Bezárás
Egyéb

Miért nem lehet felszámolni a Hamászt?

A Gázai Övezetbe háromféleképpen lehet bejutni. Az egyik út az egyiptomi oldalon fekvő Rafah falu határátkelőjén át vezet – ugyanitt kábé 1000 alagút is van, ahonnan Gáza komoly árrésért cserébe egyiptomi üzemanyaghoz, épitőanyaghoz és persze fegyverekhez is jut – ezt 2013 augusztusa óta zárva tartja az egyiptomi kormányzat. A másik út a tenger – ez blokád alatt van. Az izraeli haditengerészet mindenre lő, ami megközelíti a partszakaszt vagy éppenséggel megpróbálja elhagyni azt. A harmadik út az Izraelből az övezetbe futó Erez határátkelő. Ez is nagyrészt zárva van, de itt át lehet kelni, ha akkreditált újságíró az ember.

2009-ben, amikor a forgatókönyvileg a jelenlegi krízissel eddig szinte teljesen azonos Öntött Ólom hadműveletről tudósítottam,  feladva a várakozást, hogy az egyiptomiak beengedjenek, végül Tabán keresztül beléptem Izraelbe és izraeli sajtókártyával mentem be az akkor már infrastruktúrálisan a földdel egyenlővé tett Gázai Övezetbe, melyről szögezzük le, hogy nem egyenlő a Hamász politikai mozgalommal.

Ezen a földterületen 2006 óta becslések szerint 1,6 millió ember él, s bár a korrupciós botrányok miatt az Izrael államot elismerő Fatáh elvesztette az akkor tartott népszavazást, a fellobbanó polgárháborúban a Hamász puccsal kivert az Övezeten kívülre minden Izraelt elismerő politikai szervezetet, működésüket jelentősen korlátozta. Annak érdekében, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat pedig a legdurvább eszközöket is bevetette: például a hamász kormányzat nyílt kritizálásáért bevezette a lábszár szétlövését, de előszeretettel dobálta le politikai ellenfeleit  Gázaváros panelházainak tetejéről is.

Izrael 2007 óta tartja blokád alatt a Gázai Övezetet a Hamász miatt, ennek az eredménye az, hogy az övezetben órákra van csak áram, komoly problémák vannak az üzemanyag- és ivóvíz ellátással és  elképesztő mértéket ölt a munkanélküliség. Gyakorlatilag a nem Hamász tagoknak illetve támogatóknak nincs munkája az Övezetben. Az övezetből azonban senki sem mehet el.

Bár a 2009-es öntött ólom hadművelet után néhány hónapig valóban szüneteltek az Izraelt érő rakétázások, az Öntött Ólom hadművelet önmagában azon kívül, hogy rengeteg civil meghalt más eredményt nem ért el: sem a Hamászt irányítást nem számolta fel, sem a megfelelő védelmet nem biztosította az izraeliek számára. A rakétázások hamarosan újrakezdődtek, Gilád Shálit sem került elő.

A kérdés, amire nem tudok válaszolni a következő. A világ egyik legfejlettebb hadseregével rendelkező demokráciája miért nem tudja felszámolni azokat a politikai platformokat, melyek a létezésére törnek egy megindított invázió során. Miért még mindig Iszmáil Háníja a Gázai Övezet elnöke, Khálid Bátcs az Iszlám dzsihád műveleti főnöke, miért vannak ezek az emberek még mindig szabadlábon.

Mert nem az összes palesztin Izrael ellensége ugye, csak azok, akik a létére törnek. Ebben minden civilizált ember egyet kell hogy értsen.

Mahmúd Ábbász, a másik nagy palesztin mozgalom, a Fatáh elnöke például tárgyalna Izraellel. Ha Izrael elfogadná tárgyalópartnernek. Miután egységkormányt hoztak létre a Hamásszal Izrael azért nem tárgyal vele, mert a kormányban benne van a mozgalom, ami Izrael eltörlésére szólít fel alapító okiratában. Előtte az volt az indok, hogy azért nem tárgyalnak, mert nem képviseli az egész palesztin népet.

Hivatkozhatunk persze cinikusan arra, hogy a kérdés túl összetett ahhoz, hogy meg lehetne azzal oldani, hogy a Hamászt eltávolítják a (palesztin) politikai életből. Pont olyan cinikus, mint sms-t küldeni valakinek, hogy hamarosan szétlőjük az otthonodat, menj el hazulról.

2013-ban ugyanis  erre láthattunk példát Egyiptomban. Egy a lakosság nagy része által támogatott katonai puccs keretében ugyanis pontosan a Hamász nagytestvérét a Szabadság és Igazság pártját távolította el a hatalomból a szervezettségében és felszereltségében az Izraelt meg sem közelítő egyiptomi hadsereg.

Mind a Hamász, mind a SZIP a Muzulmán Testvériségből alakult, testvérekként is hivatkoznak egymásra – jelenleg Egyiptomban terrorszervezetté lett nyilvánítva a mozgalom, tagjai börtönben ülnek, pénzeiket és alapítványaikat befagyasztották, tagjaikat tömegesen ítélték halálra. Jelenleg ott tartunk, hogy még kiejteni sem szerencsés a nevüket Egyiptomban.

Az egyiptomi hadsereg pedig ott áll a Sinai Félszigeten és háborút vív a megmaradt dzsihadistákkal, zárva tartja a határt és felszámolja az alagutakat, hogy ne tudjanak visszavonulni a „testvéri” Gázai Övezetbe.

Ha Egyiptomnak sikerült felszámolnia a Muzulmán Testvériséget, Izraelnek miért nem megy?

Nem lenne ebben szövetségese a Fatáh? Dehogynem. 2007-ben fegyveres harcokat vívott a Hamásszal, amit el is vesztett. Nem szerelmi a viszony a két mozgalom között.

Ha Izrael komoly tárgyalásokat kezdene a Fatáh-hal, garanciákat adva a megegyezések betartására, kizárt, hogy nem mennének bele. Pont a tárgyalások eredménytelensége Izraellel vezetett odáig, hogy belekényszerüljenek az egységkormányba.

A szomszédos arab államok és a világ közvéleményétől fél? Aligha. Izrael offenzívái már így is tönkrevágták az országimázst, a jelenlegi offenzívából sem jöhet már ki jól, maximum eredményesen. A szomszédos arab államok, Egyiptommal az élen pedig állva tapsolnának a Hamász felszámolásához – ugyanis ugyanazzal a nacionalizmust nehezen értelmező mozgalommal harcolnak a határokon.

Akkor mi tartja vissza Izraelt? Már tart a szárazföldi invázió. Na ez itt a jó kérdés.

Mondjuk egy terrorszervezettel nem kell tárgyalni a földről. Ebben is mindenki egyetért.

Jászberényi Sándor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom