Csaknem ezer embert lőtt le tavaly az amerikai rendőrség, a Washington Post gyűjtése szerint, ami az európai számoknak – tekintetbe véve az egyes országok lakosságát – hússzorosa-negyvenszerese is lehet. E nagy különbségek ellenére, nemcsak az Egyesült Államokban éri kemény kritika a rendvédelmi szervek fellépését, hanem például Franciaországban is komoly bizalmi válság alakult ki a lakosság egyes csoportjai és az állami erőszakmonopólium képviselői között.
A Washington Post 2015 óta állít össze adatbázist arról, hány embert lőtt le az Amerikai Egyesült Államok rendőrsége. A projektbe – amely 2016-ban Pulitzer-díjat kapott – azért fogtak bele, mert a szövetségi állami adatok szerintük hiányosak voltak, és kevéssé megbízhatók. Forrásaik közt szerepelnek a sajtóhírek, hivatalos adatbázisok és a közösségi média is.
A tavalyi becslésük – 987 fő – valamivel magasabb, mint a 2016-os adat (963), és alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi (995) volt. Ezek a számok csak azokra a civilekre vonatkoznak, akiket lőfegyverrel öltek meg szolgálatban lévő rendőrök (a rendőri beavatkozás közben elhalálozott polgárok száma ennél jóval magasabb).
A „fekete életek” még mindig kevésbé számítanak
Az amerikai rendőrök fellépése az utóbbi években elsősorban a fegyvertelen fekete férfiak meggyilkolása miatt került előtérbe. A tavalyi évben 19 ilyen esetre került volna sor – ehhez képest 2015-ben 36 fegyvertelen fekete férfit lőttek le a rendőrök, tavaly pedig 17-et.
Melyek a Post gyűjtésének legfontosabb megállapításai?
Ötből csupán háromnál volt lőfegyver
Összesen 68 olyan személy halt meg a rendőrök kezétől, akinél nem volt fegyver (2016: 51; 2015: 94), de ezen felül egyeseknél csupán játékfegyver (26), gépjármű (85) vagy kés (156) volt – lőfegyverrel „csupán” 579-en rendelkeztek.
A halottak kevesebb mint fele fehérbőrű, ötödük fekete
Továbbra is aránytalanul nagy számban képviseltetik magukat a halálos áldozatok között a feketék: miközben az amerikai lakosságnak csupán jó 12%-át alkotják, e halottak 23%-át teszik ki (223 fő). A másik nagy kisebbség, a 17% körül járó latinók 179 halottal állnak a harmadik helyen.
Nem nagy meglepetésre, a legtöbb halottat a legnépesebb, csaknem 40 milliós Kalifornia államban számolták (162), azonban az egymillió emberre számított legmagasabb adatot már a jóval kevésbé lakott Alaszkában és Új-Mexikóban találjuk (10 felett).
A lövöldözések földrajzi elhelyezkedése, forrás: Washington Post
Több mint harmaduk nem töltötte be a harmincat
Csupán 100 esetben volt az eljáró rendőröknél kamera, az összes áldozatból csak 45 volt nő, és 28-an még kiskorúak voltak, 298 felnőtt pedig még nem töltötte be a harmincat.
A feltehetően legriasztóbb szám: 236 esetben bizonyosan mentális betegséggel küzdött a meggyilkolt személy, az összes áldozat több mint negyede.
Szintén érdekes tény, hogy a lelőtt emberek több mint harmada menekült a rendőrök elől.
A másik oldalon, a szövetségi rendőrség (FBI) adatai szerint 2017-ben 46 rendőrt öltek meg szolgálatban, egy évvel korábban majd másfélszer ennyit (66).
Európában jóval kevesebb a halott, de a hivatalos statisztikákkal itt is baj van
Észak-Írország kivételével a brit rendőrség tagjainak túlnyomó része nem visel lőfegyvert; Fotó forrása: MetPolice Facebook
Az amerikai lakosság 2016-os adatok szerint csaknem 324 millió körül jár, ennek alapján egymillió lakosra 3 halott jutott 2017-ben. Az európai országokkal összehasonlítva persze jóval kisebb számokat kapunk.
A 67,6 milliós Franciaországban például az amerikai szorzókkal több mint 200 emberrel végzett volna a rendőrség 2017-ben, akárcsak az alig kevésbé népes Nagy-Britanniában; a 83 milliós Németországban pedig a halottak száma magasabb lenne 250 főnél is.
Ehhez képest, a brit Inquest szervezet adatai szerint tavaly 4 embert lőtt le a rendőrség Nagy-Britanniában, német kollégáik pedig, a berlini Tageszeitung napilap felmérése alapján 13 embert.
A rendőri intervenció közben meghalt emberek száma jóval magasabb az Inquest gyűjtése szerint.
Feltűnő, hogy e nagy demokráciák egyikében sem ismertek a hivatalos statisztikák a témában, hanem civil szervezetek vagy sajtótermékek végzik az adatgyűjtést. Így van ez Franciaországban is, ahol pedig a téma, általában véve a rendőri erőszak, és különösen a vitatott halálesetek az utóbbi években megnövekedett figyelmet kaptak.
Franciaország: egyre szélesebb körben kérdőjelezik meg a rendőri erőszak legitimitását
Azok az esetek, amelyekben az erőszak legitimitása erősen megkérdőjelezhető volt, korábban ugyanis elsősorban egy kisebbséget érintettek. Egyrészt a külvárosi-elővárosi „problematikusnak” tartott negyedek lakóit, különös tekintettel a bevándorló gyökerű és látható kisebbségekre, azaz leegyszerűsítve feketékre, arabokra.
A lakosságnak ezekben a csoportjaiban évek óta egyre tudatosabb és szervezettebb mozgósítás folyik, a rendőri erőszak minden formája ellen, különös tekintettel a jogtalannak tartott igazoltatásokra, illetve a gyanús halálesetekre, vagy az olyan dokumentálható erőszakra, mint amilyen a magyar sajtóba is eljutott „Théo” elleni, akit gyakorlatilag megerőszakolt az eljáró rendőr egy gumibottal.
Az ilyen történetek, akárcsak a halálos balesetek az utóbbi időszakban olykor a mainstream média falát is átütötték, mint pl. Adama Traoréé, aki 2016 júliusában megfulladt egy rendőrkapitányságon.
Adama Traoré nővére, Assa a büntetlenül maradó rendőri erőszak elleni mozgalom egyik vezéralakja lett; fotó: Bruno Coutier, L’Obs
A másik csoportot, amely közelebbről is megtapasztalhatta a rendőrségi túlkapásokat, a közelmúltig a különféle szociális-politikai mozgalmak kisebbségi, olykor radikálisnak mondható formációi alkották. Ide sorolható pl. az a tragikus haláleset, amely még 2014 nyarán történt, a Toulouse közelében fekvő sivensi erdőben, ahol egy víztározó elleni tiltakozás helyszínén, a rendőrökkel történt „összecsapás” során egy 21 éves fiút megölt egy feltehetően nem rendeltetésszerűen használt oszlató gránát.
Rémi Fraisse halála után ugyan a kormány korlátozta e gránátok használatát, azonban az épp a napokban lezárult eljárás jogerősen megállapította, hogy a rendőrségnek semmilyen büntetőjogi felelőssége nincs a tragédiában.
Az utóbbi években, némileg meglepő módon épp a szocialista mandátum alatt kapott nagyobb teret több olyan vitatott rendőrségi technika, amelyeket korábban inkább a fenti csoportok kritizáltak, lévén ők voltak ezek legnagyobb kárvallottjai.
A Manuel Valls belügyminiszter, majd kormányfő nevével fémjelzett időszakban, 2012 és 2017 között a szakszervezeti és hasonló, hagyományosabbnak mondható tüntetéseken is radikalizálódott a rendőri fellépés. E téren minőségi ugrást jelentettek a munkatörvény elleni demonstrációk, ahol a rendőrség például ilyen tömegrendezvényeken rég nem tapasztalt és rendkívül kockázatos módon oszlatott. Több megfigyelő szerint csak a véletlennek köszönhető, hogy nem történt halálos kimenetelű baleset ezekben a hónapokban.
