Bezárás
Neonics

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

Mintegy 800 tanulmány összesített eredményére hivatkozva jutott arra a következtetésre egy 4 éve alakult nemzetközi munkacsoport, hogy az ún. szisztemikus (felszívódó) rovarölő szerek az élővilág jelentős rétegeiben okoznak pusztítást. A Task Force on Systemic Pesticides több tucat kutatója 15 országból és 4 kontinensről verbuválódott; 8 résztanulmányra tagolt eredményeiket az Environmental Science and Pollution Research periodika publikálja, és folyamatosan jelentetik meg saját honlapjukon is.

A vállalkozás, melyhez egy holland alapítvány biztosította az anyagi hátteret, és amelyben elsősorban állami kutatóintézetek és egyetemek alkalmazásában álló szakemberek vettek részt, 2009 nyarán egy szintén holland tudós franciaországi kertjéből indult. Az akkortájt 77 éves Maarten Bijleveld van Lexmond még a 2000-es évek közepén eszmélt rá, hogy a mezőkön, de még autója szélvédőjén is látványosan megcsappant az ízeltlábúak mennyisége.

Az ő kezdeményezésére tucatnyi entomológus összefogásából kibontakozó kutatás hipotézise egyrészt az volt, hogy a méhpusztulás csak a leglátványosabb eleme a rovarfajok kilencvenes években felgyorsult hanyatlásának. Másrészt azt feltételezték, hogy az agrovegyszerek piacára ugyanebben az időszakban bevezetett új molekulák, a neonikotinoidok döntő szerepet vállaltak e hekatombában.

A TFSP eredményeit a fenti grafikán foglalta össze. A célkereszt jellegű, színes diagramok a földben, vízben, levegőben és a növényekben mérhető kitettséget jelzik – ahogy a TFSP videóján (magyar felirattal itt) dr. Dave Goulson, a téma egyik úttörője  fejtegeti, a szóban forgó rovarölő vegyületek (neonikotiniodok és a fepronil) elvileg felszívódnak a növényben, de a gyakorlatban túlnyomó részük a kezelt termény környezetében marad, méreganyagait akár éveken át megőrizve. A szerek remekül oldódnak vízben is, talán ezzel is magyarázható, hogy 2005-ben a francia talajokból vett 74 minta 91%-ban mutatták ki őket, annak ellenére, hogy csak a minták 15%-a származott kezelt területről.

A világon használt rovarirtók jó harmadát alkotják a neonikotinoidok; a földkerekség különböző sarkaiban végzett megfigyelések összegzését illusztráló ábrán a hatóanyag kimutatott illetve valószínűsített hatásait jelzik az olimpiai karikákra emlékeztető körök. Az egyedek, populációk és fajok vonatkozásában vizsgált kár a porzó rovarok (köztük a lepkék) és a szárazföldi illetve vízi ízeltlábúak esetében lenne a legegyértelműbb. De súlyos hatás mutatható ki a TFSP szerint a madarak, illetve a halak és a kétéltűek esetében is. A „P” betű a negatív hatás valószínűségére utal, a kérdőjel pedig az adatok hiányzó voltára.

A TFSP konklúzióinak bejelentése előtt néhány nappal hirdette meg méhmentő programját Barack Obama. A Fehér Ház adatai szerint évente 15 milliárd dollárra becsülhető csak a méhek munkájának összértéke – összehasonlításképpen a TFSP 2,6 milliárd dollárra taksálja a vegyipar neonikotionidokból származó bevételeit az egész világon.

Az elnöki memorandum külön kitér ezeknek a szereknek a hatásvizsgálatára, ahogy általában a rovarirtókat is kiemeli az elmúlt évtizedekben jelentős rovarpusztulás mellett, a madarak és a denevérek hanyatlásával is járó folyamat lehetséges magyarázataként. A porzásban résztvevő állatfajokat fenyegető veszély már a mezőgazdaság fenntarthatóságát is megkérdőjelezi – állítja a szöveg. A szektor költségeinek emelkedése és a természetes környezet védelme további fontos szempontok a most meghirdetett föderális stratégiában, melynek első lépése, hogy egy új, „beporzó egészségügyi” munkacsoport 180 napon belül javaslatokat tesz le az asztalra.

Európa valamennyire előbbre jár e téren, a TFSP által is vizsgált neonikotionid rovarirtók közül hármat tavaly decembertől részlegesen betiltott az Európai Bizottság, miután tavaly januárban az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) úgy találta, használatuk számottevő méhegészségügyi kockázattal jár. A Greenpeace drasztikusabb kifejezésével „méhgyilkosnak” is nevezett szerek más tényezőkkel együtt hatva feltehetően felelősek az egyes európai országokban évente 33%-ot is elérő méhpusztulásért.

A csak bizonyos, a méhek által kedvelt terményekre (napraforgó, repce, kukorica, gyapot), és csupán két évre vonatkozó tiltás tavaly decemberben, 5 hónap késéssel lépett életbe, de még idén februárig is használhatóak voltak a kezelt vetőmagok. A 3 tiltott molekula mintegy 10 terméket érint (pl. Gaucho, Cruiser, Poncho, Cheyenne); az intézkedést más országok mellett Magyarország sem támogatta.

