Egyéb

Visegrád halott – Orbán-ellenes szövetség alakul Közép-Európában is

 

Változik az Európai Unió, a tagországok a szorosabb együttműködés irányába mozdulnak. Átalakulóban a közép-, és kelet-európai térség is, hiába a visegrádi országok migrációs kvóták kapcsán létrejött taktikai egysége, Orbán Viktor közvetlen szövetségesei szép csendben kihátrálnak Budapest mellől. Magyarország nem “büszke és erős”, hanem magára hagyott és elszigetelt ország.

A magyar miniszterelnök előszeretettel nyilatkozik, beszél a közép-európai térség és a visegádi csoport nevében.

Az európai jövő a visegrádi négyekben van mondta Orbán Viktor, de külügyminisztere, Szijjártó Péter sem fogta vissza magát amikor kijelentette: világszerte brand lett a visegrádi együttműködés. Legutóbb, júniusban, Varsóban, a V4-ek soros elnökségének átadásakor – Lengyelországot Magyarország váltja – azt tudhattuk meg, hogy a magyar kormányfő értelmezése szerint a V4-ek összefogása nélkül ma is százezrek áramlanának Európába. Adja magát a kérdés, valóban egy új hatalmi központ alakul Közép-Európában az EU-n belül?

A válaszhoz ugorjunk át Csehországba.

Június végén, a morvaországi Slavkov barokk kastélyban – ahol Franciaország és Ausztria 1805 decemberében aláírta a Napoleon zseniális győzelmét hozó austerlitzi csata fegyverszüneti egyezményét – megalakulásuk után két évvel, újra összeültek az ún. slavkovi háromszög tagjai. Bohuslav Sobotka cseh, Robert Fico szlovák miniszterlenökök és Christian Kern új osztrák kancellár a határokon átnyúló együttműködési lehetőségekről, a három ország közúti, vasúti hálózatának együttes fejlesztéséről, közös oktatáspolitikáról és munkaerőpolitikáról, valamint a régi és új Európa közeledéséről beszélgettek.

Nem is hallottam róla. Mi ez a slavkovi háromszög (S3)?

Slavkov egy olyan cseh kezdeményezés, amely a közép-európai térségben új stratégiai partnerség kiépítéséről szól Prága és Bécs között. Az eredetileg két tagúnak tervezett szövetségbe a csehek beemelték a szlovákokat is, mivel a két ország stratégiai érdekei nagyon közel állnak egymáshoz. A közép-európai térséget elhanyagoló Ausztriának szintén érdekében állt egy erősebb partneri kapcsolat kialakítása a régióból. Először 2015 januárjában találkoztak a felek egymással, amikor aláírták az ún. Slavkovi nyilatkozatot.

Hoppá! Akkor Slavkov az új Visegrád?

Nem egészen. Ráadásul a találkozó több kérdést is felvetett. Mi lehet a résztvevő országok valódi motivációja? 2015 után miért pont 2017-ben találkoztak újra? Alááshatja ez a platform a visegrádi együttműködést?

„A slavkovi csoport nem irányul Visegrád ellen”, mondogatták már 2015 januárjában is a résztvevők. Két évvel ezelőtt a cseh diplomácia nem győzte nyugtatni Lengyelországot és Magyarországot, hogy az új háromoldalú együttműködés nem vonja kétségbe Visegrád jelentőségét. Magyar hivatalos reakcióról nincs tudomásunk, de a lengyelek alaposan félreértették a találkozó célját. Varsó szemében Slavkov az Oroszország elleni szankciók eltörlését szorgalmazó országok találkozója volt. Utólag a találkozót szervező csehek is elismerték: az esemény időpontjának kiválasztása – csúcsra pörgött az ukrán válság – nem volt a legszerencsésebb.

Az első slavkovi találkozóról írt lengyel álláspontot jól összefoglalta a két vezető külpolitikai think tank intézet is. A Keleti Tanulmányok Intézete (OSW) gyorselemzése itt, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) írása itt elérhető. A cseh és szlovák szakértői álláspontotot a cseh Külügyi Társaság (AMO) intézet itt foglalta össze. Magyar beszámolót az eseményről nem találtam.

