy a keleti oligarchák helyét átvették a nyugati oligarchák,élükön Porosenko elnökkel, aki azóta megtriplázta a vagyonát, ami addig se volt kicsi. Nos a törékeny Ukrajnának valahogy egyben kell tartania az országot, és el kell nyomnia az amúgy nagy lélekszámú orosz kisebbséget, akik érthető módon nem örülnek a keleti szomszéddal kialakított jelenlegi kapcsolatnak, így erős ukranizációba fogott, propaganda jelleggel. Eme törvény már a sokadik lépcsőfoka ennek a menetnek. Például nyáron az orosz közösségi,levelezési és hírportálok elérhetetlenné váltak az ország területén, amit a tv és rádió adók blokkolása előzött meg, ami az én olvasatomban a szólásszabadság erős megnyírbálása (Őszintén megmondva, nem tudom, hogy ez a tiltás életben van-e még, de volt).

    Na, de, hogy eme bevezető után a tárgyra térjek. Volt egy pár olyan dolog a cikkedben, ami szerintem nem fedi a teljes valóságot. Az első ilyen volt, a törvény 7. cikkelye, amiben tény, hogy le van írva, hogy az EU-s tagállamok nyelvei felmentést élveznek a törvény állami iskolákra vonatkozó oktatási nyelv államira való lecserélése alól. Persze ez nincs konkretizálva, de a te olvasatodban ez azt jelenti, hogy minden tantárgy, az én olvasatomban nem biztos, legrosszabb esetben pedig a magyar nyelv és irodalom kivételével az összes többi tárgyra vonatkozik. Elhamarkodott ebben döntést hozni most rögtön. A Krím félsziget orosz fennhatóság alá vonását és a kelet-ukrajnai harcok kirobbanását a fenti bekezdésben leírtak alapján, gondolom ki lehet következtetni, hogy milyen kiváltó okai lehettek. Persze az is igaz, hogy a Krími félsziget kellett Oroszországnak, de ha nem lett volna kinek osztani az orosz állampolgárságot, nem tudták volna elcsatolni (gyengébbek kedvéért, sok ott az orosz ajkú ember).

    A következő pont, ami úgy szemet szúrt, az a helyi magyar szervezetek heves bólogatása Orbán szavára. Igen,hevesen tiltakoznak a törvény ellen, de, még ha a magyar kormánytól is kapják a támogatást, és egyet kell velük érteni sok mindenben, a tiltakozást eme törvény ellen az első számú feladatuknak tekintem, ugyanis az “érdekvédelmi” arra vonatkozik, hogy az eddig megszerzett vívmányokat, melyek a magyar értékek és kultúra átadását, ápolását teszik lehetővé, ne szenvedjenek csorbát, és ha mégis az ellen rögtön szót kell emelni.

    Igen, Orbán Viktor potenciális szvazóbázist lát a határontúli magyarságban, ehhez kétség sem férhet, az is világos, hogy nem elsősorban nemzeti érzelme és elkötelezett együttérzése vezérli, hanem pusztán politikai szándékok. De! Gondolom nem csak a magam nevében mondom, hogy az, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok mellett a mindenkori magyar kormánynak ki kéne állnia, úgymond kutya kötelességének érzem.

    Az utolsó mondat viszont végképp elámított. Értem én, hogy Orbán lop. Értem én, hogy propaganda, értem azt is, hogy sok a Soros. De azért is őt hibáztatni, hogy Kárpátaljáról elvándorol a magyarság, szerintem már kicsit sok. Még véletlenül se hibáztassuk az ukrán politikai helyzetet, a fölösleges háborút, a gazdasági helyzetet, azt, hogy az ország 1991-es szabadulása pillanatában úgy szét lett lopva, és hagyva, hogy a gazdasága a csődbe jusson, hogy olyat még nem látott a világ. Megmondva az igazat,Kárpátaljáról nem csak a magyarok vándorolnak ki, hanem az ukránok, oroszok, ruszinok, és mindenki aki érez magában annyi erőt, hogy elmenjen külföldre (elsősorban Csehország) dolgozni, és talán vissza se térni.

    Személyes hozzáállásom: Magyar családban nőttem fel, magyar iskolába jártam, viszont utána mégis ukrán egyetemre mentem tanulni, mert tudtam, ha ebben az országban akarok érvényesülni, akkor ezt kell tennem. Igen, sokan vannak olyanok, akik nem akarnak megtanulni ukránul, de őszintén ezeket nem tudom megérteni, az ember ilyenkor magával szúr ki. Az ilyen embereket ha tiszta ukrán iskolákba rakjuk be, akkor sem fogják megtanulni, ha törik, ha szakad. DE! Ha a magyarság elveszíti azt a lehetőségét, hogy az anyanyelvén tanuljon, akkor ott mindennek vége lesz.Két, esetleg három generáció, és a magyarság el fog onnan tűnni, de nem azért, mert Orbán mindenkit “hazahív”, hanem mert asszimilálódnak. Sok olyan ismerősöm van, aki ukrán iskolába járt, és hiába származik magyar családból, ő magát ukránnak vallja. A kisebbségi iskolákban az ukrán nyelv tanítása egyáltalán nem megoldott kérdés. Nekem is, és társaimnak is nem beszélni kellett megtanulnunk ukránul, hanem szabályokat bemagolni. Egyes helyzetekben azt éreztem, hogy jobban beszélek angolul, mint ukránul,mindez annak köszönhető, hogy az angolt idegen nyelvként tanultuk. Ha a magyar ajkú diákoknak a többi tantárgyat is ukránul kéne tanulni, gyanítom, hogy nem az integrációjukat fogja elősegíteni, hanem pont a lemorzsolódást.

    Kicsit hosszú lett, de nem mehettem el szó nélkül eme sorok mellett.

  • gfgombi9

    Degenerált egy flekkk…….

  • Elek Kiss

    Kedves Botond, érdeklődéssel olvastam cikkedet,látom, nagy szakértője vagy az ukrajnai belpolitikának. Elhiszem, hogy számodra Putyin és Orbán a megtestesült antikrisztus,megértem, elfogadom. De! Engedd meg, hogy egy pár gondolatomat megosszam veled a témában, úgy gondolom, mivel 23 éven keresztül Kárpátalján éltem, ott születtem, ott nőttem fel, érettségiztem magyarul, és szereztem diplomát ukrán egyetemen. Ukrajna egy eléggé kényes szituációban lévő ország. Bár ukránnak hívnak ott mindenkit, nem mindenki az, vagy tud róla, hogy nem az. Színtiszta ukránok, akiket tényleg annak lehet nevezni, a Dnyeppertől nyugatra, és a Kárpátoktól keletre élnek, persze ahogy egyre közeledünk a fővároshoz, számuk egyre csökken. Ezek azok a területek, melyek a Lengyel királysághoz tartoztak jó pár száz éven keresztül. A kelet-ukrajnai területek az első világháború végéig orosz területek voltak. Így, nem meglepő, hogy a te szavaiddal éljek, ” az orosz nyelv egyszerűen elnyomta az ukránt”, mivel szinte mindenki orosz volt,és máig azok. Így számomra nem volt meglepő, hogy nem üdvözölték kitörő éljenzéssel, amikor 2013-ban győzedelmeskedett a nagy felszabadító és nyugatot elhozó nagy forradalom. Hozzáteszem, azóta az életszínvonal Ukrajnában erősen visszaesett. Az egész arról szólt, hogy amikor Viktor Janukovics nem akarta aláírni a társulási szerződést, az emberekben olyan érzés támadt, hogy nem fog eljönni a nyugat, a szabadság, a “demokrácia”, nem lesznek németországi fizetések, és egyéb olyan dolgok, amik amúgy sem lesznek egyhamar. Nos egyes politikai erők ezt az érzést meglovagolva, az emberek egyértelmű lázongását kihasználva, szították tovább a tüzet, és váltottak kormányt. Oroszországgal megszűnt a jó kapcsolat, nyugat pedig a sok ígérgetésből, és támogatásból csak a töredékét valósította meg, persze jött az IMF hitel, meg vízummentesség, de mindez csak ahhoz vezetett, hogy az ország még jobban eladósodjon, mint eddig, meg persze a kötelezettségek. Az országon belül pedig annyi változott mindössze, hogy a keleti oligarchák helyét átvették a nyugati oligarchák,élükön Porosenko elnökkel, aki azóta megtriplázta a vagyonát, ami addig se volt kicsi. Nos a törékeny Ukrajnának valahogy egyben kell tartania az országot, és el kell nyomnia az amúgy nagy lélekszámú orosz kisebbséget, akik érthető módon nem örülnek a keleti szomszéddal kialakított jelenlegi kapcsolatnak, így erős ukranizációba fogott, propaganda jelleggel. Eme törvény már a sokadik lépcsőfoka ennek a menetnek. Például nyáron az orosz közösségi,levelezési és hírportálok elérhetetlenné váltak az ország területén, amit a tv és rádió adók blokkolása előzött meg, ami az én olvasatomban a szólásszabadság erős megnyírbálása (Őszintén megmondva, nem tudom, hogy ez a tiltás életben van-e még, de volt).
    Na, de, hogy eme bevezető után a tárgyra térjek. Volt egy pár olyan dolog a cikkedben, ami szerintem nem fedi a teljes valóságot. Az első ilyen volt, a törvény 7. cikkelye, amiben tény, hogy le van írva, hogy az EU-s tagállamok nyelvei felmentést élveznek a törvény állami iskolákra vonatkozó oktatási nyelv államira való teljes lecserélése alól. Persze ez nincs konkretizálva, de a te olvasatodban ez azt jelenti, hogy minden tantárgy, az én olvasatomban nem biztos, legrosszabb esetben pedig a magyar nyelv és irodalom kivételével az összes többi tárgyra vonatkozik. Elhamarkodott ebben döntést hozni most rögtön. A Krím félsziget orosz fennhatóság alá vonását és a kelet-ukrajnai harcok kirobbanását a fenti bekezdésben leírtak alapján, gondolom ki lehet következtetni, hogy milyen kiváltó okai lehettek. Persze az is igaz, hogy a Krími félsziget kellett Oroszországnak, de ha nem lett volna kinek osztani az orosz állampolgárságot, nem tudták volna elcsatolni (gyengébbek kedvéért, sok ott az orosz ajkú ember).
    A következő pont, ami úgy szemet szúrt, az a helyi magyar érdekvédelmi szervezetek heves bólogatása Orbán szavára. Igen,hevesen tiltakoznak a törvény ellen, de, még ha a magyar kormánytól is kapják a támogatást, és egyet kell velük érteni sok mindenben, a tiltakozást eme törvény ellen az első számú feladatuknak tekintem, ugyanis az “érdekvédelmi” arra vonatkozik, hogy az eddig megszerzett vívmányokat, melyek a magyar értékek és kultúra átadását, ápolását teszik lehetővé, ne szenvedjenek csorbát, és ha mégis az ellen rögtön szót kell emelni.
    Igen, Orbán Viktor potenciális szvazóbázist lát a határontúli magyarságban, ehhez kétség sem férhet, az is világos, hogy nem elsősorban nemzeti érzelme és elkötelezett együttérzése vezérli, hanem pusztán politikai szándékok. De! Gondolom nem csak a magam nevében mondom, hogy az, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok mellett a mindenkori magyar kormánynak ki kéne állnia, úgymond kutya kötelességének érzem.
    Az utolsó mondat viszont végképp elámított. Értem én, hogy Orbán lop. Értem én, hogy propaganda, értem azt is, hogy sok a Soros. De azért is őt hibáztatni, hogy Kárpátaljáról elvándorol a magyarság, szerintem már kicsit sok. Még véletlenül se hibáztassuk az ukrán politikai helyzetet, a fölösleges háborút, a gazdasági helyzetet, azt, hogy az ország 1991-es szabadulása pillanatában úgy szét lett lopva, és hagyva, hogy a gazdasága a csődbe jusson, hogy olyat még nem látott a világ. Megmondva az igazat,Kárpátaljáról nem csak a magyarok vándorolnak ki, hanem az ukránok, oroszok, ruszinok, és mindenki aki érez magában annyi erőt, hogy elmenjen külföldre (elsősorban Csehország) dolgozni, és talán vissza se térni.
    Személyes hozzáállásom: Magyar családban nőttem fel, magyar iskolába jártam, viszont utána mégis ukrán egyetemre mentem tanulni, mert tudtam, ha ebben az országban akarok érvényesülni, akkor ezt kell tennem. Igen, sokan vannak olyanok, akik nem akarnak megtanulni ukránul, de őszintén ezeket nem tudom megérteni, az ember ilyenkor magával szúr ki. Az ilyen embereket ha tiszta ukrán iskolákba rakjuk be, akkor sem fogják megtanulni, ha törik, ha szakad. DE! Ha a magyarság elveszíti azt a lehetőségét, hogy az anyanyelvén tanuljon, akkor ott mindennek vége lesz.Két, esetleg három generáció, és a magyarság el fog onnan tűnni, de nem azért, mert Orbán mindenkit “hazahív”, hanem mert asszimilálódnak. Sok olyan ismerősöm van, aki ukrán iskolába járt, és hiába származik magyar családból, ő magát ukránnak vallja. A kisebbségi iskolákban az ukrán nyelv tanítása egyáltalán nem megoldott kérdés. Nekem is, és társaimnak is nem beszélni kellett megtanulnunk ukránul, hanem szabályokat bemagolni. Egyes helyzetekben azt éreztem, hogy jobban beszélek angolul, mint ukránul,mindez annak köszönhető, hogy az angolt idegen nyelvként tanultuk. Ha a magyar ajkú diákoknak a többi tantárgyat is ukránul kéne tanulni, gyanítom, hogy nem az integrációjukat fogja elősegíteni, hanem pont a lemorzsolódást.
    Kicsit hosszú lett, de nem mehettem el szó nélkül eme sorok mellett.

  • Elek Kiss

    Kedves Botond, érdeklődéssel olvastam cikkedet,látom, nagy szakértője vagy az ukrajnai belpolitikának. Elhiszem, hogy számodra Putyin és Orbán a megtestesült antikrisztus,megértem, elfogadom. De! Engedd meg, hogy egy pár gondolatomat megosszam veled a témában, úgy gondolom, mivel 23 éven keresztül Kárpátalján éltem, ott születtem, ott nőttem fel, érettségiztem magyarul, és szereztem diplomát ukrán egyetemen. Ukrajna egy eléggé kényes szituációban lévő ország. Bár ukránnak hívnak ott mindenkit, nem mindenki az, vagy tud róla, hogy nem az. Színtiszta ukránok, akiket tényleg annak lehet nevezni, a Dnyeppertől nyugatra, és a Kárpátoktól keletre élnek, persze ahogy egyre közeledünk a fővároshoz, számuk egyre csökken. Ezek azok a területek, melyek a Lengyel királysághoz tartoztak jó pár száz éven keresztül. A kelet-ukrajnai területek az első világháború végéig orosz területek voltak. Így, nem meglepő, hogy a te szavaiddal éljek, ” az orosz nyelv egyszerűen elnyomta az ukránt”, mivel szinte mindenki orosz volt,és máig azok. Így számomra nem volt meglepő, hogy nem üdvözölték kitörő éljenzéssel, amikor 2013-ban győzedelmeskedett a nagy felszabadító és nyugatot elhozó nagy forradalom. Hozzáteszem, azóta az életszínvonal Ukrajnában erősen visszaesett. Az egész arról szólt, hogy amikor Viktor Janukovics nem akarta aláírni a társulási szerződést, az emberekben olyan érzés támadt, hogy nem fog eljönni a nyugat, a szabadság, a “demokrácia”, nem lesznek németországi fizetések, és egyéb olyan dolgok, amik amúgy sem lesznek egyhamar. Nos egyes politikai erők ezt az érzést meglovagolva, az emberek egyértelmű lázongását kihasználva, szították tovább a tüzet, és váltottak kormányt. Oroszországgal megszűnt a jó kapcsolat, nyugat pedig a sok ígérgetésből, és támogatásból csak a töredékét valósította meg, persze jött az IMF hitel, meg vízummentesség, de mindez csak ahhoz vezetett, hogy az ország még jobban eladósodjon, mint eddig, meg persze a kötelezettségek. Az országon belül pedig annyi változott mindössze, hogy a keleti oligarchák helyét átvették a nyugati oligarchák,élükön Porosenko elnökkel, aki azóta megtriplázta a vagyonát, ami addig se volt kicsi. Nos a törékeny Ukrajnának valahogy egyben kell tartania az országot, és el kell nyomnia az amúgy nagy lélekszámú orosz kisebbséget, akik érthető módon nem örülnek a keleti szomszéddal kialakított jelenlegi kapcsolatnak, így erős ukranizációba fogott, propaganda jelleggel. Eme törvény már a sokadik lépcsőfoka ennek a menetnek. Például nyáron az orosz közösségi,levelezési és hírportálok elérhetetlenné váltak az ország területén, amit a tv és rádió adók blokkolása előzött meg, ami az én olvasatomban a szólásszabadság erős megnyírbálása (Őszintén megmondva, nem tudom, hogy ez a tiltás életben van-e még, de volt).
    Na, de, hogy eme bevezető után a tárgyra térjek. Volt egy pár olyan dolog a cikkedben, ami szerintem nem fedi a teljes valóságot. Az első ilyen volt, a törvény 7. cikkelye, amiben tény, hogy le van írva, hogy az EU-s tagállamok nyelvei felmentést élveznek a törvény állami iskolákra vonatkozó oktatási nyelv államira való teljes lecserélése alól. Persze ez nincs konkretizálva, de a te olvasatodban ez azt jelenti, hogy minden tantárgy, az én olvasatomban nem biztos, legrosszabb esetben pedig a magyar nyelv és irodalom kivételével az összes többi tárgyra vonatkozik. Elhamarkodott ebben döntést hozni most rögtön. A Krím félsziget orosz fennhatóság alá vonását és a kelet-ukrajnai harcok kirobbanását a fenti bekezdésben leírtak alapján, gondolom ki lehet következtetni, hogy milyen kiváltó okai lehettek. Persze az is igaz, hogy a Krími félsziget kellett Oroszországnak, de ha nem lett volna kinek osztani az orosz állampolgárságot, nem tudták volna elcsatolni (gyengébbek kedvéért, sok ott az orosz ajkú ember).
    A következő pont, ami úgy szemet szúrt, az a helyi magyar érdekvédelmi szervezetek heves bólogatása Orbán szavára. Igen,hevesen tiltakoznak a törvény ellen, de, még ha a magyar kormánytól is kapják a támogatást, és egyet kell velük érteni sok mindenben, a tiltakozást eme törvény ellen az első számú feladatuknak tekintem, ugyanis az “érdekvédelmi” arra vonatkozik, hogy az eddig megszerzett vívmányokat, melyek a magyar értékek és kultúra átadását, ápolását teszik lehetővé, ne szenvedjenek csorbát, és ha mégis az ellen rögtön szót kell emelni.
    Igen, Orbán Viktor potenciális szvazóbázist lát a határontúli magyarságban, ehhez kétség sem férhet, az is világos, hogy nem elsősorban nemzeti érzelme és elkötelezett együttérzése vezérli, hanem pusztán politikai szándékok. De! Gondolom nem csak a magam nevében mondom, hogy az, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok mellett a mindenkori magyar kormánynak ki kéne állnia, úgymond kutya kötelességének érzem.
    Az utolsó mondat viszont végképp elámított. Értem én, hogy Orbán lop. Értem én, hogy propaganda, értem azt is, hogy sok a Soros. De azért is őt hibáztatni, hogy Kárpátaljáról elvándorol a magyarság, szerintem már kicsit sok. Még véletlenül se hibáztassuk az ukrán politikai helyzetet, a fölösleges háborút, a gazdasági helyzetet, azt, hogy az ország 1991-es szabadulása pillanatában úgy szét lett lopva, és hagyva, hogy a gazdasága a csődbe jusson, hogy olyat még nem látott a világ. Megmondva az igazat,Kárpátaljáról nem csak a magyarok vándorolnak ki, hanem az ukránok, oroszok, ruszinok, és mindenki aki érez magában annyi erőt, hogy elmenjen külföldre (elsősorban Csehország) dolgozni, és talán vissza se térni.
    Személyes hozzáállásom: Magyar családban nőttem fel, magyar iskolába jártam, viszont utána mégis ukrán egyetemre mentem tanulni, mert tudtam, ha ebben az országban akarok érvényesülni, akkor ezt kell tennem. Igen, sokan vannak olyanok, akik nem akarnak megtanulni ukránul, de őszintén ezeket nem tudom megérteni, az ember ilyenkor magával szúr ki. Az ilyen embereket ha tiszta ukrán iskolákba rakjuk be, akkor sem fogják megtanulni, ha törik, ha szakad. DE! Ha a magyarság elveszíti azt a lehetőségét, hogy az anyanyelvén tanuljon, akkor ott mindennek vége lesz.Két, esetleg három generáció, és a magyarság el fog onnan tűnni, de nem azért, mert Orbán mindenkit “hazahív”, hanem mert asszimilálódnak. Sok olyan ismerősöm van, aki ukrán iskolába járt, és hiába származik magyar családból, ő magát ukránnak vallja. A kisebbségi iskolákban az ukrán nyelv tanítása egyáltalán nem megoldott kérdés. Nekem is, és társaimnak is nem beszélni kellett megtanulnunk ukránul, hanem szabályokat bemagolni. Egyes helyzetekben azt éreztem, hogy jobban beszélek angolul, mint ukránul,mindez annak köszönhető, hogy az angolt idegen nyelvként tanultuk. Ha a magyar ajkú diákoknak a többi tantárgyat is ukránul kéne tanulni, gyanítom, hogy nem az integrációjukat fogja elősegíteni, hanem pont a lemorzsolódást.
    Kicsit hosszú lett, de nem mehettem el szó nélkül eme sorok mellett.

  • tibi

    Én is ezt néztem, gondolom maguknak… ez csak az export, és lehet az EUn belüli nem is számít bele… ezt annyira nem részletezik…

  • Okosén

    “Összehasonlításképpen: Magyarországon a kiadvány adatainak TAVALYI felvételekor 2693 menekült volt, a menekültstátuszért folyamodó és kérelmük elbírálására váró emberek pedig 1402 főt számláltak.”

    A szövegértelmezési gondok megelőzésében sokat segíthet, ha figyelmesen olvasol.

  • https://www.facebook.com/vidam.park Vidám Park

    Eddig hogy is volt ? A menekült TETSZŐLEGES nevet bemondva, ujjlenyomat vétel után iratot kapott és mehetett tovább nyugatra… ezért mekkora felelősség terheli Orbánék határőreit és rendőreit ?

  • Lászlóffy Lóránt

    Valami nem stimmel, hiszen naponta adnak be 1500-an menekültkérelmet, nem számolva azokat, akik nem Szerbián keresztül érkeznek.

  • Lászlóffy Lóránt

    Tehát a régi adatok a mostani helyzetben irrelevánsak.

  • Okosén

    forrás? egyébként meg:

    a) nem fogadják el mindenki menekültkérelmét
    b) ez egy 2014-es adat

  • Okosén

    Senki nem állította ennek ellenkezőjét.

  • Lászlóffy Lóránt

    Honnan tudják, hogy továbbment?

  • Fejér Roxanne

    Nem tudom milyen szabályok vonatkoznak erre a helyzetre, gondolom, ha x ideig nem érhető el valaki, akkor úgy veszik, hogy lelépett.

  • anon121221

    a probléma az, hogy nekünk is azt kell megennünk

  • Katalin Pap

    Döbbenetes, hogy mennyi ostoba ember él ebben az országban. Képesek egy érvénytelen népszavazást sikeresnek és győzedelmesnek elkönyvelni.

  • Csajági Laura

    A DK tette nevetségessé magát, amikor elsöprő győzelmének örült!

    Akkor, amikor a Fidesz mellett 3,3 millió ember szavazott, az igenek száma pedig 55 000 volt!!

    Ez mind Gyurcsányé 55 555 = 1,66 %
    Ez Mind Orbáné 3 282 928 = 98,34 %

    Enmerkar!!- ha gondolkodó embernek tartod magad, akkor gondolkodj el ezen!!!!
    Nem érzed úgy, hogy te vagy becsapva? Előtudták adni neked, hogy a DK győzött!!!- és te még be is vetted!!!!

  • Enmerkar

    Ez a hatalomgyakorlók természete. Orbán Dunning-Kruger szindrómás – nem ismer mást, csak a győzelmet.

  • Enmerkar

    Alapvető tévedés: a nem szavazatokat nem a Fidesz kapta. 😀 Aki ebbe ringatja magát, az ugyanolyan balga, mint LáriFerke, aki magának tulajdonítja az otthonmarasztalás ‘dicsőségét’ 😀