Bár a Vidékfejlesztési Minisztérium az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) vizsgálataira hivatkozva nem lát összefüggést a neonikotinoidok és a hazánkban mért méhpusztulás között, tavaly tavasszal az OMME elnöke, dr. Mészáros Tamás így fogalmazott az origónak:

A neonikotinoid csávázószerekkel kapcsolatosan úgy gondoljuk, hogy az elővigyázatosság elvét betartva a szereket előállító multicégeknek van teendője. Laboratóriumi- és szántóföldi vizsgálatok után lehet bizonyítani, hogy milyen hatásai vannak ezeknek az agrokemikáliáknak a méhekre, illetve valamennyi nektárt gyűjtő rovarra“.

A cikk szerint azonban ilyen „hazai adatok nincsenek, tehát már most sem kizárt, hogy csávázószerek felerősítik más vegyületek hatását, és így okozhatják a méhállományok elnéptelenedését”. A betiltott molekulák a cégek hivatalos reklámja alapján rovarölő potenciáljuk mellett más erényekkel is rendelkeznek: az imidaklopridot tartalmazó Gaucho a Bayer szerint “környezetkímélő“; a tiametoxam, a Cruiser hatóanyaga a “méhekre kifejezetten veszélyes”, de “vízi szervezetekre nem veszélyes” konstatálja a Syngenta.

Csak az ökör következetes

A témának tavaly júniusban feltáró riportot szentelő Pesti Srácok idézi Csuja László ökológus-biológus-méhészt, aki „egyenesen azt állítja: “Sajnos a bizonyító erejű objektív vizsgálatok elvégzésének akadálya egyrészről pont az OMME, vagyis inkább az a vezetőség, amelyik korrumpálódik, és az önös érdekei miatt behódol a multik lobbierejének. Másfelől a laboratóriumok többsége, amik játszi könnyedséggel kaphatnák meg az akkreditációt ilyen jellegű elemzésekhez, visszadobják a felkéréseket, mert többségük szintén a nagyvállalatok „megrendeléséből” tartja fent magát.

A növényvédő szerek gyártóinak meggyőző erejét kutatva a portál megkereste Frendrik Pétert: „Az OMME Intéző Bizottság tagja szerint is:„Lobbisták mindenhol vannak. Sokszor nem ész érvek győznek, hanem a pénz mozgatja a világot, legyen szó bármilyen kérdésről.”  Illetve a Méhészet magazin főszerkesztőjét, Dögei Imrét, a lapban megjelent Syngenta-reklámról érdeklődve. A „kendőzetlenül őszinte magyarázat” alapján: A pénz diktál. Ne folytassunk struccpolitikát, azzal kapcsolatban, hogy egy magazinnak vagy egy portálnak nem számít a bevétel. A Méhészetnek is el kell tartani önmagát. Ez két forrásból lehetséges: lapeladásból és reklámbevételből.”

A cikk szerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium annak ellenére a bizonyítékok hiányára és további vizsgálatok szükségességére alapozza az EB-döntés elleni tiltakozását, hogy a „2010-2013-ra meghirdetett Magyar Méhészeti Nemzeti Programban csak a méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálatokra hetvenezer eurót ítéltek meg végrehajtási évenként, így a szabadföldi és további laboratóriumi vizsgálatoknak anyagi akadálya nem volt”.

6 hónappal később a portál, idézőjelbe téve a fenti, a multicégek lobbierejét kutató és azt mellesleg hevesen támadó cikkének állításait, újabb feltáró elemzést tett közzé, de immár „az újabban magát a méhek védelmezőjének kikiáltó Európai Bizottság” titkos céljairól.

Ezúttal az érintett szereket gyártó és forgalmazó cégek és „szakmai szervezetek” véleményét mutatta be, akik szerint „tudományos és gyakorlati bizonyítékok nélkül fogadta el a rendeletet az uniós testület…  és a zöldek javaslatára tiltotta be a növényvédelmi technológiát, fittyet hányva ezzel azon figyelmeztetésekre, hogy öt év alatt tizenhétmilliárd eurós gazdasági kárt szenved el a közösség, és ötvenezer munkahely kerül veszélybe”.

A cikk szerzője ezúttal nem a “fontos ökológiai láncszem” szerepét betöltő méhekért aggódott, és restséggel sem vádolta a magyar gazdákat, hanem az EU várható szigorításai nyomán „az egész európai mezőgazdaság jövőjéért”.

Miközben itthon esetleg tényleg a szereket előállító multicégek megnyugtató vizsgálataira várunk, a kontinensen sokasodnak az aggasztó adatok. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tavalyi becslései szerint pl. az utóbbi 20 évben felére csökkent a mezei lepkék száma, de hasonló ütemben tűnnek el más rovarok és a madarak is.

Egy lepkeközpontú világban vajon készítenének-e stratégiai tervet, ha 1990-hez képest 250 millióval kevesebben lennénk az EU-ban? Pragmatikus megfontolásból talán nem, hiszen az emberiség egyelőre nem sok hasznot hajthatott az állatvilágnak, azonban a mi élelmiszereink legalább harmada a porzó munkásoknak köszönhető. Akkor miért kutatók magánkezdeményezésre születik egy ilyen meta-tanulmány? Mit ér egy részleges és átmeneti tiltás és miben különböznek az amerikai és az európai méhészek? Mit ehetünk majd akkor, ha véletlenül tényleg kiírtjuk a porzórovarokat? – erről is beszélgettünk a TFSP egyik alapítójával, Jean-Marc Bonmatin kutatóval – válaszok legközelebb.

Dobsi Viktória

További sztorik

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom