Mindössze 11 lövést adhattak le a terroristák a több órás „brutális tűzharcban”

Tavaly november 18-án a Párizstól északra fekvő Saint-Denis-ben a francia rendőrség elitalakulata, a RAID, órákon keresztül ostromolta azt a lakást, ahol az öt nappal korábbi merényletekben szerepet vállaló 2 terrorista bújt meg. A szenzációs akció részletei bejárták a világsajtót, a merénylők által meggyilkolt Diesel hős rendőrkutyáról, Európa első női kamikazéjéről cikkek százai jelentek meg, akárcsak a RAID kemény tűzharcban helyt álló hőseiről.

 

 

Idővel azonban kiderült, hogy a női kamikaze nem is lett öngyilkos, hogy a terroristák testét egyetlen golyó sem érte, és csak egy pisztolyuk volt – amellyel egy néhány napja kiszivárgott jelentés szerint mindössze 11 lövést adhattak le. A hivatalos verzió ellenére úgy tűnik, a hosszú órákig tartó akció során lényegében csak a RAID emberei lőttek, olykor saját társaikra.

Már néhány nappal a Saint-Denis városának szívében zajlott szenzációs akció után feltűnt a meglepő információ a híradásokban: nem találják a terroristák sokat emlegetett kalasnyikovait, sőt, semmilyen fegyverre sem bukkantak a nyomozók a csaknem teljesen szétlőtt lakásban és házban.

A „7 órás ostrom, 5000 töltény és kivételes brutalitás” következményeként beomlott két emelet, megsérült egy tartófal, átlőtték a vízvezetékeket. Épp ezért a helyszínelők november 18. délelőttjén két óráig várakoznak arra, hogy a korábban sem kiváló állapotban lévő épületet megerősítsék a kirendelt szakemberek, mielőtt bemehetnek körülnézni.

A lépcsőházban több száz töltényből halmozott buckákat, a harmadik emeleti lakásban pedig kvázi háborús állapotokat találnak, a padló beomlott, a berendezést, egy asztal kivételével teljesen szétlőtték, a falakban is nagyobb üregeket nyitottak a RAID lövedékei.

A lakás Abdelhamid Abaaoud, a november 13-i merényletek feltételezett koordinálója, unokatestvére, Hasna Aït Boulahcen és az ún. teraszkommandó egyik tagja, Chakib Akrouh búvóhelyéül szolgált.

Bár Bernard Cazeneuve belügyminiszter az ostrom befejeztével arról beszélt a kamerák és mikrofonok sűrűjében, hogy „csapatai órákon át állták a lövéseket, olyan körülmények között, amelyeket még sosem tapasztaltak” – a nyomozók napokig kutatnak majd a terroristák tűzerejét bizonyító fizikai nyomok után, de lényegében sikertelenül.

Hiába kutatják át az érintett lakásokat, hiába vizsgálják és szitálják át a házban összegyűjtött törmeléket (ez utóbbit napokkal később egy másik csapat is ellenőrzi majd, feletteseinek utasítására kétszer is).

Az akciót követő napokban a sajtóban továbbra is roppant színes beszámolók olvashatók a bevetésről, nem utolsósorban a 300 fős elitosztagot, a RAID-et 2013 óta vezető Jean-Michel Fauvergue jóvoltából, aki több médiának is beszámolt, meglepően hamar és meglepően színesen és részletesen annak lefolyásáról.

A magyarul is olvasható sztoriban gerincdarab röppen ki az ablakon, „már csak az egyik kalasnyikovot hallottuk, a másik elhallgatott”, a terroristáknak „nagyon sok muníciójuk, rengeteg táruk volt”és „minimum 2-3 kalasnyikovuk”, „gránátokat dobáltak a lábunk elé”, egyiküket „megsebeztük, de tovább lőtt a kalasnyikovval”.

Fauverge verzióját nagyjából átveszi az illetékes ügyész is, aki még november 23-án is azt mondja, hogy csaknem egy órán át tartó, „szinte folyamatos és nagyon intenzív” golyózáporban álltak helyt a RAID mintegy 5000 lövedéket és több gránátot felhasználó emberei.

Az amerikai akciófilmeken edzett hallgatót is felkavaró élménybeszámolók ellenére, a Saint-Denis-ben kutatók kalasnyikovnak nyomát se lelik, és csak a harmadik napon, amikor már másodszor vizsgálják át az egész házat, bukkannak egy 9 mm-es Browning félautomata pisztolyra, rajta Abaaud ujjlenyomatával, majd másnap cseh töltényeket is találnak hozzá.

A helyszínelők november 24-én kelt jelentésében végül összesen 11 muníciót tulajdonítanak a terroristáknak, a pisztolyban lévőkkel és a lakás egyik ajtaja felett ütött 3 lyuk alapján; míg 1576 különféle kaliberű lövedéket a RAID tagjainak.

Az utóbbi adatok január 31-én jelentek meg a Médiapart francia portálon, amely több nyomozás dokumentumaiba is betekintést nyert. Az oknyomozó eredményeiről ismert lap több ponton megerősíti azokat a korábban publikált információkat, amelyek nemcsak Fauvergue kezdeti fantáziadús nyilatkozatait kérdőjelezik meg, de az azóta már kozmetikázott hivatalos információkat is.

A Le Monde már decemberben azt állította a boncolási eredmények alapján, hogy a több ezer töltény egyike sem érte el a terroristák és társnőjük testét, és kétségbe vonta a RAID vezetője által leadott hivatalos jelentést is. Az utóbbi, amelynek már léte is szokatlan – állítólag az elmúlt év egyik hasonló akciója után sem készült hasonló – továbbra is több pontot hagy homályban.

Jean-Michel Fauvergue legnagyobb médiakarriert befutott sztorijának főhőse kétségtelenül „a nő, aki a lakás belsejéből hosszú lövéssorozatot ad le”…”Majd egy nagy robbanás következik… a nő felrobbantotta magát egyedül a lakásban”, „és akkor láttunk egy emberi testet, egy női fejet kizuhanni az ablakból, át az úttestre”. A „női fejen”, ahogy arról a jelenlévők már 18-a délelőttjén megbizonyosodhattak, serkedt a szakáll;

Hasna ait Boulachen pedig, „Európa első női öngyilkos merénylője”, aki cikkek és elemzések tömegét ihlette a világsajtóban – magyarul is született belőlük egy nagy csokor – a valóságban megfulladt a lakásban felhalmozódott törmelék alatt.

Unokatestvérével az a robbanás végzett, amit a csak január közepén azonosított másik férfi, Chakib Akrouh robbanóöve okozott.

A Le Monde szerint ráadásul Hasna ait Boulachen két ízben is könyörgött a rendőröknek, engedjék ki a lakásból: „Uram, kérem szépen, engedjenek ki legalább!”, „Ez a férfi még felrobbant valakit, uram, kérem, félek, félek!” Ma sem tudjuk, hogyan reagáltak erre a RAID tagjai.

A támadásban egyébként három szomszéd is megsebesült – ketten azt mondták a golyózáporban a rendőrök vélt vagy valós utasítására álltak az ablakba, felemelt kézzel ( „Én egyiptomi, ne aggódj” és „Légy szíves, szeretnék kimenni” felkiáltással ), mielőtt karon lőtték volna őket a mesterlövészek.

A 63 éves Ahmed, akinek lakásába minden irányból süvöltöttek a golyók, hiába kérte a lépcsőházban álló rendőrök segítségét; de egy sniper rálőtt egy másik lakóra is, aki egy kis ablakon keresztül nézte, mi történik – ő is karján sebesült meg.

A Saint-Denis-ben zajlott támadás másik tragikus sztárjává nőtte ki magát Diesel, a RAID 7 éves kutyája, aki először hatolt be a lakásba – Fauvergue róla is megemlékezett, mint aki „kétség kívül megmentette a mögötte érkező rendőrök életét”, és akit „Brennekével” öltek meg a terroristák, a használt lőszerre célozva.

Diesel órák alatt nemzetközi hírnévre tett szert, a RAID első akcióban elpusztult kutyája tiszteletére megjelenik a #jesuisunchien (’egy kutya vagyok’) hashtag a közösségi oldalakon, az orosz kormány felajánlja egyik saját betanított német juhász kölykét, posztumusz kitüntetésért indul mozgalom.

 

 

A nyomozás által feltárt bizonyítékok viszont a Médiapart szerint nem igazolják Fauvergue verzióját, aki egyébként többször nem is említi a Branekkét – ugyanis ilyen lőszerrel működő fegyvert sem találtak ugyebár a helyszínen, a RAID-nek viszont vannak hasonló töltényei is – az igazságot Diesel magába vitte a sírba, boncolását ugyanis nem tartották fontosnak a merényletek ügyében vizsgálódó bírák.

A Médiapart másik érdekes felfedezése a RAID-esek védőfelszerelésével kapcsolatos.

A ballisztikai vizsgálatot végző csoport vezetője már a pajzsokat átadó kollégák viselkedését is különösnek találta – az utóbbiak azt kérték, hadd kapják vissza gyorsan a golyóktól megtépázott felszerelést, mert szeretnék „újrahasznosítani”, majd közölték, hogy több lövedék ütötte nyomot lereszeltek és lecsiszoltak – nehogy valaki megsérüljön a szállításuk közben.

A lereszelt és lecsiszolt felületek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a lövedékek irányának beazonosítását.

A Médiapart által megszerzett jelentés szerint összesen 16 lövedéknyom található a pajzsok elején, ezek a priori a terroristáknak is tulajdoníthatók, miközben a felszerelés hátulján minimum 40 – ezeket viszont bizonyosan saját társaik fegyverei okozták. A cikk idéz is egy tisztet, aki név nélkül elismeri, hogy a mesterlövészek és az osztag hátsó soraiban állók eltalálták a védőpajzsot.

Ahogy Jean-Michel Fauvergue is utalt arra első interjújában, 5 rendőr szenvedett el sérüléseket, többek között a hátukon – sem ő, sem a belügyminisztérium nem reagált a Médiapart kérdéseire. A hivatalos szervek közül csupán a párizsi ügyészség válaszolt a Médiapart érdeklődésére, de a rendőri sérülések okára nem tért ki. Lényegében a RAID-et védte, leszögezve, hogy a cél – 2 terrorista „neutralizálása” – megvalósult, amit ugye nehéz is lenne tagadni.

A cikk szerzője, Matthieu Suc egyébként – a leírtak komikuma ellenére – egyszer sem figurázza ki a RAID embereit.

Bár kiemeli, mekkora a kontraszt a szervezet tévedhetetlenségét kihangsúlyozó imázs (Szolgálni, (sosem) tévedni! – szól az idén 30 éves alakulat jelmondata), a novemberi ostromot követő hivatalos kommunikáció és a valóság között, de arra is kitér, hogy a januári és novemberi merényletek kivitelezőinek kamikaze-technikái új stratégia kialakítását követelik a rendőrségtől.

Nyilván lelkileg és katonailag is más megközelítést érdemel egy olyan helyzet, ahol az ellenfél potenciális célja az, hogy civileket, esetleg rendőröket vigyen magával a halálba.

Ezzel együtt is adódik azonban a kérdés, mennyire célravezető nagyrészt megtévesztő módon fényezni a rohamosztagosok dicsőségét, és a külső kommunikáción túl, befelé is kozmetikázni a ballépéseket, tévedéseket, vagy az ezeknek eltüntetésére tett kísérleteket. Fauvergue egyébként is bizarr nyilatkozatai a tények fényében a média még súlyosabb manipulációjának tűnnek.

Az újságíró nem hivatkozik a RAID-hez közeli forrásokra, de leírja, hogy „többek szerint” az akciót kemény debriefing követte, ahol a stratégiát is sok kritika érte, egyesek pedig arra is panaszkodtak, hogy társaik nem váltották fel őket az első sorokban. Az sem világos, milyen forrásokra alapozva zárja a cikkét Suc, de konklúziója nem tűnik lehetetlennek:

2015. november 18. hajnalán, 4 óra tájban a RAID 70 embere gyakorlatilag az ismeretlen felé tartott. Ugyan tudták, melyik lakásban bújhat meg az eddigi legkegyetlenebb párizsi terrortámadás 2 valószínűsíthető szerzője, feltételezhetően fegyverekkel, robbanóanyagokkal felszerelve, ahogy azt is hallották, hogy több tucat terrorista is rejtőzködhet a főváros környékén, újabb támadásokat tervezve.

Miközben feljutottak a harmadik emeletre, az elsők között haladók nyilván feltették a kérdést maguknak, egy csapdába sétálnak-e be éppen. 4 óra 20-kor a tűzszerész működésbe hozza az ajtónál elhelyezett robbanóanyagot, de a „konspiratív lakás” ajtaja ellenáll a légnyomásnak.