Visegrád halott, Magyarországot elszigetelték

Az, hogy valami baj van a magyar külpolitika körül, már évek óta nem titok. Magyarország ijesztően egyedül maradt – írta az első slavkovi találkozó idején, az index.hu.

Aki nem emlékszik rá: 2015-ben, az ukrán válság idején a lengyel-magyar hagyományos diplomáciai barátság is elhidegült. Budapest diplomáciailag érthetetlen módon akkor kezdett el az ukrajnai magyar autonómia szükségességéről beszélni, amikor az oroszok a Krímet megszállták, és Kelet-Ukrajnában fegyver harcok robbantak ki. A lengyel-magyar elhidegülést betetőzte Putyin elnök 2015 februári budapesti látogatása. “Lengyel szemmel” nézve felmerülhetett a kérdés: miért nem számolt a slavkovi csoport 2015-ben azzal a Magyarországgal, amely kiállt a szankciók eltörlése mellett? Egyáltalán: felmerült Budapest meghívása is a csoportba?

Magyarország esetleges meghívásáról az S3-ba minimum ellentmondásos véleményeket találni. Az egyik állítás szerint a csehek eredetileg még számoltak Budapest részvételével a csoportban, 2015-ben nem zárták ki, hogy középtávon Magyarország csatlakozhat Slavkovhoz. Egy másik vélemény szerint a cseh diplomácia eleve nem számolt a magyarokkal és az S3 kifejezetten “Visegrád alternatívája”, mivel a magyarok eltérő álláspontot képviselnek Csehszlovákia utódállamaival szemben a Benes-dekrétumok megítélésével kapcsolatban.

  • Faymann kancellár ellenezte Magyarország bevonását. Ausztria számára elfogadhatatlan volt Budapest multi-ellenes politikája, amely osztrák érdekeket is sértett. Ausztria hiába szeretett volna találni a közép-európai térségből egy szövetségest megengedőbb Oroszország-politikájához, Orbán Magyarországa diszkreditálta magát a témában.
  • Csehország és Szlovákia összességében minél kevesebb alkalommal szeretett volna együtt mutatkozni egy nyíltan Putyin-barát rezsimmel. Pozsony és Prága nem akart azonosulni a budapesti (és varsói) szélsőjobbra tolódó közbeszéddel, Visegrád toxikus légkörével, amely a menekült-válság kapcsán alakult ki.
  • Beszédes, hogy a slavkovi találkozó semmilyen látható véleményt nem váltott ki a magyar diplomáciában sem 2015-ben, sem 2017-ben. Ennek mi lehet az oka? Vajon a magyar külpolitikát más témák foglalkoztatják?

2016: Betelt a csehszlovák hócipő

A menekült-kérdés 2015-2016 fordulóján mindent meghatározó téma lett a közbeszédben Magyarországon. A frontvonalak nagyjából Merkel 2016-os újévi beszéde mentén merevedtek meg. A német kancellár-asszony akkor azt mondta, hogy “a menekültek esélyt adnak nekünk a jövőben.” Ez a kijelentés nem csak Németországra, de az egész kontinensre vonatkozott.

Andrej Kiska szlovák köztársasági elnök menekült-barát megszólalásai, a cseh szociáldemokraták árnyaltabb megközelítése, az iraki keresztények önkéntes alapú befogadása sem tudta ellensúlyozi az Orbán-féle kommunikációs propagandát és a V4 országok társadalmaiban kialakuló nagyfokú bezárkózást és idegengyűlöletet – így a V4-eket, menekült-kérdésben kialakított álláspontjuk miatt, a Nyugat egységesen, negatív színben kezelte.

A Cseh Köztársaságnak meg kellene vizsgálnia és át kéne értékelnie viszonyát a Visegrádi Csoporthoz, hogy a csoport identitását hosszú évek óta formáló, európai integrációval szemben elszigetelődő politika összhangban áll-e az ország érdekeivel vagy sem.”

Ezt Petr Pospíchal egykori csehszlovák politikus írta a V4 csoport megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Prágában tartott V4 csúcs után 2016 februárjában. De hasonló jelzéseket lehetett hallani diplomatáktól vagy éppen pártok háttérintézményeinek külügyi szakértőitől is. 2016 nyarán Jakub Patočka szocdem politikus és újságíró egyenesen úgy fogalmazott, “ha az Európai Unió magjához szeretnénk tartozni, el kell hagynunk Visegrádot”.

2016 őszén egy magát megnevezni nem kívánó cseh diplomata szerint a visegrádi csoportnak vannak értékei, „de nem szeretnénk, hogy egy őrült kulturális forradalom pajzsaként működne a jövőben„. Egy másik még konkrétabban fogalmazott, miért egyre kellemetlenebb számukra a V4-es tagság: „A V4 ma már egy mérgező márka. Mi most csak jelzéseket tudunk küldeni a Nyugat felé, és csökkenteni a keletkezett károkat„. De hasonlóan nyilatkozott egy szlovák diplomata is, aki szerint “egyre nagyobb távolságot kell tartani Varsótól és Budapesttől, mert retorikájuk nem igazán hasznos”.

Orbán, a kellemetlen pattanás

Valójában, Prágából és Pozsonyból nézve, a visegrádi együttműködés már 2010-ben, Orbán Viktor hatalomra kerülésével megakadt. A cseh és szlovák diplomácia a magyar miniszterelnököt egy kellemetlen pattanásként kezelte – igaz, hogy egy a négy tagország miniszterelnöke közül, aki egy kicsit mindig másnak akarta mutatni magát, de összességében még tolerálható volt Orbán különcsége.

Az alapvető fordulat 2015-ben, a lengyel kormányváltással jött el.

Ekkor vált az addig megtűrt orbáni politika a visegrádi csoport hivatalos politikai álláspontjává, napjainkig. Ezt az “élményt” a 2017 júliusában kezdődő magyar elnökség nyilvánvalóan még jobban fel fogja erősíteni – itt most elég csak a cikk elején idézett Szijjártó idézetre gondolni a visegrádi brandről – a nyugati sajtó pedig nem fogja árnyalni a visegrádi országok közötti véleménykülönbséget. Miért? Többek között, ezért:

“Amíg Orbán angolul, karizmatikusan és szellemesen ki tudja fejezni magát a nemzetközi sajtó előtt, addig a mi Sobotkánk csehül motyog az orra alatt valamit az újságíróknak, ezért is látja, hibásan, a nyugati közvélemény a V4-et Orbán csoportjának”.

V4 helyett V2+2

Ezt már Petr Kratochvil, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének jelenlegi igazgatója mondta 2017 tavaszán egy külügyi szakmai beszélgetésen, amelynek témája a visegrádi csoport megváltozott politikai klímája volt. Kratochvíl szerint az, hogy Orbán átlépett egy határt közvetlen szövetségesei szemében is, már a 2016 szeptemberi pozsonyi V4-találkozó után is érzékelhető volt. Pozsony után egy sor témában megfigyelhető volt a csehek és a szlovákok ellépése a magyar-lengyel nacionalista-populista tengelytől és állandósul a 2+2 normája a V4-en belül:

  • A csehek és szlovákok támogatják az Eu mélyebb integrációját
  • Kellemetlen számukra Varsó és Budapest retorikája és az autoriter fordulata
  • Prága szerint a magyar és lengyel társadalom mélyen megosztott
  • Oroszország megítélésében sem egyeznek az álláspontok
  • Nincs a V4-nek közös, pozitív üzenete kifelé
  • Viszont, kívülről egységesen negatívan ítélik meg a V4-et

Sobotka a híd Orbán és Merkel között?

A cseh diplomácia sokáig Bohuslav Sobotka közép-európai külpolitikáját szerette volna megvalósítani a térségben. Az elképzelés szerint Csehország közvetítő-, és híd szerepet tölthet be a Nyugat és a V4-ek, Angela Merkel és Orbán Viktor között. Legkésőbb 2016 végén belátták, ez a politika egészen biztosan megbukott, nem működik, ha egyáltalán valaha el is kezdődött. A csehek azt is látták, hogy a magyar külpolitika mind erősebb együttműködést keres a Balkánon, elsősorban Horvátországgal, amely szerintük egy kísérlet a V4-es csoporton belüli „ideológiai egyensúly” Budapest és Varsó irányába történő eltolására.

2016 őszén már arról beszéltek régiós diplomaták, hogy Prága és Pozsony alternatív szövetségesek után nézhet, a 2+2 felállásnak is vége. És ez az új régiós szövetséges ország Ausztria lehet.

Karel Schwarzenberg, volt cseh külügyminiszter egyik kedvenc bon motja jutott eszembe a cseh-osztrák közeledés kapcsán:

Így lettek az osztrákok németül beszélő csehek.

A cseh-osztrák kapcsolatokat sokáig megterhelte a kitelepített szudétanémetek rendezetlen sorsa és a temelini atomerőmű. A szudétanémet kérdés ma már nem, az energiapolitika még okoz ellentmondásokat a két ország között. De a 2017 júniusi S3 csúcson már a Bécs-Pozsony-Brno-Prága közúti összeköttetés felgyorsításáról, a cseh-szlovák-osztrák régiós vasúti fejlesztések összehangolásáról egyeztettek. Sőt, megemlíthetjük Alexander Van der Bellen osztrák elnök minapi találkozását Zeman cseh elnökkel is, amelyen a két politikus remekül megértette egymást.

Újra játékban a nyugat-magyarországi szláv korridor is

Trianon kapcsán minden magyart életében már legalább egyszer megrémisztettek a csehszlovák politika korabeli tervével, a Jugoszláviát és Csehszlovákiát összekötő folyosó létrehozásával. Természetesen most nem arról van szó, hogy Soprontól Zalaegerszegig a csehek magyar területeket kebeleznének be, hanem a cseh külpolitika hangsúlyváltásáról, amely még nagyobb elszigeteltségbe taszíthatja Orbán illiberális Magyarországát a térségben.  

De ki áll a háttérben?

Fotó: Petr Drulák, egykori külügyminiszter-helyettes, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének egykori igazgatója, Csehország jelenlegi párizsi nagykövete.

Fotó: Petr Drulák, egykori külügyminiszter-helyettes, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének egykori igazgatója, Csehország jelenlegi párizsi nagykövete.

 

Ismerjük meg Petr Drulákot, a slavkovi nyilatkozat „atyját”!

Az egykori cseh külügyminiszter-helyettes, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének egykori igazgatója, Csehország jelenlegi párizsi nagykövete Emmanuel Macron megválasztását az európai politikai események kulcsfontosságú lépésének tartja. Szerinte Európa meg fog változni és erre Csehországnak is fel kell készülni: az európai integráció tovább folytatódik, a következő lépés az eurózóna kiterjesztése lesz, amelyre már a 2017 őszén megválasztott új cseh kormánynak kell reagálnia. Drulák az Eu-t egy olyan globális játékosnak tartja az USA és Kína mellett, amelynek csak a több integráció adhat magabiztosabb pozíciót, ezért országa kulcsfontosságú partnereinek Brüsszelt, Berlint és Párizst tartja.

A párizsi nagykövet, aki nemcsak a slavkovi nyilatkozat „atyja”, de a cseh külpolitika egyik fontos alakítója is – régi víziója, hogy Csehország ne csak a német nyelvterülettel (Ausztria, Németország) ápoljon intenzívebb kapcsolatokat Közép-Európa helyett. Ennek lényege, hogy az Ausztriával kötött stratégiai partnerség egy olyan ambíciózus „új kezdetet” alapjait tenné le, amely célja Szlovákia (ez már megtörtént), és Szlovénia, illetve Horvátország beemelése a szövetségbe. Ez egben Prága nyugat-balkáni szerepét növelné, amely egybeesik Szlovákia történelmi, geopolitikai és gazdasági érdekeivel is. 

Quo vadis, V4?

Visegrád politikailag szétesett, a migráción kívül nincs más, pozitív téma, amely összekötné a tagországokat. A csoport működésének legnagyobb akadálya Orbán Viktor kül-, és szövetségi politikája. Magyarország elszigetelődött a térségben is.

Pozsony és Prága számára is világos, a választások miatt is, hogy Budapest a következő egy évben, mindent egy lapra feltéve a migráció témáját fogja erőltetni. Egyrészt alájátszik ennek a nyugat-európai terrorcselekmény-sorozat, másrészt Moszkva Orbán mögött áll, akinek teljesíteni kell: hiába sokasodnak meg a Putyin-Orbán találkozók, a fő stratégiai orosz célt, az EU oroszok elleni szankcióját neki sem sikerült megtörni.

Azt látjuk most, hogy a cseh diplomácia nem bízik többé Visegrád Szent Gráljában, de a V4 csoport elhagyása helyett egy rugalmasabb térségbeli politikát próbálnak megvalósítani, amely semlegesítheti Orbán konfrontatív politikáját. Ez konkrétan olyan kétoldalú szakmai kapcsolatok sokaságának létrehozását jelenti, elsősorban német nyelvterületen, amellyel sikerülhet elfedni V4-es klubtagságukat.

Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerint Szlovákia érdeke, hogy a V4 ne egy olyan csoportosulásként látszódjon, ameky kizárólag Brüsszel ellen határozza meg magát. Lajčák szerint a V4-eknek sikerült álláspontjukat közösen képviselni a migrációs kvóta ügyében és a csoport ennek köszönhetően sokkal jobban látható, mint korábban. Csakhogy, Lajčák ezt a fejleményt nem látja minden szempontból pozitívan.

„Fontos, hogy az Eu-ban lássák: a V4 csoport nem Brüsszel ellen van, hanem egy jobb Európai Unióért!”

Egyébként egészen elképesztő az a diplomáciai teljesítmény amit a szlovákok művelnek és ez nagyban az ENSZ 72. közgyűlés elnökének is megválasztott Lajčák miniszter érdeme. A kötelező kvóták tárgyában a luxemburgi bíróságon az Európai Unió Tanácsát feljelentő Szlovákia, amely a kilencvenes években képtelen volt teljesíteni az Eu és NATO tagság feltételeit a nemzeti szuverenitást prioritásként kezelő Vladimír Mečiar kormányzása idején, ma ott tart, hogy képes eladni magát Nyugaton, mint a lengyel és magyar kormány védelmezője, akik ellen a demokráciát, alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot csorbító intézkedéseik miatt eljárást indítottak.

De a lengyelek sem látják rózsásan a visegrádi együttműködés jövőjét, amely ma már csak gazdasági és technikai területen lehetne hatékony, politikailag nem. Kazimierz Kik, a Jagelló Egyetem politológusa szerint Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában inkább érvényesül a német befolyás, mint Lengyelországban. Szerinte amíg a csehek és a magyarok pragmatikusan állnak a dolgokhoz, addig Lengyelország ideológiavezérelt, ez okozott törést Budapest és Varsó kapcsolatában is. Ma már a magyarok a Balkánra, a csehek Németországra a lengyelek pedig a tengeren túlra tenkintenek. Kik szerint sok minden függhet azon, az USA, milyen mértékben vállal kezességet az európai biztonságért. Ha az USA és az Eu versenyhelyzetbe kerül, akkor Varsó lehet az első a térségben, amely szembekerülhet Berlinnel.

Írta: Bőtös Botond
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Megosztás