Eközben a szükségállapot bevezetésével magát a tüntetéshez való jogot is igyekezett korlátozni a szocialista kormányzat – ezzel mellesleg újabb szegeket is ütve a jelenleg is a kihalás jeleit mutató Szocialista Párt koporsójába.
Így például betiltaná a gumilövedékek használatát, korlátozná az egyéb fegyverekét, előtérbe helyezné a rendőrök képzését, és a prevenciót a represszióval szemben. Vitatja az utóbbi években egyre többet használt, beszorításos technikák („kettling”) jogalapját, akárcsak az igazoltatások és motozások túlzott alkalmazását, és nagyobb átláthatóságot szorgalmaz.
A jelentés arra is kitér, hogy a rendőri fellépés nem akadályozhatja az alapjogok gyakorlását, sőt, leginkább akkor lehet hatékony, és a lehető legkevésbé erőszakos, ha mindennapi gyakorlata épp ezeknek a demokratikus jogoknak megerősítésén alapul.
Rendőrök akciója 2015. november 29-én a klímacsúcs előtt tüntetők ellen; Fotó: Laurent Cipriani, Associated Press; NYT
Konstatálja, hogy az utóbbi évtizedben a tüntetők és a tüntetések jellege is megváltozott, miközben a rendőrség sokasodó és egyre nagyobb terhet jelentő feladatai nyomán, magát a „rendfenntartást” gyakran olyan egységek végzik, amelyek nincsenek is erre kiképezve.
A még tavaly februárban megrendelt jelentés aláhúzza, hogy mára megszűnt a bizalmi viszony a tüntetésekben résztvevő polgárok és a rendfenntartó erők között – az aggasztó konklúzió ellenére, korántsem biztos, hogy bármely következménye lesz a dokumentumnak, erre ugyanis a megrendelő Nemzetgyűlést nem kötelezi semmi.
Vitatott halálesetek, vitatott fegyverhasználat
De térjünk vissza a jéghegy csúcsának is tekinthető halálozási adatokhoz.
Ezeket Franciaországban többek között egy kis baloldali-zöld szájt, a Bastamag gyűjti évek óta, ugyanis a hivatalos számok, ahogy azt még a jobboldali Le Figaro is megállapítja, az ACAT katolikus szervezet kutatásáról tudósítva, kevéssé átláthatók és megbízhatók. Ezen felül, a rendőri túlkapásokat jellemzően nem szankcionálják.
A Bastamag összesítése alapján tavaly 9 személyt ölt meg lőfegyverrel szolgálatban a francia rendőrség vagy csendőrség, egy ember pedig egy gumilövedék által okozott sérüléseibe halt bele. Közülük ötnél nem volt fegyver, hármuknál kés volt, egy pedig tüzet nyitott a rendőrökre, méghozzá egy kilakoltatás során.
További 16 ember vesztette életét a rendőri akciók során: hárman a rendőrőrsön haltak meg rosszullét, fulladás következtében; öten menekülés közben (egyikük megbilincselt kezekkel a Szajnába ugrott); egyiküket pedig elgázolták a rendőrök.
Ezen felül, rendőrök voltak a főszereplői két több áldozatot követelő tragédiának is: egyikük, civilben megölte feleségét és két kisgyermekét, majd öngyilkos lett tavaly szeptemberben. Két hónappal később pedig egy kollégája azután lett öngyilkos, hogy lelőtte feleségének két családtagját, és többeket megsebesített szolgálati fegyverével, mivel azok megpróbálták megakadályozni, hogy megverje a nőt.
Ezek az esetek különösen nagy visszhangot kaptak, mert a kormány ekkortájt döntött arról, hogy a biztonsági őrök is jogosultak lehetnek a fegyverviselésre. Ráadásul, a terrorista merényletek nyomán, még a 2015-ben bevezetett szükségállapot bevezetésével párhuzamosan kiszélesített fegyverviselési jogosítványok hivatalos kiértékelése a rendőrség körében azóta sem történt meg.
Dobsi Viktória
Címlapkép forrása: New York Police Department, Facebook.
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