„Az ajtó nem nyílik ki, a stratégák terve kútba esik, a rendőröknek improvizálniuk kell. Lőnek, hogy ne hagyjanak teret a terroristáknak, lőnek, hogy megnyugtassák magukat. Lőnek, 4 óra 22 perc van, és a RAID emberei félnek.”

Egy nappal a Médiapart cikkének megjelenése után a Le Monde is átvette a portál információit, és elismétli az alapvető kérdéseket is.

A mérvadó francia napilap aláhúzza, hogy két és fél hónappal az események után továbbra sincsenek kielégítő válaszok arra, megfelelő stratégiát választott-e az elitalakulat, miért nem működtek az ajtóhoz helyezett robbanóanyagok, és hogyan lehetséges az, hogy egyetlen automata pisztoly azt a benyomást keltette a RAID embereiben, hogy „bőségesen hullanak rájuk a golyók”.

Hogyan lehetséges, tegyük hozzá, hogy a terroristák halálát okozó robbanást – amely a tanúk szerint 4.20 és 5 óra között ment végbe – további, kisebb megszakításokkal majd kétórás „tűzharc” követte?

„Van valami hozzátennivalója? Félek.”

Csütörtökön szólalt meg először a médiában az a személy, aki Abaaoudék búvóhelyét elárulta a rendőrségnek. A fiatal nő, akit „Sonia” néven mutatott be a BFM  televízió és az RMC rádió, azután értesítette az illetékeseket, hogy Hasna Aït Boulahcen társaságában maga is találkozott a 130 halálos áldozatot okozó november 13-i merényletek feltételezett koordinálójával.

„Sonia” szerint barátnője Belgiumból kapott egy telefont, hogy valakinek segítenie kell szállást találni, az illetőre egy bózótos szélén bukkantak Párizs közelében. A nő beszámolója szerint Abaaud mosolygott, és egyáltalán nem hasonlított egy terroristára.

Amikor ő rákérdezett a november 13-án történtekre, a férfi elismerte, hogy „a teraszok, az én voltam”. Sonia szerint büszke volt magára, de úgy utalt az eseményekre, „mintha azt mesélné, hogy elment vásárolni és talált egy akciós mosóport. Elégedett volt.”

Amikor a nő az „ártatlanokra” hivatkozik, a marokkói-belga állampolgárságú férfi azt válaszolja. „Nincsenek ártatlanok, meg kell nézni, mi történik nálunk, Szíriában.” Ekkor tesz arra is utalást, hogy mintegy 90, Szíriából visszatért kamikaze jelölt várakozik rá, hogy akcióba lépjen. Szíriaiak, irakiak, franciák, németek, angolok.

„Sonia” előbb barátnőjét kéri, hogy jelentkezzenek a rendőrségen, de az hárít; így végül ő maga telefonál. A rendőrök nem veszik túl komolyan a bejelentést, pl. a bozótosból több nap rejtőzködés után felbukkanó Abaaud sztoriját vélik mesének, illetve csapdát sejtenek – november 18-án elő is állítják, egyúttal inkognitóját is leleplezve.

„Sonia” valódi neve ma is szerepel minden jogi dossziéban, amelyhez az eljárás alá vont személyeknek, de sok újságírónak is van hozzáférése.

Saját állítása szerint azért fordult a médiához, mert – bár néhány hetes szállodázás után elköltöztették egy másik megyébe – sem anyagi, sem lelki támogatást nem kapott, ahogy új identitást sem, csak épp eddigi életétől szakították el. „Nem élek társasági életet, nincs már munkám, nincsenek többé barátaim, nincs többé családom” – állítja.

Franciaországban új identitás csak a „megtért” bűnözőknek jár, a számos közelmúltban hozott antiterrorista törvény egyike sem tartalmazott a tanúk védelmére vonatkozó intézkedéseket – ezt a hiányosságot egy jelenleg tervezett módosítás orvosolhatja.

A BFM beszámolója szerint Sonia a riport elkészülte után kapott egy pénzutalást a hivatalos szervektől; az ügyészség pedig még az interjú megjelenése napján nyomozást indított az azt közlő rádiót és tévét, illetve 2 másik újságot megcélozva – nyomozati titok megsértése és mások életének veszélyeztetése miatt.

Dobsi Viktória

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.